A meghívott előadók közül a szaktárca képviselője, a kereskedők, a növényvédelmi szakemberek és a termelők is összegezték a tavalyi esztendő tapasztalatait, illetve kifejtették, hogy milyen, az idei évre vonatkozó kilátásokkal számolhatnak. A meghívók részéről az egyetemi professzor-szaktanácsadó és a cég marketing vezetője méltatta azt a munkát, amelyet az Advanta a kutatás, fajtakínálat, fajtahasználat és a vetőmag-kereskedelem terén végez.

Ahogy a szaktárca látja…

Tavaly a termelők a magyarországi, 4,7 millió ha nagyságú szántóterület 70%-án gabonanövényt termesztettek. Az agrárszakemberek szerint ez a szerkezet nem megfelelő, a jelenlegi állapothoz képest a gabonanövények hányadának 10-15%-os csökkentése lenne célszerű. A gabonatermesztés azonban sok termelő számára kényszerpálya, hiszen termesztéstechnológiai szempontból ez az egyik legkevésbé bonyolult és egyben a leginkább gépesített ágazat. Ugyanakkor az évek óta visszatérő gondok is ebből a helyzetből fakadnak, hiszen az egymillió hektárt meghaladó búza- és a hasonló nagyságrendű kukorica-vetésterület az egyéb kalászosokkal együtt mintegy 14 millió tonna termést adott a tavalyi évben, ez a mennyiség viszont az alaposan leapadt állatlétszám mellett jelentős felhasználatlan és értékesítésre váró készleteket eredményezett. A mostani helyzetben a termelők részéről kialakuló értékesítési kényszer egyre nyomasztóbb, hiszen a fenntartható gazdálkodás szempontjából nagy szükségük lenne a megfelelő szintű árbevételekre. Ilyen nagy tömegű áru megtermelése esetén nem csak az árak alacsonyak, de a felvásárlás is akadozik, a termények értékesítésekor kevés a nyereségtartam, s mindez együtt jogos felháborodáshoz vezet. Szintén nincs európai uniós szinten működő rendtartásunk, ami a termékpályákat szabályozná. Az aratás körüli ár- és értelmezési viták szinte minden évben menetrendszerűen bekövetkeznek. A garantált ár, az intervenciós ár és az irányár fogalma és kiérleletlen gyakorlata „bolyong” a gabonaágazatban. Az állam részéről történő kötelező szerepvállalás most a kukorica esetében abban merült ki, hogy az önköltségi ár 70%-ának megfelelő vételi ajánlatot tett, hiszen az erre a célra rendelkezésre álló keret ezt tette lehetővé. Természetesen, ha az 500.000 tonnás első vételi mennyiség – 18.000 Ft/t felvásárlási ár mellett – nem lett volna elegendő, akkor további kvóták megnyitása következett volna. Nem ez történt, mert a piac mozgásba jött, és ha lassan is, de árai felülmúlták a garantált ár nagyságát, ami ezáltal elveszítette jelentőségét. Ilyenkor a gazdálkodók nem tartják magukat a megkötött szerződésekhez, egyoldalúan felbontják, megszegik a megállapodást. Az állam ebben az esetben nem ragaszkodik a szerződésben foglalt jogaihoz, és következmények nélkül hagyja, hogy a termelők nem tartják be vállalt kötelezettségeiket. Mindez persze a későbbiek során nem erősíti a szerződéses fegyelmet, mert sokan úgy képzelik, hogy minden szerződést lehet egyoldalúan kezelni. A kereskedő cégek némelyike pontosan tudja, hogy mennyire sok termelő gondolkodik így, hiszen perek sorozata folyik ma is, éppen a két évvel ezelőtti szerényebb kukoricatermés árfelhajtó szerepéből következően. A szaktárca adatai szerint a 440.000 tonna garantált áron felajánlott és jegyzett kukorica ellenében a termelők mindössze 45.000 tonnára szerződtek, és ebből is csak 35.000 tonnát szállítottak le. A múlt évi kiváló minőségű kukoricatermés közel 8 millió tonna lett, 1 268 000 ha területen, ami rekordtermésnek számít. Az export célra eddig kiszállított menynyiség 1.1 millió t, és hetente további mintegy 15.000 t hagyja el az országot. A belső felhasználás is folyamatos, hiszen a szerény tőkeerő következtében az állattartók sem egy tételben vették meg a szükséges mennyiséget.

