– Egy, a tenyészetet talán legjobban jellemző számmal kezdjük: hány kant értékesítetek évente?

– Mostanában 350 darab kant, a ’98-as, eddigi rekordévben 446-ot. A pietraint és hampshire-t tiszta vérben, csak a saját igények erejéig tartjuk fenn, legfeljebb néhány kistermelő keres ilyen kanokat. PxH-, HxP F1-vonalaink képezik e fajtákból a kereslet nagy részét. Nagyfehérből természetesen kanokat és kocákat is keresnek a vevők. A tavalyi OMMI adatokat és saját, telepi nyilvántartásunkat is szívesen bocsátjuk az érdeklődők rendelkezésére.

A kanok jelenlegi hazai értékesítését tekintve nagy gonddal küszködnek a tenyésztők. Import kanokat 500 ezer forintos nagyságrendben szerezhetünk be, miközben nálunk nincs értéke a csúcsminőségű állatoknak. Ez pedig arra vezethető vissza, hogy egy tízéves FVM-rendelet értelmében nem jár támogatás a tenyésztőnek akkor, ha az ott megszabott 80 ezer forintos határ felett értékesíti a kant! Ez egy elavult rendelkezés, amit annak idején a zugkanok visszaszorítására hozták, de ma már inkább csak a színvonalas tenyésztői munka kiteljesedését gátolja. A mesterséges termékenyítés aránya sem növekszik a kívánt mértékben, de miért is növekedne, ilyen alacsony kanárak mellett? S bár évek óta mindenhol hangoztatjuk, hogy a csúcsminőségű kanok genetikáját kellene minél szélesebb körben terjeszteni, mégis szomorú, hogy az imént említettek miatt ez nem válik gyakorlattá. Ezt az alkalmat is megragadom, hogy felhívjam az illetékesek figyelmét az elavult rendelkezés felülbírálatára, a megszorítás eltörlésére.

– A megvásárolt telep milyen állapotban volt? Hogyan sikerült menedzselni 1993 óta?

– Ez egy 1969–70-ben épült, eredetileg szarvasmarha tartására szánt, később abból átalakított, hagyományos sertéstelep. A vásárlás után igénybevett hiteleket mára visszafizettük, ami lehetővé teszi, hogy megkezdjük a komfortosítást, modernizálást, az állatok jobb körülményeinek megteremtése és a munka könnyebbé tétele érdekében. Tenyésztelepről lévén szó, igyekszünk a természetest megközelítő tartási körülményeket biztosítani állatainknak. Szeretünk fát, elsősorban akácot alkalmazni, és almozunk a tenyészállatok alatt.

– Mivel magyarázzátok az elért sikereket?

– A telep nagy erénye az import kanutánpótlás minősége. A Németországból importált, Hamburg mellől hozzánk került három nagyfehér kan például nagy rámát hozott be az állományba, míg a két svéd kan színhúsban tudott tovább javítani az amúgy sem rossz kihozatalon. Szlovák vevőink fogalmaztak meg olyan aggályokat, hogy az 58–59%-os színhúskihozatallal az anyai tulajdonságok biztosan romlanak. Tapasztalatunk szerint azonban a mi vonalainknál a színhúsarány javulása nem ment az anyai tulajdonságok rovására. A nagyfehér állományunk egyébként tiszta vérben is „E” minőséget produkál.

– Úgy tudjuk, hogy az állatok etetésénél felhasznált takarmány olyan keverőből származik, amelyben a sertéstelep egyik tulajdonosának is van tulajdonrésze.

– Így igaz, a Galgamix premix üzem és a Galgavit keverőüzem látja el a telepet. Speciálisan a telepre szabott, az egyes fajták fejlődési erényét kiaknázó takarmányokat állítottunk össze. Például figyelembe vesszük a pietrain nagyobb érzékenységét az ásványianyag-ellátásra, az ideális Ca:P arányra, ami nélkül ez a fajta súlyos végtagproblémákat mutatna. A fenti premixüzem gyártja hazánkban a Vitamex belga cég tápjait is.

Rendelkezünk mintegy 45–50 ha földterülettel is, amely ugyan az állatainknak szükséges tömegtakarmány előállítására kevés, de alkalmas a nálunk keletkezett trágya kihelyezésére. Környezetvédelmi problémát így a keletkező trágya már nem okoz.

– Milyen, a közeljövővel kapcsolatos terveitek vannak?

– Az állomány nagyságát nem kívánjuk növelni, a hitelállomány ledolgozása után inkább, mint már említettem, technológiai fejlesztésekben gondolkozunk. Legközelebbi tervünk a mesterséges termékenyítés bevezetése, sőt, ez a szándék a tervezési szakaszán túl is jutott, hiszen már megegyeztünk a bevezetést végző szakemberekkel, és a helyiségek kialakítása, illetve az eszközbeszerzés is folyamatban van. A környéket a nálunk tartott igen értékes genetikájú apaállatok spermájával szeretnénk ellátni. Ezen túl a birtokunkban lévő földterületek nagyságát is növelni kívánjuk.

– Korábbi beszélgetéseink során is szóba került már, hogy azok közé a tenyésztők közé tartoztok, akik igen széles körben ápolnak kapcsolatokat országszerte. Mi a véleményetek a sertéstartók jelenlegi szervezettségéről?

– Évente mintegy háromszázan fordulnak meg irodánkban. Úgy látjuk, hogy a „csapat”, a sertéstartók csapata, szellemileg egységes. Ami hiányzik, az az érdekképviselet. Sokan élnek a sertéstartásból és sokan élnek a sertéstartásból élőkből. Egységes fellépés, érdekeink védelme nélkül a közeljövőben már súlyos nehézségeink támadhatnak. Üdvözölnénk bármilyen erre irányuló szerveződést, nekünk és minden sertéstartónak is szükségünk lenne erre.