MezőHír ˇ 2007/6
78
NÖVÉNYTERMESZTÉS
A lepkék egyik nagy csoportját a
tavaszi lombkárosítók alkotják.
A sodrómolyok közül legjelentő-
sebb az almailonca, amelynek áttelelt
lárvái már korán a rügyeket rágják ki,
a fiatal, fakadó leveleket összesodor-
ják, összeszövik, a leveleket és virágo-
kat egyaránt megrágják. Az idősebb
lárvák már az összesodort levelek vé-
delmében rágnak tovább. Az
újabb nemzedékei nyáron és
ősszel az alma termését rág-
ják, és ezzel komoly minő-
ségcsökkenést okozhatnak.
Az aknázómolyok közül
említést érdemel a lombosfa
fehérmoly és az alma levél-
moly. Több nemzedékük fej-
lődik az év folyamán. Töme-
ges megjelenésük korai
lombhullást okozhat, ami
nem csak az idei, hanem a kö-
vetkező évi termést is veszé-
lyezteti. Mellette egyéb lomb-
rágó molyok is megjelenhet-
nek, mint például a téli ara-
szolók és a gyapjaslepkék.
Az idei enyhe tél miatt
nagyon felszaporodtak a le-
véltetvek. Ha eddig nem
léptünk fel ellenük, akkor a
korai kártétel már megtör-
tént, de hogy további felszaporodásu-
kat megakadályozzuk, ehhez még a
most kezdődő, rendszeres védekezésre
is nagy szükség van. Az almán három
levéltetűfaj károsít; a zöld almalevélte-
tű, a levélpirosító almalevéltetű és a
szürke almalevéltetű. Közülük a zöld
alma levéltetű a legjelentősebb. A má-
sik két fajjal ellentétben ez nem vált
gazdanövényt, vagyis teljes fejlődési
ciklusa a tápnövényen zajlik le. A szár-
nyas nőstények folyamatosan teleped-
nek be a növekvő hajtáscsúcsokra.
Több nemzedékesek, szűznemzéssel
és elevenszüléssel szaporodnak, ked-
vező időjárás esetén hirtelen megnő a
népességük.
Kártételük: a szívogatás hatására a
levelek görbülnek, gubacsosodnak, a
hajtásvégek torzulnak. A levéltetvek
táplálkozása során kiválasztott méz-
harmat csillogó, ragacsos bevonatot al-
kot a növényen, amelyet darazsak,
hangyák látogatnak, és a fekete színű
korompenész is megtelepszik rajta.
A poloskaszagú almadarázs a ter-
mesztett és díszalmákat támadja meg.
Károsítását gyakran összetévesztik az
almamolyéval. Évente egy nemzedéke
jelentkezik. Lárvája a talajban telel,
tavasszal bábozódik, és ha a talajhő-
mérséklet tartósan eléri a 10 oC-ot,
akkor két hét alatt kikelnek a dara-
zsak. Petéiket a kis termések szöveté-
be helyezik. A kis álhernyó a magházat
szétrágja, majd fejlődése 3-4 hete alatt
újabb terméseket támad meg. Teljes
fejlettségét elérve a talajra veti magát,
és nyugalmi állapotát a talaj felső réte-
gében készített gubóban tölti.
A kártétel hatására a kis
almák lehullanak, ez a jelen-
ség minden esetben megelő-
zi az almamoly által okozott
gyümölcshullást.
A gyümölcsöt károsítók
közül legjelentősebb az al-
másokban folyamatosan je-
len lévő, és súlyos károkat
okozó, meghatározó kártevő
az almamoly. Károsítása
következtében a termés
akár 80-90%-a is veszendőbe
mehet. Kártétele jól ismert,
ez az ún. ,,férges" alma. A
megtámadott alma a fejlő-
désben megáll, lehullik. Az
almán kívül a dióban okoz-
hat nagy károkat.
Fejlődése: hazánkban
évente 2 nemzedéke fejlő-
dik. A kifejlődött lárvák a
gyümölcsfák kéregrepedé-
seiben, gyümölcstároló helyeken telel-
nek. Tél végén bebábozódik, majd áp-
rilis végén, május elején megjelennek
az imágók (lepkék). A két nemzedék
rajzása sokszor összefolyik, azokat
nem lehet elhatárolni egymástól. A
kártevő szaporodási ciklusa nagymér-
tékben függ a környezeti viszonyoktól,
ilyen például az alma fajtája, a terület
égtáji fekvése, az időjárási viszonyok,
stb. Elszaporodásának a száraz, meleg
Almakártevők a gyümölcskötődés utáni időszakban
Az almásban a gyümölcsnövekedés időszakában az almamoly
mint a legfőbb kártevő mellett sok más faj is megtalálható.
Leveltetű kárkép almahajtáson
Almamoly
Poloskaszagú almadarázs lárvája a kettévágott gyümölcsben
2007/6 ˇ MezőHír
79
időjárás kedvez. Ha nem megfelelőek
a körülmények, akkor a lárvák egy ré-
sze (akár 90%-a is) diapauzába vonul-
hat, ami azt jelenti, hogy ebben a nyu-
galmi állapotban tölti az egész évet, és
csak a következő év tavaszán-nyarán
fejlődik tovább. Kedvező környezeti
tényezők esetén viszont bábbá alakul-
nak.
Védekezés:
Az almában a kártevők elleni küz-
delem gerincét az almamoly elleni vé-
dekezés alkotja, hiszen e kártevő fejlő-
dési menetét áttekintve láthatjuk,
hogy az almamoly május közepétől a
vegetáció végéig bármikor okozhat ká-
rosítást. Az eredményes és költségkí-
mélő védekezés alapfeltétele az, hogy
ne menetrendszerűen permetezzünk,
hanem szexferomon csapdák használa-
tával kísérjük figyelemmel a fejlődé-
sét! A megbízható eredmény érdeké-
ben legalább két csapdát használjunk!
Néhány naponként jegyezzük fel,
hány lepkét fogott a csapda! Amikor a
veszélyességi szint (5 db lepke/hét) fö-
lé emelkedik a befogott hímek száma,
akkor védekezni kell.
A következő hatóanyagok nagy sze-
repet kapnak a környezetkímélő, in-
tegrált védekezésben:
ˇ A juvenilhormon hatóanyagú sze-
rek a tojásból való kikelést akadá-
lyozzák meg, ezért ezeket a rajzás
elején kell kijuttatni.
ˇ A kitinszintézis-gátló készítmények
szintén a tojásból való kikelést gá-
tolják, illetve a fiatal lárvákat pusz-
títják. Hosszú hatástartamúak. Ha-
tásuk akkor a legjobb, ha a lepkék
tojásaikat a már kezelt felületre
rakják.
ˇ A Bacillus thuringiensis hatóanya-
gú készítmények a lárvák ellen hat-
nak, ezért alkalmazásukat a töme-
ges lárvakelés időpontjára a
feromoncsapdában kritikus egyed-
szám elérését követően 10-15 nap-
pal későbbre időzítsük!
Az almamoly ellen használt készít-
mények többsége az egyéb lepkekár-
tevők ellen is hatásos.
Az előbb említett szelektív ható-
anyagú készítmények a levéltetveket
és a poloskaszagú almadarazsat nem
pusztítják. Ezért ha ezeknek a kárte-
vőknek a létszáma a veszélyességi kü-
szöb fölé emelkedik, akkor az alma-
moly ellen olyan készítményt válasz-
szunk, amely az előbbiek ellen is hatá-
sos!
Szabó Tibor
Almamoly lárvája