A kukoricabogár terjedése és egyéb bizonytalanságok miatt az a kérdés is felmerül, hogy – tartalékgazdálkodási megfontolásból – nem kellene-e 7–800.000 tonna kukoricát a jövő évi felhasználásra tárolnunk, ez ugyanis tovább javítaná a mostani értékesítési lehetőségeket. A magyar kukorica jó minősége közismert, éppen ezért nagyon keresett piaci terméknek számít.

Ha visszatekintünk a múltba, akkor jól látható, hogy a kukoricahibridek megjelenése forradalmi változásokat hozott a magyar köztermesztésbe. A jelenlegi országos átlagtermés 6,2 t/ha körül alakul, az ágazat pedig elégedett lehet ezzel az eredménnyel. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük a kisalföldi, aszályos és a Tisza-menti, árvíz sújtotta területek termelésből való kiesését. A hazai kukoricatermesztés jövője az EU-csatlakozás után sem kerül veszélybe, mert a környező országok és az EU maga is felvevőpiacként működik. 2 millió tonna export kukoricaértékesítés az állatállomány – elsősorban sertés, szarvasmarha, baromfi – növekedése esetén is biztonságosan tervezhető.

Ahogy a kereskedő tapasztalja…

Az elmúlt tíz évben a világ kukoricatermelésében mintegy 100 millió tonnás növekedés volt tapasztalható. A termelés zöme ma is öt kukorica-nagyhatalom kezében van; ez az USA (40%), Kína (20%), Brazília (4%), az Európai Unió tagországai (4%) és Argentína (2%). Ebből az következik, hogy a világpiaci árakat elsősorban az Egyesült Államok diktálja, és a kereskedők számára a chicagói tőzsde jegyzései a mérvadóak. A világ növekvő kukoricatermelése egyrészt a hozamok bővülésével magyarázható, az USA hozamai például az elmúlt 50 évben megháromszorozódtak. Ennek persze részét képezi a technológiai újítások sora, a korszerű vetőmag használata, a tápanyag-visszapótlás és a hatékonyabb kemikáliákkal folytatott növényvédelem.

A kukorica világkereskedelme is megélénkült az elmúlt tíz évben. 1992-ben 62 millió tonnát regisztráltak, míg 2001-ben ez az érték elérte a 73 millió tonnát. Az USA exporttevékenységére jellemző, hogy bármikor képes 60-70 millió tonna mennyiség eladására. Ez a kereskedők számára azt jelenti, hogy ha kukoricaüzletről van szó, mindig az amerikai árak után lehet csak menni. A jövő kukoricatermelésének óvatos prognózisa szerint a termelés üteme – a népesség növekedésének függvényében – lassan tovább emelkedik. A vezető szerepet az imént említett országok viszik tovább, de új exportőrök megjelenése is várható, ilyen lehet Dél-Afrika, Románia és Ukrajna. Természetesen az utóbbi kettő megerősödése rossz hír a magyar termelők és kereskedők számára.

A kereskedelem közeli jövőjét várhatóan olyan szempontok is befolyásolják majd, mint például a GMO (génmódosított termék, termékek) megjelenése. Ha az importőr országok ezzel a módszerrel növelni tudják hozamaikat, akkor a kukorica-világkereskedelemnek a jelenlegi szinten maradása is elképzelhető

