A bogyós gyümölcsűek gyomosodásában – a különböző ökológiai és termesztéstechnológiai tényezők ellenére – határozott törvényszerűség figyelhető meg. Az ültetvényben legnagyobb denzitással előforduló gyomfajok elsősorban a kultúra korával vannak szoros összefüggésben. A bogyós gyümölcsűek környezeti tényezői elsősorban az évelő gyomfajok felszaporodásának kedveznek. Ennek megfelelően a fiatal, 1-3 éves málna-, szeder-, köszméte- vagy ribiszketelepítésben még a magról kelő egyéves fajok tömeges csírázásával kell számolni. A T4-esek közül így elsősorban a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), a fehér libatop (Chenopodium album), és a pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis) megjelenése tapasztalható. De ezeken kívül a T1-es pásztortáska (Capsella bursa pastoris) és tyúkhúr (Stellaria media), valamint a T3-as életformához tartozó repcsényretek (Raphanus raphanistrum) is előfordulhat, mint a szegetális gyomtársulás egy-egy jellemző tagja. Az újonnan telepített ültetvényekben az első évben végrehajtott vegyszeres gyomirtás során megindul a gyomok szelekciója, és ennek hatására az évelő fajok nagymértékben felszaporodnak. Ezért a 4-6 éves kultúrákban ennek megfelelően a magról kelő fajok mellett már az évelő gyomnövények, mint pl. az apró szulák (Convolvulus arvensis), a mezei acat (Cirsium arvense) vagy a hamvas szeder (Rubus caesius) területi borításának növekedése tapasztalható. Az idősebb, 7-12 éves ültetvényeket az egyéves fajok számottevő csökkenése mellett az előbbiekben említett évelő gyomfajok mellett a T4-es betyárkóró (Conisa canadensis) tömeges elszaporodása, valamint a tarackosok, így a G1-es életformájú tarackbúza (Agropyron repens) vagy a mezei zsurló (Equisetum arvense) részarányának növekedése jellemzi.

Agrotechnikai védekezés

Az előzőekben említetteknek megfelelően megállapítható, hogy az ültetvény korával összefüggő az egyes gyomtársulási formák kialakulása, ami megnehezíti az ellenük való védekezés lehetőségeit. Minden bogyós kultúránál – legyen az málna, szeder, ribiszke, köszméte vagy szamóca – jellemzően már a telepítés előtt meg kell kezdeni a gyomnövények elleni védekezést. A telepítésre olyan területet célszerű kijelölni, amely évelő gyomokkal nem fertőzött, ugyanis az e kultúrákban használható gyomirtó szerek ezeket nem pusztítják el. Ellenkező esetben már csak – igen nagy fizikai és ökonómiai ráfordításokat igénylő – mechanikai vagy kémiai úton lehet velük felvenni a versenyt. Ráadásul az eredmény így sem mindig biztos.

A bogyós ültetvényeknél másik, igen hatékony módszere a gyomok visszaszorításának a talajtakarásos művelés, hiszen a meglévő ültetvényekben a biológiai-agrotechnikai gyommentesítés legjobb módja a talajfelszín mulcsozása, vagy fekete fóliás takarása. A szerves eredetű takaróréteg – mint amilyen a szerves trágya, a fűrészpor vagy a lekaszált zöldtrágya – kialakítása és használata elsősorban a málna és a ribiszketermesztésnél jellemző, míg a fekete fóliás és a szalma-takarás a szamócaültetvények gyommentesen tartására nyújt lehetőséget. Ezzel egyrészt a környezetterhelés, másrészt a herbicidekre fordított kiadások jelentősen csökkenthetők. Köztudott, hogy a növényvédelmi technológiák alternatív lehetőségeiről gyakran azért feledkezünk meg, mert a peszticidek használata viszonylag egyszerű és hatásuk biztos (ám itt ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy sok esetben környezetszennyező is lehet!).

