A fialás után 9–11 napi újratermékenyítéskor a tejtermelésért és a szaporaságért felelős hormonok közt antagonizmus (ellentét) áll fenn, emiatt gyenge az ivarzás, valamint alacsony a vemhesülés. A szaporasági teljesítmények javításához ezért szükség van a szoptatós anyanyulak ösztrusz szinkronizálását kiváltó receptivitást növelő módszerekre. Az exogén gonadotrop hormon (PMSG) alkalmazása az ösztrusz szinkronizálásához széles körben elterjedt módszer. A szaporítási ütemterv szervezését egyszerűvé és hatékonnyá teszi, különösen a még egyszer sem fialt és/vagy nem ivarzó „problematikus" anyanyulak esetében. A PMSG rendszeres alkalmazását követően néhány kedvezőtlen hatással is számolhatunk, mint pl. a nagyobb mértékű születéskori elhullás, vagy az alomlétszám eloszlásának és az immunrendszer működésének megváltozása. (Az állatvédelem mellett a fogyasztók is egyre nagyobb érzékenységgel reagálnak az exogén hormonok rendszeres használata ellen.)

Az 1996-os Toulouse-i Nyúltenyésztési Világkongresszuson létrejött egy nemzetközi munkacsoport (IRRG), amely célul tűzte ki olyan biostimulációs módszerek vizsgálatát, amelyek nem igényelnek hormonkezelést a szexuális fogékonyság – és ezáltal az anyanyulak szaporaságának – növeléséhez.

A Kaposvári Egyetem is részt vesz ebben a nemzetközi munkacsoportban. Hogy a nyúlhúsról tartott általában kedvező véleményt megőrizzük, jelenleg az ösztrusz szinkronizálásához más alternatív módszerek keresése van folyamatban.

A környezeti feltételek – általában kedvező irányú – megváltoztatása alternatív lehetőségeket kínál a nyulak ösztrusz szinkronizálására. Ilyen biostimulációs módszer lehet a világítási program, a termékenyítés előtti flushing, az anyák másik ketrecbe történő áthelyezése, a baknyulak anyák közé helyezése vagy az anya-alom elkülönítése.

Világítási program

Az üregi nyúlnál a mi földrajzi szélességünkön jól definiálható reprodukciós ciklus mutatható ki: a legtöbb vemhesség február és augusztus eleje között tapasztalható, májusban pedig egy csúcs jelentkezik. Ez azt jelenti, hogy a termékenység maximális nagyságát a hoszszabbodó nappalok idején éri el. Egész éven át folyamatosan alkalmazott 16 órás megvilágítás csökkenti a nappal hosszával (fényperiódussal) összefüggő szaporasági problémákat. A világítási programot egyszerű alkalmazni és nem igényel sok emberi munkaerőt. Természetesen csak ott lehet bevezetni, ahol az anyák azonos fizikai állapotban vannak. Így a világítási program tökéletesen adaptálható a ciklikus termeléshez.

Az anya mozgatása

Először termékenyített anyákat 48 órával a termékenyítés előtt másik ketrecbe áthelyezve ugyanaz az eredmény érhető el, mint 25 NE PMSG alkalmazásával. A nyulak másik ketrecbe történő áthelyezésével a szoptató anyáknál a hormonális kezelésekhez hasonló eredmények érhetők el anélkül, hogy a vemhesülési arány vagy az élve született nyulak száma lecsökkenne. A biostimuláció különösen a még egyszer sem fialt anyák reprodukciós mutatóira volt nagyobb hatással, míg a többször fialt nyulak termelését nem befolyásolta. Az áthelyezés a korábbi eredmények szerint szignifikánsan javította a teljesítményt különösen, ha a gátló tényezők (pl. szoptatás) hiányoztak. Így a még nem fialt és fiatal nyulaknál azok termékenyítés előtti 3 nappal való áthelyezése a termékenyülés javításának egyszerű és hatékony módszere lett.

