A március eleji esők talán tudták egy kicsit a talaj felső rétegében pótolni a téli csapadékhiányt, ugyanis a Dunántúl térségében mintegy 70 mm eső, illetve hó hiányzik. Az ősszel későn kikelt vetések most a szárazságtól szenvedtek. A „nagykönyvben" meg van írva, hogy a repce a téli csapadékból a virágzásig megél. No, ebből egy hajszálnyi sem igaz az évezred első tavaszán! Napfény van, a hosszú megvilágítás úgyszintén, a növények mégsem hagyják el a föld felszínét. Pedig a növény lélegzik a meleg időjárás miatt, és azt a kevés vizet is elpárologtatja, amit itt-ott gyökerein keresztül fel tud venni a földből – de tápanyag nélkül, hiszen a kiadott műtrágya eső hiányában még nem hat. Ezért volt fontos a március eleji csapadékos időjárás, amely a légszárazságot is enyhítette. A szárazság olyan mértékű, hogy a vízhiány miatt az egyébként korán kelő gyomok is elfeküdtek a föld felszíne alatt.

Így – annak ellenére, hogy enyhe időjárás volt február-márciusban – csak lassan indult a természet, pedig minél korábbi a vegetáció indulása, annál több idő áll rendelkezésre a mag érésére a nagy meleg beállta előtt.

Amíg a február és március eleje a növények táplálásával telt el, addig az április az igazi „növényvédős" hónap!

Aki gondos volt és már permetezett a repce szárormányos ellen, az újra teheti az elhúzódó „lyukasztgatás" miatt. (Ugyanis reggelente volt egy kis hideg és a kis „dögök" hőérzékelője jelezte azt számukra.) Még a Nurelle D hatása is elmúlt, mire igazi támadás érkezett. Így ismételni kell a korai permetezést, ugyancsak hosszú hatásmechanizmusú szerekkel, de most már nemcsak a szárormányos, hanem a repcefénybogár ellen is. Nagyon kell figyelni a fénybogár megjelenését, mert a növények lassú növekedése miatt a bimbókezdemények közel vannak egymáshoz, és így a virágkezdeményekben nagyon sok kárt tud okozni egy-egy bogár. Nem akkor károsít legtöbbet, amikor virágzik a repce, hanem előtte, amikor csak kb. 2 mm utat kell megtenni a zöldbimbók között, és a még ki nem nyílt bimbóban a szűk hely miatt azonnal megsérti a bibét. A repcetáblákat állandóan figyelni kell, és ha valamelyik kártevő eléri a veszélyességi küszöbértéket, azonnal védekezni kell.

A veszélyesség határát a kártevők egyedsűrűsége alapján lehet meghatározni, melyet hálózással (1. táblázat) vagy „sárgatállal" (1. ábra) állapíthatunk meg.

A tavaszi kártevők ellen legalább kétszer korán tavasszal és zöldbimbós állapotban (ha szükséges, virágzáskor is) kell védekezni a táblázatban javasolt szerekkel:

A tojásrakási időszakban növényenként egy bogár már indokolhatja a védekezést, ha a kártevő számára tartósan kedvez az időjárás.

Ezekkel a növényvédelmi permetezésekkel együtt adjuk ki a bórt. A bórnak a repcében a virágképzésben van igen nagy szerepe. Különböző bórkészítmények annak forgalomban (Solubór, Polybór, Bórtract), lényeges, hogy a virágzás előtt legalább 1 hónappal juttassuk ki, hogy a hatása a virágzás idején érvényesüljön!

A repce ugyan nem „beteges növény", de a repceszárormányos könnyen megsérti a repce szárát, ha nem vesszük azonnal észre. Ezeken a lyukakon aztán a különböző gombák (különösen csapadékos, ködös időjárás esetén) megtelepszenek a növényen, és a megfelelő időben támadnak. Ezért a kártevők elleni védekezéskor juttassunk ki valamilyen gombaölőszert – vagy még jobb a Folicur Solo, amely bioregulátorként is működik.

Ha ezeket a növényvédelmi munkákat időben és szakszerűen végezzük, nem maradhat el a jó termés, s már csak az „égi áldás" kell hozzá: az eső a téli csapadék után a legfontosabb, hiszen ekkor van a nagy növekedés periódusa a repcetáblán.