 |
MezőHír :: Mezőgazdasági Szaklap :: XI. évfolyam :: 2007-07 :: július |
MezőHír ˇ 2007/6
74
NÖVÉNYTERMESZTÉS
Az amerikai kontinensről Európába
a 16. században került. A görögök
faziolos szavából jött létre a bab tudo-
mányos neve a Phaseolus (LINNE),
amelyet köznyelven hazánkban több
évszázadon keresztül paszulynak ne-
veztek. Európába kerülése után hosz-
szú ideig szárazbabként fogyasztották.
A bab zöldbabként történő felhasználá-
sa a 18. században kezdődött, ugyanis
ebben az időben jelentek meg azok a
tájfajták, amelyek száraz és zöld formá-
ban egyaránt alkalmasak fogyasztásra.
Így a termesztés során kialakultak a
,,kéthasznú" típusok (zöld és száraz),
amelyeknek még most is megvan a lét-
jogosultságuk. Magyarországon a bab
mindig fontos élelmiszernek számított.
A hazai babfajták a F. vulgaris csoport-
ba sorolhatók, amelyek lehetnek bokor-
, indás-, kúszó típusok, a magjuk pedig
fehér, színes, tarka, fekete. A nagy, szí-
nes magvú és virágú futó tájfajták álta-
lában a Phaseolus coccineus fajba tar-
toznak. Szlovénia erdős, dombos terüle-
tein, sokféle növénnyel párosítva, karón
felfuttatva, szegély- és köztes növény-
ként termesztik. A szubtrópusi és a tró-
pusi területeken leggyakoribb a
limabab és a keskeny levelű bab.
A
zöldbab
táplálkozás-élettani
szempontból kedvező összetételű,
mert a nem nélkülözhető aminósavak
(triptofan, lizin, cisztin, hisztidin) nagy
hányadát tartalmazza. Fehérjetartal-
ma eléri a 2,5%-ot, és a könnyen
emészthető rostanyagok is megtalál-
hatóak benne. Jelentős mennyiségű
kalciumot, foszfort, vasat tartalmaz, és
egyéb ásványi anyagokban is gazdag.
Figyelemre méltó az A-, a B
1
-, B
2
-, E-
vitamin és a karotintartalma is. A szá-
raz babmag 20-25% fehérjét, 50-55%
szénhidrátot, 3-4% hamualkotórész
mellett 0,7-1,0% zsírt is tartalmaz. A
fejlődő országokban fehérjepótló nö-
vényként is használják. A zöldbab ked-
vező étrendi hatású, jó ízű, kalóriában
szegény, zsenge a hüvelytermése, de
néhány országban még a levélzetét és
a szárát is fogyasztják.
A világ szárazbab-vetésterülete
mintegy 25-26 millió hektár, a termés-
tömege 14-15 millió tonna. Ebből Eu-
rópában 1,5-1,6 millió hektár a vetéste-
rület, és 660-700 ezer tonnát termesz-
tenek (FAO). A zöldbab vetésterülete
a száraz babéhoz viszonyítva szerény,
de világviszonylatban a zöldségfélék
között (650-690 ezer ha-ral) mégis je-
lentős helyet foglal el. Európában az
összes vetésterület mintegy 20%-a ta-
lálható (1. ábra, FAO-adatok), és az
egyes országok jellemző adatai szerint
1998-hoz viszonyítva a termelés ki-
egyenlítettnek ítélhető (1. ábra). Je-
lentős még Románia és Törökország
vetésterülete. Európában a spanyolok
által termelt zöldbab mennyisége a
legtöbb, az 1998-2005 évek átlagában
elérte a 265,6 ezer tonnát, bár az utób-
bi években kismértékű csökkenés már
tapasztalható (2. ábra).