Mechanikai védekezés

Bogyós kultúrákban igen elterjedt a herbicidek alkalmazása kielégítő eredményeket azonban csak a vegyszeres gyomirtás és a mechanikai művelés együttes alkalmazásával lehet elérni. Az egyéves gyomfajokat évi 4-5 alkalommal kézi műveléssel (kapálással) általában kellően alacsony szinten tudjuk tartani. A talajművelés mélysége – főképp a málna esetén – az 5-8 cm-t általában ne haladja meg! Különösen veszélyes a soroktól 50 cm-es távolságon belül végzett mély talajművelés, ugyanis ez egyrészt a gyökérzet nagy részét károsítja, másrészt hatására a sarjak életképességének, valamint a terméshozamok csökkenése tapasztalható.

Ezzel szemben az évelő gyomnövényeket mechanikai módszerekkel nehéz kiirtani, ugyanis a tarackok feldarabolásával inkább csak segítjük a gyomok elterjedését, mintsem csökkentjük az ültetvény velük való fertőzési esélyét. A mélyre hatoló gyökérzetet egyébként is csak huzamosabb időn keresztül végzett célirányos munkával tudjuk megsemmisíteni. Ráadásul ezek a fajok a gyomirtó szerekkel szemben is többnyire ellenállóak vagy tűrőképesek. Kisebb kertek létesítésekor a talajforgatás alkalmával kézzel szedjük ki, majd semmisítsük meg a gyökereket. Nagyobb ültetvény telepítése előtt, ha szükséges, 1-2 évig is célirányos talajmunkát és vegyszeres gyomirtást végezzünk!

Vegyszeres védekezés

A gyomirtó szer megválasztását a gyomfajok összetétele és az ültetvény kora határozza meg. Az előbbiekben részletezett okok miatt alapvető szempont, hogy már telepítés előtt meg kell kezdeni a gyomszabályozást: meg kell tisztítani a területet az évelő kétszikű gyomoktól, mert hatékonyan csak a magról kelő egyszikűek ellen tudunk vegyszeresen védekezni. Az évelő egyszikű gyomfajok (pl. tarackbúza, csillagpázsit, sovány perje, siska nádtippan) elleni vegyszeres védekezés céljára tapasztalatok szerint a glifozát hatóanyagú GLIALKA nevű készítmény a legalkalmasabb. Amikor a gyomnövények a 10-30 cm-es magasságot már elérték, és hajtásfejlődésük intenzív, akkor kell a gyomirtó szert kipermetezni. Arra törekedjünk, hogy a hatáskifejtés érdekében a permetlé minél egyenletesebben fedje a gyomnövények lombozatát. Azt azonban itt vegyük figyelembe, hogy a készítmény az évelő kétszikű mezei acat (Cirsium arvense), az útszéli zsázsa (Lepidium draba) lombozatát elpusztítja ugyan, mivel azonban mély a gyökérzetük, teljes pusztulásuk nem várható. A kezelést követő 1 hónapig lehetőség szerint ne mozgassuk a talajt, utána viszont a telepítés megkezdhető.

A málna és a szeder esetében már rügyfakadás előtt, kora tavasszal vagy a málna korai fakadása miatt késő őszszel végezhetjük a gyomnövények elleni alapkezeléseket. A gyökérherbicidek, valamint a levélen át is felszívódó szerek kijuttatását ősszel vagy tavaszszal, kizárólag a fakadás előtt lehet felhasználni. A málna vegyszerekre érzékeny, az új telepítésű ültetvényeket ennek megfelelően homoktalajokon nem ajánlatos herbicidekkel kezelni. Középkötött vagy kötött talajokon egy- és kétszikűek ellen hatásos gyomirtó szer kombinációkat alkalmazhatunk. Elmondható azonban, hogy a preemergens szerek viszonylag szűk spektruma jellemzi a kínálatot. Az engedélyezett készítmények közül a pendimetalin hatóanyagú STOMP 330 EC, valamint a STOMP 400 SC kiválóan alkalmazható, de jók még a tapasztalatok a napropamid (DEVRINOL 45 F) és az S-metolaklór (DUAL 960 EC) hatóanyagokkkal is.

