A levéltetvek elleni hatékony védekezés alapfeltétele, hogy ismerjük életmódjukat, fejlődési alakjaikat, vándorlásukat és természetes ellenségeiket.

A levéltetveknek két csoportja van:

a tápnövény-cserések és a gazdanövényt nem váltók. A tápnövény-cserés levéltetvek (pl. a zöld őszibarack levéltetű, fekete cseresznye levéltetű) a fő gazdanövényen telel át tojás alakban. A fő gazdanövény nyújt táplálékot a tavaszi ősanyáknak és a következő nemzedékeknek. A nyári gazdanövényre vándorolnak a nyári nemzedékek, majd ott szívogatnak. A gazdanövényt nem váltó levéltetvek (pl. a zöld alma levéltetű) teljes fejlődési ciklusa a tápnövényen zajlik le.

A levéltetvek több nemzedékesek, szűznemzéssel és elevenszüléssel szaporodnak, így hirtelen képesek felszaporodni. Tömeges elszaporodásukat akkor várhatjuk, ha magas a relatív páratartalom és mérsékelten meleg van (18–20 °C).

A levéltetvek táplálkozásuk során szívogatják a növény leveleit, amik ezáltal görbülnek, torzulnak, gubacsosodnak, megváltozik a színük, s a felületükön mézharmatot választanak ki. A levéltetvek azért veszélyesek, mert a szívogatás során a vírusokat átviszik egyik növényről a másikra, így terjesztik a vírusos növényi betegségeket.

A levéltetvek vírusterjesztésének típusai:

1. A szipókával történő vírusátvitel során néhány másodperc alatt felveszi, és a másik növényen leadja a vírust. Így a fertőzőképességük csak rövid ideig marad meg.

2. A cirkulatív vírusátvitel jellemzője, hogy a lappangási idő alatt a táplálékkal felvett vírus bekerül a levéltetű testnedveibe és ott szaporodni is képes. A vírust a levéltetű sokáig képes tárolni, terjeszteni.

A csonthéjas gyümölcsfák legveszélyesebb vírusát, a Sharka vírust a levéltetvek terjesztik.

A levéltetvek elleni védekezés pontos időzítéséhez szükséges az előrejelzés.

A gyümölcsösben az első kezelést az előrejelzésre alapozva, a levéltetvek megjelenésekor, betelepedésekor kell elvégezni.

Az ellenük alkalmazható rovarölő szerek többsége egyéb rovarkártevők ellen is eredményesen használható.

A takácsatkák sok gondot okozó kártevők, a gyümölcstermesztés során gyakran kell védekezni ellenük. A lárvák és a kifejlett egyedek egyaránt károsítanak. Gyors felszaporodásuk és nehéz észlelhetőségük megnehezíti az ellenük való eredményes védekezést. A rovarölő szerek egy részének van több-kevesebb atkaölő mellékhatása. Jó hatékonysággal írtja a rovarokat és az atkákat a Cascade 5 EC, Thiodan 35 EC, Thionex 35 EC, Mitac 20, Taglo 15 EC és a Sanmite 20 WP, melyek az atkák mellett egyes szívó kártevők lárvái ellen is hatásosak.

A jó rovarölő szerek atkaölő mellékhatása elmarad a speciális atkaölő szerekétől. Előfordul, hogy erős atkafertőzés alakul ki, vagy kialakulóban van, ilyenkor az atkák elleni védekezés csak speciállis atkaölő szerekkel oldható meg (2. Táblázat). Az atkaölő készítmények nem egyformán hatnak az atkák egyes fejlődési stádiumaira. Legjobb tojásölő hatása az Apollo SC, Flumite 200, Nissuron 100 WP készítményeknek van. Amennyiben a tojásokon kívül lárvák és imágók is jelen vannak, célszerű szerkombinációt alkalmazni. A készítmények hatástartamban is különböznek egymástól. A leghosszabb hatástartamú szerek, pl. a Sanmite 20 WP, igen hatékonyak, de drágák. A piretroid hatóanyagú készítmények közül pl. a Taglo 15 EC, a Danitol 10 EC, Talstar 10 EC az atkák ellen is használhatók, de ezek a szerek nem alkalmasak erős atkafertőzés leküzdésére. A többi piretroid készítmény rendszeres használata az atkák felszaporodását váltja ki, mivel azok természetes ellenségeit teljesen kipusztítják.

A kezeléseket a takácsatkák tömeges felszaporodása kezdetén célszerű elvégezni. Az Omite 30 W, és az Omite 57 E alkalmazható nyáron, nagy melegben, mivel gázosodó hatása ilyenkor jól érvényesül.