Magyarország
szárazbab-vetéste-
rülete 1998-tól 2005-ig, főleg piacvesz-
tés miatt, a korábbi időpont 26,6%-ra,
a terméstömeg 39,3%-ra, a zöldbab ve-
tésterülete 62,9%-ra, terméstömege
68,8%-ra csökkent (3. ábra). A zöldbab
piaci átlagára ebben az időszakban je-
lentősen növekedett (4. ábra), az étke-
zési szárazbab tonnánkénti ára 2000-
ben volt a legmagasabb (5. ábra), de
2005-ben a bázisévhez viszonyítva csak
2,9%-kal volt magasabb. Statisztikai
adatok szerint a saját termelésből
származó fogyasztás 787 tonnával
csökkent, ugyanakkor 2004-ben a be-
hozatal mennyisége elérte a 8288 ton-
nát, ami a hazai termelésnél 6421 ton-
nával volt több. Magyarországról kivi-
tel ebben az időszakban nem történt. A
saját termelés és a behozatal együtt
elérte a 10155 tonnát.
Felmerül a kérdés, miért kell a szá-
raz- és a zöldbabot (333 tonna/2005)
ilyen nagy tömegben behozni, annak
ellenére, hogy a hazai ökonómiai felté-
telek a termesztésre jól megfelelnek.
Hosszú évtizedeken keresztül nem-
csak a hazai szükségletet tudtuk kielé-
gíteni, hanem jelentős mennyiségű
száraz- és feldolgozott zöldbabot is ex-
portáltunk.
A bab melegigényes növény. Csírá-
zásához az optimális talajhőmérséklet
15-20 °C. Néhány fajta már 12 °C-os
talajhőmérsékleten is jól csírázik. A
fagyot nem tűri. Növekedése 10 °C
alatt leáll, a virág 0,5 °C-on, a vegetatív
részek 0 °C-on elfagynak. A kelés utá-
ni időszakban a legkedvezőbb számára
a 15-30 °C közötti hőmérséklet. A vi-
rágzás és a hüvelyképződés időszaká-
ban a 20-25 °C hőmérséklet a legmeg-
felelőbb. A karós babok alacsonyabb
hőmérsékleten is jól fejlődnek, és ér-
zékenyebbek virágzáskor a nagyobb
melegre. A 35 °C feletti hőmérséklet-
nél a generatív szervek károsodnak. A
keléstől a termésérésig (zöldbabnál a
gazdasági érettség, szárazbabnál a bi-
ológiai érettség) eltelt idő hőösszege a
fajtára jellemző.
A bab közepes fényigényű, a félár-
nyékot jól tűri, ezért köztes növény-
ként is termeszthető. A változó fényvi-
szonyokra a levelek csukódással és
nyitással reagálnak. A déli órákban je-
lentkező erős fényintenzitás esetén a
generatív szervek károsodhatnak. A
levelek összecsukódásukkal szabályoz-
zák a növényre jutó fénysugarak szö-
gét, ezzel a fényenergia mennyiségét.
Közepes fényigénye teszi lehetővé az
őszi és tavaszi hajtatását is. A világon
elterjedt babfajták megvilágításuk
időtartama szerint lehetnek rövid-,
hosszúnappalosak és a nappal iránt kö-
zömbösek. Európában nagy területe-
ken a nappal-közömbös fajtákat ter-
mesztik.
A bab vízigénye a vegetáció idején
nem egyenletes. A mag a csírázásakor
a nagy fehérjetartalma miatt vízből a
saját súlyának több mint a kétszeresét
is felveheti. Keléstől a virágzásig köze-
pes vízigényű. Növekedéséhez 60-
70%-os VK- telítettségű talajok felel-
Bokor- és karós babok
(Plaseolus vulgaris L.)
A flórakutatások szerint a bab faj őshazája Mexikó és Guatemala 500-800 m tengerszint feletti meleg tájai és az Andok (Ar-
gentína, Peru, Ecuador) vidéke. A legnagyobb formagazdagsága Közép-Amerikában található.
