Annak az előadásnak a kivonatát közöljük, amely számunkra a legérdekesebb, legtöbb tanulsággal szolgált. A beszámolót az EU Tanács Mezőgazdasági Főosztályáról érkezett Dr. Rainer Nagel tartotta.

EU-bővítés – esély a sertéstartóknak

Az Európai Unió tervezett bővítése megnöveli a sertéságazat gazdasági jelentőségét, mivel a sertéshús az érintett tíz közép-kelet-európai országban nagy szerepet játszik a táplálkozásban. Ezekben az országokban mind a termelés, mind a fogyasztás tekintetében az első helyen áll a húsok között. Öszszesen 12 csatlakozásra váró ország van, de ezek közül csak 10-ben meghatározó a sertéságazat súlya, Málta és Ciprus ebben a tekintetben nem jelentős. A sertéshús termelés a fenti tíz államban kb. 4,2 millió tonna volt tavaly, ami 24%-a az EU termelésének (17,6 millió tonna). Az egy főre eső fogyasztás ezzel szemben a belépésre váró országokban éppen csak 40 kg, míg az EU-ban 44 kg körül alakul. A csatlakozásra várók közül a legfontosabb termelők az előállított mennyiség sorrendjében: Lengyelország (1,94 millió t), Magyarország (0,7 millió t), Románia (0,55 millió t) és a Cseh Köztársaság (0,42 millió t). Ebben a négy államban a tíz ország összes termelésének 85%-a zajlik. Az export volumenében hazánk az első. Ezekből az államokból az EU-ba 2000 novemberéig 43 ezer tonna került kivitelre, amiből 39 ezret a magyarok szállítottak, míg a második helyen álló Lengyelország már csak 3,5 ezret.

Több éve szoros kereskedelmi kapcsolatok állnak fenn az EU és a belépésre váró közép-kelet-európai államok sertéspiacai között. A `90-es évek elején megszülettek az első társulási megállapodások, amelyek lehetővé tették a sertéshús csökkentett vámtarifákkal történő importját a fenti országokból az Unió felé. A tavaly megkötött „dupla nullás" megállapodás rendkívül fontos lépés volt a belépés előkészítésében, amely lényegében a sertéshúspiac kölcsönös megnyitását jelentette. A megállapodás alapján a csatlakozásra váró országok vámmentesen összesen 125 ezer tonna sertéshúst exportálhatnak az Unióba. Ez a menynyiség évente 13,8 ezer tonnával nő. Ennek ellentételezéseként a belépésre váró országok az EU-ban előállított sertéshús 85 ezer tonnás mennyiségét engedik be vám nélkül, amely kontingens évenkénti emelkedése 8,8 ezer tonna. Egyidejűleg az EU leállítja az egyéb sertéshús exportját a „dupla nullás" partnerországok felé.

Szemügyre véve a belépésre váró közép-kelet-európai országok és az EU közötti kereskedelmi egyensúly alakulását az utóbbi években megállapíthatjuk, hogy az EU-ból ezen országokba irányuló export messzemenően felülmúlja az importot. 1999-ben 141 ezer tonna sertéshúst exportáltak az Unióból, ezzel szemben az import mennyisége ezen országokból csak 54 ezer tonna volt. Különböző okokból a csatlakozásra váró országok eddig nem teljesen használták ki a kereskedelmi szerződésben meghatározott lehetőségeiket az EU-val való sertéshús kereskedelemben.

A nehézségek közül első helyen az állategészségügyi előírásokat kell megnevezni. A csatlakozásra váró államokból az import mindenekelőtt Olaszországba, Spanyolországba és Németországba irányul. Az EU exportja pedig elsősorban Dániából és Németországból történik.

Az európai sertéspiaci szabályozás nagyon liberális, nincsenek semmiféle direkt támogatási eszközök a termelők felé. Az eddigi tárgyalások azt mutatták, hogy a belépni szándékozó országok a sertéspiac tekintetében fennálló EU-beli jogi előírásokat átveszik.

Lényegesen nehezebb azonban az állategészségügy és az egészségpolitika Uniós jogi előírásainak ezzel egyidejű átvétele. Pedig ez is lényeges feltétele a belépő országok sertéságazatának a jövendő összeurópai sertéshúspiacba történő súrlódásmentes beilleszkedésének. Az Uniós piacszabályozás csatlakozásra váró országok általi átvételéhez tartozik a vágott sertés minősítés bevezetése és egy árnyilvántartó rendszer felépítése. Az előkészítés minden vonalon folyik, néhány országban már kibocsátották a technikai előírásokat és a szükséges törvényeket. Az ágazat szabályozását szolgáló adminisztráció kialakítása és a magánföldtulajdon elterjedése is olyan feltételek, amelyeknek a belépésig meg kell felelniük.

A jelölt országok sertéságazatát jelenleg az alacsony kapacitás kihasználtság, strukturális problémák és az elöregedett technológia jellemzik. Ennek megfelelően a belépés előkészítéseként sok területen át kell alakítaniuk és modernizálniuk mezőgazdaságukat. Az EU ehhez nagymértékű anyagi támogatást nyújt, elsősorban a SAPARD programon keresztül, amihez évi 520 millió euro (1999-es adat) áll rendelkezésre. A PHARE programok keretében a nemzetközi agrárelőírásoknak megfelelő adminisztráció bevezetését készítik elő, valamint finanszírozzák az érintett országokban az infrastruktúra fejlesztését. A belépéssel majdan olyan tizenkét ország kerül az Unióba, amelyek egy részében történelmileg meghatározó jelentőségű a sertéshús termelés. A sertéshús előállítás a bővített Unióban 20–25%-al emelkedhet. Ezzel együtt 105 millió fővel (vagyis a mostani EU népesség 28%-ával) nő a fogyasztók száma, ami újabb értékesítési lehetőséget nyit a mai tagállamok sertéselőállítói számára, akik sok területen jobban szervezettek. Belépésük ezért inkább esély, kevésbé veszélyes az Uniós (köztük az osztrák sertéstartók) számára. „Nincs okunk tehát semmilyen védőmechanizmus bevezetésére a későbbiekben sem" – hangsúlyozta befejezésül Nagel.