„Mert olyan jó rá visszaemlékezni” – sok történet, vicc tanulsága záródik ezzel a gondolattal. Magam sem tudok elszakadni a tavaszi talajművelés ránk váró elvégzésének dolgában attól a sok emléktől, amelyeket akkor raktároztam el, amikor a ‘60-as évek legelején Bálint Sándorral – egy lemezvillás Csepel motorkerékpár „vezetői” helyén ülve – az ezüstkalászos gazdatanfolyamok kapcsán Halászitól Kónyig jártuk a falvakat.

Hova lettek az ismeretek? Jönnek-e újak, ki mondja és ki hallgatja meg azokat? Például: gyakran mondjuk, hogy „a talajművelésben nem szabad sablonokat követni, hanem mindig az adott talaj állapotához kell megválasztanunk a művelés módját, eszközét és a művelés időpontját.” (Győrffy). De ha netán manapság csak a talaj állapota az adottság (ezt ismerni is kellene!), az összes többihez meg csupán egy traktor és még valamilyen eszköz áll rendelkezésre? Ebben az esetben legfeljebb arra törekedhetünk, hogy minél kevésbé térjünk el a művelésre kedvező állapottól, a művelés módja, eszköze közül a legkisebb rosszat kell választanunk.

Az őszi munkák befejezése után a tárolóhelyen (udvar, pajta, gépkert, stb.) elhelyezett munkagépek számba- és szemrevételezése már megtörtént. Sőt valószínűleg az összes tavaszi, aktuális és szükséges munkát is ismerjük. Ezek:

Az őszi búza

fejtrágyázása

műtrágyaszállítás

műtrágyaszórás

hengerezés

vegyszeres gyomirtás

vízszállítás + oldatkészítés

vegyszeres permetezés.

Kukoricánál, cukorrépánál, zöldségféléknél

tavaszi műtrágyázás

szállítás + szórás

magágyelőkészítés (ezt megelőzi az ősszel elmaradt, megkésett talajművelés, sok helyütt még a szántás is!)

vegyszeres gyomirtás.

A felsorolt munkákhoz a megfelelő gépek is rendelkezésünkre kell hogy álljanak, különben újraindul – vagy folytatódik – a késedelem, márpedig minden elvesztett nap a tavaszi vetések optimális időben történő elvégzését akadályozza.

A folyamatban lévő gépjavítási munkákhoz az alkatrészeket, részegységeket már beszereztük. Az alapműveletek erő- és munkagépeinek javítása saját műhelyben, vagy bérmunkában, idegen vállalkozónál történhet – ilyenkor feltétlen emlékezni kell azokra a jelenségekre (hang, stb.), amelyek bizonyos hibák (motor, sebességváltó, emelőhidraulika, stb.) meglétére utalnak. Célszerű számításba venni és beszerezni azokat a tartalék alkatrészeket, amelyek a tavaszi munkák során eddig ismereteink szerint a leggyorsabban fogynak – tárcsalevél, boronafogak, stb. – hiszen ezek hiánya miatt biztosan nem akarunk újabb napokat elveszíteni.

Sok évtizede vita tárgyát képezi, hogy melyek a tavaszi talajművelésre valóban alkalmas gépek, eszközök. A témát érintően a legfontosabb fogalmak:

a tárcsázás – a tárcsás műveletének hatása a talaj állapotára,

a talajfelszín elmunkálásának új eszközei (forgóborona, ásóborona, stb.),

kombinált talajművelő-vetőgépek műszaki-technológiai tapasztalatai.

Általános az a vélemény, hogy a tárcsás boronák használatát a tavaszi talajelőkészítési munkákban lehetőség szerint kerülni kell, mivel túlzott lazító hatásuk miatt a talaj gyors kiszáradását okozzák. Rosszul végzett őszi szántás és elmunkálása után, ha a talaj felszínén vagy a felszínhez közeli rétegekben nagy mennyiségű szármaradvány található, a tárcsás boronák használata mégis elkerülhetetlen. Így a középnehéz tárcsás boronák 13-16 cm munkamélységben a kukorica számára a tavaszi talajelőkészítés, vegyszerbemunkálás, magágykészítés eszközei lehetnek.

A tavaszi talajelőkészítéshez korábban 2,5-4 munkaműveletet - simítózás, fogasolás, hengerezés, kultivátorozás, esetleg tárcsázás - is kellett végezni. Ma a tavaszi vetések - különösen aprómagvak, cukorrépa stb. esetében - talajelőkészítésére elsősorban a kombinátorok alkalmasak. Ezekkel a gépekkel a talaj lazítása, porhanyítása, tömörítése, vagyis a jó magágy készítése egy menetben elvégezhető.