2007/6 ˇ MezőHír
75
NÖVÉNYTERMESZTÉS
nek meg. A bab kritikus vízigénye a vi-
rágzás és terméskötődés idején jelent-
kezik. Kritikus időszakokban a vízigé-
nye közel 100%-kal is emelkedhet a ko-
rábbi szakaszokhoz képest. A zöldbab
érzékeny a szárazságra, amit erőteljes
gyökérzetű fajták termesztésével és
öntözéssel lehet ellensúlyozni. Genera-
tív szakaszban az erős szél és az ala-
csony légnedvesség virághullást okoz-
hat. A bab a túlzott talajnedvességet, a
pangó vizet és az oxigénhiányt nem vi-
seli el.
A bab jól díszlik a közömbös kém-
hatású talajokon. A homoktalaj mini-
mum 5,5 pH, vagyis enyhén savanyú
legyen, a kötött talajok legalább 6,6
pH-értékűek legyenek! A bokorbabok
a lazább szerkezetű talajoktól a me-
szes öntéstalajokig mindenhol ter-
meszthetők. Nagyon fontos a jó talaj-
szerkezet biztosítása; a tömörödött ta-
laj csökkenti a gyökerek és a növény
növekedését.
A bab tápanyagigényes növény, és
a gyors fejlődése miatt a tápanyagot
rövid idő alatt veszi fel. A bokorbabok
általában gyenge gyökérzetűek, táp-
anyag-felvevő képességük mérsékelt,
ezért számukra a pótlólagos műtrágya
adagolása szükséges. A makroelemek
közül a nitrogén különösen fontos, már
a fejlődés igen korai szakaszában is,
ameddig a nitrogén megkötés megkez-
dődik, majd a szükséges mennyiséget
több részletben célszerű kijuttatni.
Káliumból a nitrogénhez közel azonos
mennyiséget kell biztosítani. A fosz-
fort különösen a fiatal növények igény-
lik. A legtöbb tápanyagot a virágzás és
a terméskötődés idején veszik fel a nö-
vények. A mikroelemek közül a man-
gánt, a cinket, a molibdént igényli.
A fajtaválasztást
a termesztés
módja és a felhasználók igénye hatá-
rozza meg. Alapvető követelmény a jó
termőképesség, a termésbiztonság, a
jó minőség, a környezeti tényezőkkel
és a kártevőkkel szembeni ellenállás.
A bokorbabfajtákat a feldolgozóipar
számára és a friss piac részére ter-
mesztik. A futóbabokat hazánkban
csak a friss piacokon lehet értékesíte-
ni. A bokor- és futóbabok lehetnek sár-
ga- és zöldhüvelyűek (6-7. ábra). A ha-
zai fogyasztók a sárga, a külföldi pia-
cok inkább a zöldhüvelyű fajtákat ke-
resik. A feldolgozóipar a hüvely színé-
től függetlenül a finom, szálkamentes,
8-9 cm hosszú, 7-8 mm átmérőjű, fehér
magvú, ceruzababfajtákat keresi.
Szántóföldi termesztésre géppel beta-
karítható, nagy hozamú fajták alkal-
mazhatók. Kisebb területeken, exten-
zívebb körülmények között az elhúzó-
dó érésű, széles és lapos hüvelyű futó-
babok termeszthetők, amelyek még
éretlen állapotban, kifejtve fejtett
vagy szárazbabként fogyaszthatók.
A bab számára megfelelő elővete-
mények a trágyázott kapás növények.
Legjobb előveteményei a gabonafélék,
mert ezek nem zsarolják ki a talajt, és
gyomszegényen hagyják maguk után a
területet. Csemegekukorica után csak
akkor vessük, ha a szármaradványát
lehúzzuk (öntözőberendezés hasznosí-
tása) és a szükséges tápanyagot pótol-
juk. Kedvezőtlen előveteménye a ku-
korica, a cukorrépa és a pillangósok.
