A fasorok árnyékában foltokban látszik még valamennyi hó abból a kevésből, ami eddig hullott. Az őszi kalászos vetéseken még nem sok mindent látni azon kívül, hogy a sárga és a zöld szín minden átmenete megtalálható. Gombás elváltozásra gyanakszanak a kisárgult táblákon a szakemberek, de most nincs mit tenni. Tavaly sem emiatt lett kevés a gabonatermés, sokkal inkább a csapadék egyenetlen eloszlása miatt.

- Pedig nem rosszak itt a körülmények – mondja Kiss István, aki harmincévesen talán egy új gazdálkodó generációt képvisel. A fiatal gazdaember szereti az itteni munkát, és – szolgáltatásai révén – segít másoknak is, a viszonylag könnyen művelhető, gyengén lúgos kémhatású, meszes, dunai öntéstalajokon való gazdálkodásban.

Távol a szakmától és a családtól

Kiss István azonnal bevallja, hogy iskolában nem tanulta a mezőgazdász szakmát, de nagyon élvezi a gazdálkodást és imádja a gépeket. Szülei és három fiútestvére is mindannyian 60–100 ha közötti területen gazdálkodnak, és ketten állatokkal is foglalkoznak. Mint általában faluhelyen, náluk is mindig volt háztáji, kevéske föld és állat. A gyerekek sem vonhatták ki magukat a munka alól, így aztán az évek során fokozatosan megtanulták a szakmai fogásokat. A kárpótlással nem sok föld jutott a család birtokába, ezt követően azonban, amint mód nyílott rá, vásárolni kezdtek, és a legkisebb fiú, István is ezt tette. Furcsa dolog az, amit ő huszonévesen csinált – és csinál ma is –, valószínűleg kevés követője akadna. Hajnali háromkor kel, majd kocsiba ül és – nyolc év óta mindennap – Ausztriába megy dolgozni, egy ideje már Bécsbe, a húskereskedelmi központba. Szakképzett hentesként ott keresi meg azt a pénzt, ami a család – most várják a második kis jövevényt, a kisfiú testvérét – biztonságos eltartásához kell, és ebből jut még a gazdálkodásra is, a „szoros” időszakokban.

A nap ott folytatódik, hogy általában délután két órakor ér haza, és akkor kezdődik a „szabadon választott” és örömmel végzett munka, a gazdálkodás, vagy a szolgáltatói tevékenység, amit a környék földtulajdonosainak – többnyire az állandó kuncsaftoknak – végez.

Vonzó az új családi gazdálkodási forma

Kiss István jelenleg egy növénytermesztő és szolgáltatató kft. társtulajdonosa és mezőgazdasági termeléssel foglalkozó őstermelő. Mint őstermelőnek, minden évben az a célja, hogy minél előbb elérje a 4 millió forintos árbevételi határt, hogy az áfát visszaigényelhesse. Ha gyengén fizető év van, akkor előfordul, hogy a februári műtrágyavásárlás áfája csak decemberben folyik be, ami nem kis érvágás egy őstermelőnek – mondja. Most a családi gazdaság létrehozásának gondolata foglalkoztatja, hiszen a gazdaság méretei és körülményei feljogosítanák az ezzel járó előnyök igénybevételére. Ezért most éppen Vitinger Tibor falugazdásszal konzultálnak arról, hogy a családi gazdaságot hogyan lehetne megvalósítani. Abban megegyeznek, hogy a feleség lenne a családi gazdaság vezetője, Kiss István pedig, mint őstermelő, tagként szerepelhet. Ezzel nincs is baj, ha azonban mezőgazdasági szolgáltatást is szeretne végezni, akkor új problémákkal kell szembenéznie. A falugazdász egyértelmű álláspontja szerint mezőgazdasági szolgáltatást csak egyéni vállalkozóként végezhet, őstermelőként nem. Viszont egyéni vállalkozóként is tagja lehet a családi gazdaságnak. Kiss István nem érti, hogy miért nem „vihető be” akadály nélkül a szolgáltatói tevékenység is, úgy, mint az alaptevékenységnek számító növénytermesztés, állattenyésztés, erdészet, vagy mint a kiegészítő tevékenységként engedélyezett falusi turizmus, kézművesség, fűrészüzem. Miért nem kiegészítő tevékenység a mezőgazdasági szolgáltatás, mikor őstermelőknek és mezőgazdasági egyéni vállalkozóknak dolgozna? Ez talán nem szerves része a gazdálkodásnak?

