 |
MezőHír :: Mezőgazdasági Szaklap :: XI. évfolyam :: 2007-07 :: július |
ÁLLATTENYÉSZTÉS
2007/5 ˇ MezőHír
107
ÁLLATTENYÉSZTÉS
2002 után 2006-ban volt kedvező a
sertéspiac, és az idei év, értelemszerű-
en, már rosszul indult. Az sem mind-
egy a tartók számára, hogy az önkölt-
ségük felett 5, vagy alatta 10, illetve
20%-kal tudnak értékesíteni, mert ez
utóbbi esetben a többéves egyenleg is
komoly veszteségbe megy át. Európa-
szerte esett idén márciusban a sertés
ára, mégpedig 1,25
/kg-ról 1 /kg-ra,
ami a nyugati termelőknek még nem
jelent veszteséget, de a ma-
gyarok számára a 245
Ft/kg-os ár már igen, ami el-
sősorban a forint túlérté-
keltségéből adódik. Persze,
ha 282 Ft-ot érne 1
, akkor
még nem okozna vesztesé-
get, mint ahogy erre is volt
már példa. A kisebb családi
gazdaságok ma 250-260
Ft/kg-os önköltség körül
dolgoznak, míg a nagyobb
gazdaságok ennél 10-20 Ft-
tal magasabb szinten, mert
magasabbak a költségeik.
280 Ft/kg-os sertésár mel-
lett az ágazat 30-40%-a már
nyereséget könyvelhetne el
becsüli az éppen aktuális
sarokszámokat Sákán An-
tal, a Magyar Sertéstartók
Szövetségének elnöke, aki
maga is vállalkozó termé-
szetesen sertéshizlaló , és
kalocsai családi vállalkozá-
sukban működő sertéstele-
pük révén többszörösen,
erősen érintett a jelenlegi
nem túl jó kilátásokkal ke-
csegtető helyzetben.
Miért jellemző Ma-
gyarországon az a vissza-
térő jelenség, miszerint a
világpiaci ármozgások be-
gyűrűzésekor a hazai feldolgozók
számára nagyon drága, ellenkező
esetben pedig a termelő számára na-
gyon alacsony a sertésár? Ráadásul
ebben a helyzetben egyik fél sem jár
jól, miközben a belső piac összeom-
lik.
Egyszerű példával kezdem: esze-
rint Dániában a leghatékonyabbnak
mondott sertéshizlaló szövetkezet, a
Danish Crown taggazdaságai saját be-
vallásuk szerint 9-9,5 DKK/kg önkölt-
ségen állítják elő a sertéshúst, ami 33
Ft-tal számolva 300 Ft/kg körüli ön-
költségi ár. A szakzsargon kifejezését
használva azt mondhatnánk erre, hogy
ez egy dolog! Csakhogy a termelő mö-
gött ott áll az a feldolgozó, amelyik eb-
ből az alapanyagból állít elő 10
/kg-os
karajt és 8
/kg combot, exportra.
Emellett az év végén annyit oszt vissza
20-30 Ft/kg-ot, ha kell a termelői-
nek, hogy ők is nyereséggel zárjanak.
Esetleg még közvetve, garanciaválla-
lással hozzájárul a termelői beruházá-
sokhoz, a 20-30 éves futamidejű hitel-
felvételekhez, ami a hatékonyabb ter-
melést, a tenyésztést, a marketinget
alapozza meg. Nos, ez a hosszú távú és
kölcsönös előnyökön nyugvó együtt-
működésnek már egy magasabb szint-
je, ami idehaza nem működik. Pedig
ezt hívják piacépítésnek, és ezt mű-
ködtetik ott, ahol szintén drága az
energia, a takarmány, stb.
A jövedelem jelentős része máshol
is a feldolgozóiparban realizálódik, a
17.000 dán termelőt nem veti fel a
pénz, de jól megélnek, mert a kölcsö-
nösség alapján a rendszer olyan, hogy
életben tartja őket. Ezt az 1870-től épí-
tett rendszert aligha lehet utolérni, hi-
szen még csak nem is törvények, ha-
nem szokásjog alapján működik. Ta-
nulni azonban sokat lehetne
belőle.
Ez a rendszer kétség-
telenül nagy biztonságot
jelent a dánoknak, de hogy
alakul a magyar termelők
és feldolgozók kapcsolata,
amely minden évben ki-
számíthatatlanul változik,
miközben nagy mennyi-
ségben érkezik külföldi
sertés az országba?
