 |
MezőHír :: Mezőgazdasági Szaklap :: XI. évfolyam :: 2007-07 :: július |
2007/7 · MezőHír
53
NÖVÉNYTERMESZTÉS
Szívesen fogyasztották
az egyiptomiak, a görögök, a
rómaiak, és már tudatosan
termesztették, sőt több faj-
tát is ismertek. Európában
jelenleg kiterjedt területe-
ken, minden országban ter-
mesztik, de már a középkor-
ban is jelentős élelmiszer
alapnövény volt. Először in-
kább a megnyúlt, majd a
gömbölyű répatestű formák
honosodtak meg. Hazánk-
ban a 17. században már is-
merték és termesztették. A
cékla olcsó, ízletes salátanö-
vény, de leves készítésére is
alkalmas. Mi a vörös válto-
zatát fogyasztjuk.
A répa testében igen sok
tápanyagot halmoz fel. Egé-
szen sajátos tulajdonsága,
hogy szilíciumot tartalmaz,
amely erősíti az emberi
szervezet kötőszöveteit, a
bőrt, a véredények falát, és
káros fémektől méregtele-
nít. A cékla sok folsavat tar-
talmaz, amely serkenti a
hormonok és ingerátvivő
anyagok termelését. Tartal-
maz minden olyan anyagot,
amely az idős vagy beteg
sejtek életerejének fokozá-
sához szükséges. Elősegíti a
gyomorsav elválasztását, és
javítja a fehérjék előemész-
tését. Színanyaga a betanin,
amelynek a vérképzésben
van szerepe. Tartalmaz vita-
minokat, ásványi sókat,
cukrot és pektint is.
Vetésterülete a többi
zöldségfélékhez viszonyítva
szerény, és az elmúlt 35 év
alatt alig változott. Statiszti-
kai adatok szerint 1970-ben
vetésterülete 295 ezer hek-
tár volt, terméstömege pe-
dig az 1980-as években elér-
te a 4000 tonnát (KSH-ada-
tok). Az export 1995-ben 272
tonna, az import 3,2 tonna
volt (Koping-Datorg-köz-
lemény). Becslések szerint
az utóbbi évek vetésterülete
mintegy 300-400 hektár, a
gondos termesztéssel elér-
hető terméstömeg 7500-
10000 tonna, amely főleg a
feldolgozóipar igényét elégí-
ti ki (savanyúság, ivólé alap-
anyag, színezőanyag).
A cékla fajtagazdag, két-
éves növény. Első évben fej-
lődik ki a répatest, amelyre
jellemző a piros-fehér gyű-
rűzöttség. A fajták érték-
mérő tulajdonságai: a répa-
test alakja, a hús színe, a te-
nyészidő hossza, a lomb
erőssége. A cékla répatest
alakja szerint lehet gömbö-
lyű (Bonel), lapos (Egyipto-
mi lapos) vagy hengeres (Bí-
borhenger). A feldolgozó-
ipar inkább a hengeres, a fo-
gyasztók pedig a finomabb
szöveti szerkezetű gömbö-
lyű típusokat kedvelik. A
hús színe lehet fehér, sárga
és vörös (2. ábra). A répa-
test felépítésére a másodla-
gos vastagodás a jellemző,
ennek eredménye, hogy az
idősebb répák keresztmet-
szetén koncentrikus körök
láthatók, amelyekben fa-,
kambium- és háncselemek
alakulnak ki. A színanyag a
háncsszövet részeiben kép-
ződik. Hazánkban csak a vö-
rös hússzínű fajtákat ter-
mesztik. Az intenzív vörös
színű gyűrűket körülvevő
fehér gyűrűket is tartalma-
zó fajták nem elég értéke-
sek, ezért termesztésre nem
is ajánlottak.
Termesztéséhez a hazai
fény- és hőviszonyok megfe-
lelőek. A fejlődése során hő-
igénye közepes, viszonylag
nagy különbségekkel (19 ±
7 °C); csírázása 5-6 °C-on
megindul, de gyors kelés
csak 25-26 °C esetén várha-
tó. A répatest 15-20, a lomb
21-26 °C-on intenzíven nö-
vekszik. Ha hosszabb ideig
10 °C körüli hőmérsékleten
neveljük (ez főleg a tavaszi
vetés esetén fordulhat elő),
nem képez megfelelő mére-
tű gumót, hanem már első
évben magszárat hozhat.
