A rebarbara a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába sorolt évelő növény. Nagy föld alatti, sötétsárga gyökértörzset fejleszt, amely belül világos márványozott. Vizsgálataink szerint a Viktória fajta 2 éves növény tövének gyökértömege elérte a 4,13 kg-ot, a Sutton’s Seedles fajtáé pedig a 4,65 kg-ot. A gyökerek hossza 825-1181 cm volt. Gyökértörzse 6–7 évig, kedvező körülmények között 15–20 évig is él. Ebből indulnak ki a rostszerű főgyökerek (34–40 db/tő), melyekből mintegy 70–90 db járulékos gyökér képződik.

A gyökértörzsön helyezkednek el az óriási hajtásrügyek (25–30 db/tő), melyekből fagyok után, kora tavasszal a tőrózsa, majd a magszár képződik. A tőlevelei igen nagyok (40–70 cm hoszszú és széles), ép szélűek, sötétzöldek, s kissé hullámosak. Fiatal levéllemezét az angolok főzelékként fogyasztják. A levélnyelek, ami a rebarbara növény fő értéke, fajtától és a tő kondíciójától függően 30–60 cm hosszúak, szélességük a 40–76 mm-t is eléri, erősen húsosak, alul barázdáltak vagy simák. A levélnyél többféle színű lehet. Van zöld levélnyelű és zöld húsú (Viktória), piros levélnyelű és zöld húsú (Timperley), valamint piros levélnyelű és piros húsú (Holl’stein Blood) rebarbara.

A növény magasra nyúló (120–200 cm) virágszárán bogas virágzatokból álló fürtvirágzat fejlődik. A szövettenyésztéssel szaporított fajták kevésbé (vagy egyáltalán nem) képeznek virágszárat, ami igen kedvező tulajdonság. A virág sárgás vagy zöldesfehér. A rebarbara termése lependékes makkocska, amely a kihajtástól mintegy 100 napra (augusztus vége) érik be. A magokat érés után azonnal vethetjük 40 cm sortávolságra, 2 cm mélyen, majd a következő tavaszon a magoncok szétültethetők. Márciusban, áprilisban 2–3 magot célszerű közvetlenül 10–12-es cserepekbe vetni, amelyek hidegben 10–14, fólia alatt néhány nap múlva kikelnek. A növénykéket gondosan ápoljuk, cserepenként egyet hagyjunk. A rebarbarát ősszel (október) és tavasszal (február, március eleje) is szaporíthatjuk tőosztással. A gyökértörzset kiemeljük a talajból, és éles késsel szétdaraboljuk úgy, hogy egy rész 2–3 rüggyel rendelkezzen. Tövenként általában 3–5 dugványt készíthetünk a növény jelentős károsodása nélkül. Kutatásaink alapján az őszi tőosztás eredménye kedvezőbb, mint a tavaszi. A tőosztás a szövettenyésztéssel előállított fajtáknál különösen ajánlott!

A dugványokat olyan mélyre helyezzük, hogy takarás után a rügyeket 2 cm-es talajréteg fedje. Az eltelepített dugványok körül alakítsunk ki tányérokat, ahol a csapadék vagy öntözővíz összegyűlik. A gyengébb növekedésű fajtákat (Mira) 100–120 cm, az erősebb növésűeket (Goliath) 150–200 cm-es sor- és tőtávolságra célszerű telepíteni. A telepítésre kijelölt terület talaját 40–60 cm mélyforgatással, tövenként 10–15 kg szerves trágya, 100 kg/ha nitrogén, 75 kg/ha P2O5, 240 kg/ha K2O hatóanyag (300 kg ammóniumnitrát, 400 kg szuperfoszfát, 600 kg/ha 40%-os kálisó) bedolgozásával ajánlatos előkészíteni.

A rebarbara ápolása talajlazításból, gyomirtásból, fejtrágyázásból (nitrogén, foszforpentoxid, káliumszulfát), növényvédelemből és a virágszárak eltávolításából áll. A virágszárat azért kell kitörni, hogy a tövek folyamatosan új leveleket, illetve levélnyeleket fejlesszenek, s a már meglévők minősége se rosszabbodjon. Jó, ha a virágszárakat több alkalommal is kitörjük, mert tövenként 8–10 db is fejlődhet (ami a levélképződéshez szükséges tápanyagot elvonja a növénytől, és nem hoz újabb leveleket.)

