MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap

MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap
76/496-182 :: 30/9-439-158 :: info@mezohir.hu

Állatvédelem VII.

A sertések tartásának állatvédelmi feltételei Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvényben foglaltak, valamint a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1999. (III.31.) FVM-rendeletben foglalt előírások alapján.

2001-09
[ tartalomjegyzék ]

 

Mit kell tudni a sertések állatvédelméről a gyakorlatban?

Általános előírások

  • a tartási feltételek kialakításánál figyelembe kell venni az adott faj élettani, viselkedésbeli, valamint szociális igényeit és szokásait, az állatot szakszerűen kell gondozni
  • az élelemmel és az ivóvízzel való ellátásnál és a gondozásnál figyelembe kell venni az állatok faját, fajtáját, korát, fejlettségét, fiziológiai állapotát, a környezeti tényezők alakulását,
  • tilos az állatnak szükségtelen fájdalmat, sérülést, szenvedést okozni!
  • minden állattartó számára fontos az etető- és itatóberendezések helyes kialakítása, elhelyezése, üzemeltetése és karbantartása
  • Az etetés és az itatás során a legfőbb szempontok az alábbiak:

  • lehetőség szerint el kell kerülni az ivóvíz és a takarmány szennyeződését
  • a vízhez és a takarmányhoz minden állatnak akadálytalanul, „harc” nélkül, közel egy időben kell hozzáférnie,
  • az etetés és az itatás soha ne okozzunk sérülést, fájdalmat az állatnak
  • a szélsőséges időjárási körülmények között is biztonságosan működjenek a berendezések
  • a fogyasztás megfigyelhető legyen
  • a férőhely feleljen meg az adott faj, fajta, kor, ivar, élettani állapot feltételeinek, az állatok akadálytalanul férjenek hozzá az etető-, itató-, pihenő- és trágyázótérhez.
  • Szabad tartás esetén is feltétlenül biztosítani kell az állatok számára olyan területet, illetve létesítményt, ahol a szélsőséges időjárási körülmények esetén is megfelelő védelmet találnak.

    Minden esetben az állattartó feladata biztosítani azt, hogy az állat tartási helyén a hőmérséklet, a páratartalom, a szellőzés, a világítás, a keletkező zajok szintje, tehát a leglényegesebb környezeti tényezők mindenkor a lehető legoptimálisabban megfeleljenek az állat viselkedésbeli és élettani szükségleteinek.

    Feltétlenül meg kell szüntetni a szerkezetek éles éleit! Vigyázni kell arra, hogy az állattal érintkező anyagok, tárgyak, berendezések ne okozzanak sérülést.

    Az istálló (ól) padozata csúszásmentes és könnyen tisztántartható, illetve az egész ól (istálló), valamint a kifutó is jól tisztítható és fertőtleníthető legyen!

    Az alkalmazott anyagokat a tűzvédelmi előírások miatt égéskésleltetővel kell kezelni.

    Melyek az állatok megóvását szolgáló legfontosabb tennivalók?

    Baj esetén is megfontoltan, de azonnal kell cselekedni!

    A megelőzésben segíthet a vészjelző rendszer felszerelése, és még a kisebb állományok esetén is célszerű, (a nagyobbak esetén pedig kötelező) előzetesen egy kiürítési tervet összeállítani arra az esetre, ha az állatokat hirtelen kellene kimenekíteni az épületből.

    A nagyüzemek számára szigorú előírás, a kistermelők, illetve a kevés sertést tartó egyéni gazdálkodók számára pedig megfontolandó jó tanács az, hogy az állatok gondozására, felügyeletére megfelelő elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkező személyeket kell alkalmazni.

    Mit kell elvárni, illetve megkövetelni ezektől az emberektől?

    Többek között azt, hogy felismerjék a viselkedésbeli változás jelentőségét, képesek legyenek megítélni, hogy az állat egészséges-e, illetve rangja szerint kezeljék a technológiai, valamint az egyéb környezeti feltételek változásának jelentőségét.

    Az állatokat a szükséges gyakorisággal, de legalább naponta egyszer ellenőrizni kell!

    Ha felmerül a gyanú, hogy az állat nem egészséges, pl. szokásos viselkedése megváltozik, ilyenkor ezt a gondozó késedelem nélkül köteles jelenteni az állatorvosnak. Az esetleges késlekedés egyrészről a „saját zsebét” fogja megkárosítani, hiszen az esetek nem kis részében minden óra elteltével csak egyre nagyobb lesz a baj, amelyet később csak költségesebb kezeléssel lehet majd orvosolni. Másrészről pedig a jogszabályban előírt kötelezettségének a megszegése miatt ezért ma már állatvédelmi előírás be nem tartása miatt is felelősségre vonható!

    Haladéktalanul meg kell tenni azokat az intézkedéseket, amelyekkel a szükségtelen szenvedés, fájdalom elhárítható.

    Az előírt nyilvántartásokat vezetni kell, azokat 5 évig meg kell őrizni. Ha pedig az arra illetékesek ezeket valamilyen okból kérik, akkor a dokumentumokat be is kell mutatni az ellenőrzést végző hatóságoknak.

    Melyek a sertéstartás részletes szabályai?

    1.) A minimális alapterület előírásai ma még nincsenek meghatározva a hazai jogszabályban. Ez az állapot azonban várhatóan hamarosan változni fog.