Kétségtelen tény, hogy
jelentős tételben érkezik
lengyel ún. dömping ser-
tés hozzánk, amellyel kap-
csolatban csak a részinfor-
mációk közismertek, hiszen
csak a kedvező 210-220
Ft/kg-os árát szokás emle-
getni, de azt már nem, hogy
ez zömében 50%-os színhús-
tartalmú, kevert, háztáji
sertés. De érkezik mellette
1,04-1,06
/kg-ért 56% szín-
hústartalmú is, ami élőben
256 Ft/kg, helybe szállítva.
Ugyanakkor a magyar ter-
melő ugyanebben az idő-
szakban, április elején ennél
legalább 10 Ft/kg-mal keve-
sebbet kapott a hasonló mi-
nőségű sertéséért. Egyéb-
ként pedig nagyon nehéz
termelőként követni a hazai húsipar
felvásárlási gyakorlatát, de biztosan
vannak emögött üzletpolitikai meg-
gondolások is. Egy dolog azonban alig-
ha fordul elő Nyugaton, mégpedig az,
hogy a feldolgozó üzen a termelőknek,
hogy milyen önköltségi áron állítsák
elő a sertést; ami idehaza bizony
megesik a sertésár-vita hevében...
A magyar sertéstartók uniós
társaikkal szembeni versenyhátrá-
Van-e kiút a sertéstartók számára?
A sertéstartók zöme az utóbbi nyolc évből csak két évben tudott nyereséget realizálni,
ami nagyjából igazolja is az egyáltalán nemkívánatos négyévenként valószínűsíthető ,,piaci sertésforgót".
Sákán Antal elnök,
Magyar Sertéstartók Szövetsége
MezőHír ˇ 2007/5
108
ÁLLATTENYÉSZTÉS
nya köztudott. Látni-e némi közele-
dést e tekintetben, vagy továbbra is
ezzel a hátránnyal kell versenybe
állni?
A 150 millió sertést mozgató euró-
pai sertéspiac a kereslet-kínálat szabá-
lyai szerint működik, a kisebb önkölt-
séggel dolgozó termelők túlélik a ne-
héz időszakokat, a nagyobbal dolgozók
lemorzsolódnak. Utóbbiaknál ez a hát-
rány származhat technológiai fogyaté-
kosságokból; betegségekből adódó
többletköltségek miatt; lehet me-
nedzsmentfüggő és lehet a magyar
sajátosságnak számító termőföldhi-
ányhoz kötődő probléma is. Ez utóbbi
azt is jelenti, hogy mivel a sertéstartó-
nak többnyire nincs földterülete, nem
tud olcsóbb önköltségen előállított
terménnyel etetni, és földalapú támo-
gatáshoz sem jut hozzá, ami óriási ver-
senyhátrányt jelent. Például egy belga
sertéstartó farmer megkapja a 70.000
Ft/ha körüli támogatást, ami az abrak-
takarmány fedezetét jelenti a hizlalás-
nál. Ezek után persze, hogy kibírja az
1 euro/kg-os árat, akármeddig tart is a
dekonjunktúra. Amikor Magyarorszá-
gon olcsó volt a gabona, nem volt nagy
a gond, de a 3.500! Ft/mázsás kukorica
már más léptéket jelent. Lassan beke-
rülünk ugyanabba az abrak-takar-
mány költségrendszerbe, mint a nyu-
gatiak, de ez még közel sem jelenti azt,
hogy az egyenlő versenyfeltételek felé
is araszolnánk...
A sertéspiaci anomáliákat ilyen
kiélezett helyzetben a magyar fize-
tőeszköz pozíciója is erősen befolyá-
solja, amit bizony elég nehéz prog-
nosztizálni. Lehet-e egyáltalán vala-
milyen összefüggésben gondolkodni
akkor, amikor nagy létszámú hízót
állít be a termelő?
Bizony, termelő legyen a talpán,
aki akár csak jóslásokba is merne bo-
csátkozni. Mert amikor 1
/kg a sertés
ára, az lehet 240 Ft, de lehet 300 Ft kö-
zelében is. A 240 Ft biztosan nem jó,
mert erősen húzza be az importot,
ugyanakkor sem a premixek, sem a
szója ára nem csökkent az erős forint
hatására. A 300 Ft közeli eurót bizo-
nyára üdvözölnék a sertéstartók, és a
feldolgozók is jól járnának, mert a dol-
lárban fizető piacaikról jól forogna
vissza a pénz.