A preemergens szerek használatánál célszerű sorkezelést alkalmazni. Mind a fiatal, mind pedig az idősebb ültetvényekben a vegetációs időszakban – a sarjhajtások védelme miatt – a kétszikűirtókat lehetőleg kerüljük. Kétszikű gyomproblémák megoldására a nyugalmi állapotban – szükség esetén – egy- és kétszikűek ellen is ható herbicidkombinációkat alkalmazzunk, amelynek öszszetevői közül a LUCENIT 80 WP eredményesen irtja a sok esetben problémát okozó betyárkórót (Conisa canadensis). A kombinációk hatása nyár közepéig tart, s a magról kelő gyomfajok ellen kielégítő. A szórványosan megjelenő gyomok mechanikai irtását – lehetőleg kevés talajmozgatással – sekélyen végezzük. Kombinációs partnerként a GEONTER 80 WP valamint a KERB 50 WP alkalmazása vezethet eredményre. A KERB 50 WP-t ősszel, 12 °C alatti hőmérsékleten és közvetlenül esőzés vagy havazás előtt kell kipermetezni, ugyanis magasabb hőmérsékleten és száraz időben a hatóanyag könnyen bomlik. Figyelembe kell venni, hogy önmagában alkalmazva a készítmény csak az egyszikű gyomfajok ellen hatásos, ezért tavasszal kombinációk használata révén a kétszikűek ellen is érhető el kielégítő eredmény. A GEONTER 80 WP-t viszont kora tavasszal, még a málna nyugalmi állapotában kell kipermetezni. A készítmény hatása mind az egy-, mind pedig a kétszikű gyomfajokra kiterjed, azonban csak erősen kötött talajokon alkalmazható, ugyanis laza talajokon a málnát is károsítja.

A sok esetben elhatalmasodó apró szulák (Convolvulus arvensis) ellen kiváló hatású az oxadiazon hatóanyagú RONSTAR.

A későbbiekben, tehát a 4 évesnél idősebb ültetvényekben már a diklobenil hatóanyagú CASORON G granulátum is felhasználható, természetesen a gyommentes talajfelszínre egyenletesen kijuttatva. (1. táblázat)

A ribiszke és köszméte gyomirtási technológiája, a két faj rendszertani rokonsága, valamint a termesztéstechnológia, s ebből eredően a gyomosodási viszonyok nagyarányú hasonlósága miatt közel azonos. Tárgyalásuk is ennek megfelelően együtt történik. Az azonban megállapítható, hogy a köszméte a gyomirtó szerekre érzékenyebb. A felhasználható készítmények kvalitása és kijuttatása során ezért igen körültekintően járjunk el, hiszen a felüldozírozás akár végzetes is lehet. (2. táblázat)

Új telepítésű ültetvényekben a magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen, a megfelelő hatás érdekében célszerű a herbicidkombináció (DUAL GOLD 960 EC + ADOL 80 WP) használata. Az évelő fajoktól megtisztított területen az egyéves gyomfajok ellen a telepítést követő évben, lehetőség szerint csak levélherbicidekkel védekezzünk. Erre a célra – a gyomok 10-15 cm-es magasságánál – a glufozinát-ammónium hatóanyagú FINALE készítményt alkalmazhatjuk. Termő ültetvényekben a herbicideket a gyomosodástól függően kell megválasztanunk. A magról kelő gyomfajok ellen – feltéve, ha évelő gyomoktól mentes az ültetvény – az egy- és kétszikűirtó készítményeket kombinálva használjunk.

