![]() |
MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap |
|
![]() |
A hő- és fényérzékeny természet azonnal reagál a szokatlan korai melegre. Különösen így van ez néhány érzékenyebb haszonnövény, így a repce esetében is. A repce azonban nem csak a melegre érzékeny, hanem a hirtelen hidegebbre forduló időjárás is megviseli. A meteorológiai tavasz első hónapjában ugyanis az élő levél hiánya miatt ennek a növénynek nincs asszimiláló felülete, így egyedei sem a hidegnek, sem a kártevők pusztításainak nem tudnak ellenállni. Kedvezőtlen márciusi időjárási viszonyok esetén pedig a talaj pedig hideg és a növénynek nincs módja tápanyagfelvételre. Ezért most van a legnagyobb szükség arra, hogy a legyengült állományt, illetve a főhajtás csúcsrügyeit – amelyek a föld felett lapulnak – megsegítsük: vagyis már ilyenkor el kell kezdenünk a növénytáplálást, a gyomirtást és a növényvédelmet. Mielőtt a szükséges tennivalókat elvégeznénk, meleg, napos időben menjünk ki a repcetáblába, és több növényt is vágjunk el közvetlenül a talaj felszíne fölött. Nézzük meg, hogy nem feketedett-e meg a belsejük, azaz élnek-e. Erre a vizsgálatra most a tavalyi ősz miatt van különösen szükség, amikor a nagy szárazság miatt két, egymástól jól elkülöníthető vetésidőt tarthattunk számon. Akinek akkor módja volt a korai tarlóhántásra, majd talaj-előkészítésre – az ország keleti részében – az igen korán vetett, s így már októberben igen fejlett állománnyal rendelkezett, ami kissé megnyurgulva várta a december beköszöntét. Az ország nyugati részén azonban sokan nagyon későn végeztek a talaj-előkészítéssel, és így csak szeptember második felében vetettek. Az így kikelt növények az idő rövidsége miatt nem tudtak 8-10 leveles fejlettséggel felkészülni a hirtelen jött nagy hidegre. E helyzetből következően nagyon sok tábla túlfejletten, mások gyenge állapotban találkoztak a december eleji jelentős, sokáig hó nélküli hidegekkel. Ezért most az állományok rendkívül heterogének. A vizsgálat során főként azt kell megfigyelni, hogy legalább 10 növény él-e négyzetméterenként, és ha igen, akkor azonnal el kell kezdeni a műtrágyázást. Ha ugyanis a kifagyások ellenére legalább 10 db növényünk megmaradt, akkor még megfelelő termésre számíthatunk, mert a repce a talajban lévő vízből és a könnyen felvehető tápanyagból annyi azonos értékű oldalhajtást fejleszt, amennyire a tápanyag és víz elegendő. (Sűrű vetésben egyszálú, tág térállásban 8–12 oldalhajtást is fejleszt közvetlen a talajfelületéről.) Aki az elmúlt nyáron a búza termőterületből talajmintát vett, most a vizsgálati lapot elővéve azonnal tudja, hogy mennyi nitrogén-hatóanyagra van a növénynek szüksége – ebből természetesen le kell vonni az ősszel kijuttatott mennyiséget. Aki nem vett talajmintát, az legalább 25 q/ha terméshez számítsa ki a szükséges nitrogénmennyiség 2/3-át, (100 kg mag előállításához 5,5 kg nitrogén hatóanyag), a maradék egyharmadot ugyanis április közepén kell kijuttatni. Igaz, hogy a kétszeri kijuttatás költségnövelő, de ne feledjük, hogy a nitrogén könnyen lemosódik a talaj mélyebb rétegeibe, így a növény számára ez már nem vehető fel, sőt, arra is gondolnunk kell, hogy nagyobb csapadékmennyiséggel a szer – környezetszenynyezést okozva – kerül vizeinkbe. Ezen kívül a kétszeri kijuttatás mellett szól az, hogy áprilisban a legnagyobb növekedés idején kap a növény a gyökér aktív zónájában újabb segítséget. Sőt, gyors laboratóriumi analízis során az is kiderülhet, hogy van még a talajban elegendő felvehető nitrogén tápanyag, és akkor ez a művelet el is maradhat. A második trágyázást végezhetjük folyékony nitrogénnel is, melyet a növényvédő-kezeléssel egyszerre is kijuttathatunk. Mindemellett ne feledkezzünk meg a bórtrágya pótlásáról sem. Hektáronként 4 liter Polybor MO-t szerezzünk be, amelyet szintén növényvédő permetezéssel együtt juttathatunk ki a termőterületre. Ugyancsak itt az ideje a sárgatálak kihelyezésének is, mert a repceszárormányosok már 9 oC fokos hőmérsékletnél megjelennek fekete, szürke ruhájukban. A szár alsó részén lyukat fúrva roncsolják a szár edénynyalábjait, valamint megnyitják az utat a betegségek és gombák betelepedéséhez, az egyébként ellenálló repcenövényekbe. A repceszárormányosok márciusi jelenlétét a korai kidőlés és a nem várt gyenge termés viszont majd csak éréskor bizonyítja. Ezért, ha négyzetméterenként 1 db-ot találunk a csapdában, vagy a hálócsapásunkban, azonnal védekezzünk egy hosszú hatástartamú, környezetkímélő szerrel (Sumi-alfa, Nurelle D stb.) Februárban – ha az időjárás megfelelő – hamar kikelnek a talaj felszíne alatt elfekvő gyommagvak, illetve, ha nem volt őszi gyomirtás, megerősödnek az áttelelő gyomok. A megfelelő időben történő védekezésnél is fontosabb azonban a galaj figyelése. Galajos táblában nagyon korán kell gyomot irtani (Starane). A viszonylag ritka állományokban az egyszeri gyomirtás elengedhetetlen, mert a gyomnövény ugyanúgy fogyasztja a vizet és táplálékot, mint a repce, a gyom tehát a kultúrnövény elől veszi el az életlehetőséget. Ezért ha ősszel nem végeztük el a gyomirtást, akkor tavasszal feltétlenül védekeznünk kell a Matrikalia fajok és a pipacs ellen, mert a kamilla és a ragadós galaj még a betakarítást is megnehezíti, és növeli a magveszteséget. Mentsünk meg minden táblát, és lehetőleg tegyünk meg mindent a jó termés elérése érdekében. A növény az európai uniós előrejelzések szerint hosszú távon is biztosan termeszthető nagy területen, mert környezetkímélő, szerves anyagot jelent, s az őszi búza előveteményeként is kiváló. 2010-től az EU-szabványok a dízelolajban is kötelezően előírják 10% bioolaj jelenlétét, az erre szolgáló mennyiség kvóta nélkül termeszthető! |
|