Az üzemeltetési mutatók figyelemmel kísérése már feltételez bizonyos fokú hajtóanyag- és költséggazdálkodást, ami akkor lehet megfelelő, ha a gépbeszerzés, illetve a gépkiválasztás minden esetben műszaki, technológiai és ökonómiai szempontok alapján történik.

Műszaki igény: vonóerő, sebesség, TLT, stb.

Technológiai igény: munkaminőség, veszteség, stb.

Ökonómiai igény: élőmunkaerő, beruházási költség és megtérülés, energiafelhasználás, stb.

A döntéshez ismerni kell a gép munkateljesítményét (ha/óra, t/óra, stb.), a tényleges fogyasztását (kg/ha, kg/to, stb.) és a felmerült üzemeltetési költségeket (Ft/ha, Ft/t, stb.).

Mindezeket figyelembe véve a hajtóanyag-gazdálkodás céljai a következők:

A hajtóanyag-fogyasztás csökkentése; olyan üzemi körülmények létrehozása, hogy az adott munka a legkevesebb hajtóanyaggal legyen elvégezhető;

az esetleges műszaki hibák felderítése, hogy azok kijavításával az üzemeltetési költségek mérsékelhetőek legyenek;

a hajtóanyag-eltulajdonítás és a „fekete” munkák felderítése, illetve az ellenőrzés, hogy mindez megelőzhető legyen

A költséggazdálkodás célja viszont az, hogy az adott gazdálkodóegységben felmerülő munkákhoz

a gépkínálatból a legmegfelelőbb gépet vásárolják meg;

a géppark csökkentése esetén a legnagyobb költséggel üzemelőket selejtezzék, vagy adják el;

megítélhető legyen az erőgépvezető – a gép gondozása terén végzett – munkája

A felsorolt célok miatt a hajtóanyag- és költséggazdálkodásra minden kis- és nagygazdaságban szükség van. Meg kell azonban találni az adott üzem méretének és az ottani viszonyoknak leginkább megfelelő módszert, azt, amelynek költsége nem túl nagy, de eredménye mégis kielégítő.

A hajtóanyag- és költséggazdálkodás javításának egyik legfontosabb tényezője a gépek optimális kihasználása. Alacsonyabb kihasználás esetén mind a fajlagos hajtóanyag-felhasználás, mind a fajlagos költség nő. A kihasználás megítélésénél a traktorok esetében az évi ledolgozott üzemóra (vagy műszakóra), kombájnoknál az évi betakarított hektárteljesítmény (gabona + kukorica együtt is) lehet a megfelelő mérőszám.

Az értékeléshez szükséges adatok összegyűjtését minden gazdaságban el kell végezni.

A hajtóanyag-fogyasztás mennyisége a hajtóanyag vásárlása, vagy kiadása során (üzemanyagkútnál kimérés) állapítható meg, a gépi munkák teljesítése, a norma, vagy az erőgépekre szerelt műszerek mért adatainak figyelembe vételével.

Az üzemeltetés költségét azok a döntések határozzák meg, amelyeket a mezőgazdasági gépek beszerzése, üzemeltetése, selejtezése, a kezelők és irányítók munkájának elbírálása során kell hozni. A költségkihatás esetenként azonnal jelentkezik (pl. a munka elvégzése során több költség merül fel, mint a kialkudott bevétel), vagy hosszú távon hat (pl. az adott munkához, a meglevő traktorokhoz megvásárolt gép – ha nem túl jól választanak – selejtezésig, vagy az eladásig a szükségesnél nagyobb önköltséggel dolgozik).

Fontos tehát, hogy a gazdálkodó tisztában legyen az aktuális árakkal, a termelési költségekkel, a gazdálkodás jövedelmezőségével, stb. A gépüzemeltetés terén ismerni kell, hogy a különböző motorteljesítményű erőgépek (kis-, vagy nagyteljesítményű traktorok), a különböző segédüzemághoz tartozó eszközök (pl. traktor, tehergépkocsi, magjáró gép), a különböző géptípusok (még ma is megkülönböztethető „keleti”, vagy „nyugati”) milyen önköltséggel dolgoznak, így választható ki az adott körülmények közötti legmegfelelőbb rendszer. Itt érdemes egy pillantást vetni az üzemeltetési költség (ÜK) részeire:

anyagköltség (hajtóanyag, kenőanyag, stb., A)

munkabér (alapbér, kiegészítő bér, M)

közteher (TB-járulék, munkaadói járulék, Kö)

karbantartás és javítás (fenntartás) költsége (javítási anyag + bér, idegen javítás, F)

értékcsökkenés (a gép ára után számolva, ÉCS)

egyéb költségek (gépjárműadó, biztosítás, stb., E)

általános költségek (ÁLT)

A teljes üzemeltetési költség számításának módja tehát a következő:

ÜK = A + M + Kö + F + ÉCS + E + ÁLT

A gépüzemeltetés költségtényezőinek megállapítása a bizonylati és számviteli rendnek megfelelően történhet.