Önmaga után 4 évig ne vessük! A ba-
bok herbicidérzékenyek, így a terület
kiválasztásánál ezt is figyelembe kell
venni.
Fővetésnél őszi mélyszántás után
tavaszi simítózással vagy kombináto-
rozással a talaj jól zárható. A mag-
ágyat közvetlenül a vetés előtt célsze-
rű előkészíteni. A késői fővetésnél
(május vége) a talaj már gyomosodhat,
ezért egy-két gyomirtó kombinátoro-
zásra lehet szükség. Másodvetésnél a
talaj szerkezete határozza meg a mű-
veletek számát, valamint az, hogy az
elővetemény betakarításakor milyen
mértékben tömörödött a talaj. Általá-
25000
20000
15000
10000
5000
0
2000
1999
1998
2001
2002
2003
2004
2005
hektár
Spanyolo.
Franciao.
Németo.
Olaszo.
1. ábra. Európa jelentősebb zöldbabtermesztő országainak vetésterülete
Forrás: FAO évkönyv
350000
300000
250000
200000
150000
100000
50000
0
2000
1999
1998
2001
2002
2003
2004
2005
tonna
Spanyolo.
Franciao.
Németo.
Olaszo.
2. ábra. Európa néhány országának zöldbab terméstömege
Forrás: FAO évkönyv
MezőHír ˇ 2007/6
76
NÖVÉNYTERMESZTÉS
ban két-háromszori, fokozatosan mé-
lyülő tárcsázással és rögtörő henger-
rel kombinálva készíthető elő a mor-
zsás szerkezetű magágy. Ezt követően
ajánlott a területet 15-20 mm-es víz-
adaggal beöntözni, ami puhítja a rögö-
ket, elősegíti az előveteményből visz-
szamaradt csíraképes magok és a
gyommagvak csírázását is, amelyek
közvetlenül a bab vetése előtt mecha-
nikai úton elpusztíthatóak.
A bab tápanyagigényes, de nem ta-
lajzsaroló növény. Egy tonna hüvely-
terméshez és a megneveléséhez szük-
séges zöldtömeg képzéséhez 12,6 kg
nitrogén (N), 2,7 kg foszfor (P2O5) és
11,6 kg kálium (K2O) tápanyagot hasz-
nál fel. Jó termőképességű talajon leg-
alább 8 tonna hüvelyhozammal lehet
számolni, és ehhez kell a szükséges
tápanyagot meghatározni. A bab a le-
vegő szabad nitrogénjéből a vele szim-
biózisban élő baktériumok segítségé-
vel hektáronként 70-80 kg-ot képes
megkötni. A megkötött N-tápanyag
nagy jelentőségű, de nem elégíti ki a
növények nitrogénigényét, ezért még
35-50 kg/ha hatóanyag biztosítása
szükséges. Javasolt 40-50 kg/ha fosz-
for, 90-100 kg/ha kálium hatóanyag ki-
juttatása is. A tápanyagmennyiségek
meghatározáshoz mindig vegyük fi-
gyelembe a talajvizsgálati eredménye-
ket!
A szükséges foszfor és a kálium ha-
tóanyagot ősszel dolgozzuk be a talaj-
ba, de a foszfor- és a káliummennyiség
egy részét a vetéssel egy időben is ki-
adhatjuk. A bab érzékeny a klórra,
ezért káliumkloridot (KCl) csak ősszel
szabad adagolni, másodvetés esetén
nem javasolt a használata. Tavasszal
csak kálium-szulfát használható. A nit-
rogén 30%-át starterként, ha van
lineár típusú öntöző berendezés, öntö-
zővízzel célszerű kijuttatni, vagy a ta-
lajra kiszórni, hogy a nitrifikáció za-
vartalanul beindulhasson. A második
adag nitrogén kijuttatása a virágzás
előtti időszakban esedékes. Savanyú
talajon csak kalciumpótlással bizton-
ságos a termesztés. Növényvédelmi
permetezésekkel együtt célszerű
lombtrágyázást (Wuxal, Volldünger,
Peretrix 0,3%) is alkalmazni.
