Három gyümölcsfabetegséget szeretnék ismertetni, amelyek a virágzás időszakában jelentkeznek: az őszibarack tafrinás levélfodrosodása kora tavasszal okoz jelentős levélveszteséget, a meggy moníliás betegsége virágok és a hajtások elszáradását eredményezi, az almástermésűek tűzelhalás betegsége, mely csak pár éve jelent meg hazánkban, nagy károkat okozva a termelőknek.

Az őszibarack legsúlyosabb betegsége a tafrinás levélfodrosodás. A kórokozó igen korán, már a fakadáskor fertőzheti a fiatal lombleveleket. Kedvez neki a 2–3 °C-os átlaghőmérséklet, valamint a csapadékos időjárás. Lappangási ideje hosszú, 2–3 hét. A megtámadott leveleken először apró piros foltok jelennek meg, majd a levél jellegzetesen torzul. A hőmérséklet emelkedésével a fertőzésveszély csökken, a virágzás után már ritka a fertőzés. Két réztartalmú gombaölő szeres kezelés (táblázat) a rügypattanás előtt és utána – a pirosbimbós állapotig –, a fertőzés kezdeti szakaszában nyújt védelmet. A virágzás kezdetétől 5–10 naponként, az időjárástól függően szükséges védekezni. Felhasználhatók felszívódó és kontakt szerek is – külön, illetve kombinációikban. A felszívódó szerek a kezdeti lisztharmat fertőzés ellen is védelmet nyújtanak, és hosszabb hatástartamúak, mint a kontakt szerek. Ilyen készítmények: Atemi C, Score 250 EC, Folicur Solo. A kontakt szerek a levéllikasztó betegség ellen is hatásosak. Ezek: Captan 50 WP, Merpan 50 WP, Orthocid 50 WP, Buvicid K, Bravo 500, Clortosip L, Mycoguard 500 SC, Delan 750 EC, Delan 700 WG, Efuzin 500 FW, Tiuran Granuflow.

A meggy legjelentősebb betegsége a virágzáskor fertőző meggy monília. A betegség tünetei a meggy virágán, hajtásán, veszszőjén, ágán, és a gyümölcsön észlelhetők. A fertőzés következtében először a virágok fonnyadnak és barnulnak a körülöttük lévő levelekkel, majd az egész hajtás elszárad. Az egészséges és a fertőzött hajtásrészek határán mézgacsepp jelenik meg. A fás részeken rákos sebek figyelhetők meg, melyeken mézgafolyás látható. A gyümölcsön a sebek körül egyre nagyobbodó barna színű rothadás figyelhető meg, amelyen elszórtan szürke penészpárnák alakulnak ki. A gyümölcs elszárad, és a fán marad. A védekezést a tünetek megjelenése előtt kell megkezdeni. A rezes lemosó permetezés nagyon fontos (táblázat). A virágzás alatt, fehérbimbós állapottól 2–3 alkalommal védekezzünk, az időjárástól és a szerek hatástartamától függően. A kontakt hatású szerek rövid hatástartamúak. Ilyenek: Dithane FL, Dithane DG, Dithane M45, Manex IL, Vondozeb DG, Vondozeb Plus, Merpan 50 WP, Merpan 50 WDG, Orthocid 50 WP. Felhasználható felszívódó, és mélyhatású szerek a Chinoin Fundazol 50 WP, Kolfugo Super, Topsin-M 70 WP, Rovral 50 WP, Rovral 25 FW, Ronilan DF, Sumilex 50 WP, Chorus 75 WG, Folicur Solo, Rubigan 12 EC, Saprol, Sporgon 50 WP, Systhane 12 E, Systhane MZ, Topas 100 EC.

A vegyszeres védekezés mellett fontos a mechanikai védekezés is, amely a fertőzött hajtások, ágrészek levágását, szellős lombozat kialakítását jelenti.