Az a sertéstartó, aki a saját földjén
előállított gabonából etet, a legújabb
genetikával, a legjobb technológiával,
a legoptimálisabb beruházásokat
3,5%-os, még 2002-ből, a gazdahitelből
származó kamattal megvalósítva,
szinte éjjel-nappal családi gazdasági
környezetben dolgozik, ma nem képes
250 Ft/kg önköltség alatt előállítani a
sertést! Amikor egy nyugodt pillanatá-
ban ezt alaposan átgondolja, akkor
dönthet úgy, hogy nem csinálja tovább
a mai felvásárlási árakon a sertéshizla-
lást. Vagy a családi gazdaság bomlik
fel, mert el kell mennie valakinek ál-
lást vállalni, a megélhetés érdekében.
A nagy sertéstartó gazdaságok né-
melyike szintén hasonló válaszút elé
kerül, csak ott más döntés születik,
mégpedig a hitelező pénzintézet részé-
ről; és elindul a felszámolási eljárás.
Mégpedig azért, mert a termelő nem
tud törleszteni, a bank nem akar to-
vább hitelezni, nem látja a pénz megté-
rülését, sem a 8-12%-ig felfutott kama-
tok fizetésének esélyét, mert nem látja
a nyereséges vállalkozást. Az elmúlt
egy év nyeresége nem téveszt meg egy
rutinos pénzintézetet, különösen, ha az
idei év négy hónapjában csak veszte-
ségtermelés folyik...
Várható-e a magyar sertésállo-
mány növekedése a következő idő-
szakban, vagy csak a szaktárca re-
ményei között szerepel ez a prognó-
zis? Hogyan befolyásolja mindez a
behozatalt, és milyen mértékben le-
het számítani az import növekedésé-
re?
A 2007-től esedékes környezetvé-
delmi előírások betartása a sertéstele-
peken, a csillagos égig felfutó hazai ta-
karmányárak, az állattartók földhöz
juttatásának megoldatlansága, vala-
mint a szervezetlenség a beszerzési és
értékesítési oldalon mind óriási hát-
rányt jelent, és egyben előrevetíti az
állatlétszám további stagnálását vagy
csökkenését. A jelenlegi 3,5 milliós
éves hízósertés-mennyiség éppen a
magyar belső fogyasztási igényt fede-
zi, exportra tehát nem jut. Követke-
zésképpen megindult, és egyre inkább
Az erős forint nem kedvez a sertéstartóknak
A sertéstartónak többnyire nincs földterülete, nem tud
olcsóbb terménnyel etetni, és földalapú támogatáshoz
sem jut hozzá, ami óriási versenyhátrányt jelent
2007/5 ˇ MezőHír
109
ÁLLATTENYÉSZTÉS
teret nyer az import. Van
olyan vágóhíd, amely 80-
100.000 sertést vág egy év-
ben, és emellett ennek a
mennyiségnek kétszeresét
importálja értéktelenebb
darabolt áruként lapocka,
fejhús, stb. , amiből feldol-
gozott termék készül. Ez a
konstrukció kiválóan alkal-
mas arra, hogy a kereske-
dőknek az elvárásnak
megfelelően egyre olcsóbb
ajánlatokkal tudjanak szol-
gálni. Ezzel átadjuk a teret
idehaza a külföldi eredetű
alapanyagoknak, amit a dán
és angol tulajdonú vállalko-
zások vezérlése alatt állíta-
nak elő, éppen Lengyelor-
szágban. Óriási a nyomás-
gyakorlás a nagy európai
cégek részéről a termékér-
tékesítés érdekében a multi-
nacionális élelmiszerláncok-
ra, amelyekből szép szám-
mal van idehaza, és ezek ki
is veszik a részüket a hús- és
húskészítmény-feleslegek
értékesítéséből.
Összefoglalva: a magyar
termelő versenyhelyzete te-
hát a beözönlő alapanyagok
és a kedvezőtlen euroárfo-
lyam-alakulás miatt is rom-
lik!
Milyen módon képzel-
hető el az állattartók föld-
höz juttatása? Milyen jó-
tékony hatással lenne ez a
sertéságazatra?
