Bizonyára ismeretes, hogy 100 kg terméshez 5,5 kg N hatóanyag szükséges. A kapható formációból a hatóanyagtartalom ismeretében könnyen kiszámítható, hogy mennyi műtrágyára van szükség. A kiszámított tavaszi N mennyiség 60%-át az időjárástól függően február hónapban optimális kijuttatni, a maradék 40%-ot pedig a zöldbimbós állapot elején, mert akkor még szántóföldi géppel is nyugodtan bemehetünk a művelő-úton. (Ha nem művelőúttal vetettünk vagy nagyon heterogén az állomány, akkor egyszerre kell kiadni az összes N mennyiséget.) Ezzel a szórással juttassuk ki a kén-, illetve a magnéziumtrágyákat is, nitrogénnel keverve, ugyanis a fehérjék képzéséhez sok kénre van szüksége a növénynek, a magnézium pedig a fotoszintézist gyorsítja. Amennyiben nem adtunk elegendő káliumot ősszel, használjuk a KAMEX granulátumot, amely a 40% K2O mellett tartalmaz 6% MgO-t, 4% S-t és 3% Na-ot, a növények számára közvetlenül felvehető formában, így a kén és magnézium adagolása is könnyen megoldott.

Februárban meg kell tervezni a növényvédelmet és az ehhez kapcsolódó beszerzéseinket is, mert ha hirtelen fellép valamely kártevő, csak raktárunkhoz kell folyamodni, és máris háríthatjuk a veszélyt.

Ugyancsak február hónapban már a szárormányost is figyelnünk kell, mert korábban „ébred" (9 OC), mint a fénybogár (13–15 OC). A szárormányos azért különösen veszélyes, mert a szár szöveteinek elrágásán túl a fúrt lyukon bejutva különböző betegségek is megtelepedhetnek a növényen. A figyelést a „sárga tálra" kell bízni, kb. 10 cm magasságban elhelyezve.

Az idő melegedésével megszámolhatjuk a kártevőket (vagy 10 hálócsapást), és ha eléri a veszélyességi küszöbértéket, azonnal permetezni kell lehetőleg hosszú hatásmechanizmusú, környezetkímélő szerekkel.

A hónap végén, amennyiben az őszi gyomirtás elmaradt, ezt is el kell végezni – a hőmérséklettől, a gyomok fejlettségétől és a használható gyomirtószer hatásmechanizmusától függően. A tél végén ugyanis az öreg levelek „elrothadnak" és a talaj felszíne fedetlenné válik. A talaj felső rétegében elhelyezkedő gyommagvak a nap melegítő hatására a nyirkos talajban gyorsan csírázásnak indulnak, és elnyomhatják az átmenetileg „levélnélküli" repcenövényeket. Itt kell figyelemmel lenni a galajra (Staran). A gyomosodás miatt fontos, hogy a fentebb említett nitrogént minél előbb megkapják a növények, és meginduljon a levélképződés. Minél gyorsabban fejlődnek ki a tavaszi levelek, annál hosszabb idő marad a generatív növényi részek kifejlődésére, megerősödésére, az elágazódásokra, így nő az esély a nagyobb termésre. Ha a fentebb említett munkákra csak márciusban kerül sor – akár az időjárás, akár a mi gondatlanságunk miatt –, csökken a termés. A vetés körüli munkák pontos elvégzése után a növények korai táplálása és védelme a legfontosabb termésalakító tényező. Ne késlekedjünk, és az eredmény nem marad el!