Most, hogy az előző lapszámban az állatvédelmi jogszabályok nyelvezetével kicsit megbarátkoztunk, az alapfogalmakkal megismerkedtünk, folytassuk az ismertetést azzal, hogy

Melyek az állattartó kötelességeit felsoroló legalapvetőbb általános előírások?

„Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni" – ami a legegyszerűbb megfogalmazással azt jelenti, hogy folyamatosan biztosítania kell az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő feltételeket. Ezzel összefüggésben nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az adott állat vagy állatcsoport milyen korú, nemű, illetve milyen élettani állapotban van.

Mit kell ezalatt érteni a gyakorlatban?

Nézzünk meg egy konkrét példát! Adott egy gazda, akinek hamarosan fialni készülő, „magas" vemhes előhasi kocája van. Rendelkezésre áll két–három, legalább10–15 éve épített ól (melyek közül egy kisebb, a többi 5–6, közel azonos korú és súlyú, általában 90–100 kg-os hízónak biztosít megfelelő elhelyezést). A megfelelő szintű képzettséggel, az állattartáshoz szükséges ismeretekkel rendelkező gazdának eszébe sem jut, hogy a kemény téli időszakban az ellés előtt egy héttel kocáját pont abba az ólba helyezze el, ahol a nagyobb légtér, huzatosság vagy valami más ok miatt a malacok számára a fialást követően szükséges magasabb hőigényt helyi hőforrással (nem a teljes ól ún. „teremfűtésével!") nem tudja biztosítani…

Miért írtam erről ilyen részletességgel? Mert a példában felsorolt, néhány kifejezetten szakmai jellegű információ mögött komoly állategészségügyi indokok és okok húzódnak meg, s a végeredményt adott esetben nemcsak szorosan vett állategészségügyi szempontok, hanem állatvédelmi jellegű megfontolások is befolyásolják.

Amennyiben a példában elemzett esetben egy gyakorlatlanabb gazda (esetleg, a mai divatos kifejezéssel élve „kényszervállalkozó") a kellő ismeretek és tapasztalat hiányában helytelenül dönt, a vemhes kocát nem az élettani állapotának és szükségleteinek megfelelően helyezi el és takarmányozza, ill. gondozza – így a hamarosan megszülető malacoknak sem biztosítja az alapvető élettani sajátosságaik által megkívánt környezeti feltételeket. Például:

szükség esetén nem, vagy nem kellő mértékben gondoskodik az adott évszakban a malacok napos korban feltétlenül szükséges plusz hőmérsékleti igényéről,

szükség esetén nem gondoskodik a napos korban oly gyakori malac-agyonnyomás elleni védelemről,

kellő szakismeret hiányában nem gondoskodik az élet legelső időszakában a malacok számára a megfelelő időpontokban adott, megfelelő mértékű és szakszerűen végrehajtott vaspótlásról,

ezzel nemcsak saját magának okoz tetemes kárt (az állatok megbetegedése, a malacok megfázása, esetleg hasmenése, vashiányos anémiája, vagy a koca MMA-syndrómája, esetleges elhullások, a szükségessé váló állatorvosi kezelés költségei, stb.), hanem most már vét az állatvédelmi törvényben leírtak ellen is! Szélsőségesen kedvezőtlen körülmények fenntartása esetén ezért felelősségre vonható !

Az állattartó további kötelezettségei az alábbiak:

biztosítani kell az egymásra veszélyt jelentő, valamint az egymást nyugtalanító állatok elkülönített tartását,

végre kell hajtani az állat rendszeres (de naponta legalább egyszeri) ellenőrzését,

meg kell oldani az állat biztonságos elhelyezését, gondoskodni kell szökésének megakadályozásáról,

a megkötve tartott, vagy mozgásában más módon tartósan akadályozott állat esetében is biztosítani kell a zavartalan pihenést, valamint a sérülésmentes mozgás lehetőségét, ( a jövőben talán érdemes lesz egy kicsit több figyelmet fordítani pl. a huzamosabb időn át – vagy esetleg állandóan – megkötött falusi és városi kedvenceinkre is!)

a szabadban tartott állatot meg kell óvni az időjárás kedvezőtlen hatásaitól, valamint a természetes ellenségeitől,

az állandóan zárva tartott állatok számára is biztosítani kell annyi férőhelyet, hogy a viselkedési szokásainak megfelelő mozgástér a rendelkezésére álljon,

végül, de nem utolsó sorban a gazdasági haszonállat-tartás során feltétlenül előnyben kell részesíteni az állatkímélő technológiákat!

Ennél az igen lényeges gondolatnál kell megjegyezni, hogy a különböző funkciójú és méretű állattartó telepek – a legtöbb esetben már ugyancsak időszerűvé váló – tervezett felújítása és korszerűsítése során csak azok a beruházások fognak „zöld utat" kapni, amelyek – számos egyéb előírás mellett – a vonatkozó állatvédelmi jogszabályokban megfogalmazott állatvédelmi jellegű elvárásoknak és előírásoknak mind a tervezés, mind a kivitelezés, mind pedig a folyamatos üzemelés során maradéktalanul eleget tesznek.