Vannak itt még nyitott kérdések, mint ahogy az sem tisztázott egészen, hogy pontosan ki lehet a családi gazdaság tagja. – Pedig nagyon jó lenne mielőbb tisztán látni, és megteremteni azt az optimális állapotot, amikor a magam ura lehetek – mondja Kiss István. A családi gazdaságot mielőbb regisztráltatni kellene, hogy a kedvezményeket igénybe lehessen venni. Sok gazdálkodónak az lenne a természetes igénye, hogy a maga „birodalmát” építhesse, és ehhez kell hozzásegíteni azokat az embereket, akik szorgalommal és elszántsággal végzik a cseppet sem könnyű mezőgazdasági tevékenységet. A családi gazdaság intézménye jól illeszkedik az 1993-ban elkezdett folyamatba, mert további előnyöket sejtet és önállóságot ad – ehhez azonban minden olyan részletet tisztázni kell, amit a rendelet megalkotásakor az íróasztalnál még nem lehetett tudni. A regisztráltatás csak ezután következhet. Az élet formálja tovább a megfogant jó gondolatokat – csak türelem kell hozzá –, ez már nagy dolgokban, más területen is beigazolódott.

A szándék és az akarat állandó

Kiss István a bérelt földekkel együtt összesen 230 ha területen gazdálkodott a múlt évben. Kalászos gabonát, napraforgót és cukorrépát termelt. Nem elégedett, mert a legjobb tudása és szándéka ellenére is gyenge eredménnyel zárt. A szolgáltatásokkal együtt a gépparkja mintegy 700 ha szakszerű, pontos megművelésére alkalmas, és ezt ki is használja. Távoli munkákat ritkán vállal, csak az egybefüggő nagy táblákon, mert hosszadalmas a vonulás és drágább a művelés. Öt hektár az a terület, ami fölött már a nagyüzeminek tekinthető felszereléssel jól lehet dolgozni. A gépi szolgáltatás most még elfogadhatóan „működik” azért, mert a tulajdonosok egy része érzelmileg nagyon kötődik a visszakapott földjéhez, de azt önállóan művelni nem tudja eszközök, segítség és fizikai erő hiányában. Tiszteletre méltó törekvéseik persze végesek, és előbb-utóbb majd fogynak a megbízások. – Három éve nem módosítottam a szolgáltatásaim árain, inkább a vállalások mennyiségét növeltem – mondja Kiss István –, mert annyira rosszul alakultak a jövedelemviszonyok, hogy ezt erkölcsi megfontolásból sem tehettem meg. Szeretek mindenkivel jó viszonyt fenntartani, és ennek néha ilyen ára van.

Megbízás alapján persze környékünkön a szövetkezetek is vállalnak munkát, de náluk sajátos és érthető rendezőelv érvényesül. Csak akkor dolgoznak „külsősnek”, ha a saját munkáikat befejezték. Ezt némelyik magángazda képtelen kivárni, a veszteségek és az esetleges minőségromlás veszélye miatt.

Gépek és talajmunka

– Az erőgépeim közül a New Holland 160 LE-s, a John Deere 100 LE-s, ez a két legnagyobb. Ezek mellett van egy 80 LE-s New Holland és egy ugyanilyen erős másik John Deere traktorom – sorolja a gazdálkodó. – Rendelkezem továbbá egy régebbi Case és egy kisebb Deutz-Fahr géppel, a kisebb munkákhoz. A betakarítást – ami a szűk keresztmetszetet jelenti – Claas-96-al végzem, de feltétlenül kell vásárolnom egy másikat is. Az összes munka közül ugyanis az aratás zajlik a legidegesebb hangulatban, hiszen ilyenkor kevés az idő és mindenki számára túl nagy a kockázat.

