Legelőször is: aki fedezeti (árbiztosítási) ügyletet köt, az egy olyan árszintet akar magának elérni („megragadni”), amely mintegy garantálja termelési költségeinek megtérülését és – megfelelő időben a piacra lépve – méltányos üzleti profit realizálását is. De! Nem biztosít extraprofitot. Normális üzletmenetben pedig az is természetes, hogy a tőzsdén a résztvevő veszít! Ennek pszichológiai „feldolgozása” a legnehezebb feladat, pedig közgazdaságtanilag triviális: „nem mentünk neki a fának!” Nem következett be például termelői szempontból nézve katasztrofális áresés, így a tőzsdén „veszteségként” az árbiztosítás díját (ld. casco) könyvelhetjük el, s vele szemben áll, mintegy kompenzációként, a magasabb piaci értékesítés lehetősége. Bezzeg, ha olyan év van, mint a mostani is, akkor a tőzsdén a megkötött árbiztosítási szerződés most jelentős „kártérítést” fizetne, hiszen a jelenlegi csapnivaló árak helyett mosolyogva zsebelné be mindenki a korábban (a fedezeti ügylet megkötésekor) magasabb tőzsdei árak biztosította profitot. Ezzel együtt is, a termelőre nézve korántsem ez az ideális piaci állapot.

Továbbmenve: még árbiztosítás esetén sem kell a tőzsdén egyszerre túl nagy mennyiséget lekötni, kiváltképpen nem a teljes várható termésmennyiséget. A vetéskor, a biológiai érés korai szakaszában, az áttelelés után, a jelentősebb meteorológiai hatások bekövetkeztekor folyamatosan értékelni kell az adott áruféleség tényleges biológiai állapotát, valamint elemezni a piaci helyzetet, különösen az ennek függvényében alakuló határidős árakat, és ezeknek az ismeretek a birtokában érdemes meghatározni, hogy mekkora termést, milyen árfeltételek mellett lehet árbiztosítási ügylet keretében lekötni. Tehát két lábbal járjunk a földön, és a valóságos piaci pozícióinkat folyamatosan elemezve vessük egybe a tőzsde kínálta lehetőségekkel!

Harmadszor: az árbiztosítási üzlet és a klasszikus spekuláció mereven soha nem választódik el egymástól. Akik már rutinos piaci szereplők, azok jól ki tudják használni az „alkalmi kiárusítás” kínálta lehetőségeket, hiszen a spekuláció az árakat, akár felfelé, akár lefelé mozognak is azok, mindig túlhajtja. Egy jó hedzs-program pedig kiválóan kihasználhatja az ármozgásokat, ilyenkor lehet a kevésbé jó pozíciókat jobbakra cserélni, valamint ilyenkor lehet a tervezettnél nagyobb mennyiségekkel megjelenni a piacon, hiszen érdemes kihasználni a kínálkozó alkalmat.

Negyedszer: a tőzsdei eredményt mindig együtt kell szemlélni és mérlegre tenni a fizikai piacon elért eredménnyel, mert csak ez adhat valós képet a realizált árbevételről. Hibás, ám gyakori az a szemlélet, amely a tőzsdei műveletek eredményét önmagában vizsgálva, annak pozitív, vagy negatív előjelétől teszi függővé a „tőzsdézés” hasznosságát, pedig hedzs-ügyletnél a tőzsdei nyereség olyan, mint a biztosítók kártérítése: lehetett volna nagyobb is, de enélkül a nyereség nélkül a fizikai piaci veszteség bizony olykor reménytelenül nagy lenne. A veszteség pedig – és ezt nem győzzük hangsúlyozni – a fedezeti üzleteknél az „árbiztosítási díj”, a kockázat-áthárítás költsége, illetve olyan tényező (a másik tőzsdei „lábnál” nyereség), amelynek megszerzését nem is kalkuláltuk, amelyről eleve lemondtunk a kockázat-áthárítás érdekében.

És végül: a tőzsde elsősorban az áruk „beárazásának” a színtere, nem pedig a fizikai teljesítéssel („delivery”) is járó kereskedésé. Tehát a tőzsdei kereskedés e szempontból alapvetően csak „papírügylet” kell hogy legyen, míg ezzel párhuzamosan a fizikai gabonapiacon a hagyományos értékesítési csatornákon keresztül adjuk el az árunkat („helyi felvásárló”). A tőzsdén lényegében a fizikai piacon elérhető pozícióinkat próbáljuk megvédeni. Ez persze nem zárja ki, hogy bizonyos helyzetekben ne a tőzsdét preferáljuk áruértékesítésünk során – itt hívnánk fel újra az olvasó figyelmét A biztonságos piac című fejezetben leírtakra.

És akkor a számok nyelvén a hedzsről:

A fedezeti ügylet célja: olyan árszint megragadása, amely biztosítja a termelési költségek megtérülését és lehetővé teszi méltányos profit realizálását.

A feladat: az előkalkuláció – annak megállapítása, hogy adott egységnyi terméket hány forintért tudunk előállítani – továbbá árbecslés, a várható árbevételt prognosztizálása.