A bab vetése április közepén kezd-
hető el, amikor a talaj hőmérséklete el-
érte a 10-12 °C-ot. A fővetés ideje má-
jus közepéig tart. A bokorbabokat 40-
45 cm sortávolságra, 8-10 cm tőtávol-
ságra, 3-5 cm mélységre javasolt vetni.
Fontos az egyenletes vetési mélység
biztosítása, és az, hogy a vetőmag ned-
ves talajba kerüljön. Ha száraz a talaj,
10-20 mm kelesztő öntözés alkalmaz-
ható. A keléshez az időjárástól függő-
en 7-12 nap szükséges. Vetőmagszük-
séglete a sárga- és a zöldhüvelyű faj-
tákból 2,8 unit/ha (280 ezer), a kifejtő
babokból 2,2-2,5 unit/ha.
A futóbabok termesztése karó vagy
kordon mellett lehetséges. A gúla ala-
kú váz 3-4 karóból állítható össze, ame-
lyek egymástól 60 × 60, vagy 70 × 70
cm-re helyezkednek el. Karónként 3-4
mag vetése javasolt. Kordonon történő
termesztés esetén a sortávolság 120-
150 cm, a tőtávolság 7-10 cm lehet.
Babtermesztésnél a mechanikai és
a vegyszeres gyomirtás kombinációja
alkalmazható. Ipari feldolgozásra ke-
rülő babhüvelyek között nem lehet
mérgező gyomnövény szára vagy ter-
mése, ilyen és különösen veszélyes
a csattanó maszlag (Datura
stramonium), az ebszőlő (Solanum
nigrum), a varjúmák (Hibiscus
trionum). A betakarítógép munkáját
hátrányosan befolyásolja a szőrös
disznóparéj (Amaranthus retrofle-
xus), a libatopfélék (Chenopodium
sp.), a vadrepce (Sinapis arvensis), a
muharfélék (Setaria sp.) és a kakas-
lábfű (Echinochola crus-galli) jelenlé-
te. A vegyszerezés vetés előtt egy me-
netben bedolgozva, vagy vetés után,
kelés előtt (fűféle gyomok ellen Dual
35000
30000
25000
20000
15000
10000
5000
0
2000
1999
1998
2001
2002
2003
2004
2005
hektár/tonna/br. ter. é. mill Ft.
br.ter.é.mill. Ft.sz.
br.ter.é.mill. Ft.zb.
hektár száraz
hektár zöld
tonna száraz.
tonna zöld
3. ábra. A hazai száraz- és zöldbabtermesztés
Forrás: KSH évkönyvek
2005
2001
2002
1998
2003
1999
2004
2000
115.2
164.3
296
263.3
253.1
278.3
233.7
229.5
4. ábra. A zöldbab piaci átlagára Ft/kg
Forrás: KSH évkönyvek
2005
2001
2002
1998
2003
1999
2004
2000
131316
146899
178343
147178
165625
168955
127431
135194
5. ábra. A szárazbab értékesítési ára Ft/tonna
Forrás: KSH évkönyvek
2007/6 ˇ MezőHír
77
NÖVÉNYTERMESZTÉS
Gold 960 EC 1,4-1,6 l/ha, ami jelentős
mellékhatással bír több kétszikű ellen
is), vagy kelés után 3 lombleveles álla-
potban indokolt. Az alkalmazható
gyomirtó szerekről mindig új ismere-
tet kell szerezni, mert alkalmazásuk
nagy körültekintést igényel. Kerti ter-
mesztésben csak mechanikai gyomir-
tás javasolható.