    A tervezett módosítás – új szövegezése szerint – a következő lesz:

    A csoportosan tartott sertéseknél alkalmazandó minimális alapterület

  • 10 kg alatt 0,15 m2/egyed
  • 10–20 kg-ig 0,2 m2/egyed
  • 20–30 kg-ig 0,3 m2/egyed
  • 30–50 kg-ig 0,4 m2/egyed
  • 50–85 kg-ig 0,55 m2/egyed
  • 85–110 kg-ig 0,65 m2/egyed
  • 110 kg felett 1 m2/egyed
  • 2.) Lekötéses tartás esetén a legalapvetőbb előírás azt mondja ki, hogy az eszközök nem okozhatnak sérülést!

    A lekötéses tartásra vonatkozó előírás várhatóan a közeljövőben szintén megváltozik majd. A tervezett módosítás szerint tiltott lesz a kocák és a kocasüldők lekötéses tartása!

    Ezt a két előírást a tervezett módosítás hatályba lépését követően nem kell majd alkalmazni a hat sertésnél kevesebbet, illetve az öt, a malacait nevelő anyakocánál kevesebbel rendelkező létesítmények esetében. Az ennél nagyobb létszámot tartó gazdáknak, illetve állattartóknak érdemes megbarátkozniuk a várható változások gondolatával, hiszen ezek az előírások teljesíthetőek.

    Már ma is érvényben lévő alapvető állatvédelmi szabályok azonban azok, amelyek szerint tilos az állatot állandóan sötétben tartani. Minden betegnek látszó vagy sérült állatot el kell különíteni, illetve haladéktalanul értesíteni kell az állatorvost.

    A bélsarat, vizeletet, az etetések utáni takarmánymaradékot a szükséges gyakorisággal el kell távolítani, hogy elkerülhető legyen a túlzott mértékű kellemetlen szag keletkezése, valamint hogy az a lehető legkisebb mértékben vonzza oda a legyeket és a rágcsálókat.

    A padozat legyen sima, csúszásmentes, száraz, tiszta. Száraz, tiszta pihenőteret kell kialakítani az állataink számára. Az alom legyen tiszta, száraz, pl. ne legyen penészes, mert az még nyomokban is komoly károkat, megbetegedéseket tud okozni, különösen a malacok között.

    A kornak, testtömegnek, fiziológiai igényeknek, egészségi állapotnak megfelelő takarmány-fejadagot kell az állatoknak adni. Tehát az éheztetés tiltott dolog, de a túlzott, esetenként komoly egészségkárosodást (májelfajulást, szívizom elfajulást, stb.) eredményező hizlalást is célszerű elkerülni.

    Szintén nagyon fontos és alapvető szabály az, hogy legalább napi egy alkalommal meg kell etetni az állatokat. Természetesen jól tudjuk, hogy a hazai gyakorlat ettől a szabálytól a legtöbb esetben kedvező irányban tér el, hiszen nálunk nagyon elterjedt a napi két alkalommal történő etetés, s ekkor még nem is beszéltünk az automatikusan adagolt „ad libidum”, stb. etetési módszerekről. Nem árt ismerni azt az előírást sem, hogy az automatikusan történő állandó etetőfeltöltés, illetve utántöltés esetének kivételével az állattartónak arról is gondoskodnia kell, hogy valamennyi sertés közel egy időben ehessen!

    Két hetesnél idősebb állat részére elegendő friss ivóvizet (folyadékot) kell biztosítani.

    Mit kell még tudni a gyakorló sertéstartónak?

    A speciális tartási előírások az alábbiak:

    Kocatartás:

  • a kocákat csoportosan kell tartani
  • fiaztatóba telepítés előtt (legfeljebb 1 héttel a fialást megelőzően) el kell végezni a testfelület fertőtlenítését, a külső és belső paraziták elleni kezelést
  • A kocatartás előírásai fialás alatt:

  • tiszta, száraz fekvőhely szükséges, a koca mögött legyen szabad terület a fialáshoz
  • gondoskodni kell a malacok védelméről (rács, korlát)
  • a fialástól a választásig azonos helyen kell tartani a kocát és a malacait
  • A szopós malacok tartása:

  • a malacoknak tömör, meleg, száraz, a kocától biztonságosan elkülönített, csúszásmentes helyet kell biztosítani
  • malacbúvóláda, védőrács, védőkorlát kialakítása feltétlenül szükséges
  • külön, megfelelő hőforrással kell kielégíteni a napos malacok magasabb hőigényét,
  • az akadálytalan szopáshoz elegendő szabad helyet kell biztosítani
  • az elválasztás csak 3 hetes kor után történjen meg (kivéve indokolt, egészségügyi okok)
  • a farok-kurtítás, valamint a foglecsípés már nem lehet rutinszerű eljárás
  • Ezzel kapcsolatos új előírások a tervezett jogszabály-módosítás után:

  • ha a foglecsípés szükségszerű és egészségügyi szempontok alapján indokolt, akkor azt csak a születéstől számított 7 napon belül lehet majd elvégezni
  • a 4 hetesnél idősebb malacok ivartalanítását csak érzéstelenítés mellett, és kizárólag csak képesített személy végezheti.
  • A módosítást követően várhatóan az is jogszabályi előírás lesz, hogy az elválasztott malacokat, a választást követően azonnal, minél állandóbb összetételű csoportokba kell elhelyezni.

    dr. Hanzséros Ferenc