Az almástermésűek tűzelhalás betegsége 1996-ban jelent meg hazánkban, és most már az egész országban várható a megjelenése. Fontos, hogy felismerjük a tüneteit, és tudjunk az ellene való védekezés lehetőségeiről! Ez az almástermésű növényfajok legjelentősebb gazdasági kárt okozó betegsége.

Veszélyes, mert:

• a kórokozó a növényben gyorsan terjed,

• az ország időjárási viszonyai kedvezőek a kórokozó számára,

• a hatékony védekezés nehéz ellene,

• az országban sok a fogékony gazdanövénye.

A betegség tünetei:

Először a virág fertőződik: a csészeleveleken vízzel átitatott foltok jelennek meg, a virágok megbarnulnak, de nem hullanak le. A kocsányon keresztül a gyümölcs is megfertőződik, fonnyad, megfeketedve mumifikálódik, és az ágon marad. A fiatal, még nem fásodott hajtásvégek is fertőződnek, amelyek vége pásztorbotszerűen meghajlik. Ezek a hajtások megbarnulnak, elfeketednek, de nem hullanak le. A fertőzött növények külsőleg olyan benyomást keltenek, mintha tűz perzselte volna meg őket – innen ered a betegség neve is. Meleg, párás időben piszkosfehér, krémszínű baktériumnyálka-cseppek jelennek meg a fertőzött növényi részeken. A fás részeken lilás színű kéregelhalások, fekélyes sebek keletkeznek. Az egyes növényfajok, fajták között lényeges fogékonyságbeli különbségek mutatkoznak. A baktérium az ágak rákos sebeiben, a rügyekben telel, ahonnan a virágzás idején eső, szél, rovarok segítségével kerül a virágzatra. A virágzatból és hajtásokból a törzsbe húzódik, gyakran egész ágak halnak el teljesen. Tavasszal (a virágzás idején) járványveszélyre akkor számíthatunk, ha a hőmérséklet három egymást követő napon meghaladja a 18 °C-ot, a lehullott csapadék mennyisége több, mint 2,5 mm, és a levegő páratartalma 75% felett van.

Védekezés:

A megelőzés a leghatékonyabb és a legolcsóbb! Ellenőrzött szaporítóanyagot vásároljunk, és a betegségre ellenálló fajtákat ültessünk.

A mechanikai védekezés során a fertőzött részeket úgy távolítsuk el, hogy az egészséges részből is 40–60 cm-t vágjunk le. A lemetszett részeket azonnal meg kell semmisíteni. A metszőollók fertőtlenítése 10%-os hypó oldattal történjen.

A vegyszerek védekezés lehetőségei:

Rügyfakadástól pirosbimbós állapotig réztartalmú készítményekkel kell permetezni (táblázat). Bőséges permetlémennyiséget juttassunk ki. (A pirosbimbós állapot után ezek a készítmények a perzselés veszélye miatt már nem használhatók!)

Indokolt veszélyhelyzetben a növényegészségügyi hatóság – virágzás idején az áru-gyümölcsösökben – engedélyezi a leghatásosabb antibiotikum hatóanyagú Streptomicin készítmény beszerzését és felhasználását. Mások a virágzás kezdetétől Aliette 80 WP-t 3–4 kg-os dózisban, majd sziromhullástól a termés viaszosodásáig Kasumin 2 L készítményt alkalmazhatják 4 l/ha dózisban 3–4 alkalommal.

A termés viaszosodása után Champion 50 WP 0,2–0,3 %-os, és Bordóilé 0,5–1,0 %-os, illetve Aliette 80 WP használhatók, 4 kg/ha dózisban.

A szüret után, a lombhullást megelőzően ismét réztartalmú szerek használata javasolható.

A betegség hazai megjelenése nagy veszélyeket rejt magában, ezért csak szakszerűen elvégzett védekezéssel lehetséges a kórokozó kártételének mérséklése.