1972-ben szerzett diplomát Gödöllőn, és első munkahelyéül az akkori polgárdi tsz-t választotta. Két év után Enyingre ment dolgozni, majd egy vargabetűvel ismét visszatért Polgárdiba. Ennek persze magyarázata van…

A szálak 1848-ig vezetnek vissza

A felmenők, pontosabban a szépapámék Polgárdiban éltek. A szabadságharc alatt folytatott tevékenységük miatt az akkori Batthyány-birtokról kellett elmenekülniük a bukás után Enyingre. Magam is Enyingen élek a családommal, onnan járok át dolgozni 1984 óta – magyarázza az „Egyetértés” Szövetkezet elnökhelyettese. – Az elődök iránti tiszteletből ragaszkodom talán ilyen makacsul Polgárdihoz. A családom – pénzügyi vonalon dolgozó feleségemmel az élen – abban segít nekem a legtöbbet, hogy hagynak a szakmámban zavartalanul dolgozni. Ebben társ az önálló családi gazdaságot építő fiam és a főiskolás lányom is. Ez nem azt jelenti, hogy szakmailag nem segítem a fiamat, vagy nem termeljük meg közös munkával a család zöldségszükségletét a hobbikertben – szórakozásból. A házunk a pihenést szolgálja, ezért csak pázsit veszi körül, hogy ott ne kelljen sokat dolgozni. A családi vállalkozás, aminek földterülete eléri a kétszáz hektárt, nagy örömünkre szolgál. Így a család is hasznát látja a szakma iránti szeretetemnek.

A szakkérdéseket tekintve: közel állnak hozám a talajművelés különleges eljárásai, ezeket én is az aranykoszorús gazda címet viselő nagyapámtól kezdtem megtanulni, még 8-10 éves koromban.

Adott talajállapot mellett én soha nem gépben gondolkodom, hogy azzal éppen mit lehetne csinálni a földön, hanem a talajt veszem alaposan szemügyre és találom meg hozzá az optimális megmunkálásához szükséges gépet. Gyakran az egyszerű és kevésbé költséges megoldások adják a jobb eredményt a talajművelésben. Ennek felismeréséhez azonban gyakorlat és tapasztalat kell.

A „szövetkezet” fogalom új értelmezése

1992-ben kötelezően új típusúvá alakult a szövetkezet, kellően lekarcsúsítva, a kor követelményeinek megfelelően kezdte a gazdálkodást, 1500 ha bérelt területen. Az elmúlt közel tíz évben az töltött el büszkeséggel, hogy egyetlen évben sem volt veszteséges az általunk irányított vegyesgazdaság. Ezt az eredményt azért fontos hangsúlyozni, mert meggyőződésem, hogy csak az állattenyésztéssel együtt lehet eredményesen gazdálkodni – mondja Buza Lajos. – Ezért tartjuk fontosnak a – jelenleg 8000 literes tejhozamú – tehenészetünk fejlesztését és a már korábban megépült tejüzemünk működtetését. Itt friss tejet csomagolunk, túrót, tejfölt készítünk, és ezeket a termékeket értékesítjük. Sajtot bérgyártásban készíttetünk, és a kiskereskedelmi hálózatban forgalmazzuk. Jó, ha az ember egyszerre látja a teljes tejvertikumot. A számtalan visszásság közül azt tartom a legkevésbé elfogadhatónak, hogy a termelő és a feldolgozó bevételei együttesen sem tudják megközelíteni azt a nyereséget, amit a tejtermékeken a kereskedelem realizál.

A fejlődés trendje ránk nézve is kötelező, tehát a közeli jövőben ismét átalakulás vár a szövetkezetre. Tudjuk, mit akarunk, csak arra kell várni, hogy átláthatóvá váljanak a viszonyok, és tiszta tulajdonosi körrel kezdhessük el a részvénytársasággá alakulás folyamatát.

Az időjárás „évjáratai”

Aki a szakmát szereti, és tartósan meg tud állapodni egy helyen, az nem teheti meg, hogy nem figyeli meg az évjáratonként változó időjárási anomáliákat. Az elmúlt évben augusztus 7-ig mindössze 202 mm csapadék hullott. Ennek hatásai rendkívül kedvezőtlenek voltak, hiszen a csapadékhiány következtében például csak 300-350 q répa termett hektáronként. Kukoricánál is hasonlóan rossz volt a helyzet. Ezek olyan szélsőségek, aminek kivédésére persze nincs mód. Arra viszont már lehet alapozni, hogy itt 2-3 nappal később tavaszodik, mint a tőlünk 20-30 km-re lévő gazdaságokban. Máshol már indítják a tavaszi munkákat, amikor mi még nem tudjuk. A betakarításnál ez a hátrány szintén jelentkezik, mert később érnek be a növények. Ugyanez a „büntetés” ősszel is igaz, mert le kell állnunk az időjárás miatt, akkor, amikor máshol még három napig tudnak dolgozni. Lehet, hogy mindez nem tűnik nagy felismerésnek mások számára, de ez a megfigyelés nekünk módot ad arra, hogy költségtakarékosan szervezzük a munkákat.

