A juhásznak jobban is mehetne dolga

GAZDAPORTRÉ

MezőHír ˇ 2007/8

GAZDAPORTRÉ

Bárd neve először a székesfehérvá-

ri káptalan birtokaként szerepelt az
emlékiratokban, 1229-ben. 1268-ban a
királyi udvarnokoknak innen a név
eredete is volt itt földterületük, és a
település az 1332-37-es pápai tized-
jegyzék szerint ekkortájt már plébáni-
ával is rendelkezett. A XV. században a
Mérey, majd a Perneszi család birtoka
volt, 1536-ban a székesfe-
hérvári őrkanonok, 1550-
ben Dersffy Farkas birto-
kolta. Saját körpecsétet az
1910-es évektől használtak
az elöljárók. A község há-
rom részre tagolódott:
Bárdra, Szerászlóra és
Kaposszentbenedekre. A ré-
szek először 1851-ben egye-
sültek, a Bárdudvarnok el-
nevezést 1908-tól használ-
ják. Bárdudvarnok térségé-
nek földrajzi adottságaira a
szelíd dombok és lankás völ-
gyek váltakozása jellemző.
A gyönyörű, erdőségben
gazdag tájat a természetes
és mesterséges tavak, tiszta
vizű patakok ölelő harmóni-
ája teszi igazán egyedivé,
különlegessé. Talán nem vé-
letlenül tetszett meg ez a vi-
dék a Székesfehérvárról el-
származott, ma tekintélyes
juhtenyésztő Juhász Pál-
nak és családjának, jóllehet
az életük alakulásában a vé-
letlenek is közrejátszottak...

Magától lett elkötelezett

Kékvérűnek jóindulattal sem ne-

vezhető felmenői között nem volt állat-
tenyésztő, de még mezőgazdasággal
foglalkozó sem, negyedíziglen kezdi
életpályája taglalását Juhász Pál, aki-
nek siheder korában a lovaglás volt a
meghatározó állattokkal kapcsolatos

élménye. Édesapja pedig nagy posta-
galambász volt, ami ugyan nem érin-
tette meg a fiatalembert, de az állat
szeretetét láthatta és megtanulhatta.
Annál inkább érdekelte a juh, pedig a
Kaposváron 1973-ban szerzett diplo-
májához a szakdolgozatát a szarvas-
marha genetikájából írta. A szakmér-
nöki képzését viszont már a kedvencei,

a juhok tárgykörében szerezte meg, és
folyamatosan juhokkal is foglalkozott,
nem tudott és nem is akart elszakadni
a kiskérődzőktől. Először a vértesbog-
lári szövetkezetben tíz évig egy kiváló
törzsállománnyal dolgozhatott, amely
mellett állami kostelep is működött.
Bekerült a juhász berkekbe, és sokat
tanult az ott megismert szakemberek-
től, akikkel a mai napig élő kapcsolato-

kat ápol. Aztán a közismert Veress
László professzor hívására a később
egyetemmé ,,avanzsált" Kaposvári Ál-
lattenyésztési Főiskolára került, ahol
kutatással és kutatás-termelésfejlesz-
tési szakmai kérdésekkel foglalkozott.
Ha a gazdasági környezet jobb lett
volna, akkor a juhtenyésztési koordi-
nációs irodánál eltöltött újabb tíz év

munkájának kézzelfogha-
tóbb eredményei lehettek
volna. De nem lettek, mert a
rendszerváltozás fordulatot
hozott, és egyben az ilyen
célú megbízások is sorra el-
maradtak. Így azután Ju-
hász Pál számára is eljött a
vállalkozás ideje, ahol a
meghatározó profil a juh-
hús, másodsorban a borjú-
hús előállítása lett, elsősor-
ban a termeltetés, a terme-
lés és alapanyag-előállítás
szervezésének szintjén.