A fejlesztések során más berendezéseket, így nagy teljesítményű, dízelmotor csévélésű öntözőberendezéseket is kellett vásárolnom, elsősorban a biztonságosabb cukorrépa-termesztés érdekében. A talajmunkákhoz számos márkás munkagépet állítottam be, kezdve a Kühne ágyekéktől, a tárcsákon át, egészen a sikeres, házi gyártású kompaktor-kombinátor „öszvér megoldású” talajelmunkálóig. De megtalálható a gazdaságomban a Sulky gabonavetőgép, a Sulky műtrágyaszóró, a Monsen cukorrépa-vetőgép és a nélkülözhetetlen, 18 m szélességben dolgozó Gambetti növényvédő permetezőgép. Emellett persze több, kisebb-nagyobb használatban lévő és használaton kívüli gép is akad. Amit megkedvel az ember, és ami hatékonyabb a réginél, azt szívesebben használja. Könnyű a jót megszokni. Ezért kell nagyon körültekintően eljárni a vásárlásoknál, és nem szabad hagyni, hogy a gépkereskedők befolyásoljanak.

Az itteni termőterületet nálam jobban nem sokan ismerhetik, hiszen évek óta művelem ezeket a talajokat, figyelem a mindenkori időjárási viszonyokat – talán Erdős János barátom, a volt rajkai téesz főagronómusa az egyetlen szaktekintély, akinek tanácsait kikérem és megfogadom.

A földből kell megélni…

– Nem mindegy, hogy mikor, milyen géppel és milyen műveleteket végez az ember a földeken – kezdi fejtegetni kedvenc témáját Kiss István. – Talán szemléletes példa, hogy mindenki fésülködik, mégsem egyformán jó a végeredmény. A sikerhez jól megválasztott fésű, a legjobban alkalmazható módszer és kézügyesség együttesen szükséges. A megrendelők egy része határozott igénnyel lép fel, de amikor elmondja kívánságát, már érzem, hogy nem az a legjobb és főleg a legtakarékosabb megoldás, amire ő gondol. Ilyenkor természetesen – miután megnézem a talajt – más lehetőséget is ajánlok, esetleg kapcsolt géppel, ugyanolyan költség mellett és jobb minőségben. Gyakran tapasztalom, hogy még az idős agrármérnökök is elfogadják a javaslataimat, hiszen a talajművelő gépek tekintetében is sokat haladt előre a világ. A mai szántóföldi növénytermesztés „feszített” jövedelemviszonyai mellett nagyon meg kell gondolni, hogy milyen költségekkel dolgozzunk, kiváltképp akkor, amikor vetéskor senki nem tudja, menynyit ér majd a betakarított búza. A változó talajmunka-igényekhez nagyon jól kell összeválogatni a gépeket. A sikeres gazdálkodás, a támogatások és a kedvező hitelkonstrukciók jó kihasználása révén szerencsére egyre inkább elérhetőek a színvonalas erő- és munkagépek. Aki szereti a gépeket – mint én is – az addig nem nyugszik, míg valahogyan meg nem szerzi a következő kiszemeltet. Ebből az következik, hogy magam is nagyon előrelátóan tervezek. Ugyanis hosszú távon végleg a gazdálkodást akarom választani, és abból is szeretnék megélni – zárja a gondolatot Kiss István.

Az osztrák gazdálkodót a támogatás segíti

– Ausztriában módomban áll megfigyelni az ottani gazdák munkáját, felkészültségét, gépparkját és gazdálkodási szokásait is. Felelősen állíthatom, hogy a saját gazdálkodásom szinte minden tekintetben, technikai színvonalban, szemléletben, elméleti és gyakorlati ismeretekben felveszi a versenyt a „sógorokéval”, sőt, az átlagos gazdaságokat gépesítés terén sikerült is megelőznöm.

Idehaza is egyre többen vagyunk, akik nagyon alaposan, optimális időben végezzük a talajmunkát, a földeket teljes méretükben, az utakig műveljük, hogy ne maradjanak ruderálék. Szinte azonos fajtákkal dolgozunk, biztosítjuk a kellő műtrágyamennyiséget, és a növényápolásban is igyekszünk mindent elkövetni a termés biztonsága érdekében stb. Zöldtrágyáznánk is – mert tudjuk, látjuk odaát, milyen hasznos –, csak éppen anyagilag nem bírjuk abban az időszakban. Erre a célra például most Ausztriában 1.000 ATS/ha támogatást ad az állam, azzal a feltétellel, hogy a zöldtrágyanövény csak november 20-a után szántható le. Azért a repcebetakarítás után magam is tárcsában hagyom a földet, és az árvakelés előnyeit zöldtrágyaként mindenképpen kihasználom. Utána pedig cukorrépa vagy más tavaszi vetésű növény következik.