Egy másik megfigyelésem szerint a jól elvégzett talajmunka az elmúlt években hatványozottan segítette a növényfejlődést, eltérően az azt megelőző esztendőktől. A kórokozók megjelenése és a kártevők felszaporodása ugyanígy nyomon követhető az évjáratok függvényében. Vannak ismétlődő jelenségek, amelyek már apró jelekből felismerhetők, ha behatóan foglalkozunk velük. A végeredmény szempontjából ezek mind fontos részletek.

Ezen kívül figyelem a növények, a fajták viselkedését is a saját területeinken, a mi viszonyaink között. Ezért – különösen búzából – fajtasorokat vetünk, és azokat a fajtákat vonjuk termesztésbe, amelyek itt bizonyítanak. Így értünk el jó eredményeket a Magdaléna, Csárdás, Mezőföld, vagy korábban a Fatima fajtákkal.

A repcevetéssel kapcsolatos megfigyeléseim is eredményre vezettek, ahol a vetésidő-elméletem – vetés legkésőbb augusztus 22-25-ig – hozta meg évek óta a megfelelő eredményt – mondja Buza Lajos. – Meggyőződésem, hogy határszemlét a korai órákban lehet legeredményesebben végezni, mert a reggeli harmatban gyűjthetők be a növénnyel kapcsolatos fontos információk. Optikailag is jobb a reggeli állapot, mert nagyobb a színkontraszt, és bizonyos, foltokban megjelenő elváltozások is jobban felismerhetők. Például a tavaszi árpában károsító vetésfehérítő bogár legkisebb kártétele is jól felismerhető a hajnali órákban. Ezekkel a praktikákkal időt lehet nyerni, és esetenként elkerülhetők a tábla szintű, költséges védekezési eljárások.

Jövedelmező a minőségi sörárpatermesztés

Polgárdiban hosszú évek óta sikeres sörárpatermesztés folyik. Vetésterülete nagysága – az őszi és tavaszi együtt 500 ha – már megelőzte a búzáét, ugyanis e növény termesztése jövedelmezőbb. Felesleges is talán fejtegetni, hogy ebben a döntésben is a megfigyelések játsszák a főszerepet.

Úgy kell termelni, hogy már a kombájnáru is magas osztályozottságot érjen el, és létezzen olyan műszaki háttér – tisztítógép, rostasor – amellyel a szerződéses paraméterek teljesíthetők. Erre mondhatnák mások, hogy hát pont ez az, ami nehezen érhető el.

A termesztés szabadsága valójában csak egy ponton, mégpedig a sörgyár fajtaszemlélete miatt korlátozott. A termékértékesítési szerződésekben kikötik a fajtahasználatot – ami őszi árpánál Angora, Tiffany, tavaszi árpánál Jubilant és Prosa – és azt kell termelni. Szintén sok múlik a vetőmag minőségén, tehát a beszerzést nem bízzuk a véletlenre. Tavaszi árpából azért választjuk a hozzánk közeli MV. Elitmag Kft. ajánlatát, mert pontosan azt a minőséget kapjuk tőlük – olyan feltételekkel –, amiben előre megegyezünk.

A magas terméseredmények elérése érdekében kétségtelenül biztosítani kell ezeknek az árpafajtáknak a megfelelő tápanyagellátást, a tenyészidőszakban sok technológiai elemre kell odafigyelni, így lehet belőlük jó sörárpa-alapanyag. A szövetkezetben 200 ha tavaszi árpával dolgozunk, de minden évben még egyszer ennyit vállalunk integrációban, egészen a beszállításig. A sörárpatermesztés azért vonzó, mert januárban megtudjuk az árat, a fajtát, a termelés feltételeit, és döntési helyzetbe kerülünk. Pontos számokkal tudunk dolgozni, ami a mai piaci viszonyok között óriási dolog – mondja Buza Lajos. – Talán egyedül a fizetés októberig történő elhúzódása okoz csak némi kellemetlenséget.