Az erre a célra létreho-

zott, és 1992-ben elindított
Kapos Ternero Kft. eleinte
termelőeszközök hiányában
bérmunkával dolgoztatott.
1995-ben bérbe vették He-
tesen az akkori szövetkezeti
sertéstelep kapcsolt üzeme-
ként működő szúróhelyet,
amelyet technikailag felsze-
reltek, és folyamatos fejlesz-
tésekkel vágóvá alakítottak.
Természetesen eközben
megvásárolták a tulajdont,
amelyben Juhász Pál több-
ségi tulajdonos és ügyvezető

lett. A cég állattartási tevékenységgel
nem foglalkozik, csak a vágás és a fel-
dolgozás jelenti a letisztult és az elmúlt
másfél évtizedben kialakult profilt.

Következetes
tenyésztő

A juhok tenyésztése nélkül Juhász

Pál nem érezné jól magát. Bárdudvar-
nokon, idilli zselici környezetben 1992
óta foglalkozik őstermelőként a Texel
fajta tenyésztésével. Családi házától
alig egy kilométerre található a
tenyésztelep, amely környezetbe illő,
fából készült gazdasági épületek

A juhásznak jobban is mehetne dolga...

Bárdudvarnok Kaposvártól alig tíz kilométerre délnyugati irányban, a belső-somogyi dombok egyik legszebb részén,

a Zselici Tájvédelmi Körzetben, illetve annak határán terül el.

Juhász Pál

Zwolléban járt még a '90-es évek elején egy

kiállításon, ahol a szintén holland Texel szigetről

származó azonos nevű juhfajtát meglátta

2007/8 ˇ MezőHír

GAZDAPORTRÉ

együttese. Zwolléban járt
még a '90-es évek elején egy
kiállításon, ahol a szintén
holland Texel szigetről szár-
mazó azonos nevű juhfajtát
meglátta. Annyira megtet-
szett, hogy 15 db vemhes
tokjót, valamint két kost vá-
sárolt és hozott be magán-
import útján. Volt már az or-
szágban többek között
Lajoskomáromban is Hol-
landiából származó kosokra
alapozott Texel-tenyészet,
amelyből sikerült 38 db F-1
jerkét vásárolnia, amellyel a
fajtaátalakító keresztezés
megindulhatott, illetve a
tisztavérű vonal is fenntart-
ható volt. Azóta Juhász Pál
töretlen szakmai lendülettel
végzi a Texel fajta tenyész-
tését, amely a 19. század ele-
jéről származó nemesített
húsjuhfajta. A hollandok a
helyi parlagi juhfajtákat ki-
zárólag angol fajták felhasz-
nálásával nemesítették ki, a
fenotípusa inkább hasonlít
egy bulldogra, teste pedig a
négysonkás sertésére, ami
persze mit sem von le a fajta
értékmérő tulajdonságaiból.
Ez a világ egyik legjobb ún.
befejező, ill. végtermék-elő-
állító ,,partnere", amely ki-
váló húsformákat örökít.

A Texel fajta színhús ki-

hozatal tekintetében maga-
san világelső (35-37%), a
nettó tömeghez viszonyított
csontoshús tömege 60%. Ez-
zel szemben pl. a magyar
merinó fajta 48, míg a
Charolais 54%-ot ,,tud".
Egyébként az ,,eredeti"
Texel holland világfajta,
amelyből az egyes országok
kitenyésztik a saját fajtavál-
tozataikat. Pl. a belgák a
Beltex fajtaváltozattal szin-
te a végletekig, abnormális-
nak tűnően elvitték a
fenotípust, a németek egy
rámásabb, szilárdabb szer-
vezetű, kevésbé izmolt
Texel-változatot hoztak lét-
re, míg a franciák és ango-
lok a kettő közti változatot
preferálják. Juhász Pál ma-
ga is hasonló köztes te-
nyésztési törekvésekben

gondolkodik, és előszeretet-
tel használja az ilyen állo-
mányokból származó koso-
kat. Saját Texel törzsállo-
mányában 80 a nőivarú ju-
hok száma, az idén született
bárányokkal együtt pedig
amelyek körében teljesít-
ményvizsgálatok folynak
összesen 210 db a teljes lét-
szám.

