A legjelentősebb szőlőt károsító atkafaj a szőlőlevélatka, amelynek kizárólagos tápnövénye a szőlő. Szabad szemmel nem látható, parányi, szürkéssárga, nőivarú kifejlett egyedei telelnek át az egyéves vesszőn, a rügypikkelyek alatt, és a többéves tőkerészeken a kéreg alatt. Az áttelelő nőstények tavasszal korán, a fakadó rügyekben kezdik meg károsításukat, és évente több nemzedékük fejlődik. Könnyen szétterjednek a szél, a művelőeszközök, oltvány, öltözék, illetve a rovarok segítségével. A kártevő felszaporodásának kedvez a meleg, száraz ősz és az enyhe tavasz, a hosszúra metszés, nagyadagú nitrogén műtrágya, valamint a természetes ellenségeit pusztító növényvédő szerek nagymértékű használata.

A károsítás hatására változatos tünetek jelennek meg:

• a fakadás vontatottá válik

• a fakadó levelek erős szőrözöttséget mutatnak, rajtuk nemezszerű bevonat keletkezik

• a levelek a szívogatás hatására fodrosodnak, kanalasodnak, zsugorodnak

• a hajtáson parás felületű pontok és csíkok keletkeznek.

A tavaszi kártétel akkor válhat súlyossá, ha hosszantartó hideg miatt a szőlő lassan fejlődik. A védekezésre két lehetőség van: egyrészt a tavaszi, áttelelt nemzedék ellen, másrészt a nyárvégi, telelőre vonuló nőstények ellen.

A tavaszi védekezés időpontját ragasztócsíkos megfigyelés alapján célszerű meghatározni. Lényege, hogy a rügyek fakadása előtt a vesszők alsó, középső és felső részére egy szoros kék színű szigetelőszalag-gyűrűt ragasztunk. Az atkák bemásznak alá, és odaragadnak a szigetelőszalaghoz. A szalagot négynaponta cseréljük, majd egy tárgylemezre ragasztjuk. Nagyítóval (10–20×-os nagyítással) meg tudjuk vizsgálni. Akkor védekezzünk, mikor az atkák előjöttek a telelőhelyükről, ekkor a szőlő már általában 5–10 cm-es hajtású. Ha a vizsgálatok alapján tavasszal kell védekeznünk, akkor azt speciális atkaölő szerekkel tegyük (1. táblázat). Később, a szőlőmolyok elleni védekezéskor, lehetőleg használjunk olyan rovarölő szert, amelynek atkaölő hatása is van. A nyárvégi speciális atkaölő szeres permetezést augusztus közepéig végezzük el.

A szőlőgubacsatka gyakori „vendég" a szőlőben, de komoly kárt ritkán okoz. Csak a szőlőt károsítja. A nőstény a rügypikkelyek alatt telel. Jellemző tünete: a levelek színén hólyagszerű dudorok, a fonákon fehér, később barnás nemezszerű bevonat látszik. A szőlőlevélatka elleni készítmények hatékonyak a gubacsatka ellen is.

A piros gyümölcsfa takácsatka a szőlőt és a gyümölcsfákat károsítja. Tojás alakban telel a kétéves tőkerészeken, és a vesszők rügyei közt. Kártételük hatására a fakadás vontatott, egyenetlen lesz. A rügyek elpusztulhatnak, a levelek széle elszárad. A téli rügyvizsgálat eredménye adja meg, hogy kell-e védekezni ellene. A tavaszi védekezésre tojásölő készítményeket, pl. Apolló 50 SC, Nissorun 10 WP-t használjunk. A mozgó alakok ellen válasszunk hosszú hatástartamú szereket, melyek az 1. táblázatban találhatók.

A szőlőben kora tavasszal a következő kártevők károsítanak: szivarsodró eszelény, szőlő araszoló, szőlőilonca, kormos lepke, tarka szőlőmoly első nemzedéke. Ezek a kártevők fakadás előtt és alatt okoznak esetenként komoly kárt. Védekezni ellenük, szükség esetén atkaölő mellékhatású rovarölőkkel érdemes (2. táblázat).

Az atka elleni kezeléssel egy menetben a lisztharmat ellen is védekezni kell.

E célra a Karathane FN 57 és a Karathane LC 0,05 % dózisban alkalmazható, mivel ezek a szerek alacsonyabb hőmérsékleten is jó hatásúak.