A személyes sikerek szerepe

A szövetkezet gazdálkodásában, nagy örömömre, mindig szabad kezet kaptam. Személyes sikernek érzem azt, hogy a szövetkezet számára biztos bevételi forrássá vált a sörárpatermesztés. A növény vetésterülete megnövekedett, jövedelmezősége, terméseredményei és minősége révén – mindenki megelégedésére – stabilizálódott, így vált a vetésszerkezet meghatározó növényévé. Ugyancsak örömömre szolgál és talán a munkámat dicséri, hogy a szövetkezet folyamatosan nyereséges, amiben nagy szerepe van a vegyes gazdálkodás elfogadtatásának és fejlesztésének. 1987-től állítottuk növekvő pályára az állattenyésztést, ami nagyon sok munkát igényelt. A fajtakérdéstől kezdve a személyes kapcsolatokig számos részletet kellett kimunkálni ahhoz, hogy tejvertikumunk a mai szintre jusson. Itt személyes előnyökről, érdekeltségről nem lehet beszélni, mert ami történt, az a szövetkezet érdekét szolgálta. Hosszú távon kell gondolkodni, és ahhoz tisztességes módszereket kell választani – mondja Buza Lajos, aki mezőgazdasági szakértő is –, mert csak ez a megtérülő befektetés. Sok szaktekintéllyel, hiteles, neves politikussal hozott már össze a sors, akiknél azt láttam, hogy a szerénység, a tudás és az akarat juttatta őket előre. Magam sem hajlok a szélsőségek felé semmilyen értelemben, kiváltképp nem szakmaiban. A véleményformálás és annak kiadása nagyon fontos eleme a mi szakmánknak. Az élet kompromisszumok sokaságából épül fel, és ez a szakmai munkában sincs másképp. A fiatal szakmabelieknek is talán azt kellene megtanulniuk – ha szabad tanácsolni – hogy hogyan lehet kompromisszumok révén mindig előre lépni, mert ez az út vezet a sikerek felé.

Abbahagyni nem lehet…

Aki évtizedekig a termelésben dolgozik, az varázsütésre nem tudja befejezni ezt a tevékenységet. Ha esik az eső, ha kisüt a nap, ha télen van hó, vagy éppen nincs, az mind valamilyen mezőgazdasági folyamatot, összefüggést juttat az ember eszébe. Eljutottam már oda, hogy kikapcsolódni is a munkahelyemen – a természetben – tudok igazán. Ilyenkor kocsiba ülök, és kimegyek a határba elmélkedni, a növényeket és a táj harmóniáját csodálni. A legbonyolultabb munkahelyi, vagy szakmai problémákra is ott találom meg a megoldásokat. Nagyon jó viszonyom van a szövetkezet minden dolgozójával, amit – nézetem szerint – úgy érhet el az ember, hogy mindenki munkáját bármikor el tudja végezni, a kézi fejéstől az udvarseprésig. Ennyi idő alatt ezt volt alkalmam bizonyítani. Korábban megfigyeltem, hogy a fizikai állomány egy része kizárólag addig volt hajlandó becsületesen dolgozni, amíg a család, vagy saját maga célkitűzéseit el nem érte. Ha megvolt a ház, a kocsi, utána elfogyott a munka lendülete. Szerencsére az emberek is rengeteget változtak, és egyre becsületesebben végzik a dolgukat. Persze ezt motiválta az a tény, hogy a munkaerőpiac is alaposan megváltozott. Nem biztos, hogy már másnap talál munkát az, aki nálunk felmond, vagy elküldjük. Létezik tehát kockázat, és ezzel egyre többen józanul számolnak. Aki itt maradt, annak viszont egyre kevesebbet kell magyarázni a rá bízott munka lényegét.

A gazdálkodásban sincs új a nap alatt

Mi mezőgazdászok hajlamosak vagyunk arra, hogy a technikai csodák áradatába beleveszve, azokkal együtt sodródjunk. Elfelejtünk olyan praktikus és jól bevált talajművelő eszközöket, amiket nagyapáink nagyon eredményesen használtak. Eltűnt a cambridge-henger, ami tarlóhántás után „csodát művelt” a földön, de visszaszorul a gyűrűshenger használata is. Régen ismeretlen volt a gabona gyomirtása, mert a kelő gyomokat fésűs boronával szorították vissza. Szerencsére a biogazdálkodásban ismét elővették a gyomfésűt, ami igazán környezetkímélő eszköz. Nagyapám mindezeket használta, az elkészítésük módját is láttam – meséli Buza Lajos. – Persze ez nem azt jelenti, hogy ezekkel az egyszerű eszközökkel minden munkát el lehetne végezni. A költségtakarékos talajművelés szempontjainál azonban igen jelentős szerepet játszanak, kiváltképp, ha a gazdálkodó tisztában van területe talajtípusával, és annak sajátosságaival. A ’80-as évek elején eke, kombinátor, tárcsa és jó vetőgép okos használata mellett jobb búzaterméseket értünk el, mint ma. Ez azt igazolja, hogy a földet kell nagyon megismerni, és úgy megművelni, hogy ezt eredmények kövessék – zárja a gondolatot a sikeres szakember. Persze csak a véges lehetőségeket kínáló újságcikk kedvéért, mert azután és azt megelőzően is hosszas szakmai fejtegetésbe kezd arról, hogy mennyi gazdasági előny származik a szakma szeretetéből, a becsületesen végzett munkából és a szűk pátria alapos ismeretéből.