Köszmétében és ribiszkében igen jó hatást érhetünk el az ACENIT 50 EC + MALORAN 50 WP kombinációjával. Évelő gyomnövények ellen hoszszabb hatástartamú szereket válaszszunk. Az évelő egyszikűek ellen a propizamid-tartalmú KERB 50 WP és a fluzifop-P-butil hatóanyagú FUSILADE S, az évelő kétszikűek (valamint egyszikűek) ellen pedig a már említett a glufozinát-ammónium hatóanyagú FINALE készítménnyel védekezhetünk. Háromévesnél idősebb kultúrákban pedig a diuron hatóanyagú LUCENIT 50WP alkalmazása nyújt védelmet a kétszikű gyomfajok ellen, kivéve az ilyen korú ültetvény egyik legnehezebben irtható gyomfaját, az apró szulákot (C. arvensis). Ellene egyedül az oxadiazon hatóanyag engedélyezett, amelynek készítménye a RONSTAR. (3. táblázat)

Még mindig a bogyós kultúráknál maradva, azonban a fentebb említettektől eltérően a szamócaültetvény köztudottan jóval rövidebb élettartamú (max. 3-4 év), ám intenzívebb termesztéstechnológiát igénylő kultúra. Ennek megfelelően több ápolást és fokozottabb odafigyelést igényel.

A szamóca a szellős, laza talajokat kedveli, ezért a tenyészidőszak alatt többszöri talajlazítást igényel. De a szamócaindák eltávolítása végett is szükséges a mechanikai művelés. Ezek a műveletek jól összeegyeztethetők a vegyszeres gyomirtással is. Arra azonban legyünk tekintettel, hogy az ültetvényben engedélyezett készítmények viszonylag rövid hatástartamúak. Ennek megfelelően a helytelen vagy az elmaradt kezelés hatására az ültetvényben tömeges elgyomosodás alakulhat ki, mivel – termeténél fogva – kicsi a szamóca gyomelnyomó képessége, így igen sok magról kelő egy- és kétszikű gyomfaj elszaporodásával kell számolni.

A magról kelő fajok ellen fiatal, nyár végi telepítésekben, ősszel, amikor már megerősödtek a palánták a lenacil hatóanyagú ADOL 80 WP vagy VENZAR 80 WP készítmények alkalmazhatók. Hatásuk azonban a T4-es egyszikű gyomok ellen nem kielégítő. Ennek kiküszöbölésére a tavaszi ADOL 80 WP + DUAL GOLD 960 EC kombináció használata vezethet – szükség esetén – megfelelő eredményre. Termő ültetvényben a tőlevélrózsák kihajtása előtt elvégzett alapkezeléseknél is leggyakrabban kombinációkat alkalmazunk. Idős állományokban e szereket azonban inkább kora tavasszal, a növény fejlődésének megindulása előtt juttassuk ki! Az ADOL 80 WP posztemergensen is kijuttatható, de csak az egy évnél idősebb ültetvényben, legkésőbb a virágbimbók megjelenéséig.

Az egyszikűirtó készítmények az egyéves vagy idősebb kultúrákban kombinálhatók kétszikűirtó készítményekkel, mint pl. a napropamid hatóanyagú DEVRINOL 45 F, vagy DEVRINOL 50 WP-vel. E készítmények használatával kapcsolatosan az előzőekben leírtak az irányadók, de a kijuttatás során arra még legyünk tekintettel, hogy a hatóanyagot – annak hőérzékenysége miatt – csak 8 °C alatti hőmérsékleten alkalmazzuk. Alkalmazható még a DUAL GOLD 960 EC pre- és posztemergensen egyaránt, akár önmagában, akár kombinációban. Kombinációs partnerei közül a TENORAN 50 WP, az ADOL 80 WP vagy a DEVRINOL 50 WP jöhet számításba. A vegetációs időszakban a FUSILADE S és az AGIL 100 EC készítmények ajánlhatók az egyszikű gyomok ellen, e készítmények hosszú élelmezés-egészségügyi várakozási ideje miatt azonban kijuttatásuk inkább a szedést követő időszakban javasolt. Racskó J.