Texel-tenyésztés
,,hobbiszinten"

Juhász Pál a Texel-

állománnyal folytatott te-
nyésztési munkát kedvtelés-
nek fogja fel. Lelke legmé-
lyén talán hisz abban, hogy
a magyar juhtartás elmoz-
dul végre a minőség irányá-
ba, de a gyakorlatban ennek
ma még apró jeleit sem ta-
pasztalja. Úgy fogalmaz,
hogy a tenyésztésben van-
nak sikerei, amelyeket kiál-
lításokon rendre elismer-
nek, de piaci oldalról ez kö-
zel sem olyan kifejezett, hi-
szen a tenyészállatokra na-
gyon mérsékelt a kereslet.
Az aktuális háttértámogatá-
sok hektikussága határozza
meg e tekintetben a piacot,
és persze az ellenőrzések
szigorítása vagy enyhítése
ugyancsak ráhatással van
arra, hogy képződik-e vala-
mennyi tisztes nyereség,
vagy egyáltalán semmi. A
magyar vágóbárány több
mint 90%-a kizárólag Olasz-
ország irányába hagyja el az
országot, ami sok mindent
megmagyaráz. Az olasz ke-
reskedők nem tesznek kü-
lönbséget a minőségre vo-
natkozóan, ami az árakban
középszerűséget jelent, a
termelőt pedig nem motivál-
ja a jobb minőség előállítása
irányába. A vevők részben a
tenyésztőtársak akik már
tizenegyen vannak , de a
tenyészkosok zömét áruter-
melők veszik meg. Utóbbiak
ennek köszönhetik, hogy
szállításkor nem ,,krétázzák
ki" az állomány akár 20%-át,
mint korábban, hanem

mindegyik állat tetszetős
húsformákat mutat, és meg-
felel. Megjelenik tehát az át-
örökítés során a gyorsabb
fejlődési erély, ami a hizla-
lásnál óriási előnyt jelent.

A tenyészállatok ára ér-

telemszerűen magasabb a
vágóállatokénál. Egy ,,B"
törzskönyves kos ára pl. 4-
4,5-szerese a vágóbárány
árának, az ,,A" törzskönyves
kos ára pedig a 6-szorosa.
Ezeket az értékes állatokat
többnyire törzstenyészetek
vásárolják meg. A befolyó
összeg mégsem elég sem
fejlesztésre, sem állomány-
bővítésre, a kis értékesített
darabszám miatt. És itt
megint vissza kell térni a pi-
achoz, amelynek törvény-
szerűen és pozitívan meg
kell változnia. Eljön az idő,
amikor a juh vágóértéke ha-
tározza meg a vágóállat fel-
vásárlási árát, ahogyan más
állatfajok esetében ez már
természetes. Ehhez azon-
ban elsősorban a ke-
reskedelmi szemlé-

letváltozásnak kell bekövet-
keznie, de ez egyelőre még
korainak tűnik.

Kicsit mostohán kezelt
ágazat

A múltból áthúzódott

szlogen miszerint a juh
igénytelen állat alkalma-
zása igencsak jellemző volt a
múlt rendszer gazdálkodá-
sára; ennek jegyében min-
dent ráterheltek, és mégis
elsőként a juhágazatot szá-
molták fel. A juhok nem
igénytelenek, de azt lehet
mondani, hogy jól hasznosí-
tanak értéktelennek tűnő
területeket, gyengébb minő-
ségű megtermelt takar-
mányféléket, melléktermé-
ket cáfol Juhász Pál , vi-
szont látni kell azt, hogy leg-
alább 25-30 éve semmilyen
technológiai változás nem
történt az ágazatban. Te-
nyésztésben pedig a korábbi

MezőHír ˇ 2007/8

GAZDAPORTRÉ

tenyésztési koncepció tartja magát,
vagyis nincs ,,színesítés" pl. Texel,
Suffolk, Il de France, Lacaune,
Charolais fajtával, és ennek megfelelő-
en tenyésztési célok sincsenek.

