Sikeres volt a bábolnai Nemzetközi Gazdanapok idei rendezvénysorozata. A minden eddiginél gazdagabb programkínálat eseményei a hagyományos vásári jellegből valamit megőrizve látványos bemutatókkal egészültek ki, és a szakmai kiállítások egész sora, amelyeket tudományos eszmecserék is kísértek, biztosították a rendezvény magas színvonalát.

A Nemzetköz Gazdanapok megrendezése is azt a célt szolgálja, hogy a magyar mezőgazdaság lépést tudjon tartani a nagyarányú fejlődéssel. Ehhez Bábolna, szakmai múltja, eddigi tevékenysége – a hazai termelői gyakorlatba bevezetett rendszerszemlélet, a kiváló növénytermesztési és állattartási technológiák, tenyésztési és nemesítési eljárások, valamint a legendás hagyományőrzés – alapján ma is döntő mértékben hozzájárulhat. Ugyanakkor az utóbbi időben az ország más térségeinek figyelemre máltó felzárkózása is megfigyelhető a mezőgazdaság minden területén. Bábolna ezeknek az eredményeknek a bemutatásához is teret kínál a gazdanapok megrendezésével.

Mindenki, rendezők és kiállítók is tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy a látogatók zöme egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy az itt látottakat azonnal hasznosítani vagy használni tudja. Sokak számára „a vágyak rendezvénye” a gazdanapok eseménysorozata, de a legtöbben mégis szívesen töltenek el egy-két napot a színes forgatagban. Vajon mi ennek a magyarázata? Valószínűleg a szakmaszeretet és a jövőbe vetett hit. Egy olyan országban, amelynek gazdaságában a mezőgazdaság mindig vezető szerepet játszott, a gazdálkodó emberek ma is képtelenek elfogadni azt, hogy terményeikre, termékeikre, munkájukra nincs szükség. Azt sem hiszik el, hogy a valamikor Európa éléskamrájának elkeresztelt országunk ennyire elveszítette volna mezőgazdasági profilját. Mert erről és hasonló fejtegetésekről volt szó a bábolnai sátrakban, a sültkolbász, a pörkölt és frissensültek, valamint jófajta borok fogyasztása közben. A pénztelenség, a jövedelmezőség hiánya, az agrárolló állandó nyílása okozta kedvezőtlen jelenségek mellett egy szebb jövő esélyeiről való beszélgetésre is mindig jutott idő a gazdatársakkal.

Általános és megszokott az a szakmai önzetlenség, ahogy ezen a fórumon a kiállítók a több tízmilliós gépeket újra és újra bemutatják minden érdeklődőnek, az, hogy az új tudományos eredményekről érdekfeszítően beszélnek a felkészült szakemberek. A nyakkendős, rádiótelefonos látogatók és kiállítók jól megférnek a kényelmesebben öltözködő, a külsőségekkel kevésbé foglalkozó társaikkal. Azonos sorsú gazdaemberek, akik évek óta nem találkoztak, ölelik meg egymást önfeledten – mert erre is alkalom ez a rendezvény –, hogy azután véget nem érő beszélgetésbe kezdjenek. Hol vannak már azok az idők, amikor rokonok, barátok, azonos mesterségű emberek heti vagy havi gyakorisággal jöttek össze, a gondolatok kicserélésének, a jobbító szándék felmutatásának igényeivel! Ma a munka és a rohanás tölti ki az emberek hétköznapjait, de még a pihenőnapok zömét is.

Ezen a rendezvényen kifejezetten örülnek a kiállítók, ha több prospektust is magával visz az ember. Minden résztvevő tisztában van azzal, hogy ha ezalatt a néhány nap alatt felhívja magára a figyelmet – jó befektetést csinál.

A Bábolnai Gazdanapok eseménysorozata azzal, hogy teret ad a mindig is társasági szemléletű gazdaemberek találkozásának, társadalmi igényt, hiányt is próbál pótolni. Idén, az eszmecserék során a családi gazdaságok állami támogatása került szóba leggyakrabban, főként a két-háromszáz hektár tulajdonnal rendelkezők körében. E lehetőségét tudatában nézegették sokan a gépeket, mondván, hogy sietni kell, nehogy idő előtt elfogyjon a támogatási keret, úgy, mint az már korábban többször is megtörtént. Máshol az egyik gazda, nagy derültség közepette, a tenyészállatokat hiányolta, mondván, hogy olyan jó kant nézett ki a kocájának egy közelmúltbeli vásáron, és itt meg nem lát egyet sem. Sokan a rossz terménypiaci helyzetet okolták azért, hogy nem tudnak vásárolni, megint mások a magas gépárakra panaszkodtak. Persze minden viszonyítás kérdése, mert ha jó áron megy el a termény, akkor nem is olyan drága a gép. De mi szavatolja a tartós piaci biztonságot, ami a fizetőképesség alapja? – kérdezik az előre gondolkodók. Ötéves futamidőre csak úgy lehet traktort vásárolni, ha az ember valamiféle piaci garanciát kap a terményeire, termékeire. Ha ezt nem ítélik meg, akkor nem mer beruházni, mert nyomasztja az adósság terhe, a gazdaember pedig nem szeret tartozni, kiváltképp nem, ha bizonytalan, kiszámíthatatlan anyagi háttérrel rendelkezik. Mindezek ellenére a pavilonok félig lezsaluzott ablakai mögött néhány üzletkötés is született. Ez adhat némi reményt arra, hogy a jelenleginél egyszer mégis kedvezőbb helyzetbe kerül majd a magyar mezőgazdaság.