Tavaly az átlagos tojásárak növekedtek, míg a költségek csökkentek. Az öszszesen 49 ország tojástermelői, illetve termelői szövetségei által szolgáltatott adatoknak köszönhetően a 2000. július 1-i állapotot tükröző ár és költség felmérés készült, amely közli a tojás, a takarmány, a naposcsibe és a 16 hetes jérce árát. Az adatokat helyi valutában adták meg, ezt számolták át az aznapi árfolyam alapján USD-ra.

Tisztában vagyunk az adatok hiányosságaival, főleg olyan országok esetében, ahol az árak jelentősen hullámzanak. Ennek ellenére úgy hisszük, ez a pillanatfelvétel több mint elgondolkodtató. A nyilvánosságra hozott adatsorozat immár öt évet ölel fel. Van néhány új adatszolgáltatónk, illetve nem mindenki biztosított minden egyes alkalommal adatot.

Változások 1999-től

A nyers adatokból számolt átlagok szerint, amíg a takarmányárak jelentősen ingadoztak, a tojásáraknál egyértelmű a növekvő tendencia. A bruttó árréshez végzett számításainknál egy tyúkra vonatkoztatva 18 kg tojástermelést és 39,6 kg takarmányfogyasztást vettünk alapul.

Az évenkénti változások ezen számítási módszert követve tyúkonként 0,596 USD profitnövekedést generáltak. A 16 hetes jércék csökkenő ára tovább növelte a profitot. Az 1. táblázatban mutatjuk be az árakat, valamint az országonként számított nyereséget. A 2. táblázat a felmérésben szereplő 49 ország adatai alapján számított átlagokat mutatja be. A nyereséget a következők szerint kalkuláltuk:

profit/tyúk = 18 × tojásár/kg – (16 hetes jérce ára + 39,6 ×takarmányár/kg)

Hangsúlyozzuk, hogy az adatok globálisak, és mindegyik országban az akkori helyzetet tükrözik, amikor azokat gyűjtötték. Az egyes termelőknél ezek lehetnek rosszabbak – éppúgy, mint jobbak. Néhányan ennél magasabb tojásárakat érhetnek el nagyobb hozzáadott érték, vagy hatékonyabb marketingtevékenység következtében. A többi költség – ideértve a munkaerőt, a közműveket, a kamatterheket, az amortizációt valamint az adóterheket – termelőről termelőre, illetve országról országra változhat.

Mindazonáltal a takarmány és a 16 hetes jérce ára a két legjelentősebb változó a tojástermelés költségeiben. A magasabb tojásárak, a csökkent takarmány- és jérceárak 3,79 USD-ra növelték az egy tyúkra jutó „profitot”. Ez az érték 0,79 USD-al magasabb, mint 1999-ben volt. Ennek ellenére néhány országban ugyanezen adatok alapján veszteség mutatható ki.

A legnagyobb tojástermelők 2000-ben

A világ legnagyobb tojástermelője, Kína az 1999. évi profitot mutató pozíció után 2000-ben enyhe veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. (Kína 1998-ban jelentős veszteségeket mutató adatokat szolgáltatott). A 2000. évi veszteség a 0,1 USD/kg-mal alacsonyabb tojásár, és a tojójércék árának 0,36 USD-os növekedése következtében alakult ki. A 2000-ben jelentett takarmányár 1999-hez képest változatlan volt. Ilyen óriási piacon minden bizonnyal jelentős variációk fordulnak elő, és félrevezető lehet néhány adatból messzemenő következtetést levonni. Mindazonáltal feltételezhető, hogy az ipar bizonyos hányada nehézségekkel küzdött, még ha némi profitot többen is elkönyvelhettek.

Az USA-ban a tojástermelés piacáról is könnyen, rengeteg információ szerezhető be. Habár a keltetési adatok csökkenő tendenciát mutattak, a nagy, aktívan termelő állományok hatására – főleg az év első felében – alacsony árak alakultak ki. Az export, továbbá az aktív állományok fokozatos csökkenése valamennyit javított ezen a helyzeten. Július 1-ei adataink szerint mind a takarmányár, mind pedig a 16 hetes jérce ára az 1999-es évi átlagszint fölött volt, miközben az 1999-es 0,2223 USD/kg tojásár 2000-ben 0,6112 USD/kg-ra emelkedve javította a termelés gazdasági eredményeit.

Ez az árnövekedés 7 USD-ral növelte a profitot, így az amerikai tojástermelő ágazat az 1999. évi utolsó helyről 2000-ben a 35-re lépett elő. Az USA-ban termelt tojás mintegy harmada továbbfeldolgozásra kerül. Az árak ezeken a piacokon pedig hagyományosan alacsonyabbak, mint az asztali tojáspiacon, ez a legfontosabb magyarázata a viszonylag alacsony tojásárnak.