Ha a kormányzat a me-
zőgazdasági tárca javaslatá-
ra, a Nemzeti Földalappal
karöltve úgy határozna,
hogy pl. egy 200 kocás ser-
téstelep részére felajánl 200
ha földterületet, a takar-
mánytermelést és a földala-
pú támogatáshoz való hozzá-
férést megkönnyítendő, az
garantáltan forradalmasít-
hatná a hazai sertéstartók
tevékenységét. Részben,
mert versenyhelyzetbe hoz-
ná őket a külföldi verseny-
társaikkal szemben, továb-
bá látványosan növelné a
hazai sertéslétszámot, és
minden bizonnyal az ágazat
eltartóképességét is. Az
sem lenne baj, ha nem a te-
lep mellett lenne a föld,
mert ez már cserékkel, föld-
bérleti konstrukciókkal és
kis leleményességgel kezel-
hető lenne. Ha nem születik
ilyen megoldás, akkor ma-
rad az áldatlan helyzet, a
drága takarmány, az
etanolgyártók melléktermé-
ke amely a nedves etetés-
re való költséges áttérést
követeli , és az ágazat to-
vábbi csendes süllyedése.
Mert a hazai telepek állapo-
ta egy nyugatihoz képest si-
ralmas, a technikai, környe-
zetvédelmi, stb. fejlesztések
elmaradtak, a fajlagostakar-
mány-felhasználás pedig
legalább 1/2 kg-mal maga-
sabb. Amíg olcsóbb volt a
gabona, addig lehetett a
mennyiséggel kompenzálni
a minőséget, de mára ez is
megszűnt.
Más erkölcsi visszás-
ságok is terhelik ma a ser-
tésvertikum szereplőinek
egymás közötti viszonyát.
Hiszen a kereskedelem
köztudottan minden kö-
rülmények között nagy
nyertese a sertésbiznisz-
nek. Valóban mindig igaz
ez az állítás?
A termelők nagy való-
színűséggel négyévente
nyereségesek, ritkán null-
szaldósok, máskor pedig
veszteségesek. A feldolgo-
zók saját bevallásuk szerint
1-2% hasznot realizálnak,
ami viszont folyamatos. A
magyar kereskedelmi gya-
korlatban azonban nem sok
minden változott az utóbbi
évtizedekben, hiszen éppen
úgy hasított félsertést tő-
kesertést, amit ők ,,szednek
szét" fogadnak ma is, mint
korábban, most éppen 480
Ft/kg-os áron. De nyugodt
lelkiismerettel állítom, hogy
olyan bontott sertésrészt
nem látok, amit ez alatti
áron kínálnának. A csontos
rövidkaraj 999 Ft/kg, az ol-
dalas 700 Ft/kg, a comb 850
Ft/kg, stb., és a teljes meny-
nyiség egy héten belül el-
MezőHír ˇ 2007/5
110
ÁLLATTENYÉSZTÉS
fogy. Ez azt jelenti, hogy legkevesebb
50% nyereségtartammal értékesítik a
félsertést a bontást követően, ugyan-
akkor az árát 60 vagy 90 napra fizetik
ki a húsipar részére. A fizetés gyakor-
lata pedig tovább gyűrűzik a termelők
felé...
Ezzel szemben a nyugati húsos
gyakorlatban már régen eljutottak a
darabolt sertés értékesítéséig, amiből
a magyar piacra leginkább a telített
zsírsavakban gazdag, kevésbé egész-
séges lapocka jut, amivel a nyugati
húsforgalmazó nem akarja gyengíteni
a saját tőkehúspiacát.
Milyen lehetőség kínálkozna a
magyar sertéstartó számára arra,
hogy jobb árakat érjen el a feldolgo-
zóknál? Hiszen a kívülállók számá-
ra nem látszik, hogy valamiféle ösz-
szefogás, közös érdek vezérelné a
termelőket, kivéve egy-két nagy szö-
vetkezést, termelői csoportot.
A Magyar Sertéstartók Szövetsé-
ge elnökeként, sertéstartóként is el-
mondom, és üzenem a termelőknek,
hogy ha eredményesebben, felvásárlá-
si kiszolgáltatottság nélkül akarnak
dolgozni, ha jobb árakat szeretnének
elérni, akkor tartozniuk kell valahová.
