MezőHír ˇ 2007/8
80
NÖVÉNYTERMESZTÉS
Hová tervezzünk sziklakertet?
Minden kert más, ezért nem köny-
nyű az alcímben feltett kérdést megvá-
laszolni. Mégis van néhány alapelv,
amelyet célszerű betartani:
ˇ A sziklakertet nyílt, napos helyre
építsük, távol nagyobb fáktól és
cserjéktől, amelyek egyrészt lehul-
ló lombjukkal, másrészt a róluk le-
csepegő vízzel okozhatnak gondot.
ˇ Lehetőleg kerüljük az erősen sze-
les, huzatos helyeket!
ˇ Sík felszín esetében kerüljük el a
belvizes, magas talajvizű területe-
ket a kertben, ugyanis a sziklakerti
növények gyökérzete különösen ér-
zékeny a pangó vízre. Amennyiben
nincs más megoldás, úgy drénezés-
sel (vastagabb kavics- vagy murva-
réteg, téglatörmelék, stb.) gondos-
kodjunk a megfelelő vízelvezetésé-
ről!
ˇ A lejtős területek, különösen a déli
fekvésűek, általában megfelelnek a
sziklakert számára. Arra azonban
ügyelni kell, hogy a lejtők alja
gyakran fagyzugként viselkedik,
vagyis a lejtőn lefolyó hideg levegő
legalul megreked. Ilyen helyen ne
építsünk sziklakertet!
ˇ Sziklakertek bármilyen talajú kert-
ben építhetők, azonban a laza, jó
vízvezető képességű talaj minden-
képpen nagy előnyt jelent. Kötött,
agyagos talajokon a sziklakert épí-
tésekor jelentős többletmunkát je-
lent a megfelelő drénágy, vízelveze-
tő réteg elkészítése.
Milyen ,,sziklát" válasszunk?
A sziklakert vázát alkotó szikla ki-
választását sok dolog befolyásolja.
Alapvetően választhatunk vulkanikus
kőzeteket (pl. gránit, andezit, bazalt,
stb.), vagy üledékes kőzeteket, pl.
mészkövet vagy dolomitot, de akár ho-
mokkövet is. Magyarországon leg-
többször mészkőből vagy dolomitból
építenek sziklakertet, mivel ez sok he-
lyen beszerezhető. A vulkanikus kőze-
tek ideálisak abban az esetben, ha
olyan növényeket is szeretnénk nevel-
ni, amelyek kifejezetten mészkerülők.
Hogyan kezdjünk neki a
sziklakert építésének?
ˇ Első lépésben jelöljük ki pontosan a
sziklakert helyét!
ˇ Ezután a területet meg kell tisztíta-
nunk minden gyomnövénytől,
ˇ majd ki kell alakítanunk a szikla-
kert alapját adó vízelvezető réteget.
A legjobb megoldás az, ha a szikla-
kert helyéről 30-40 cm mélységben el-
távolítjuk a termőtalajt, majd ezt a fe-
lületet feltöltjük durva murvával, kő-
törmelékkel.
Ha a lejtős terület miatt nincs szük-
ség drénrétegre, akkor is különös gon-
dossággal végezzük el a gyomtalaní-
tást! A legnagyobb ellenségeink az éve-
lő gyomnövények, ezek közül is legin-
kább az agresszívan terjedő tarackoló
fajok. Ilyen például a tarackbúza, a csil-
lagpázsit, a mezei aszat és az apró szu-
lák. Ezek a legkisebb talajban maradt
szárrészről is újrahajtanak, nagyon ne-
héz őket a sziklakertből kiirtani, így
megtelepedésük megelőzésére nagy
gondot kell fordítani. Ha van rá időnk,
akár hónapokkal a sziklakert építésé-
nek kezdete előtt gyomtalanítsuk a te-
rületet (akár gyomirtó szerekkel, akár
kapával), majd többszöri öntözés után a
megjelenő gyomokat azonnal pusztít-
suk el! Ha gondoskodtunk a gyommen-
tes területről és a megfelelő vízelveze-
tésről, kezdődhet a sziklakert építése.
Milyen anyagokra
lesz szükségünk?
ˇ Talajkeverékre, amely majd a szik-
lakert talaját képezi,
ˇ szükségünk lesz továbbá a kertet
felépítő sziklákra,
ˇ illetve ugyanennek a kőzetnek az
aprított változatára (murva), ame-
lyet a telepítés után díszítésre,
mulcsozásra használunk.
A talajkeverék vízelvezetése akkor
megfelelő, ha a kannából rálocsolt víz
A kertépítés alapelvei
A jól elkészített sziklakert a kert látványos,
hangsúlyos részévé válik
A sziklakerti növényekkel való foglalatosság sok szempontból a kertészkedés legérdekesebb és legszebb ága.
Sokféle sziklakertet építhetünk, de a kertépítészet alapvetően két fő változatot különböztet meg.
A tájképi sziklakertet a természetben is előforduló formák alapján kell megterveznünk, míg mértani sziklakert esetében
a geometrikus formarendszer sajátosságait kell alkalmaznunk.
