A vizek elvezetését követően több áttekintés jelent meg az okokat keresve. Ezek egy ponton rendre megegyeztek egymással, a fő okok között a vízelvezető, öntözőcsatornák elhanyagolt állapotát jelölték meg. Félő, hogy ez a helyzet tavaly óta nem sokat javult. Az árvíz már itt van a nyakunkon, vajon mi lesz tovább?

A csatornák elhanyagoltságának egyik kétségtelen oka a föld kiadások okozta elaprózódásban és jogi rendezetlenségekben található. Ez persze csak a kisebb keresztmetszetű rendszereket érinti. Ezek kimélyítése, karbantartása, gyomtalanítása elsősorban elhatározás kérdése, és a tulajdonosok összefogásával (ami tudjuk sokszor nem egyszerű eset) viszonylag kis költséggel megoldható.

Más a helyzet a nagyobb keresztmetszetű létesítményeknél. Itt a vízelvezetést, illetve nyáron az öntözést elsősorban nem a kotrás hiánya, sokkal inkább a vizigyomok erőteljes felszaporodása gátolja. Természetesen az elhanyagolt, elgyomosodott csatornában a növényzet okozta lassúbb áramlás, később az elpusztult növényi maradványok fokozott eliszaposodást okoznak. Hogy a körülményesebb, nagyobb költséggel járó, de bizonyos időnként elkerülhetetlen iszapkiemelést lehetőleg minél későbbre toljuk, irtanunk kell a gyomokat. Ennek elvégzése terén is ketté kell választanunk a vízelvezető rendszereket. A keskenyebb vízmélységű csatornák esetében, melyek időszakosan szárazon állnak, a felszaporodó növényzetet elsősorban a nád és a sás alkotják. Ezzel ellen mechanikailag (különösen igaz ez a nádra) nem tudunk védekezni, a művelő eszközökkel ugyanis felaprózzuk azok föld alatti gyökérzetét és ezzel megsokszorozzuk e veszélyes gyomokat. Marad a kémiai beavatkozás. Ehhez a viszonylag kedvező árú glifozát hatóanyagú készítmények közül választhatunk. E szerek mindegyike III. forgalmi kategóriájú, tehát bárki szabadon megvásárolhatja. Alkalmazásuk viszont csak vízzel nem borított területen történhet. A hatóanyag totális irtó hatást fejt ki, vagyis bármely zöld növényi részre jutva azt károsítja, akár egyszikű, akár kétszikű az. Miután a hatóanyag szisztemikus (felszívódó), a leveleken át bekerül a gyökérzetbe és az évelők esetében is teljes pusztulást okoz megfelelő dózisban, megfelelő időben végzett kezelésnél. Ahhoz, hogy pl. a rendkívül hosszú gyökérzetű nád esetében teljes irtó hatást érjünk el, a kezelést nyár végére – ősz elejére időzítsük. Ilyenkor ugyanis a téli nyugalmi állapotra készülve a növény tartalék tápanyagokat halmoz fel a föld alatti rizómáiban. Ebben az időszakban a levélzet felől a gyökér irányába történő asszimiláták szállítása a legintenzívebb, és ezzel együtt a gyomirtó hatóanyagból is nagyobb mennyiség kerül le, ami a gyökérzet teljes pusztulását okozza és ezzel a következő évben újrahajtás nem lesz. Bár az őszi időszak kínálja a leghatékonyabb beavatkozást, érdemes azért az elhanyagoltabb csatornák esetében kezelést tavasszal is végezni, hogy a felszaporodott gyomok nagy részétől megszabaduljunk. Ilyenkor ugyan a következő évi újrahajtás valószínűsége nagyobb, és ősszel a kezelést meg kell ismételni a teljes hatás kedvéért, de ezzel a tavaszi kezeléssel a vegetációs idő alatt a csatorna funkcióját el tudja látni.

Más a helyzet a nagyobb vízmélységű, állandóan vizet tartalmazó csatornák esetében. Itt a fő károkozó nem a nád, illetve a sás, mivel ezek élőhelye korlátozott, csak a partok közeli sekélyebb, keskeny sávban jelentkeznek. Ezeken a csatornákon elsősorban a hínárfélék irtását kell végezni. Ezeket mechanikus eszközökkel, gereblyézéssel, víz alatti kaszálással tehetjük meg. Ez a munkaművelet meglehetősen drága, részint a nagy kézimunkaigény, részint a művelet lassúsága és drága eszközigénye miatt. Ezen kívül számításba kell venni, hogy nyár közepétől őszig két-három alkalommal is el kell azt végezni. A magas költségek mellett sajnos a mechanikus eljárás egyáltalában nem nevezhető környezetbarátnak, mivel a lekaszált hínár részben, vagy teljes egészében a vízben marad, ott bomlik le, jelentősen rontva a víz minőségét, ami egyaránt kihat a halállomány fejlődésére és az öntözővíz minőségére. Különös módon ez esetben a kémiai védekezés tekinthető környezetkímélőnek, költsége pedig mindössze ötöde a mechanikus eljárásnak. A diklobenil hatóanyag (Casoron 5G) az, mellyel most a kora tavaszi időszakban akár egész évre megoldhatjuk a csatornák vízi gyomoktól való mentesítését. A Casoron sokak számára ismerős lehet, hiszen ezt a szabadon megvásárolható granulátumot használják a ház körül utak, kerítések melletti területek, sírok körüli gyomirtásra, illetve ipari létesítmények, telephelyek gyommentesítésére. E készítmény engedélyezett élő vizekben történő gyomirtásra is. A hatóanyag nem toxikus melegvérűekre és veszélytelen a halakra is, ezért pl. halastavakban a víz felületét árnyékoló sulyom irtására is alkalmazzák. Használatakor azonban feltétlenül figyelembe kell venni néhány fontos szabályt. A granulátumot közvetlenül a vízbe szórjuk, de nem használható folyóvízben. Éppen ezért a csatornákban a kezeléskor a víz áramlását minimálisra kell csökkenteni, hogy ne következhessen be a szer elsodródása. A kora tavaszi alkalmazás azért fontos, mert ilyenkor még nem, vagy éppen csak elkezdenek hajtani, csírázni a vízben élő gyomnövények és így pusztulásuk a fejlődés kezdeti szakaszán megtörténik, így nem keletkezik nagy tömegű bomló növényi rész. Ezen túlmenően ebben a korai időszakban öntözésre még nem használják a csatornák vizét, és mert a készítmény lebomlása viszonylag lassú, az öntözés elkezdéséig a kultúrától függően a 40–60 napos várakozási idő betartható.

Vegyük figyelembe, hogy ez a hatóanyag a nádat és a sást – ellentétben a glifozáttal – nem fogja kiirtani.

Bár a Casoron gyenge méreg, mégse felejtsük el, hogy növényvédőszer, tehát tartsuk be használatakor a vonatkozó előírásokat!