Ami ,,megkapó" a juhokban

Juhász Pál a juhokhoz való kimon-

datlan kötődésének szubjektív okait
meg sem próbálja elmagyarázni. De az
talán már szóra érdemes, hogy a velük
való törődés, ill. az elért eredmény
sokkal inkább az embertől függő, mint
az iparszerű állattartás esetében. Lé-
nyegesen személyesebb kapcsolat ala-
kul ki egy juhállománnyal, és mivel
egyre kevesebb ember vállalja ezt fel,
így az egyéb fontos okok mellett ez is
akadályozza az ágazat előmenetelét.
Magyarország nem használja ki a juh-
tenyésztés, -tartás kínálta természeti
és gazdasági lehetőségeit; több van
ugyanis ebben az ágazatban. Érthetet-
lenül lesajnált tevékenységként tart-
ják nyilván az EU-csatlakozás óta is,
mert az egyszerűsített földalapú támo-
gatás következtében a várt segítség-
nyújtás elmaradt, igaz, a többi állatte-
nyésztő ágazaté is, de ez vigasznak ke-
vés. Az ágazatok jövőbeni versenyé-

ben azonban Juhász Pál lát reményt a
felkapaszkodásra, a fejlődésre és a pi-
aci erősödésre. Az adottságaink jók,
Nyugat-Európa pedig nettó importőr,
ami biztató lehet, még akkor is, ha Ro-
mánia és Bulgária is bizonyára felfe-
dezte ezt az összefüggést. Megenged-
hetetlen viszont az, hogy továbbra is

,,gyarmati formában", csak nyers-
anyaggal szolgáljuk ki az uniós társor-
szágokat. Vagyis el kell indulni a fel-
dolgozott termék előállítása felé a le-
hető leggyorsabb tempóban, egy euró-
pai civilizált országhoz méltó módon.
Ez a késlekedés nagy fogyatékossága
a juhásztársadalomnak, de legalább
annyira a politikának is. Példaként
említhető nagy luxus volt a rendszer-
váltás időszakában a két EU-konform
magyar juhvágóhíd szinte azonnali
privatizációja, amelyeket két olasz cég
vásárolt meg, és saját piacvédelme ér-
dekében rövidesen bezárta. Ezek az
objektumok már jó ideje csak húsvét
előtt nyitnak ki, és két-három hétig
termelnek az olasz piac igényei sze-

rint, majd utána ismét abbahagyják a
munkát. Ehhez idehaza asszisztálunk,
időnként ugyan látványosan háborog
valaki, de semmi érdemi nem történik.
Juhász Pál az elmondottakkal kapcso-
latos indulatai mellett azért elkötele-
zetten dolgozik azon, hogy legalább a
saját feldolgozóüzemében megtapasz-

talhassa és demonstrálhassa a pozitív
változást.