Fényigényes növény, hosz-
szúnappalos, de gyengébb
fényben is jól fejlődik, akkor
azonban a répatest szín-
anyag- és cukortartalmának
csökkenésével kell számol-
nunk. Közepes vízigényű,
az időszakos vízhiány kevés-
bé viseli meg, mint a többi
gyökgumós zöldségfélét. A
csírázáshoz és a fejlődés
kezdeti időszakában folya-
matos, jó vízellátást igényel.
Száraz területeken öntözni
kell, hogy a répatestek jól
fejlődjenek, ne legyenek ki-
csik, ne rostosodjanak, és
sok színanyagot képezze-
nek. Túl sok csapadék hatá-
sára azonban a gumók hal-
ványabb színűekké válnak.
A cékla tápanyagigé-
nyes, sok káliumot vesz fel.
A nitrogén túladagolása
rontja a gumók minőségét
és tárolhatóságát. Frissen
szerves trágyázott területen
rossz ízű és túlfejlett répák
fejlődnek, amelyek ipari fel-
dolgozhatósága sem kedve-
ző. Tápanyagigénye kielé-
gíthető műtrágyával, amely-
nek mennyisége a tervezett
terméstömeg (10-25 ton-
na/ha), a termőhely és a faj-
ta függvényében változhat.
Ha a tápanyag-ellátottság
közepes, akkor a répa egy
tonna terméshez 3-4 kg N-t,
2-2,7 kg P
2
O
5
-t, 7-9 kg K
2
O-t
von ki a talajból. A foszfor
és kálium 2/3-át alap-, 1/3-át
indítótrágyaként, a nitro-
gént pedig mindig fejtrá-
gyaként, többszöri adago-
lással juttassuk ki! A cékla
nitrogéntrágyázásánál min-
dig vegyük figyelembe a ta-
laj humusztartalmát, és ha
A cékla és az étkezési répák termesztése
A cékla (Beta vulgaris L. var. conditiva) a Földközi-tenger környékén alakult ki,
ahol az őse (Beta maritima) ma is vadon él. Valószínű, hogy a régebbi időkben mint mutáció állott elő,
a répatest és hajtásrendszer feltűnően antociános elszíneződésével.
Elősegíti a gyomorsav elválasztását, és javítja
a fehérjék előemésztését. Színanyaga a betanin,
amelynek a vérképzésben van szerepe
MezőHír · 2007/7
54
NÖVÉNYTERMESZTÉS
az magas, ez többnyire elég
a répatest kifejlődéséhez,
ezért a N-trágyázás csak
igen mérsékelt legyen, mert
a növény hajlamos a nitrát
felhalmozására.
A talaj lehet korlátozó
tényező, ilyen a homok, a
szikes és a köves talaj, ame-
lyeken nem ajánlott a ter-
mesztése. Kielégítő termés
csak humuszban gazdag vá-
lyog-, homokos vályogtala-
jon várható, de megfelelő
termesztéstechnológiával a
szélsőséges talajok kivételé-
vel minden
talajtípuson
termeszthető. A gyengén
savanyú és közömbös kém-
hatású (6-7 pH) talajok
megfelelőek számára. Ho-
mokos talajokon a répatest
talpgyökere a szükséges
gyakori öntözés következté-
ben megerősödhet, és ez
rontja a minőségét. Önmaga
után, cukor-, takarmányré-
pa, vagy más gyökérzöld-
ségféle után csak 4-5 év
után célszerű vetni. Jó elő-
veteményei a trágyázott ka-
pás növények (burgonya,
dinnye, paradicsom), a hü-
velyesek (bab, borsó, lencse)
és a gabonafélék.
A cékla rövid tenyészide-
jű (90-100 nap). Hollandiá-
ban tavasszal üvegházban
hajtatják, és mint a hónapos
retket, nyersen fogyasztják.
Tárolhatósága miatt nálunk
hajtatásra nincs szükség.
Hazánkban a kialakult szo-
kás szerint elő-, fő- és má-
sodterményként is ter-
meszthető. A talaj előkészí-
tését a talaj típusa, a gyo-
mosság mértéke, az elővete-
mény és a szaporítás ideje
határozza meg. Az előkészí-
tést már az előző évben meg
kell kezdeni. Tavasszal és
főterményként termesztve
az elővetemény lekerülése
utáni tarlóhántást és ápolást
az őszi mélyszántás kövesse,
amelyet le kell zárni, ha már
szeptemberben elvégeztük.