Árlevelű lángvirág
Pázsitszegfű
2007/8 ˇ MezőHír
81
NÖVÉNYTERMESZTÉS
azonnal keresztülfolyik rajta, nem ül
meg a tetején. Alapanyagként a leg-
egyszerűbb esetben bármely átlagos
minőségű kerti talaj (saját kertünk ta-
laja) is megfelel, legtöbbször nem
szükséges külön földkeveréket vásá-
rolni. Az alapanyaggal szemben annyi
a követelmény, hogy évelő gyomnövé-
nyektől mentes legyen.
A sziklakertet minden esetben a
sziklákból és a laza talajkeverékből ál-
lítsuk össze. Ez azt jelenti, hogy a szik-
lák adják az alapot, és a közeiket tölt-
jük fel a talajkeverékkel. Semmi értel-
me egy földkupacot emelni, majd azt
teletűzdelni gondosan megválasztott
kövekkel. Még ha szép és természetes
hatású is lenne az így létrehozott szik-
lakert, a földkupac egy év alatt teljes
egészében megsüllyedne, és alakját
vesztené az építmény. A sziklakert
alapját alkotó sziklák lehetnek a másra
nem használható darabok, de akár be-
tontömbök is, ezek úgysem láthatóak.
A hézagokat folyamatosan töltsük fel
az előre elkészített talajkeverékkel, jól
nyomkodjuk a földet a kövek közé! Na-
gyobb sziklakertben a köveket ne
egyenként elszórva építsük be, egy kő
egy növény jelleggel, hanem 4-5 kö-
vet építsünk egybe, majd hagyjunk he-
lyet növényeink számára.
Milyen növényfajokat
válasszunk a sziklakertbe?
ˇ Sziklakerti növényeink egy része a
párologtatás csökkentése miatt
párnává, félgömbbé nő. Virágzás-
kor aztán ezeket a párnákat telje-
sen beborítják a virágok. Ilyen szí-
nes foltot alkot például a törpe kő-
törőfű (Saxifraga arendsii), a tollas
szegfű (Dianthus plumarius), az ár-
levelű lángvirág (Phlox subulata),
az örökzöld tatárvirág (Iberis
sempervirens), a deres csenkesz
(Festuca glauca).
ˇ Szárazságtűrő talajtakaró évelőt is
tehetünk sziklakertbe, ilyen pl. a
pázsitviola (Aubrieta cultorum), a
fehér ikravirág (Arabis caucasica),
a kakukkfű (Thymus), stb.
ˇ A legszárazságtűrőbb fajokat akár
kisebb repedésekbe is beleprésel-
hetjük. Kiváló e célra a varjúháj
(Sedum), a kövirózsa (Semper-
vivum), a daravirág (Draba
aizoides), de ide tartoznak a télálló
kaktuszok (Opuntia fajok) is. A töb-
bi évelő és cserjefaj ültetése nem
sokban különbözik a kert egyéb ré-
szeire történő ültetéstől. Csak arra
vigyázzunk, hogy a nagyobb növé-
nyek ne a lejtő aljára kerüljenek!
ˇ A sziklakertben helye van fáknak
és cserjéknek is, de csakis azoknak,
amelyek nem fognak nagyra nőni.
Főként az örökzöldekkel kell vi-
gyázni, mert ezek megerősödve so-
kat takarhatnak el a látványból. Jó,
ha az örökzöldek a szélre kerülnek.
Ilyen növény a törpefenyő (Pinus
mugo) vagy a cukorsüvegfenyő
(Picea glauca `Conica'). Néhány
négyzetméteres sziklakert eseté-
ben csak egészen apró termetű fa-
jok jöhetnek számításba, mint pél-
dául a havasi fűz (Salix retusa), a
szárnyas kecskerágó (Euonymus
alatus), amely ősszel rikítópirosra
színeződik.
Ha növényeinket beültettük, szór-
junk a felszínre a sziklák anyagával
megegyező törmeléket (ezt egy-egy
nagyobb darab szétverésével is előál-
líthatjuk. Nagyon fontos, hogy a kőzú-
zalék színe teljesen megegyezzen a fel-
használt szikla színével, különben az
eltérés megbontja a sziklakert harmó-
niáját. Ez a takarás számos célt szol-
gál. Először is a kőzúzalék alkalmazá-
sával esztétikusabb sziklakertet ka-
punk, amely még inkább egy egysé-
ges, földből kiemelkedő, repedezett
szikla benyomását kelti. Másrészről a
murvaréteg mulcsként működik, visz-
szatartja a magról kelő egynyári gyo-
mokat, és nem engedi gyorsan kiszá-
radni a talajt. Sok sziklakerti növény
nem szereti, ha levelei a nedves talajjal
érintkeznek; a kőzúzalék ezt a problé-
mát is megoldja. Végül, de nem utolsó-
sorban a murvaborítás megvédi a ta-
lajt az eső tömörítő hatásától.
Az alapelvek betartásával készített
sziklakert sokáig megtartja szépsé-
gét, és így évekig gyönyörködhetünk
benne.
Gabi
Varjúháj
Kövirózsa
Deres csenkesz
A sziklakertet minden esetben a sziklákból és a laza
talajkeverékből állítsuk össze. Ez azt jelenti, hogy a sziklák
adják az alapot, és a közeiket töltjük fel a talajkeverékkel