A kilátástalanságot tapasztalva nem
kell odaadni a sertést 190-200 Ft-ért,
mert annál az többet ér. Szerveződni
kell, összefogni, termelői csoportot al-
kotni ami ráadásul még uniós támo-
gatást is élvez, ha megfelelően műkö-
dik , de valakinek fel kell vállalni az
ügyek intézését. Ha mindez sikerül,
létrejön egy nagyobb termelői csoport,
amelyik eljut a heti 1500-2.000 sertés
eladásáig, és ott már megváltoznak a
viszonyok. Változik a tárgyalási pozí-
ció, és ez előbb-utóbb az árak emelke-
désében is megnyilvánul. Ma 26 ser-
téstermelői csoport működik az or-
szágban, amelyből 17 a Sertéstartók
Szövetségének alapító tagja.
A sertéságazat kiútkeresése termé-
szetesen állandó napirendi kérdés, és
elmondható, hogy a tagság optimizmu-
sa töretlen e tekintetben. Sőt, újabban
már korábban nem tapasztalt jelensé-
gek is felfedezhetők, amelyek az össze-
fogásra, a közös cselekvésre és fellé-
pésre irányulnak.
Hogyan jellemezné a pillanat-
nyilag kialakult helyzetet egy nye-
reséges év után? Önt hallgatva úgy
tűnik, hogy lassan optimizmust éb-
reszthet a termelőkben az önszerve-
ződés gondolata, ami az ágazat el-
mozdulását jelentheti!?
A húsipar importál, a magyar ter-
melő veszteséget termel, és beszorul a
saját sertésével; a kereskedelem ne-
vet, mert elteszi az ágazati nyereség
nagy részét, miközben arra törekszik,
hogy minél olcsóbb termékekkel szol-
gálja ki a mérséklődő vásárlóerő okoz-
ta igénytelenebb keresletet. A legna-
gyobb vesztes a vertikumban a terme-
lő, ehhez nem férhet kétség. Ezért kell
működésbe hozni egy, a termelők aka-
ratából, pozitív hozzáállásával új elven
működő rendszert, az első magyar ser-
tésértékesítő gazdasági szervezetet,
kft.-t, szövetkezetet vagy rt.-t amely
képes heti 20-30.000 sertés együttes
értékesítésére és átadására. Ekkor
lesz majd változás, mert ezt a magyar
sertésmennyiséget egy magyar tár-
gyalópartner kínálja, és csak vele lehet
megegyezni a magyar alapanyag érde-
kében. Köztudott, hogy a magyar alap-
anyagból készült termék a Távol-Kele-
ten prioritást élvez, mert más, jobb,
mint a többi. Jobb az íze, más a
telítetlenzsírsav-tartalma, emiatt más
lehet a fűszerezése, másképpen kell
sütni, stb., s éppen ezért keresik. Gya-
korlatilag 1-1,5 millió sertést lehetne a
mai állományméret mellett ezzel a
Ma 26 sertéstermelői csoport működik az országban,
amelyből 17 a Sertéstartók Szövetségének alapító tagja
Ha létrejön egy nagyobb termelői csoport, ott változik
a tárgyalási pozíció, és ez előbb-utóbb az árak
emelkedésében is megnyilvánul
2007/5 ˇ MezőHír
111
ÁLLATTENYÉSZTÉS
rendszerbe foglalt marketingmódszer-
rel felkínálni évente.
Ekkor viszont az ár is sokkal fonto-
sabb kérdéssé lép elő mindkét fél szá-
mára, amit akár a holland-német át-
lagár, az ún. ZNP-ár /német árfigyelő/
közvetlen közelében lehetne kialakíta-
ni, a fuvarköltségek figyelembe vételé-
vel.
A lényeg tehát az, hogy új helyzet
teremtődne, amiben a magyar termelő
lenne a főszereplő, a magyar sertés az
üzlet tárgya, és nem mellesleg a ter-
mék öregbítené a kedvelt magyar ter-
mékek hírnevét a világban.
Van erre példa, hiszen Ausztriában
már túl vannak ezen az átalakuláson.
Összefogott a termelő és feldolgozó
annak érdekében, hogy a hús nyomon
követhető, a folyamatok átláthatóak, a
feldolgozás hatékony, a termék pedig
jó minőségű legyen. Az osztrák fo-
gyasztó pedig keresse a saját jól is-
mert nemzeti termékét, amiben nem
csalódik. Hasonló hazai megoldásra
van szükség, ami egyféle megoldást je-
lenthetne a problémákra, de ehhez
összefogásra van szükség! Amennyi-
ben az összefogás a termelői oldalon
megtörténik, de ezt a magyar húsipar
nem akarja akceptálni, abban az eset-
ben a termelőknek saját tulajdonú vá-
gókapacitásban kell gondolkodniuk.