A magyar kukoricatermelés korábban is büszkélkedhetett már a tavalyihoz hasonlóan jó terméssel (1991/92). A kilencvenes évek ezt követő visszaesése a privatizációs időszakra esik, és a mezőgazdaság elszegényedésével, a tőkehiánnyal van összefüggésben. Kevesebb input anyag felhasználás történt – a nitrogén-adagolás erősen visszaesett – és, a birtokszerkezet változásból eredően, átmenetileg kisebb vetésterület állt rendelkezésre. A magyar kukoricatermés a világtermelés 1%-át adja, ami túl vérmes – kiváltképp az árak befolyásolására irányuló – reményekre nem jogosít. A jövő – a kiváló termesztési adottságoknak köszönhetően – számunkra kedvező termésnövekedési kilátásokkal kecsegtet. Az EU termelési színvonalát elérve, országosan számolva 10,5 millió tonna megtermelése nagyon reális elképzelésnek tűnik. A gond várhatóan az lesz, hogy ennek a mennyiségnek a jelentős részét a világpiacon kell értékesíteni. Mint tudjuk, feltörekvő szomszédainktól eltérően, nekünk nincs tengeri kikötőnk, és ez hátrányt jelent. Számolni kell azzal, hogy a konkurensek elveszik a piacaink egy részét, mert a szállítási többletköltségek miatt nem bírjuk az árversenyt. Lengyelország példája is intő lehet, ahová nagyon jelentős mennyiségű magyar kukorica export irányult az elmúlt években. Most viszont maguk is növelik a termőterületet és a hozamokat, aminek következtében egy-két éven belül nem csak önellátók lesznek, hanem rövidesen akár exportőrré is válhatnak. A FÁK-országokban szintén hasonló a helyzet, és a magyar exportőröknek a piac átrendeződésével kell számolni. A világpiacra történő kilépésükkel – ahogy Ukrajna a búzával már megtette – az észak-afrikai országok (Marokkó, Algéria, Tunézia) piacaira törnek be, és ezzel szintén a magyar termények piacvesztését is okozhatják. A hazai kukoricatermesztés előnye az – amit mindenképp meg kellene tartani –, hogy országunkat, mint GMO-mentes övezetet, mindenhol elismerik, vagyis a magyar termény külön igazoló certifikát nélkül szállítható az EU-ba, illetve Európa-szerte, a felvevő piacokra.

Ahogy a növényvédelmi szakember javasolja…

A kukoricabogár kártételét tekintve rövidesen felzárkózik a kukoricamoly és a bagolylepke mögé. 2000-ben Svájcban és egyidejűleg Milánó térségében is megjelent a kukoricabogár. Szomszédainknál a határ közelében mindenütt észlelték a kártevő megjelenését. A hazai első gazdasági kártétel – növénydőlés formájában – 2000-ben jelentkezett, és a károk mértéke a múlt évben valamelyest tovább nőtt. A felderítő csapdázást a jövőben nem kell folytatni, mert a kukoricabogár már az ország minden megyéjében megtalálható. Egynemzedékes károsítóról van szó, amelynek a tojása a talajban telel, és – a talaj felmelegedésétől függően – a lárvák megjelenése már május közepétől várható. A károsítás aktív szakasza – az imágót is beleértve – augusztus közepéig is elhúzódik. A kártevő ellen a leginkább eredményesen a csalomon csapda használható, amely a hímek odacsalogatásával követésre alkalmas. A sárga lapcsapdák akkor képesek a rajzástünetek hatékony követésére, amikor már kellő nagyságrendű populáció alakul ki. Ezek alapján eldönthető, hogy az imágók elleni védekezést mikor kell megkezdeni. A nőstények befogására a sárga lapcsapdát egy növényi kivonatokat tartalmazó hatóanyaggal kombinálták. A lárvák kártétele a gyökereken igen szemléletes, és fejlődésük előrehaladtával jól látható, hogy a kukoricaszár felé közelednek. A kifejlett lárvák már a pányvázó gyökerekben is járatokat rágnak, és főként növénydőlést okozva károsítanak.

A mostani rendezvénnyel hagyományt szeretnének teremteni, olyan téli fórumot, amelyen nem csak a kukorica, hanem más növények is szóba kerülnek. A megjelent érdeklődők száma és a találkozó sikere azt mutatta, hogy erre a jövőben valóban jó esély kínálkozik.