Az előírások nagyobbik részét valamennyi borjú tartása esetén alkalmazni kell. Ezek vonatkozásában nincs létszámhoz kötött „alsó határ”.

Az előírások egy másik, jóval kisebb része, a csoportosan és az egyedi boxokban tartott borjakkal kapcsolatban megfogalmazott elvárások alapján az állattartó épületeknek csak a hat, vagy ennél több borjú tartása esetén kell megfelelniük a továbbiakban részletezett szabályoknak. (Ezek az előírások tehát nem vonatkoznak a hat borjúnál kevesebb állat tartóira, valamint a szoptatás céljából anyjukkal együtt tartott borjakra sem.)

Mely előírások érvényesek tehát valamennyi borjú tartására?

A borjútartásban használt istállóknak, berendezéseknek és az egyéb használati eszközöknek jól tisztíthatóaknak és fertőtleníthetőeknek kell lenniük. Nemcsak az állatvédelmi, hanem járványvédelmi, humánegészségügyi megelőzési, valamint a környezetvédelmi szempontok miatt is fontos, hogy a bélsarat, vizeletet, takarmánymaradékot, valamint a kiszórt takarmányt is a szükséges gyakorisággal el kell távolítani! Ezzel többek között jórészt megelőzhető – vagy jelentősen csökkenthető – az erős szagok kialakulása, egyúttal csökkenthető a rágcsálók és legyek vonzásának lehetősége is.

Ezt a szempontot különösen kiemelten kell kezelni azokon az állattartásra hagyományosan alkalmas vidékeken, ahol az önkormányzati rendeletekben – bizonyos feltételekhez kötötten – meghatározott számú és fajú állat tartása egyébként engedélyezett. Az utóbbi években – különösen az egyre jobban elvárosiasodó agglomerációs területeken – új lakók jelennek meg. Az újonnak odaköltöző, állattartással nem foglalkozó, tiszta levegőt, nyugalmat, csendes környezetet kereső családok ezreinek megjelenése, s a részükről az őket nem zavaró állattartás igénye valóban jogos, s bizony számtalan konfliktus, feszültség forrása lehet. Ezt a helyzetet csak mindkét fél részéről meghozott, ésszerű kompromisszumok árán lehet kezelni, melynek egyik fontos alkotóeleme a fentebb leírt állatvédelmi előírások betartása is.

Az elektromos berendezések telepítésénél figyelni kell arra, hogy a borjak számára elkerülhető legyen az áramütés veszélye.

Az épület szigetelésének, szellőztetésének, fűtésének biztosítania kell, hogy a légáramlás, a por koncentrációja, a relatív páratartalom és a gázkoncentráció (az ammónia és a széndioxid koncentrációja) az állatok egészségét károsító szint alatt maradjon.

Az épületekben alkalmazott automatikus vagy mechanikus berendezéseket legalább naponta egyszer ellenőrizni kell. Az észlelt meghibásodást azonnal ki kell javítani, illetve a javítás megtörténtéig olyan alternatív megoldásokat kell alkalmazni, melyek biztosítják az állatok ivóvíz- és takarmány-ellátását, valamint megfelelő környezeti állapot fenntartását.

Mesterséges szellőztetési rendszer alkalmazása esetén megfelelő kisegítő megoldást kell bizosítani arra az esetre, ha a rendszer meghibásodna. Riasztórendszert kell felszerelni, amely meghibásodás esetén a gondozót időben figyelmezteti!

Tilos a borjakat állandóan sötétben tartani! Természetes és mesterséges megvilágításról is gondoskodni kell. Olyan kiegészítő fényforrást kell felszerelni, amelynek fényereje elegendő minden borjú bármikori ellenőrzéséhez.

Az állat gondozójának minden egyedileg vagy csoportosan tartott borjút naponta legalább egyszer ellenőriznie kell. (Ez az előírás várhatóan annyiban fog a közeljövőben módosulni, hogy minden egyedileg vagy csoportosan tartott istállózott borjút legalább naponta kétszer, minden szabadon tartott borjút legalább egyszer ellenőrizni kell.

Az ellenőrzés során betegnek tűnő vagy sérült borjakat azonnal megfelelő ellátásban kell részesíteni. Ha szükséges, kényelmes fekvést biztosító alommal ellátott elkülönítőben el kell különíteni. Indokolt esetben haladéktalanul állatorvost kell hívni!

A borjúszállást úgy kell kialakítani, hogy mindegyik borjú számára biztosított legyen a fekvés, pihenés, felkelés, a saját maga ellátásának, valamint a más borjakkal történő vizuális kapcsolattartásnak lehetősége. „Magyarul”: legyen kényelmes, száraz, tiszta helyük és akadálytalanul láthassák egymást.