A magágykészítési műveletek célja a vetőmag igényét optimálisan kielégítő vetőágy kialakítása. A műveletek és eszközök helyes megválasztása azonban csak az agrotechnikai célkitűzések ismeretében lehetséges. A magágykészítö eszközökkel szemben támasztott igényeket a következők szerint foglalhatjuk össze:

a talajt a vetési mélységnek megfelelően lazítsák és porhanyítsák;

a talaj felszínét egyengessék;

alkalmazkodjanak a talajfelszín egyenetlenségeihez;

egyenletes mélységű aprómorzsás réteggel borított, tömör alapú magágyat hozzanak létre;

irtsák a kelőfélben lévő és még meg nem erősödött gyomnövényeket;

végezzenek megfelelő keverőmunkát az indító műtrágyák, gyom- és rovarirtószerek talajba dolgozásánál;

a különböző növények eltérő igényének kielégítését a munkavégző elemek, egységek cseréjével tegyék lehetővé.

Azok a talajművelő alapeszközök, amelyeknek egymás utáni többmenetes, vagy gépkombinációban történő egymenetes alkalmazásával a vetőágy jó minőségben elkészíthető, a következők:

fogasboronák;

kultivátorok, rugósszárú boronák;

ásó- és forgóboronák;

simítók, egyengetők;

hengerek, hengerboronák.

A műtrágyaszórás gépei

A gépek feladata a műtrágyák egyenletes kiszórása.

A velük szemben támasztott főbb követelmények a következők:

a kiszórt mennyiség 50-4.000 kg/ha között – lehetőleg fokozat nélkül – legyen állítható;

az adagoláseltérés max. értéke ±10%, a megengedett keresztirányú szórásegyenlőtlenség granulátumnál ±20%, pornál ±30%;

rázkódás, lejtő vagy a haladási sebesség változása ne befolyásolja a területegységre kiszórt mennyiséget;

a gép kevés kézi munkaerővel gyorsan feltölthető legyen;

a gép a kémiai szereknek jól ellenálló anyagból készüljön, és egyszerűen tisztítható legyen, figyelembe véve, hogy ezt a műveletet gyakran, sokszor naponta elvégzik.

A műtrágyaszóró gépek munkaminőségének legfontosabb jellemzője a szórásegyenletesség. Az egyenlőtlenül kiszórt műtrágya termésveszteséget okoz.

A napjainkban használatos műtrágyaszóró gépekéhez képest a szórószerkezetnek az eddigiekben számos típusa is kialakult, ilyen a tányéros, a rostélyos, a motollás a láncos, a hengeres, a sántakerekes, a röpítőtárcsás, a lengőcsöves, illetve néhány pneumatikus megoldású változat. A jelenlegi igényeknek elsősorban a nagy teljesítményű gépek felelnek meg, ezért a ma használt változatok döntő hányadát ezek teszik ki. Legelterjedtebbek a röpítőtárcsás kivitelűek, illetve néhány pneumatikus rendszerű géptípus.

Permetezőgépek

A permetezőgépekkel szemben támasztott követelmények:

biztosítsák a folyadék szétporlasztását, a növényzet egyenletes bevonását,

biztosítsák a területegységre előírt mennyiség kijuttatását, a tartály feltöltöttségétől, a gép haladási sebességétől, rázkódástól, dőléstől függetlenül, miközben engedjék meg a folyadékmennyiség változtathatóságát,

a hatóanyaggal érintkező géprészek korrózió- és kopásállóak legyenek,

különböző kultúrákban is alkalmazhatóak legyenek

a könnyű és gyors tisztítás, mosás, öblítés lehetősége

fontos, hogy kezelésüket egy fő is tudja végezni.

A permetezőgépek beállításának leírása általában a gép kezelési utasításában szerepel, a beállítással kapcsolatos általános utasításokat tartalmazó részletes leírások azonban ezen kívül is beszerezhetőek. Mindezek ellenére szükségesnek tartjuk a gépek beállításával kapcsolatos tudnivalók közelebbi megismerését, mert a működés során a gépek helyes beállítása döntő jelentőségű. Különösen érvényes ez nagy területek permetezésénél, ahol a gépek helytelen beállítása milliós károkat is okozhat.

A hatóanyag kijuttatása akkor megfelelő, ha a növényvédő szer a permetezett felületen

egyenletes elosztásban,

az előírt mennyiségben,

megfelelő fedettségben jut ki a növényzetre.

Ha ez a hármas követelmény nem teljesül, akkor a következő problémák fordulnak elő:

nem megfelelő a biológiai hatás,

a permetlé túladagolásakor perzselés keletkezik,

a szermaradványok meghaladhatják az engedélyezett mértéket, ezért a terményt hatósági eljárás alapján meg kell semmisíteni.

A 2002. január 15-16-án Gödöllőn tartott 26. kutatási és fejlesztési tanácskozáson a legutóbbi írásomhoz kapcsolódóan elhangzott előadások:

Az erőgéphasználat üzemiméret-határai (Magó László, FVMMI)

Növénytermesztő mezőgazdasági családi vállalkozások gazdasági vizsgálata (Vizdák Károly, TSF, Mezőtúr)