Ehhez az első lépések már megtörtén-
tek, az erre vonatkozó tanulmány már
elkészült. Egyedül ez lehet a garancia
arra, hogy a magyar fogyasztó asztalá-
ra magyar sertéshús kerüljön.
A magyar termelő mindig is túl
óvatos volt a közös szerveződések te-
kintetében, szívesebben vállalt min-
dent egyedül, éppen amiatt, hogy ne
kelljen senkivel közösködnie. Nem
tart attól, hogy él még a génekben ez
a régi beidegződés?
Aki sertéstartással foglalkozik, az
már minden rosszat átélt az elmúlt 17
évben, ami csak szakmai értelemben
előfordulhat. Nincs más választása, túl
kell lépnie már azon a kurucos menta-
litáson, ami eddig jellemezte, és együtt
kell gondolkodni, tenni, a közös érde-
kek miatt, amire most jó esély kínálko-
zik. A legnagyobb kockázat a szürkeál-
lomány ésszerű átállításában rejlik,
hogy megérti-e a túl nagy termelő és a
kicsi is ugyanazt az elméletet, misze-
rint mindegyikük termelésére, állatai-
ra egyformán szükség van az új, élet-
képes rendszer beindításához. Ha ez
az áttörés sikerül, akkor működő rend-
szer jön létre, ha nem, akkor minden
marad a régiben. Európában ugyanis
mindig lesz olcsó sertés a túlpörgetett
tenyészetek lásd Spanyolország
vagy Lengyelország , vagy a brazil
sertés révén, ami a piacot bármikor
alaposan megzavarja. De erről ne is
beszéljünk...
Érdemes talán egy kicsit nosz-
talgiázni, és elemeire szedni a '80-as
évek jól működő sertésvertikum-
modelljét, amikor évi 8-10 millió ser-
tést jól szervezetten meghizlaltak,
és feldolgozottan vagy hasítva jó pi-
aci áron, zökkenőmentesen értéke-
sítettek. Lehet, hogy saját korábbi
gyakorlatunkból ismét profitálhat-
nánk?
Persze visszatekinthetünk ne-
gyedszázadra itthon is, hiszen amikor
még működött a sertésvertikum, ak-
kor az, ahogyan a kukoricatermelés is,
egy remekül kitalált rendszer volt,
amelynek alappillérét a föld, a megter-
melt gabona és a hatalmas orosz piac
jelentette. A részletek pedig szintén
fontosak, hiszen az állattenyésztő ga-
bonához jutott önköltségen a saját szö-
vetkezetéből, jó genetikai alapokon és
kiváló technológiával meghizlalta a
sertést, a piac pedig tárt karokkal fo-
gadta az árut, hasított félsertést, vagy
feldolgozott formában, korlátlan
mennyiségben. Ma éppen a rendszer-
szemlélet hiányzik, ami a kohéziót je-
lentené a szereplők között. Nem szé-
gyen a régi működő rendszerből azo-
kat az elemeket kivenni, amitől az mű-
ködött. Nos, a tanulság tehát az lehet,
hogy kell a föld az állattartóknak, hogy
olcsóbban tudjanak takarmányhoz jut-
ni, mint a szabadpiacon. Aztán pedig
túl kell lépni a régi szemléleten, az ön-
zésen, együtt kell gondolkodni, majd
pedig szövetkezni, a cél a sertésverti-
kum felemelése érdekében. Dániá-
ban 17.000 profi termelő dolgozik
egyetértésben, Ausztriában 65.000 kis-
termelő teszi ugyanezt. Magyarorszá-
gon a termelői kör 4,5%-a produkálja a
sertéslétszám 70%-át 2-2,5 millió db-
ot , ez mindössze 130 vállalkozás.
Mindez azt jelenti, hogy 130 embernek
kellene leülnie, döntenie és egyben
megoldania a magyar sertéstartók
problémáit. De lehet, hogy a 40 legna-
gyobb vállalkozás vezetője is megte-
hetné már hasonló eredménnyel
ugyanezt. A kérdés csak az, hogy ak-
kor mire várunk?
Nagy Zoltán
Minden termelő munkájára szükség van az új, életképes rendszer beindításához
Magyarországon a termelői kör 4,5%-a produkálja a ser-
téslétszám 70%-át , ez mindössze 130 vállalkozás. Ez azt
jelenti, hogy 130 embernek kellene leülnie, döntenie