Ki tudja megmondani a gazdálkodóknak, hogy a vetés, továbbá a biológiai érés korai szakaszában milyen értékesítési feltételek várhatók betakarításkor? A kereskedők? A kormány? Esetleg a szakminisztériumok? Egyik sem; – leginkább a határidős tőzsdék!

Példa:

– termelői önköltség 20.000 Ft/tonna

– árprognózis 2001 márciusában 2001. november havi szállításra 23–25.000 Ft/tonna.

– árbiztosítási lehetőség: határidőre – november hóra – tőzsdei eladás 24.000 Ft-on.

– mennyiség: megtermelendő mennyiség negyede-fele.

Várható események:

1.) ha emelkednek az árak

– a fizikai piacon és a határidős piacon is emelkednek az árak számtalan okból 27–28.000 Ft-ra. (A termelő szempontjából ez ideális piac, hiszen élénk a kereslet, nincsenek értékesítési gondok – „nem mentünk a fának”). A tőzsdén az eladott mennyiségen veszteség mutatkozik, itt visszavásároljuk az eladott árut (eladás: 24.000 – vétel: 27.000, veszteség 3.000 Ft). Ugyanakkor a fizikai piacon is felmentek az árak az eredetileg számítotthoz képest, és eladjuk árunkat a helyi kereskedőnek, 25.500 Ft-ért.

A tényleges pénzügyi helyzetünk a következő:

– árbevétel: + 25.500 Ft

– tőzsdei árfolyamveszteség: – 3.000 Ft

– tőzsdei árkülönbözet finanszírozási ktg-e (6 hóra, 16% kamattal):

– 240 Ft (3000×0,08)

– termelési költség: – 20.000 Ft

– nettó profit: 2.260 Ft

Természetesen lehet fizikai áruszállítással is teljesíteni a tőzsdén, ez esetben pénzügyi helyzetünk a következő:

– árbevétel: (tőzsdei teljesítéssel!) + 27.000 Ft

– fuvarköltség tőzsdei paritásra (15 Ft/tonna/km, 120 km-re: –1.800 Ft.

– tőzsdei árfolyamveszteség: – 3.000 Ft

– tőzsdei árkülönbözet finanszírozási ktg-e (6 hóra, 16% kamattal): – 240 Ft (3000×0,08)

– termelési költség: – 20.000 Ft

– nettó profit: + 1.960 Ft

2.) ha esnek az árak

a fizikai piacon és a határidős piacon is csökkennek az árak számtalan okból 17–19.000 Ft-ra. (A termelő szempontjából katasztrofális piaci helyzet. Ez a „karambol” esete. A biztosító csak szerződés esetén téríti meg tetemes kárunkat). A tőzsdén az eladott menynyiségen nyereség mutatkozik, itt visszavásároljuk az eladott árut (eladás: 24.000 – vétel: 19.000, nyereség + 5.000 Ft). Ugyanakkor a fizikai piacon is leestek az árak az eredetileg számítotthoz képest. Eladjuk az árunkat a helyi kereskedőnek 18.000 Ft-ért.

A tényleges pénzügyi helyzetünk a következő:

– árbevétel: + 18.000 Ft

– tőzsdei árfolyamnyereség: + 5.000 Ft

– termelési költség: – 20.000 Ft

– nettó profit: + 3.000 Ft

Természetesen lehet fizikai áruszállítással is teljesíteni a tőzsdén. Ez esetben a pénzügyi helyzetünk a következő:

– árbevétel (tőzsdei leszállítással) + 19.000 Ft

– fuvarköltség tőzsdei paritásra: (15 Ft/tonna/km, 120 km-re): – 1.800 Ft

– tőzsdei árkülönbözet: + 5.000 Ft

– termelési költség: – 20.000 Ft

– nettó profit: + 2.200 Ft

Mint láthattuk, akár felfelé, akár lefelé mozdult az ár, akár tőzsdén keresztül szállítottuk le, akár a helyi kereskedőnek adtuk el az árut, az árbiztosítási ügylet segítségével 10–15%-os profitot is tudtunk realizálni, a költségek megtérülése mellett. Mit nem kaptunk meg? Nem realizáltunk extraprofitot akkor, amikor az árak felmentek. Ugyanakkor nem termeltünk veszteségesen sem, hiszen áreséskor a tőzsde visszatérítette a fizikai piacon keletkezett veszteséget. Tehát azért, hogy elkerüljük a negatív gazdálkodási eredményből adódó kockázatokat, a tőzsdén le kell mondanunk az extraprofitról is a tervezhető és biztonságos gazdálkodás érdekében. Kinek állhat érdekében, hogy ne ezt az utat válassza?

Mi történik, ha nem megyünk a tőzsdére?

Ha nem megyünk a tőzsdére, kitesszük tevékenységünk eredményességét a kiszámíthatatlan ármozgásoknak és az ebből adódó kockázatoknak. Egyik évben magas árakat lehet realizálni, míg a másik évben a termelésen jelentős veszteség mutatkozhat.

Árbiztosítási ügylet nélkül a termelés jövedelmezősége esetleges és tervezhetetlen lesz, míg határidős tőzsdei műveletekkel, fedezeti ügyletekkel a kockázat, amely az időtényezőben rejlik, jelentősen mérsékelhetővé és kezelhetővé válik.