A kedvezőtlen időjárás is közrejátszott abban, hogy a világviszonylatban közel 5 millió tonnával kevesebb termett, mint az előző évben. Ebből kifolyólag idén mind a feldolgozott mennyiségben, mind a repcemag- és repceolaj készletekben csökkenéssel számolnak.

Világviszonylatban évente 5%-kal növekszik a növényi olajok és zsírok felhasználása. A növekvő igények kielégítésére a világ élelmiszeriparának szüksége van az európai – így a magyar – repcére, mivel nálunk még nem termesztenek géntechnológiával előállított fajtákat. Ezen felül a növekvő európai biodízel felhasználás is egyre több repceolajat igényel. Ennek a növekvő iparágnak nyersanyagra van szüksége, ami éves szinten 100.000 tonna repceolaj (nem mag!) többletet jelent. Ez a mennyiség Németország termesztési kapacitásának 50%-a (ott a termőterület nagysága 1,1–1,2 millió hektár/!/, aminek 75–80%-át takarmányozási- és élelmiszeripari célból vetik). A dinamikusan fejlődő német biodízel ágazat 2002-re évi közel 1,4 millió tonna repce feldolgozására lesz képes. Ebből 500.000 tonna építése most van folyamatban, és további 515.000 tonna felépítését tervezik még.

Szükség van tehát arra, hogy Magyarországon is minél nagyobb területen és minél jobb eredménnyel termesszenek a gazdálkodók őszi káposztarepcét. Ehhez pedig kedvező időjárás – ami reményeink szerint meglesz –, szakszerű agrotechnika és növényvédelem szükséges. Ez utóbbihoz nyújt támpontot a következő rövid áttekintés.

A káposztarepce őszi növényvédelmének két legfontosabb eleme a gyomirtás és a kártevők elleni védelem (azok tömeges és késői fellépése esetén). Az állományban előforduló gyomok közül kiemelkedően káros hatású a gabona árvakelés.

Sokan vitatják, hogy ennek a kultúrgyomnak bármilyen hatása lenne a repce fejlődésére. Gondoljuk csak el, hogy a gabona és a repce is ugyanabból (az árvakelésű búza még 10–14 cm-ről is) a mélységből kelnek. A kezdeti fejlődéshez szükséges nedvességet ugyanonnan veszik fel, tehát a jóval több tartalék tápanyaggal rendelkező, éppen ezért dinamikusabban csírázó gabona vízkonkurenciát jelent a „gyámoltalanabb" repce számára. A későbbiekben az őszi, bokrosodásra hajlamosabb (már augusztusban „elvetett") búza nem enged teret a repcének, kisebb az esély a jó áttelelést biztosító tőlevélrózsa kialakulásának, a növény „szívrésze" pedig elemelkedik a talajtól, növelve a kifagyás veszélyét. A repcében tavasszal az egyik legkorábban alkalmazott művelet – még jóval a gyomirtásra alkalmas idő előtt – a nitrogén kijuttatása. Ennek javát pedig a telet jobban viselő, hamarabb induló búza veszi fel, illetve el – a repcétől.

A gabona árvakelés ellen alkalmazzuk a Perenal 0,4–0,5 l/ha dózisát. Ez a szuperszelektív egyszikűirtó készítmény megbízható hatékonyságú, s már a fent említett dózisban is kitűnő mellékhatással bír a területen csak foltokban jelentkező évelő fűfélék (pl. tarackbúza) ellen is.

Egy hosszú, enyhe ősz esetén fel kell készülni az idén több kultúrában is problémát okozó földibolhák kártételére. Ezek az apró rovarok a növények megrágásával okoznak kárt. A szikleveles repce már 3–4 rágásnyom után elpusztul, a sérülések nyomán fellépő fokozott párologtatás miatt. Mivel a csávázószerek hatásukat csak úgy tudják kifejteni, ha a lombkártevők előbb beleharapnak a levélbe, egy erős betelepülés szükségessé teheti az állomány védelmét, mielőtt az a nagy számban érkező bolhák nyomán foltokban kipusztulna.

A földibolhák, továbbá a repcedarázs álhernyója és a már ősszel károsító ormányosok ellen permetezzünk a kitűnő hatékonyságú Nurelle D 0,6 l/ha dózisával. A már 3–4 °C-on jól gázosodó, a megbújó rovarok ellen is hatásos készítmény a leveleken később táplálkozó kártevők ellen is megbízható védelmet ad.