Az őszi vetések egy része sajnos kalászos elővetemény után kerül, és ez önmagában is több, súlyos veszélyforrást hordoz.

Valaki rágja a gabonámat...

Az egyes táblákon már szeptember-októberben láthatóak voltak a csócsárló megjelenését mutató pusztuló foltok. Ha közelebbről megnézzük, a táblák mellett függőleges aknát találunk, amibe a lárva behúzza a gabona levelét, hogy azt védett helyen „megcsócsárolja". A kártétel mértéke a száraz, hosszú őszön (mely kedvezett a károsítónak) már eddig is súlyos volt, és tavasszal tovább folytatódhat. Amennyiben m2-ként 3–5 károsított növényt találunk, rendszeres védekezésre kényszerülünk. Feltétlenül vegyük ezt komolyan, mert a kártétel nem merül ki abban, hogy a lárva súlyos tőpusztulást okoz, hanem később a kifejlett bogár a kalászokon – főleg az érés stádiumában – a szemeket is megrágja. A kártételt tovább súlyosbítja, hogy rágás közben a szomszédos szemeket kifúrja, ami a közvetlen kártételnél gyakran nagyobb termésveszteséget okoz.

A védekezésnél vegyük figyelembe, hogy a csócsáló lárvái 10 °C alatt kevésbé aktívak, jórészt a talajban tartózkodnak, így a készítményekkel nehezen érjük el őket. Alacsony hőmérsékletnél is jó hatást nyújtanak a kitinszintézist gátló készítmények. Pl. a Dimilin 15 °C felett, illetve előrehaladottabb lárvastádiumban a Bancol vagy a Padan jöhet számításba.

Támadnak a gombák

Hogy a gabonatermelők élete ne legyen egyszerű, ebben a túl enyhe télben, igen korán megjelentek a különböző gombabetegségek a leveleken. A gabona-lisztharmat és a rozsdák mellett olyan kifejezetten melegigényes kórokozókók is, mint a halmintospórium is jelentős területen fertőz. Megtelepedésüket a számukra kedvező időjárás mellett feltétlenül elősegíti az őszi vetéseknél mutatkozó tápanyaghiány. Tudom, erre lesz aki felkapja a fejét, mondván, hogy ő az őszi szántással a „nagy könyvben leírtak szerint" kiadta a szükséges komplex műtrágyát annak rendje és módja szerint. Félek, hogy ők vannak kevesebben, és még az ilyen esetekben is jelentkezhetnek a hiánytünetek.

Hogy miért? Gondoljunk arra, hogy az előveteménnyel gyakran nagy adag szármaradékot, szármaradványt szántunk be. Igaz, hogy a kiadott műtrágya a lebontást végző baktériumok, sugárgombák számára így rendelkezésre áll mint nitrogénforrás, a száraz őszön a vízhiány miatt a mineralizáció (lebontás) csak az esők után, november közepe táján indult meg intenzíven. A fokozatosan lehűlő talaj tápanyagszolgáltató képessége a hőmérséklet csökkenésével határozottan romlott. A decemberi–januári enyhe napok (sőt, hetek) meghúzták a növények fejlődését. Ezt a relatíve kevés rendelkezésre álló tápanyag nem tudta követni. Az pedig közismert tény, hogy a lenyengült szervezet kevésbé ellenálló a támadó kórokozókkal szemben.

A teendő kétirányú. Fontos, hogy viszonylag korán, ahogy a talajviszonyok engedik, 60–100 kg/hektár nitrogén hatóanyagot juttassunk ki, hogy a még felső rétegben nőtt gyenge gyökérzet minél gyorsabban tápanyaghoz jusson. Ez a gyorssegély önmagában is fékezi a fertőzés mértékét. Emellett természetesen gombaölő szeres védelemre is szükség lesz. Régi szakmai dilemma, hogy korai kezelésnél felszívódó (szisztemikus), vagy inkább kontakt készítményt válaszszunk? A tavaszi intenzív felmelegedés időszakában ugyanis a felszívódó készítmények, melyek bekerülnek a növény nedvkeringésébe, a rendkívül gyors levél és gyökérfejlődés miatt igen hamar felhígulnak, így védőhatásukat az egyébként megszokott 2–3 hét helyett esetenként csak 5–7 napig tudják kifejteni. Ráadásul a hígulás miatt a kórokozók egy része legyengített hatóanyaggal találkozik, azt megszokhatja, és rezisztenssé (ellenállóvá) lesz vele szemben.

Ha kontakt készítményt használunk, (ilyenkor a védelmet az jelenti, hogy a levélzet döntő részét fedi a hatóanyag a behatoló gombákkal szemben), a gyors fejlődés miatt a napok alatt akár a duplájára nőtt hajtás, levélzet kinő a hatóanyag takarásából, és az így fedetlenné, védtelenné váló felületen megtörténik a fertőzés.

Némi előnyt jelenthet egy nemrégen engedélyezett készítmény, a Biofilm, ami – mint a neve is mutatja – vékony, filmszerű és ami igen fontos, rugalmas rétegével bizonyos mértékig követni tudja a felület növekedését, így a vele együtt kijutatott kontakt gombaölőszeres hatóanyag védelmi idejét megnöveli.

A kétfajta hatóanyag típus persze árban is nagyban eltér. Egy-egy felszívódó szerrel végzett védekezés akár duplája is lehet a kontakt szerrel végzett kezelésnek. Hatékonysága és – ha a kezelés nem az intenzív növekedés időtartamára esik – hatástartama is duplája annak. Ilyenkor persze más a helyzet. Mi lenne a legcélszerűbb?

Ha a fertőzési nyomás nem jelentős, érdemes kontakt készítményt alkalmazni, és ha a fertőzés veszélye továbbra is fennáll, azt ismételt kezeléssel kell megfogni. Az idei tavasz biztosan nem ilyen lesz. Ebben az erős fertőzéssel induló évben bizony nincs mese, a drágább, mégis biztos hatást nyújtó, radikális ölőhatást kifejtő felszívódó szereket válasszuk. Ezenkívül minden esetben kombináljuk kontakt hatóanyagú készítménnyel, illetve válasszuk azokat a kombinált szereket, melyek gyárilag ilyen összeállításúak.

Ha a fertőzési nyomás nem szűnik, ne késlekedjünk második kezelést végezni, mégha a permetezési fordulót szűkítve is azt, 7–10 nap múlva megismételve kell tenni. Mert egy dologban biztosak lehetünk: szemtermést csak azoktól a növényektől remélhetünk, melyek kalászt tudnak érlelni.