Flushing

A modern nyúlfarmok az intenzív szaporodási ciklus alkalmazására törekednek. Ez azonban az anyanyulak számára rendkívül megterhelő, így az anyák egészségének megőrzése a tenyésztők részéről is megfelelő gondozást követel. Az először fialt anyáknál a laktáció alatt nagy energiaveszteséget figyeltek meg a szoptatás, növekedés és a vemhesség együttesen fellépő következményeként. Az először termékenyített anyák a szoptatás rájuk nézve káros hatását alacsonyabb szopósnyúl létszámmal kompenzálják, és kimutatták, hogy a negatív energiamérleg gátolja a magzati növekedést. Néhány nyúltenyésztő a termékenyítés előtt flushingolást alkalmaz, de eddig még egyetlen tudományos tanulmány sem határozott meg egy olyan takarmányozási programot, mely jól alkalmazkodik a mesterséges termékenyítéshez és a különböző termelési rendszerekhez (függetlenül a reprodukciós ritmustól) és az anyák eltérő fiziológiai állapotához. Egy ilyen programnak jól kell illeszkednie a ciklikus termékenyítéshez. Az először fialt nyulaknál az első szoptatási periódus alatt komoly energiahiány lép fel. Ezen anyanyulak testösszetételének kedvezőtlen irányú változása magyarázza a laktáció alatti termékenyítés során náluk megfigyelt gyenge ovulációs választ.

Baknyulak anyák közé helyezése

A bakok behelyezése a nem ovuláló anyák közé a különböző ingerek (szag, látás, érintés és hang) által szinkronizált öszrtuszt eredményezett az elkövetkező napokban. A termékenyítés napján a bakoktól 5 ketrec távolságra lévők közül több ivarzott.

El kell azonban mondani, hogy a legkevesebb vizsgálat ebben a témakörben történt.

Az anya – alom elkülönítés

A termékenyítés előtt 24–36 órával az anyákat a fészekből kizárva a termékenység növekedését figyelték meg a szabadon szoptató csoporttal szemben, a választási alomtömegre gyakorolt negatív hatást csak 36 órás elkülönítés után tapasztaltak. A kezelés hatásosságát bizonyítja az is, hogy 33 kommersz nyúlfarmon (kis változtatásokkal) ezen technikát alkalmazva a rövid anya/alom elválasztás a termékenység növekedésével jár együtt anélkül, hogy az anyákra vagy az almokra ártalmas lenne. A szoptató anyanyulak szaporaságának hormonkezelések nélküli javítása nem egyszerű feladat, és az eredmények is változóak a néha nehezen irányítható egyéb környezeti tényezőktől függően. A 24 óráig tartó fialó láda elzárás a második termékenyítéskor eredményezett nagyobb termékenyülést.

Az IRRG munkacsoportja a biostimulációs módszereken belül az anya – alom elkülönítéssel kapcsolatban végezte a legtöbb vizsgálatot. Ezen kísérletek többségét hibrid szülőpár anyanyulakkal, szabad szoptatás mellett, a 9-11. napi termékenyítést megelőző napon a szoptatás megakadályozásával, majd a következő napon közvetlenül a szoptatás utáni inszeminálással végezték. A legtöbb eredmény szerint az anya – alom elkülönítés kedvezően hat a receptivitásra.

Az anya – alom elkülönítéssel kapcsolatos irodalmi adatok alapján megállapítható, hogy hatása a genotípustól és az anyanyulak kondíciójától, korától függően változik.

Úgy tűnik, hogy az élénkebb vérmérsékletű kisebb testűek (hibridek) jobban reagálnak a stimulációra, mint a nagyobb testű nyulak. Az első fialást követő energiadeficites állapotban jelentősebb a termékenyítés előtti napon a szoptatás kihagyásának a receptivitásra és a vemhesülési arányra gyakorolt hatása, mint amikor az anyanyulak jó kondícióban vannak.

Saját tapasztalataim, valamint az irodalmi adatok alapján cél az ivarzók arányának növelése, mert az ivarzás jeleit mutató nyulak (ezen kísérleti csoportok) szaporodási mutatói (vemhesülési arány, alomlétszám) jobbak, mint a nem ivarzóké, nagyobb arányú az ovuláció és jobb az embrionális túlélés. A biostimuláció hatása a genotípustól, az anyák kondíciójától, kortól függően változik, hatékony javulás csak egészséges állományban várható. Javasolt (olcsósága és jól adaptálhatósága miatt) alkalmazni legalább a napi egyszeri szoptatást, mint biostimulációs módszert, de ezt az anya – alom elkülönítéssel kiegészítve az eredményesség javulhat.

Érdemes még figyelembe venni, hogy a hormonkezelésekkel szemben ezen új módszerek növelhetik az állat komfortérzetét, egészségi állapotát, meghoszszabbíthatják hasznos élettartamát.