Mostanra a homoki szőlők első levelei is megjelentek, elindult a hajtásfejlődés. Ezzel egyidőben az áttelelt atkák is elindultak a friss hajtások szívogatására.

Az atkák külön csoportot képviselnek az állati kártevők között. Az utóbbi években – bár évjáratonént és országrészenként különböző mértékben – de folyamatos felszaporodásuk figyelhető meg. Ennek nyilván több oka is van, de a szakemberek szerint mi magunk is tevékenyen elősegítettük azt a nem mindig átgondolt növényvédelemmel, legyen az szőlő, gyümölcs vagy éppen zárt termesztőberendezésben termelt virág-, zöldségkultúra.

Az atkák mindig is jelen voltak a különböző kultúrákban. A növényt károsító „fitofág" atkák mikroszkopikus méretűek, a 01–05 mm-t éppenhogy elérik, ezért a laikus szemlélő előtt észrevétlenek maradnak. Felismerni általában a kártételük alapján szokták őket, de ez sem egyszerű. A tünetek könnyen összetéveszthetők akár a gombák által, akár a tápanyaghiány okozta tünetekkel – sőt nem egyszer kárképüket látva (pl. szőlőnél) hormonhatású gyomirtószer okozta elváltozásra gondolnak.

Ennek a pókszabásúakhoz tartozó kártevőnek több faja is előfordul hazánkban. A leggyakoribb a több növényen is kárósító közönséges takácsatka, de pl. súlyos kártétellel számolhatunk a gubacsatkák megtelepedésekor, vagy a speciálisan hajtatásban jelentkező igen veszélyes széles atkák megjelenésekor is. Az atkák szúró szájszervű kártevők. Szívogatásuk során a megszúrt növényi részen sárga pusztulásnak induló foltok jelennek meg, erős fertőzés esetén a levelek kanalasodnak, elszáradnak, a megszúrt hajtások seprűsödhetnek, a termés vagy virágbimbó torzul, parásodik, a növény fejlődése leáll.

E kártevők felszaporodásának sok tekintetben magunk is okai vagyunk. Ma már tudjuk, hogy a piretroid hatóanyag tartalmú rovarölőszerek túlzott, egyoldalú használatával kiirtottuk természetes ellenségeiket, ugyanakkor ezek a szerek magára az atkára hatástalanok. Másrészről a szőlő- és gyümölcsültetvényekben az igen hatékony felszívódó gombaölőszerek rohamos térnyerésével szinte teljesen lemondtunk olyan kontakt hatóanyagok használatáról, mint pl. a kén készítmények, melyek erőteljes atkaölő hatással bírtak.

A megoldást két irányból kereshetjük. Egyrészről – ahol erre lehetőség van – vissza kell térni a kontakt hatású szerekhez, akár mint kombinációs partnerekhez. Másrészt a piretroidok alkalmazását csökkenteni, kerülni kell. Ily módon persze ma már csak részeredményt érhetünk el, emellett speciális atkaölőszereket is be kell vetnünk. Ezek pedig nem olcsóak. Jelenleg hazánkban közel egy tucat akaricid áll rendelkezésre.

Mit érdemes figyelembe venni a kiválasztásnál? Amit először nézni szoktak, az az ár. Ez azonban könnyen megtéveszthet bennünket még akkor is, ha nagyon helyesen nem csak a liter vagy kiló árát tekintjük, hanem kiszámoljuk, hogy egy hektár vagy egy négyzetméter kezelése mekkora költséget jelent. Tudnunk kell ugyanis, hogy a szerek többsége nem hat az atkák valamennyi fejlődési alakjára. Vannak, amelyek csak tojásölő hatásúak (ovicidek), mások csak az imágót (kifejlett alak) irtják, vagy a lárvák (nimfák) ellen hatnak. Az új generációs akaricidek már minden fejlődési alakot jól visznek, közöttük az eltérés elsősorban a hatástartamban, illetve a hatáskifejtés módjában, mutatkozik.

Ha a tél folyamán végeztünk lemosó permetezést, azzal jelentősen gyérítettük az atkák számát – akár kifejlett alakban, akár tojásként teleltek át, fajtájuktól függően. Április közepére a peteként teleltek is kikelnek, ezért a kémiai védekezéshez bátran válasszunk olyan akaricidet, mely csak a mozgó alakokat irtja, hiszen a következő tojásrakás ideje nyárra várható csak.

Feltétlenül vegyük figyelembe, hogy e készítmények között akad ugyan mélyhatású, de felszívódó (szisztemikus) nincs! Ezért a permetezésnél mindig nagy lémennyiséget használjunk, hogy a fedettség minél teljesebb legyen. A levélzet teljes kifejlődése után ez 1800–2000 liter vizet jelent hektáronként. Ilyenkor tavasszal a lombfelület még kicsi, így természetesen a lémennyiséget is 600–1000 literre csökkenthetjük. Ez költségmegtakarítást jelent, hiszen az előírt töménységhez kevesebb szert kell felhasználnunk.

Ne felejtsük: tavasszal az időben végzett kezelés még „atkás évben" is jelentősen gátolja a nyári tömeges felszaporodást, hogy elkerülhessük az atka-kárt.