Piaci rések betömését
célzó áru-előállítás

Juhász Pál a juhvágóhídján valóban

az alcímben foglalt módon vegetál
ahogy fogalmaz. Az üzem ismét ex-
portjogot kapott, ami a hazai áruház-
láncok ellátása mellett talán egy újabb
kitörési pont lehet, és ez személyes
gazdasági érdek, illetve nem utolsó-
sorban presztízskérdés is. A vágóka-
pacitást és termelést elsősorban a ha-
zai piac juh- és bárányhús felvevő ké-
pessége, igénye határozza meg. Az
éves vágás mennyisége 10.000 db bá-
rány és juh, amelyek darabolás után
vákuumcsomagolt és védőgázas cso-
magolt formában kerülnek az áruház-
láncokba. A vágás és feldolgozás mun-
kacsúcsa húsvét előtt tetőzik, amikor
két hét alatt 1.200 bárány jut a piacra.
A fogyasztás egyébként 15%-kal nö-
vekszik évente, ami a gasztronómiai
élmény hozadéka, és talán szerepe van
ebben az ismeretterjesztésnek és a
termékek öko jellegének. A juhok tar-
tása nagyon természetközeli, az álla-
tok tiszták, az elfogyasztott takar-
mány nagy része ősgyepről származik,
ami nagyon közel áll az ökológiai gaz-
dálkodás gyakorlatához. Az üzem
egyébként a Biokontroll Kht. által ta-
núsított, ami azt jelenti, hogy ott
biotermelésből származó állatok vágá-
sa végezhető. Ez egy újabb piaci rés
megcélzását teszi lehetővé, jóllehet
egyelőre ,,csak" bérmunka formájában
folyik biotermék juh és borjú kibo-
csátás. A juh esetében a biotermék fo-
lyamatos szállításához kevés az alap-
anyag, ami jelenleg gátja a folyamatos
bioüzemi működésnek. A Hipp ma-

Tenyésztésben pedig a korábbi tenyésztési koncepció tartja

magát, vagyis nincs ,,színesítés" pl. Texel, Suffolk, Il de France,

Lacaune, Charolais fajtával, és tenyésztési célok sincsenek

MezőHír ˇ 2007/8

GAZDAPORTRÉ

gyarországi üzeme vevő lenne havi 2
tonna mennyiségre, de annyi biobá-
rány nincs az országban, amiből ennyi
színhús kitermelhető.

A juhászat megújulásra vár

Visszatérve a konvencionális ter-

mékhez, azért azt látni kell, hogy a bá-
rány- és a juhhús is prémium termék,
magas árfekvéssel, ami a lehetősége-
ket is behatárolja. Az árverseny pedig
folyik, és különösen a prémium termé-
keknél óriási szerepe van-lenne ebben
a marketingmunkának. Ez utóbbit pe-
dig finanszírozni kell, ami egy ilyen kis
üzem esetében igen megterhelő, gya-
korlatilag nincs is rá mód. A nyugati
országokban, ahol lényegesen na-
gyobb a juhállomány, és a fogyasztási
szokások is ennek megfelelően alakul-
tak, sokkal összefogottabban, olajozot-
tabban működik a piac, és persze ebből
eredően van pénz a járulékos költsé-
gek pl. marketing folyamatos fede-
zésére. Spanyolország jó példa erre,
ahol az elmúlt években felfuttatták a
termelést, és egységesen jelentek meg
az európai piacon, s ezzel a magyar bá-
rányt a stagnáló vagy enyhén vissza-
eső minősége miatt még jobban hát-
térbe szorították. De nem is kell olyan
messzire menni, hiszen a belépő ha-
talmas juhállománnyal rendelkező
Románia hihetetlenül lenyomta a ma-
gyar bárány pozícióját, és még sem a
magyar forgalmazó, sem a magyar ter-
melő nem eszmélt jegyzi meg Juhász
Pál. Nem kétséges az, hogy érdekvi-
szonyok állnak a háttérben, hiszen
ennyi kedvezőtlen egybeesés semmi-
képpen nem lehet a gazdasági véletle-
nek műve. A magyar juhászat feltelt a
szavakkal, az ígéretekkel, de most már
várja az érdemi intézkedéseket.

Hol volt a hiba?