Az osztrák gazdálkodó olyan előnyökkel indul velünk szemben, amit hathatós állami segítség nélkül nem lehet egyik napról a másikra behozni, sőt, természetesen saját zsebből sem lehet pótolni. Odaát az egyik legbiztosabb támpont az, hogy a gazdálkodó már a vetéskor tudja, hogy a megtermelt búzáért mennyit fog kapni, sőt, búzatermelési szándékát az állam időnként támogatással is honorálja, A gazdálkodás tehát nagy biztonsággal tervezhető. A másik biztos pont az, hogy a gazdák 3.800 ATS/ha földalapú támogatásra jogosultak, szemben a hazai 8.000 Ft/ha-ral. Éves szinten, ha minden kínálkozó lehetőséget igénybe vesz, az osztrák gazdálkodó átlagosan 100.000 Ft/ha-nak megfelelő összegű támogatással számolhat. Ha kihozza „null szaldósra” a növénytermesztését, akkor a tisztán megkapott állami támogatást a megélhetésére, vagy a következő munkákra fordíthatja. Megélhetési gondjai tehát semmiképpen nincsenek.

Nos, ennyi támogatási pénzből mi is lényegesen többet tudnánk produkálni, mert nekem 200 ha művelt terület esetében csak a földalapú támogatás 14 millió Ft-ot jelentene évente, ami ugye nem cseng rosszul – magyarázza Kiss István a jelenlegi egyenlőtlenség okait.

Nyitott szemmel odaát…

– Ausztriában korábban Nezsiderben, egy kis vágóhídon dolgoztam, ahol napi kapcsolatom volt a sertést beszállító gazdálkodókkal. Gyakran mi mentünk ki a vágóállatokért a gazdálkodókhoz, és így sok mindent megfigyelhettem, kérdezősködtem.

Az egyik, ami szembetűnő volt, hogy vetés előtt mindenhol nagyon szakszerűen előkészítették a talajt. Nem vetnek hebehurgyán, csak azért, hogy túlessenek ezen a műveleten. Az osztrák parasztok nem most kezdik a családi, a magán- vagy farmergazdálkodást. Örökölték a tapasztalatot, az ismeretek nagy részét, mert a gazdaságot még a nagyapjuk, vagy még távolabbi felmenőjük alapította. Nem most ismerkednek a mezőgazdasággal, nem most kezdenek földet, gépet, állatot vásárolni, méreteket összehangolni és piacot keresni. A gazdák nagy része tradíciókat követ egy jól bejáratott, biztos értékesítési kapcsolatokkal rendelkező és felépített gazdaságban. Becsületes munkával – állami támogatásokkal biztosított –, normális jövedelmezőségi viszonyok mellett vesznek részt a fenntartható mezőgazdasági tevékenység és élelmiszertermelés folyamatában. Nem kapkodnak, végzi mindenki a dolgát az általa megválasztott – vagy irányítottan megválasztott – ágazatban. Ott sem mindenki tanult szakember, a gazdálkodás feltételei azonban olyanok, hogy a termelő ráér a munkájával – és csak azzal – alaposan foglalkozni. Visszatérve a hajviseletre: kócos és fésült hajjal is megvan az ember, de miért ne legyünk igényesek magunkra és a munkánkra. Lehet, hogy a ferdén nyitott barázda, vagy az egyenetlen sorú vetés után is hasonló mennyiségű termés várható, de az igényes gazda számára mégsem mindegy, hogy milyen a talajmunka, vagy a vetés esztétikuma. Ezekre a finomságokra nálunk sem idő, sem türelem nincs még, viszont más esetében azonnal észrevesszük az igényességet.

Tiszta viszonyok mellett valóban a mezőgazdasági termelés részleteinek kimunkálása és a munka szépsége tölti ki a napot, mert nem kell rettegni az esetleges sikertelenség következményeitől. Ausztriában rendelkezésre áll a megfelelő pénzügyi keret egy rossz évjárat elviseléséhez, és még a következő évet is van miből elindítani. Nekünk, saját tőkével, jelképes támogatással, gyenge évjáratok után nincs esélyünk állni a sarat az EU-országok gazdáival. Egyenlő esélyek biztosítása esetén azonban mi is bírjuk a versenyt – zárja a beszélgetést optimista hangnemben Kiss István.