Mit kell tudni az állaton fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozás végzéséről?

Az állaton ilyen beavatkozást – az állattartók körében szokásos, vagy az állat érdekében végzett szükséges, azonnali beavatkozások kivételével – kizárólag szakirányú végzettséggel vagy gyakorlattal rendelkező személy végezhet.

Az előzőekből is jól érzékelhető , hogy az állatok jóllétét most már valójában – nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban is – biztosítani akaró újszerű törvényalkotói szándék következtében ma már tilos számos, eddig szinte rutinszerűen, bizony elég gyakran igen kevés szakértelemmel és még kevesebb állatok iránti empátiával rendelkező személy által végzett ilyen jellegű beavatkozás.

Igen sok eddigi „túlságosan nagyvonalú" gyakorlatot változtat meg gyökeresen az az előírás is, hogy érzéstelenítés nélkül beavatkozás az állaton csak akkor végezhető, ha az érzéstelenítés, vagy az ehhez szükséges rögzítés, lefogás legalább akkora fájdalommal járna, mint maga a beavatkozás. (Csak érdekességképpen szeretném megemlíteni azt a mindennapi gyakorlathoz kapcsolódó előírást, mely szerint malacot érzéstelenítés nélkül herélni csak hat hetes korig lehet, vagy hogy malacon szemfogakat lecsípni, illetve farokkurtítást végezni érzéstelenítés nélkül csak napos korban lehet!)

A témához kapcsolódó másik előírás, hogy pl. a szarvasmarha és bivaly esetében napos korban a vértelen úton történő szarvtalanítás érzéstelenítés nélkül végezhető.

A tárgyhoz kapcsolódó másik igen lényeges, sokak számára teljesen újszerű előírás az, hogy az állat küllemét sebészeti beavatkozással csak annak egészsége érdekében, vagy későbbi egészség-károsodásának megelőzése céljából lehet megváltoztatni. A jelenlegi törvényi megfogalmazás ez alól csak két esetben tesz kivételt: a tiltás nem vonatkozik az ivartalanításra, valamint a fajtajelleg fenntartása céljából végzett sebészeti beavatkozásokra.

Mit TILOS az állattal csinálni?

TILOS az állatot kínozni, emberre vagy állatra uszítani, állatviadalra idomítani, e célból tartani, tenyészteni, kiképezni, e célokra más embernek átadni, vagy forgalmazni! Alapvetően TILOS minden olyan emberi tevékenység is, amely bármilyen kapcsolatban van az állatviadallal. /fogadás, szervezés, tartás, közreműködés, részvétel, terület-, illetve épület bérlés, illetve bérbe adás e célra/

TILOS kényszertakarmányozásra fogni, képességeit meghaladó teljesítményre kényszeríteni, kíméletlenül szállítani és mozgatni!

TILOS az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani !

Mit nevezünk elfogadható oknak vagy ilyen körülménynek?

Ennek minősül különösen az élelmezési cél, a prém termelése, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, meghatározottan súlyos sérülés, a fertőzésveszély, a kártevők irtása, a másként el nem hárítható támadás megakadályozása, a tudományos kutatás.

Ehhez a témához kapcsolódó záró gondolatként meg kell említenem, hogy az állatok életének a lehetőségek szerinti leghumánusabb módon történő kioltása – az alábbiakban felsorolt esetek kivételével – kizárólag kábítás után történhet !

A kivételek az alábbiak:

A kábítási kötelezettség nem vonatkozik

a gerinctelen állatokra,

a háztartásban élelmezési célra levágott baromfira és a nyúlra,

arra az estre sem, ha az állat életének kioltását szükséghelyzet indokolja.

Ha már szó esett az otthon végzett vágásokra vonatkozó néhány előírásról, akkor célszerű felhívnom már most a MezőHír olvasóinak figyelmét arra az előírásra, melynek értelmében a háztartásban élelmezési célra levágott sertés, juh és kecske kábítási kötelezettségére vonatkozó rendelkezést 2003. január 1-jétől KELL alkalmazni!

(Egy külön jogszabály rendelkezik azokról a speciális esetekről, amikor a vágás során az előzetes kábítás nem kötelező (pl. rituális vágás), ha az eljárás azonnali öntudatvesztést és érzéketlenséget, vagy azonnali halált okoz. Ezekre az esetekre is kötelező alkalmazni azonban azt az általánosan érvényes előírást, hogy gondoskodni kell az állat életének szakszerű gyorsasággal és a lehető legkisebb szenvedéssel járó kioltásáról.)

Már most szeretném jelezni azt is, hogy a következő lapszámokban az egyes állatfajokkal foglalkozó ismertetés során fogok részleteiben kitérni a különböző haszonállat-fajokkal kapcsolatos speciális állatvédelmi előírásokra.