A korábbi agrártárca hibájának le-

het felróni, hogy a SAPARD-ból kima-
radt a juhágazat állattartás-technoló-
gia fejlesztési lehetősége. Az AVOP-
pályázatokból hasonlóképpen nem lett
semmi. Az EMVA 2013-ig tartó prog-
ramjában benne van ugyan a juh, de a
pályázati lehetőség nem nyílt meg.
Igaz, hogy trágyakezelési és egyéb, a
juhágazatot nem igazán érintő lehető-
ségek kínálkoznak, de ezt a juhászok
nem veszik igénybe. Az EU olyan pá-

lyázatokat preferál, amelyeknek
ugyan van környezetvédelmi összefüg-
gése, de ezek a támogatások, ill. beru-
házások nem viszik előre a juhászato-
kat sem az eredményesség, sem a ha-
tékonyság növelése tekintetében. Sok
olyan elvárás van, ami könyvízű, tudo-
mányosan megalapozottnak tűnik,
ugyanakkor a juhászati vertikumban
nem életszerű. Magyarország nem
Hollandia, ahol a trágya mindent elbo-
rít lassan, hiszen idehaza minden szer-
ves anyag kiválóan hasznosítható a

környezete szennyezése nélkül, a sze-
rény állatsűrűség miatt. Szerencsé-
sebb lenne, ha a szakma irányító sze-
repe jobban érvényesülne ezekben a
kérdésekben is, az érdekek érvényesü-
léssel szemben. És persze keveset hall
a közvélemény is a juhokról, mert nin-
csenek fontosnak kikiáltott hírek
mint a sertés-, baromfi- és marhahús
vagy a tej vonatkozásában , ennek
megfelelően másodlagosan kezelt és
minősített kérdés az ágazaté, hosszú
évek óta. A legalább középtávon ter-
vezhető agrártámogatás ismerete
szintén hiányzik. Nem fogalmazódik
meg a termelők számára az azonos te-
nyésztési cél, a fajlagos termelési mu-
tatók jelentős javítása. Nem formáló-
dik az egységes technológia tartás,
takarmányozás, stb. , és elmarad a fo-
lyamatos jó minőségű árualap megje-
lenése a piacon.

Megosztott energiával

Juhász Pál hangsúlyosan a cég dol-

gaival foglalkozik, de a tenyésztés
szakmai kihívása kikapcsolódásként

foglalkoztatja. Van egy embere, akit
megtanított a juhászat fogásaira,
mert azt mondja, vele így könnyebb,
mintha profi juhásszal kezdene. Ez a
szakma széles körű ismereteket kí-
ván, ugyanakkor a társadalmi megbe-
csülése egyáltalán nem magas. De az
elfoglaltságokat nézve nincs könnyű
helyzetben, hiszen a Magyar Juhte-
nyésztő Szövetség és a Magyar Állat-
tenyésztők Szövetsége elnökségi tag-
ja, előbbiben tenyésztési elnökhelyet-
tes. Ezt büszkén végzi, és mindig an-

nak reményében utazik egy-egy ös-
szejövetelre, hogy jó döntéseket hoz
az ágazat érdekében. Bárdudvarno-
kon, családi házából az udvar felé ki-
tekintve egy kis ,,Zselicséget" tapasz-
talhat minden nap, a maga nyugalmá-
val, egymásba simuló saját kis dom-
bokkal, ősgyeppel, virágokkal. Ez
mindenképpen feltöltődésre ad alkal-
mat, időnként első felesége emlékét
idézi, akivel idekerült erre a csodála-
tos vidékre. Aztán az élet ment to-
vább, két nagy fiával az ,,ordas farkas
életformát" gyakorolták egy ideig,
majd egy gyerekkori balatoni isme-
retségből eredő holland /fríz/ as-
szony társaságát fogadta el immár tíz
éve véglegesen, akivel házasságban
élnek és munkatársak is egyben. Te-
mérdek a dolguk, hiszen az üzem ön-
magában egész embert kívánna, mel-
lette a tenyészet és a társadalmi el-
foglaltságok valóban bőven kitöltik az
időt. Juhász Pál szemmel láthatóan
mégis szívesen végzi a dolgát, mert
tudja, hogy másokért is, egy ágazat
felemelkedéséért tevékenykedik.

Nagy Zoltán

Texel kos