A borjakat tilos lekötve tartani, kivéve a csoportosan tartottakat, melyeket legfeljebb 1 óra időtartamra, az etetés idejére szabad lekötni. Ez nem okozhat sérülést, fájdalmat, nem fojthatja az állatot.

Nagyon lényeges az immunanyagok időben történő felvételének biztosítása a borjú későbbi egészsége szempontjából!

A borjút a születését követően haladéktalanul, de minden esetben legalább az élete első hat órájában kolosztrumhoz kell juttatni, azaz vagy szopnia kell, vagy föcstejet kell vele itatni.

Minden borjú számára gondoskodni kell a korának, testtömegének, szokásainak és élettani igényeinek megfelelő takarmányozásról. A borjak takarmányának elegedő vasat, valamint az állat korától függően a száraz takarmánynak (a vágóborjak kivételével!) napi 100–200 gramm emészthető rostanyagot is kell tartalmaznia. Ez az előírás is várhatóan pontosításra kerül az alábbi formában:

„Minden kéthetesnél idősebb borjúnak annyi vasat kell biztosítani, hogy vérükben a hemoglobin literenkénti szintje elérje a 4,5 mmol értéket. Nyolchetes koruktól húszhetes korukig fokozatosan 50 grammról minimum 250 grammra kell emelni a táplálék útján bevitt napi emészthető rostanyagot.”

A borjakra TILOS szájkosarat rakni!

A ma érvényben lévő hazai előírás szerint a borjakat legalább naponta egy alkalommal meg kell etetni. Ez a szabályozás várhatóan napi 2 alkalomra fog változni.

Csoportosan tartott borjak esetében, amelyek nem „ad libitum” (igény szerinti) etetésűek, vagy abban az esetben, ha nem automatikus működtetésű a takarmány-ellátó berendezés, a csoport minden állatának közel azonos időben kell a takarmányhoz jutnia.

Minden kéthetesnél idősebb borjú számára biztosítani kell a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvizet, vagy azt, hogy folyadékigényét más folyadékkal kielégíthesse. Hőség vagy betegség esetén pedig folyamatosan gondoskodni kell a friss ivóvíz biztosításáról.

Az etető- és itató berendezések telepítésénél és felszerelésénél ügyelni kell arra, hogy a takarmány és az ivóvíz ne szennyeződhessen.

Melyek azok az előírások, amelyek a hat, vagy ennél több, csoportosan vagy egyedi boxban elhelyezett borjút tartása esetén kötelezőek?

A csoportosan tartott borjak részére elegendő szabad területnek kell lennie ahhoz, hogy akadálytalanul megfordulhassanak, lefekhessenek, felálljanak.

Minden borjú számára biztosítani kell az alábbi minimális területet:

150 kg egyedi testtömegig legalább 1,5 m˛ egyedenként,

150–220 kg egyedi testtömegig legalább 1,7 m˛ egyedenként,

220 kg egyedi testtömeg felett legalalább 1,8 m˛ egyedenként.

Egyedi boxban tartott borjak esetében az alábbiakat kell betartani:

A boxoknak, esetleg az istállóban elhelyezett boxoknak hézagolt oldalfalúaknak kell lenniük, hogy az állatok láthassák egymást.

A szabadban elhelyezett ketrec oldalfala, az időjárás viszontagságai elleni védelem céljából, lehet zárt. Ebben az esetben a ketrec elülső kiképzése legyen olyan, amely lehetővé teszi, hogy az állatok láthassák egymást. A ketrecben legyen az állat számára elegendő száraz fekvőhely.

Az egyedi box minimális szélessége 90 cm (itt ±10% eltérés megengedett), illetve a marmagasság 0,8-szerese.

Nyolc hetes életkor felett csak állatorvosi kezelés céljából, vagy egyedi viselkedésbeli problémák kezelése miatt lehet a borjakat egyedi ketrecben tartani! Ez esetben a ketrec méretére vonatkozó előírások: hosszúsága legalább a borjú hosszának 1,1-szerese, szélessége pedig legalább a borjú marmagasságával megegyező legyen.

Sajnos minden esély megvan arra, hogy a borjak férőhely-szükségletére vonatkozó, 2009. január 1-ig tartó átállási időszak az uniós tárgyalások során nem lesz tartható. Ez esetben a cikkben említett összes előírás már a belépés pillanatában érvényes lesz!

Mindezek ismeretében célszerű a tartási körülményeket folyamatosan felülbírálni és a szükséges változtatásokat megteni.