A vetőmagtermesztése tette ismertté

A `70-es évek közepén elsősorban Győr-Sopron megye területén ugrásszerűen megnőtt a vetésterülete, a több száz hektáros táblákon egyre több vándor méhész jelentkezett be az ország legkülönbözőbb helyeiről. Ekkor e térségben mintegy 2.500 hektáron volt vetőmag előállítás, majd néhány éven belül az egész országban lehetett látni a halványlila csodanövényt. A vetőmagtermesztéssel foglalkozó gazdaságok akkoriban „pénzes" és igénytelenül termelhető növénynek tartották, és a szerződéshez jutásért valóságos közelharc indult. Területe többszörösére nőtt – még szerződés nélkül, saját kockázatra is termelték – és olyan méreteket öltött a növény népszerűsége, hogy a `80-as évek elején csak a Lajtán túlról érkező kedvezőtlen piaci hírek akadályozták meg a „facéliatermelési rendszer" megalakulását. A méhészek a vetőmag vállalat területi központjában egymásnak adták a kilincset, hogy informálódjanak a termelési helyek és egyben méhlegelők hollétéről. A facélia ebben a tízéves időintervallumban minden szempontból az érdeklődés középpontjába került. Valódi gazdasági haszna ekkor volt leginkább mérhető, méltóképpen kihasznált. Ezután termeltetésében területi visszaesés következett be és azóta országosan állandó szinten, 3.000–3.500 ha-on vetik, továbbra is célirányosan csak vetőmag előállításra.

Nagyon érdekes, hogy a magtermő terület csökkenésével – és persze az állandóan növekvő szállítási költségek miatt – a méhészek számára is kezdett érdektelenné válni a facéliatáblák látogatása. Mondhatnánk, hogy sajnos visszaállt a korábbi rend a gazdák és méhészek között, pedig nagyobb lehetőségek voltak ebben a hallgatólagos, soha ki nem nyilatkoztatott „együttműködésben".

Könnyedén a gyomok ellen

Új lehetőséget kínál a facélia vetés azoknak földtulajdonosoknak, akiknek nehézségbe ütközik saját területük gondozása, művelési kötelezettségük viszont fennáll.

A gyommagtermő ruderális területeket, az elhagyott, gazdátlan földeket, forgókat és művelés alá eddig nem vont területeket – a határkép javítása és kárenyhítés okán – célszerű lenne facéliával bevettetni. Ez a növény képes arra, hogy – szolid költségek mellett – megoldja a területek fedettségét szinte egész éven át. Március első dekádjában vetve a talajt bundaszerűen beborítja, és a gyomok életterét elveszi. Nyolc hét múlva, május közepén kezdi nyolc héten keresztül tartó virágzását, melyet a füzér hosszában időrendben érő magtermés követ. Természetesen ezalatt a két hónap alatt a terület kiváló méhlegelő, méhek, rovarok százezrei járják a virágokat. A füzérvirágzatban barnára érő magok folyamatosan kiperegnek és a földre hullanak. Ekkor a növény már megdől, a nap besüt a részleges talajfedést nyújtó állományba, s ez serkenti a gyomokat. Ezt az állapotot megvárva, a nyár közepén (július második felében) a facélia állományt – a szalma mennyiségtől függően – szükség szerint szárzúzózzuk, vagy egyszerűen betárcsázzuk.

Két élete lehet egy évben…

Ezzel a művelettel a talajt ismét gyommentesítjük, a félig még élő zöldnövény szár- és levélrészeinek bedolgozásával közepes zöldtrágyázásban részesítjük, s egyúttal az ismételt „vetést" akaratlanul is elvégezzük. A javarészt már érett magvak – rövid dormanciaidő után – ismét csírázni kezdenek és augusztus első felében már ismét zárt állományt képeznek. A facélia vegetatív és generatív fejlődése az ősz folyamán – a hőmérsékletcsökkenés hatására – lelassul, a virágzásig is később jut el. Gyomelnyomó hatása változatlanul megmarad, ráadásul az ősz folyamán teljes értékű zöldtrágyát ad, melyet az őszi mélyszántással juttatunk a talaj mélyebb rétegeibe. Irodalmi adatok szerint hatása a talaj szerkezetére kiváló, humuszban gazdagítja, vízháztartását javítja. Mobilizálja a talajban az addig feltáratlan szervetlen anyagokat, és hozzáférhetővé teszi a későbbi kultúrnövények számára.

Önfelújító képességét ki kell használni

A facélia tehát olyan önfelújító növény, amely – a mai viszonyok mellett – alacsony költségekkel termeszthető, a talajt éven át tisztán tartja, zöldtrágyázza, a talajéletet „karbantartja", szervesanyag pótlásról gondoskodik, valamint a fonálférgek gyérítését is elvégzi a talajban. Az egész évre számított költségek hektáronként a következőképpen oszlanak meg :

talaj előkészítés (kompaktor + henger) 6.800 Ft

vetés + henger 5.300 Ft

vetőmagköltség (12 kg/ha) 4.800 Ft

nyári önfelújítás (nehéz tárcsa) 5.000 Ft

műtrágya + kiszórás 4.500 Ft

őszi mélyszántás 10.000 Ft

Összesen : 36.400 Ft/ha

Ha a méhész tökéletes méhlegelőt szeretne, akkor ezekkel az átlagos költségekkel kell számolnia, viszont cserébe egy kiváló méhlegelőt és jó kultúrállapotú földet tudhat magáénak a következő évben. (A méhlegelő kialakításánál érdemes a területet szakaszolva vetni, mert akkor akár 5–6 hónapon keresztül virágzó facéliát találnak a méhek.)