A növény nagy lombfelülete sok vizet párologtat, különösen a levelek szedésének időszakában, ezért többször öntözzük 40-50 mm-es vízadaggal. A vízhiányra érzékeny, amit azzal jelez, hogy az alsó levelek egyik napról a másikra megsárgulnak és elfonnyadnak.

A rebarbara hidegtűrő növény, 10–12 °C-on jól megél. Tavasszal a tövek fakadása csaknem minden fajt megelőz, ezért hajtatásra is alkalmas. A hollandok a szabadföldi töveket és fólia alatti növényeket fűtés nélkül, a piros levélnyelű fajtákat (Holsteiner Blut, Loher Blut) szívesen hajtatják. Hazai kísérleteinkben a takart Tymeprley Early és a Mira fajta február 9–10-én, míg a takaratlan március 19-én kezdett fakadni.

A telepítést követő második évben szedhetünk először leveleket, az első évben hagyjuk a töveket megerősödni. A jól fejlett levélnyeleket értékesíthetjük, amelyek kézzel kissé megcsavarva és oldalra húzva törünk ki, mélyen a tőről. Egy tőről alkalmanként 3–4 db levelet szedhetünk le, de vigyázzunk arra, hogy a rügyek ne sérüljenek.

A rebarbara minden osztályban ép, sérüléstől mentes, tiszta, (minden idegen anyagtól mentes), friss megjelenésű, egyenes nyelű, kórokozóktól és kártevőktől mentes, nem túl rostos, fajtára jellemző színű, megfelelően fejlett állapotú, idegen ízektől mentes. A csomagolása kezelhető legyen. A hajtatott rebarbaránál megengedett, hogy a levélnyéllel együtt maradjon a levéllemez is. A szabadföldinél maximum 5 cm-es csonkkal kell a piacra szánt levélnyelet előkészíteni.

A rebarbara levélnyele igen jól tárolható. Vizsgálataink szerint 5–7 °C-on napokig károsodás nélkül, minimális tömegveszteséggel tartható el. Az optimális tárolási hőmérséklete +2 °C és 90% körüli páratartalom.

Gyógynövényként már mintegy négyezer éve ismert a rebarbara. Fejlett gyökértörzsét meghámozva hozzák forgalomba, gyenge hashajtó hatású. Ipari célra is felhasználható, például keserű likőrökbe keverik. Festékanyagát gyapjú, selyem színezésére használják, sőt hajfesték természetes színező anyaga is lehet. Több országban készítenek leveléből főzeléket, levélnyeléből jó ízű kompótot, gyümölcsízt és szörpöt, ivólevet, sőt bort is erjesztenek belőle. Kitűnő almahelyettesítő zöldségféle. Hazánkban 33 ételreceptje ismeretes. Ezt azért jó tudni, mert a megfelelően ápolt tövekről egészen október elejéig lehet a levélnyeleket felhasználni, vagyis változatossá tehető a szokásos étrend.

A levélnyél korai, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag friss zöldség. Anthroglykozid- és anthron tartalma a bélműködést segíti elő. Achrysophansav a vesét tisztítja, valamint a szoptatós anyák tejkiválasztását fokozza. A levélnyél oxálsav-tartalma szedés kezdetén kevés, ezért azok is ehetik, akiknek nem ajánlatos savas ételeket fogyasztani.

A rebarbara aminósav-tartalma is figyelemre méltó (2. táblázat). Bárminemű felhasználása során először a levélnyél héját húzzuk le, és 2–3 cm hosszúságúra daraboljuk fel. Forrásban lévő cukros vízben 1–2 percig főzzük, amíg jellegzetes színe halványul. Vigyázzunk a főzésével, mert gyorsan széteshet. A rebarbara kompót különösen cseresznyével, szamócával, meggyel együtt főzve, szegfűszeggel, fahéjjal ízesítve igen kellemes, lehűtve finom üdítő italként is ajánlható. Süteményben alma helyett is felhasználhatjuk, és különösen dióval dúsítva töltelékként jól hasznosítható. Próbálják ki Olvasóink is a következő receptet:

Rebarbara krémleves. Ujjnyi vastag darabokra vágott három rebarbaranyelet 8 dl vízben puhára főzünk, egy fél citrom héjával együtt. (Később a citromhéjat kivesszük) Három tojás sárgáját, egy evőkanál lisztet és cukrot adunk hozzá, majd az egészet átturmixoljuk és újra felforraljuk. Ánizzsal, vagy fahéjjal ízesíthetjük. A leves tetejére tejszínhabot teszünk és jól lehűtve fogyasztjuk. Jó étvágyat!