A piac egyensúlytalansága

India (egyébként növekvő) tojástermelő ágazata rossz évet zárt 2000-ben. A tojásárak majdnem 0,2 USD/kg-mal estek, míg a költségek lényegében nem változtak (a takarmányár 0,0153 USD/kg-mal csökkent), így a profitabilitás 1999-hez képest 74%-kal romlott. A csökkenő világpiaci árak India kicsiny továbbfeldolgozó iparát is sújtották. Az innen származó többlet a tojáshéj piacot árasztotta el, s ez tovább csökkentette az árakat. A középosztálybeli fogyasztók számának gyors növekedése segített ugyan, de csak rájuk számítva nehéz az élelmiszeripart, beleértve a tojástermelő ágazatot növekedési pályán tartani, és a problémákat leküzdeni.

Japánban mind a takarmány, mind a 16 hetes jérce ára jelentősen emelkedett, de ezt követték a tojásárak is. Így az 1999. évi 3,03 USD profit 2000-ben 4,36 USD-ra emelkedett. Japánban az árakat erősen befolyásolja a mesterségesen magas mezőgazdasági támogatásokat biztosító kormányzati intézkedések rendszere. Az ország emellett nagy mennyiségben és különböző formákban importál tojást, hogy kiegészítse a hazai termelést.

Dél-Amerikán belül 2000-ben Brazíliában csökkent leginkább a tojástermelés haszna 1999-hez képest. A tojás, a takarmány, a naposcsibe, a 16 hetes jérce ára valamennyi ország közül 2000-ben Brazíliában volt a legalacsonyabb, míg 1999-ben a tojásár a világátlag körül volt. Ennek következtében profitszámításaink szerint az eredmény 7,68 USD-ról 1,08 USD-ra csökkent. Azonban ha azt is figyelembe vesszük, hogy az egyéb költségek viszonylag alacsonyak, Brazília még mindig versenyképes résztvevője maradt a világpiacnak.

Nyugat-Európában az össztermelés az USA-val hasonló mértékű, a profitabilitás viszont országról országra jelentősen változik, bár 1999-hez képest összességében javult. Nagy-Britanniában 1999-hez hasonlóan ismét, bár alacsonyabb mértékben veszteséges volt az ágazat. A továbbfeldolgozó ipart az erős font árfolyam is sújtotta, mert így drágább lett a takarmány alapanyagok importja, ugyanakkor az olcsó tojásimport letörte a hazai árakat. Európa más tájain, így pl. Franciaországban és Hollandiában jelentős fejlődés mutatkozott. Mindkét ország ágazata az 1999. évi veszteség után a 2000. évben nyereséges lett. Németország először szolgáltatott adatot, és nagyon jó, tyúkonként 4,93 USD hasznot mutatott ki.

A skandináv országok némi eltéréssel de megtartották az előző évhez hasonló eredményességüket.

Változások a csúcson

A „profit” alapján rangsorolva a 49 országot, feltűnik, hogy bizonyos országok tartják a helyüket, máshol jelentősek a változások. A 2. ábra az elmúlt két évben első tíz helyen végzett országot mutatja a hozzájuk tartozó eredményekkel. A tíz országból öt mindkét évben az elsők között volt. Brazília kivételével azonban, amelyik 1999-ben a 3. helyet foglalta el (majd 2000-ben a 46. helyre esett vissza) egyik sem játszik jelentős szerepet a világ tojástermelésében. Közülük többen ilyen vagy olyan módon védik tojástermelő ágazatukat a világpiaci versenytől. Kanada például árkiegyenlítő rendszert alkalmaz, ahol az árakat egy termelési költség képlet alapján határozzák meg és az importot magas védővámmal egyenlítik ki. Érdekes módon ezek a korlátozások kielégítik a WTO, valamint az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás előírásait!

Jelentős termelők a rangsor alján

Az utolsó tíz ország rangsorában a kép egy kicsit különböző. Két ország, Nagy-Britannia és Myan-mar mindkét évben az utolsó tíz között végzett. Többen az utolsó tíz közé kerülő országok – USA, Kína, India, Brazília, Franciaország – a világpiac jelentős termelői. Már felvillantottuk az okokat, amelyek miatt ezek a termelők ilyen helyzetbe kerültek. Az USA továbbra is az utolsók között marad, mivel itt az ágazat óriási, és a verseny is hatalmas. Mivel egyik ipar sem engedheti meg magának, hogy a veszteségi versenyt a végtelenségig folytassa, számos USA termelő képes mégis valamilyen hasznot felmutatni. Mind az USA-nak, mind Brazíliának hallatlan előnyt jelent a saját takarmánybázis. Az USA ágazat élvezi a hatalmas belső piac előnyeit is, míg Brazíliában, Indiában és Kínában a munkaerő és a tartás költségei alacsonyak.

Ezek az adatok a költségek és a termék árának rendkívül széles variációját mutatják szerte a világon. Ha a naposcsibét és a takarmányt Brazíliában vehetnénk, viszont a tojást Japánban adhatnánk el, nagyon gazdagok lehetnénk! De számos egyéb tényező, nemkülönben az importkorlátozások még a „szabadkereskedelmi” övezetekben is segítenek megőrizni a profitabilitás jelentős variációját, még a világ legjelentősebb tojástermelő országai között is.