Hazánkban zöldbabot eredménye-
sen csak öntözés biztosításával lehet
termeszteni. Vízigénye keléskor és vi-
rágzáskor különösen nagy. A fővetés
és a másodvetés időpontjában szükség
lehet a talajművelést elősegítő 20-40
mm-es vízadaggal való előöntözésre,
vagy 10-20 mm kelesztő öntözésre. Vi-
rágzás előtti, a bab igényének megfe-
lelő (10-12 mm) öntözés nem a vízpót-
lást, hanem a mikroklíma szabályozá-
sát, a páratartalom növelését, a nö-
vény hűtését szolgálja, másrészt azért
is szükséges, hogy a növényállomány
virágzásig összezáruljon. Kritikus fej-
lődési időszaka a virágzás ideje, ami-
kor az alacsony légköri nedvességtar-
talom is nagyon veszélyes. Virágzás és
terméskötődés idején a vízpótlást 3-4
alkalommal 30 mm-es öntözéssel lehet
megoldani. Az öntözést ebben az idő-
szakban 4-5 naponként kell ismételni.
Öntözéshez jól bevált a lineár típusú
öntözőberendezés, mert ez a vizet nem
közvetlenül a talajra juttatja, hanem a
levegőben porlasztja szét, és a teljesít-
ménye is jelentős. A zöldbab virágai
nagyon törékenyek, a kialakulásuk
pontos pillanatát nehezen lehet érzé-
kelni, ezért minden agrotechnikai be-
avatkozást kerülni kell. A virágelrúgás
megakadályozása érdekében a táp-
anyag és a vízellátás folyamatos bizto-
sítása szükséges.
A futóbabok jelentős légnedvessé-
get igényelnek, és ezeket többször kell
öntözni. Hosszú tenyészidejük miatt a
virágzásuk és termésképzésük elhúzó-
dik, ezért indokolt a folyamatos táp-
anyag- és vízellátás. 3-4 alkalommal ja-
vasolt kisadagú nitrogén fejtrágyázást
alkalmazni.
A ceruzabab betakarítása nagy te-
rületen, ipari feldolgozásra speciális
géppel (PIXALL) lehetséges. A beta-
karítás időpontja általában 10-12%
szárazanyag-tartalomnál kedvező. A
hüvely akkor alkalmas betakarításra,
amikor a magkezdemények közötti
zseléállomány nagyobb a magkezde-
ménynél, és a hüvelyek 90%-a fejlett,
nincs közöttük elöregedett. Kerti ter-
mesztésben a betakarítás bokorbabok
esetében 1-2 alkalommal történik, a
karós babokat pedig folyamatosan,
kézzel szedjük.
Betakarítás után a hüvelyek gyor-
san veszítenek a víztartalmukból,
ezért célszerű a termést 5 °C léghő-
mérsékletre lehűteni, és 95% légned-
vességet tartalmazó helyiségben tárol-
ni. Szedés után alkalmazható a vízzel
történő hüvelyhűtés, ami a turgor álla-
pot megőrzését is biztosítja.
Hazánkban a babnak kevés a kárte-
vője, de a meglévők nagy károkat
okozhatnak. A bab vetése előtt a talaj-
lakó kártevők ellen a Basudin 5G (35
kg/ha) alkalmazható. Az utóbbi évek-
ben erőteljesen támad a gyapottok ba-
golylepke hernyója, amely ellen az
Actellic 50 EC (2,0 liter/ha) jó hatású.
A babot károsító baktériumos és a
kolletotrihmus betegség ellen feltétle-
nül szükséges a védekezés. A permete-
zést közvetlenül a kelés után, 2-4 leve-
les állapotban meg kell kezdeni, és a
hüvelyek kötődéséig folytatni kell. Az
első két permetezéshez réztartalmú
szer, majd ditiokarbamát vagy ftámid
hatóanyagú szer használata javasolha-
tó.
Fehér Béláné dr.
Forrás: FAO-évkönyv, KSH-évkönyvek