Tavasszal a magágyat akkor
készítjük elő, amikor a talaj-
ra rá lehet menni. Másod-
terményként termesztve a
nyári időszakban az alap ta-
laj-előkészítést rövid idő
alatt kell elvégezni.
A céklát helyre vetjük.
Mivel meleget igényel a csí-
rázáshoz, április közepe
előtt ne vessük el! Az áprilisi
vetésből július végére beta-
karítható, friss piaci értéke-
sítésre alkalmas céklát ka-
punk. Ipari feldolgozás és
tárolás céljára a korán le-
kerülő elővetemények után
június második felétől jú-
lius végéig vethető. A vetés-
hez koptatott (monogerm),
csávázott és drazsírozott
mag javasolt. Nagyobb te-
rületen a magot precíziós
vetőgéppel (pl. Nibex) cél-
szerű vetni. Kézi vetés csak
kis területen jöhet számítás-
ba. A kisméretű céklarépa
(baby) termesztéséhez a
magot csak augusztus első
felében kell vetni, és 7-8 hét
múlva szedhető. Többnyire
kisebb területen termesztik,
ezért célszerű az egysoros
síkművelést, vagy 4 soros
szalagos vetést választani,
ahol az ágyások között 60-70
cm-t kell kialakítani. Java-
solható sortávolsága 45-50
cm, a vetés mélysége 2-3
cm. Az optimális növény-
szám 14-16 db/folyóméter, a
megfelelő állománysűrűség
200-250 ezer növény/hektár.
A ritkítási távolság 10-15 cm
között változhat, fajtától és
a termesztés céljától függő-
en. A ritkítást 2-4 leveles ál-
lapotban célszerű végezni. A
baby cékla és a csomózott,
friss piaci termesztéséhez
az ágyásos vetést célszerű
alkalmazni, ennek az állo-
mánysűrűsége érje el a 200
db növényt m˛-ként!
Szárazabb talajokon, fő-
leg másodvetés esetén 8-10
mm kelesztő öntözést alkal-
mazhatunk, amelyet finom
porlasztású vízzel végez-
zünk, hogy a talaj cserepe-
sedését elkerüljük. A cékla
a tenyészidő alatt 2-3 alka-
lommal igényel csapadék-
pótló öntözést, 30-40 mm
vízadaggal. Az egyenlőtlen
vízellátás fehérgyűrűzöttsé-
get okoz. A cékla gyomirtá-
sához nincs engedélyezett
gyomirtó szer, de a cukor- és
a takarmányrépánál alkal-
mazottakat igénybe lehet
venni. A tenyészidő alatt 2-3
alkalommal célszerű mecha-
nikai gyomirtást végezni,
ezzel irtjuk a gyomokat, ja-
vítjuk a talaj vízmegtartó
képességét, és biztosítjuk a
cékla részére a levegős ta-
lajt.
Növényvédelemnél a ré-
pabolha kártétele ellen szik-
(folytatás az 53. oldalról)
2007/7 · MezőHír
55
NÖVÉNYTERMESZTÉS
leveles korban (Mospilan 20
SP 0,125 g/ha) kell védekez-
ni, mert ebben a fejlődési
szakaszban a bolha jelentős
károkat okozhat. A cerko-
spóra és a lisztharmat ellen
a tenyészidő alatt 2-3 gom-
baölő (Topsin M 70 0,8
kh/ha) permetezéssel lehet
védekezni.
A cékla betakarítása a
vetés után 90-100 nappal
amikor eléri az 5-6 cm átmé-
rőt megkezdhető, de az
ilyen méretű répákat gyor-
san fel kell dolgozni, mert
nem tárolhatók. A répates-
tek fagyérzékenyek, ezért
az első őszi fagyok előtt már
fel kell szedni. A cékla gép-
pel és kézzel is könnyen be-
takarítható, mert a répatest
1/3 része a talaj felszíne fe-
lett van, és így a levelével
együtt kihúzható. A hosszú
típusú fajtákat ásóval emel-
jük ki, vagy ásórendszerű
géppel szedjük fel a talajból.
A betakarítást lehetőleg
szárazabb időben végezzük,
különösen kötöttebb talajo-
kon, hogy a répa ne legyen
talajtól szennyezett, így ke-
vesebb veszteséggel tárol-
hatjuk a termést.
A levelektől megtisztí-
tott, ép, egészséges, fajtára
jellemző alakú, színű és mé-
retű (6-13 cm átmérőjű) cék-
la 4 °C-on és 97%-os relatív
nedvességtartalom mellett
konténerekben tárolható.