Mindemellett külön fejezetet érdemel a facélia mint mézelő növény, annak ellenére – vagy talán éppen azért – mert e tekintetben méltatlanul kihasználatlan.

Egyelőre nincs meg az a gazdasági motiváció, ami megteremtené a végtermék – a magyar méz – piacra jutásának jobb feltételeit. (A hungaricumok felemlítése során a méz mindig szóba kerül, állítólag az érdeklődés is megvan, de méhlegelőt első szándékból vető méhész kevés van az országban. Méhészek elmondása alapján a méz-vertikum nem, vagy nem úgy működik, ahogy azt egy valóban piacképes, „menő" exportcikk esetében elvárhatnánk.)

Mitől jó mézelő növény?

A facélia sajátossága, hogy a füzérvirágzatban elhúzódó, folyamatos a virágzás, mely a füzér bazális részén indul meg majd folyamatosan halad a kunkor vége felé. Júniustól a füzéreken együtt találjuk az érőfélben lévő magokat a még éppen kinyílt virágokkal. A méhek, amikor az időjárás csak engedi, sűrűn látogatják a virágokat. Ebből arra lehet következtetni, hogy a facélia virágaiban jelentős mennyiségű nektárt találnak. A nektár mennyiségére és minőségére vonatkozó mérési eredmények azt mutatják, hogy a virágok 0,4–1,4 mg súlyú nektárt termelnek, amelynek cukorkoncentrációját hígítja vagy sűríti a levegő mindenkori relatív páratartalma. A cukorérték fél mg körül mozog, ami nagyobb területre vetítve igen jelentős mézforrásnak számít.

Megfigyelések szerint a nektárkiválasztás 10 °C fok alatti hőmérsékletes megszűnik a növényben, míg a maximális kiválasztás 25 °C fok felett van. Az optimális nektárkiválasztási értékeket 23–24 °C fok mellett regisztrálták. A magház körül négy fejlett nektárium termeli a nektárt, amely mérések szerint 4,1–4,4 mm mélyen van a párta 3,8–4,0 mm széles torkától.

A Wuxal levéltrágyával (3–5 l/ha)végzett kísérletek során (Péter 1983) sikerült a facélia nektárértékét jelentős mértékben növelni. Mikro-parcellás kísérletek bizonyítják, hogy a cukortartalom 19–40,5%-al volt magasabb a kezelt állományban mint a kezeletlenben. Ez a példa is azt igazolja, hogy óriási tartalékokat rejt ez a kiváló mézelő növény a méhészek számára. A facélia méz halványbarna színű, kissé opálos és enyhe zamatú, kiváló élvezeti értékű termék.

Földtulajdonosok és méhészek fúziója?

A facélia méztermelő képessége – irodalmi adatok szerint – egységnyi területről az akác után a második legmagasabb. Egy hektár területről 300–1.000 kg méz gyűjthető be. Szakaszos vetéssel elérhető, hogy a méhészek a költséges vonulási, áttelepülési költségei mérséklődnek, és biztos, értékes legelőhöz juthatnak.

Számtalanszor elhangzik az ágazati értékelésben, hogy a méz a világpiacon olyan keresett exportcikk, amelyből minden mennyiség – jó marketingmunkával – tisztességes áron eladható. Tudjuk azt, hogy a kis területen tanácstalanul, eszköztelenül és tőkeszegényen gazdálkodók egy része viszont földjén – más kultúrák gazdaságtalan termesztése után – teljesítve művelési kötelezettségét, a méheknek legelővel szolgálhatna.

Miért ne lehetne megtalálni a módját, hogy kölcsönös előnyök alapján a két termelői szféra – ha kell központi támogatással – egymásra találjon?

Óvatos költségelemző számítások szerint a tudatos és jól szervezett méztermelési tevékenység jövedelmezőségi viszonyai lehetővé tennék a méhlegelők használati díjának megfizetését. Kiszélesedhetne a méztermelési vertikum, ami az export növelésével mind több tanácstalan gazdának kínálna termelési alternatívát, a méhész szakcsoportok aktív szervező közreműködése és felügyelete mellett.

Jobb, több méz és jó marketing…

Mint az már több termék piacra juttatási kísérleteinél bebizonyosodott, csak a minőség és a hozzá társuló állandó jelentős mennyiség hozhat együttesen sikert. A gyakorlat szerint az alkalmi eladók „nem hozzák lázba" a nagy vevőket, és az áralku sem hozza meg a várt eredményt. Egyetlen lehetősége van az ágazatnak mennyiségi és minőségi növekedési pályára kell állni – minden áron!

A facélia vetések közvetett haszna felbecsülhetetlen, hiszen rendezettebb képet mutatna a határ, eredményes lenne a gyomok elleni küzdelem, ami által felértékelődne egymás munkája.

A facélia (mézontófű) és a belőle készült méz – találó magyar nevének megfelelően – nem túl nagy erőfeszítések árán, előkelőbb helyet tölthetne be a hazai és közvetve az exportra történő méztermelésben. Kiterjedtebb piacelemzéssel és kutatással pedig valószínűleg mint valódi hungaricumnak helye lenne a világ valamennyi piacán.