Levélírónk szerint az egyértelműen bizonyított, hogy a gyógyszerezéskor a vállalkozó gondatlanul járt el. Nem bizonylatolta továbbá kellően az állatok megbetegedését és elhullását, egyetlen igazolással rendelkezik csak, 17 db állat vizsgálati eredményéről, de az elhullás valódi okát nem tudja egyértelműen megjelölni.

A vállalkozó szerint, tekintve, hogy az állományt ért fertőző vírusos betegség egyik félnek sem felróható okból következett be, így a felmerült kárt 50–50%-ban kell viselniük. S mivel az ő felmerült kárát jóval magasabbra becsüli, mint a kft.-ét, ezért kárának mérséklését a kft.-től várja. Levélírónk ezzel egyetérteni nem tud, azonban saját felmerült kára egészében való megtérítését követelné a vállalkozótól, s ezzel kapcsolatosan kíváncsi véleményünkre.

A felek között a Ptk. (Polgári Törvénykönyv) 417. §-ának (2) bekezdése szerinti – úgynevezett vállalkozási típusú – mezőgazdasági termékértékesítési szerződés jött létre, amelyben a kft. az állatok felett a tulajdonjogát fenntartotta, a kft. tulajdonában álló állatok azonban mindvégig a vállalkozó őrizetében és gondozásában voltak.

Esetleges per esetén a bíróságnak azt kellene vizsgálnia, hogy a kft. tulajdonában maradt, de az alperesnek nevelésre átadott állatok tekintetében bekövetkezett kárt kinek kell viselnie. A bírósági gyakorlatban kialakult jogelvek szerint (P. törv. I. 20.062/1987) a tulajdonjog fenntartásával megkötött mezőgazdasági termékértékesítési, állatnevelési szerződés esetében indokolt a vállalkozás szabályainak, nevezetesen a Ptk. 400. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek az alkalmazása. A Ptk. 400. §-ának (1) bekezdése értelmében a megkezdett, valamint a befejezett, de át nem adott mű tekintetében a kárveszély a teljesítés lehetetlenné válására vonatkozó szabályok szerint oszlik meg a megrendelő (jelen esetben tehát a kft.) és a vállalkozó között. A Ptk. 312. §-ának alkalmazása során a vállalkozó volt a gondozásra, nevelésre kötelezett személy, ezért neki kell bizonyítania, hogy a lehetetlenné válás oka (az állatok elhullása és jelentős súlycsökkenése) egyik félnek sem felróható okból következett be, illetőleg a lehetetlenné válásért nem ő, hanem a kft. a felelős.

Ha a vállalkozó nem tudja bizonyítani vétlenségét, úgy felelnie kell a teljesítés részbeni elmaradásáért, és kártérítést nem követelhet. Levélírónk azonban igényt tarthat felmerült kára, s az átvett megmaradt állomány hasznával nem fedezett költségei megtérítésére.

Ha azonban a vállalkozó bizonyítani tudja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben az általában elvárható, és minden lehetséges intézkedést megtett, amit az állatok gondozása, a fertőzés elhárítása, illetőleg annak mérséklése ügyében megtehetett, úgy a bekövetkezett kárért a felek valóban 50–50%-ban felelnek.