Megnéztem volna, de az út mellett lévő tábla, amin át kellett volna gázolnom hozzá – a szemerkélő esőtől sárosan –, lehűtötte kíváncsiságomat. Tovább autóztam. A lusta ember szerencséje nem hagyott el, mert úgy tíz kilométerrel arrébb már közvetlenül az út mellett nézhettem meg azt, amit korábban sejtettem, de hinni nem akartam. Majdnem teljes virágzásban lévő repcetáblák voltak, nem is kicsik! Az egyik úgy 30, ahol megálltam legalább 40 ha lehetett.

„Hát ezeknek már körülbelül annyi" – gondoltam – hiszen nem valószínű, hogy ez az enyhe tél az eddigi 8–15 oC fok hőmérsékletével még megvárja, hogy ezek a táblák magot érleljenek. A gazda majd törheti a fejét, mi tévő legyen a virágzásban lefagyott repcéjével.

Azután eszembe jutott egy ismerősöm, aki nem is olyan régen éppen azt mesélte, hogy a kilencvenes évek eleje táján egy akkor is enyhén induló télben hasonlóképpen járt. A lefagyott virágzat helyében tavasszal az oldalhajtásokból képződött becőkben – bár apróbb szemű és alacsonyabb olajtartalmú – magok fejlődtek, viszont a virágok nagyobb száma miatt a közepesnél is jobb termést ért el.

Hát, reménykedni lehet. Ám ha valaki nem ezt az eléggé kockázatos utat járja, a kitárcsázott repce helyére tavasszal még vethet más, több eredménnyel kecsegtető növényt. De miért tavasszal? – jut eszembe hirtelen. Ha januárban–februárban a talaj lefagy, a terület tárcsával megjáratható, akár mákot is vethetünk bele. Az elmúlt két évben, ha jól emlékszem, az étkezési mákért 320–380 Ft-ot fizettek, ami közepes termésnél ha nem is csillagászati összeg, de egy jobb repcetermésnek megfelelő jövedelmet adhat. Természetesen csak az étkezési mák kerülhet ilyenkor szóba, mert a magas alkaloid tartalmú ipari mákra szóló szerződéseket ilyenkor már megkötötték. (Ez utóbbi – mint ismeretes – a kábítószer előállítására alkalmas növények termesztéséről szóló rendelet hatálya alá esik, és így csak külön engedéllyel, szigorú szerződés alapján termeszthető.)

A mák a legkorábban vethető növényeink közé tartozik. Február végén, márciusban ahogy a hó lement vethetjük. Üzemi méretekben ma már egyelés nélkül termesztjük és ilyenkor a vetéshez drazsírozott vagy sugárkezelt magot használunk. A tavaszi vetésű fajták tenyészideje 120–160 nap. Magjuk optimális csírázási hőmérséklete 7–10 C fok.

Fejlődésük a kelést követően a szárbaindulás kezdetéig lassú, ezért fokozott gondot kell fordítani a terület gyommentesen tartására. A gyomirtást tovább bonyolítja, hogy ebben a korai stádiumban a mák fokozottan érzékeny a gyomirtó szerekre. Ha kisebb területen termesztjük, lehetőleg mechanikusan, sarabolással végezzük azt. Nagyobb területen kénytelenek leszünk kémiai szereket is igénybe venni. Jelenleg mindössze négy készítmény van engedélyezve. Ezek közül a Dicuran-t (klórtoluron) preemergensen (vetés után, kelés előtt) és állományban (postemergensen) egyaránt alkalmazhatjuk. A hatóanyagot levélen és gyökéren keresztül egyaránt felveszik a gyomnövények. A mák a hatóanyaggal szemben toleráns, ami elsősorban a morfológiai (alaktani) szelektivitáson alapszik. A levelei erősen szeldeltek, ami kis felületet ad a permetcseppek megtapadásának, valamint viaszréteggel fedettek, ami a hatóanyag bejutását gátolja. Ez persze azt is jelenti, hogy ha a viaszréteg nem kellően vastag, vagy a fiatal növénynél még ki sem alakult, esetleg nagyobb eső hatására sérült – a mák védtelen és károsodik. Ez igaz a másik három készítményre is: a Reglon (diquat-dibromid), a Lentagran (piridat), illetve a Starane (fluroxipir). Állományban valamennyit a mák 6–8 leveles fejlettségi stádiumában használhatjuk csak, a fentiek miatt. A mák növényvédelmét a tenyészidőben a peronoszpóra, a máktok barkó és esetenként a levéltetvek elleni védekezés teszi ki.

Bár hazánk minden táján eredményesen termeszthető, a jelenlegi 5500–6500 ha jelentős bővülése nem valószínű, mert étkezési célra igen kevés országban elfogadott. Igazában nem is csodálkozom ezen, mert fölöslegesen miért is tennék ki magukat a tőlünk nyugatabbra vagy a tengeren túl élők a „hozzászokás veszélyének"? Nekünk, akik már függő viszonyba kerültünk, nincs menekvés... Hiába, aki már egyszer kóstolt egy igazi farsangi tökös-mákos rétest, annak már „annyi". Pedig a veszélyes időszak itt van!