Ha nem rendelkezünk hűtő-
tárolóval, megfelel a fagy-
mentes pince, ahol prizmá-
ban tarthatjuk. A várható
terméstömeg 25-30 t/ha, a
hengeres fajtáknál a ter-
méstömeg elérheti a 40-45
tonnát is.
A
választék bővítése
céljából az elfelejtett, étke-
zési célra alkalmas vajrépa
(Brassica rapa) és az
édesrépa (Brassica napus)
termesztését is érdemes
lenne bevezetni. A nálunk
alig ismeretes vajrépa ma-
gyar neve tarlórépa, illetve
kerek répa. Az étkezési ré-
pák viszonylag rövid tenyé-
szidejűek és hidegtűrők. Az
étkezési répák változatossá
tehetik, és értékes táp-
anyagokkal gazdagíthatják
az étrendet. A vajrépa ős-
idők óta termesztett nö-
vény a hűvös csapadékos
területeken. Különösen so-
kat termesztenek Japán-
ban, Kelet-Ázsia északi te-
rületein és Európa délnyu-
gati részén. Hazánkban a
vajrépát a Dunántúl csapa-
dékosabb területein régen
mint őszi zöldségfélét ter-
mesztették.
A vajrépa (tarlórépa)
belső hússzíne fehér vagy
sárga. A külső héj színe le-
het fehér, zöldes, pirosas. A
répatest alakja nagyon vál-
tozatos. A kisebb, kerek,
megvastagodott répatestű
fajták rövid tenyészidejűek.
Az édesrépa belső színe
mindig sárgás, a vajrépáé-
nál keményebb, ezért job-
ban is tárolható. Tenyészi-
deje kissé hosszabb. Mind a
két étkezési répának óriási a
fajtaválasztéka. A vajrépák
tenyészideje vetéstől a fo-
gyasztásra érett állapotig
35-70 nap, az édesrépáké 45-
50 és 90-120 nap.
Hazánkban a vajrépa ta-
vasszal (március-április) és
augusztusban, az édesrépa
csak június végétől vethető.
A vajrépa csírázási optimu-
ma 18-20, az édesrépáé 15-
18 °C. Biológiai igényeik mi-
att csak a nyár végi vetésből
származó növények nevel-
hetők fel biztonságosan. A
nem teljesen kifejlett répát
friss fogyasztásra, a teljes
érésben betakarítottak téli
tárolásra alkalmasak. Mind-
két répa számára középkö-
tött, humuszban gazdag, jó
víztartó, közömbös kémha-
tású (pH 6,6-7,0) talajok a
kedvezőek. A monokultúrás
termesztést nem tűrik. Erő-
sen tápanyagigényes növé-
nyek. A nitrogént, foszfort,
káliumot azonos arányban
vonják ki a talajból. Egy
hektárra a makroelemekből
tiszta hatóanyagban 140-150
kg szükséges. A nitrogénre
a fejlődés kezdetén, foszfor-
ra a megvastagodó szár-
részben a cukorképződés
megkezdésének idejétől, ká-
liumra pedig a növekedés
teljes időtartama alatt szük-
ség van.
A vajrépa javasolt tava-
szi vetési sortávolsága 40
cm, az őszi termesztéshez az
édesrépáé 60-80 cm, a vetési
mélységük 1,5-2,0 cm. A vaj-
répát 3-4 leveles korban 10-
15 cm-re, az édesrépát 15-25
cm-es tőtávolságra egyel-
jük. Igen fontos, hogy az ál-
lomány gyommentes le-
gyen, és fontos az egyenle-
tes vízellátás biztosítása.
A vajrépa akkor érett fo-
gyasztásra, amikor a meg-
vastagodott szárrész átmé-
rője eléri a 6-8 cm-t, ami faj-
tától függően 45-60 nap múl-
va következik be. Az
édesrépa akkor érett fo-
gyasztásra, amikor a szár-
rész átmérője eléri a 8-12
cm-t. Tárolásra csak a növe-
kedésüket teljesen befeje-
zett növények alkalmasak.
A gyökerek 0-1°C hőmér-
sékleten, 90-95%-os légned-
vesség mellett 60-100 napig
tárolhatók. A várható ter-
mésátlag mindkét étkezési
répa esetében 15-25 ton-
na/ha.
Fehér Béláné dr.
Kielégítő termés csak humuszban gazdag vályog-, homokos
vályogtalajon várható, de megfelelő termesztéstechnológiával a
szélsőséges talajok kivételével minden talajtípuson termeszthető