A gépüzemeltetés költsége és a végzett munka (TELJ) ismeretében kiszámolható az egységnyi elvégzett munkára jutó fajlagos költség, vagyis az önköltség:

ÖNK = ÜK/TELJ

Az önköltséget természetesen ugyanazok a tényezők befolyásolják, amelyeket az üzemeltetési költség öszszetevőinél felsoroltunk.

Költségkímélő együttműködési formák

Elsősorban a kisgazdaságok körében, a nyugati példákhoz hasonlóan, lehet igen nagy jelentősége a beruházási és üzemeltetési költségeket kímélő közös géphasznosítási és géphasználati, valamint a gazdálkodást segítő módszerek alkalmazásának,

Néhány ilyen géphasznosítási forma már fellelhető a magyarországi mezőgazdaság gyakorlatában is. A szervezett keretek között történő működés azonban még nem tekinthető kialakultnak, a gazdálkodók ez irányú igénye viszont egyre inkább érzékelhető. A gépigények kielégítésében, továbbá a már meglévő gépkapacitások jobb kihasználásában és ezzel együtt a beruházási, valamint üzemeltetési költségekkel való takarékoskodásban az egyik meghatározó együttműködési forma hazánkban a gépkör (gép- és gazdaságsegítő kör) lehet. Az ilyen jellegű szerveződések Európa számos országában – de a világ más területein is – megtalálhatók, és mintegy 220 000 tagot számlálnak.

Számunkra különösen érdekes lehet a Németország keleti részén (pl. Szászország) kialakult struktúra, ahol a gépköri tagok között bérvállalkozók is vannak, sőt néhány nagyüzem is részt vesz az együttműködésben. A gépkör, pontosabb megnevezéssel a gép- és gazdaságsegítő kör alapvető sajátossága, hogy a társult gazdák saját gépekkel vesznek részt az együttműködésben, a tulajdonjog teljes megtartásával. A gépvásárlásokat egyeztetik, ennek következtében egyénenként egyfajta specializáció alakul ki, ugyanakkor a gépkörön belül komplex gépesítési megoldások és géprendszerek jönnek létre, a termelési technológiák igényei szerint. A tagok tevékenységükhöz mérten általában a szükségesnél kevesebb géppel rendelkeznek, de a gépköri szolgáltatások igénybevételével mégis valamennyi technológiai műveletet jó minőségben és kellő időben képesek elvégezni, illetve elvégeztetni. A gépkörön belül az ésszerűen összehangolt géphasználat eredményeként szinte valamennyi technológiai feladatra tudnak megfelelő eszközt biztosítani. Mindezek mellett meghatározó fontosságú, hogy a gépköri tagok számára az együttműködés jelentős megtakarítást eredményezhet, mind a beruházások, mind pedig az üzemeltetés, üzemfenntartás terén. A gépköri együttműködés előnyeként említhető továbbá, hogy a szolgáltatások ellenértéke ugyanabban a gazdálkodói körben marad, és nem von ki forrásokat a helyi közösségekből. A gépkörök tevékenységének másik nagy és igen jelentős területe a gazdaságsegítés. Ennek keretében lehetőség nyílik munkaerő-közvetítésre, illetve kisegítő munkaerő igénybevételére (pl. betegség, szabadság stb. esetén), építési kisegítésre, szociális segítségnyújtásra, adminisztrációs és információs szolgáltatásra, falusi turizmus szervezésére stb. A gépköri együttműködés tehát a gépesítésen túl a gazdálkodáshoz kapcsolódóan szinte minden területre kiterjedhet. Magyarországon is alkalmazhatóak költségkímélő közös géphasznosítási formációk.

Az EU-csatlakozás kapcsán 1998-ban Mosonmagyaróváron tartott rendezvényen Ausztria tagságával összefüggésben elhangzott egy nagyon érdekes megfogalmazás: „Aki ír, az megmarad”. Jelzi a mondás, hogy a termelők, gazdálkodók csak úgy jutnak támogatási pénzekhez, ha évente több beadványt, kérvényt, pályázatot készítenek és nyújtanak be az illetékes szervekhez. Egy pályázat 40 oldalt is kitehet. Fontos tudni, hogy az agrárkamarák hathatós segítséget nyújthatnak a pályázóknak. Az üzemeltetés költségeiről, a gépkörök kialakulásának személyi, tárgyi feltételeiről, az adózás szabályairól bővebb információ az alábbi munkákban található:

Gépi vállalkozók könyve:

Szerkesztette Tóth László, Mezőgazda Kiadó 1995

Gépkör – egy jó alternatíva

dr. Takács István, FM Műszaki Intézet, 1996