A közelmúltban befejeződött privatizáció után a tulajdonosok 9200 ha szántón és 3000 ha erdőterületen gazdálkodhatnak. Emellett az évente 23.000 darab hízót nevelő sertéskombinát és a 2300 fejőstehénnel, valamint szaporulatával dolgozó – 7000 liter feletti átlagot elérő – tehenészet eredményei fémjelzik a gazdálkodás iránti elkötelezettséget. A mezőgazdasági alaptevékenységet emellett idegenforgalmi ágazat és vadgazdálkodás is kiegészíti. Tekintélyes méretek, jelentős eredmények – amelyek mögött rengeteg munka és nagy felelősség húzódik meg.

Pap János főállattenyésztő és a sertéskombinát vezetője és Preiner József üzemigazgató régóta elkötelezettjei a sertéstenyésztésnek, illetve a sertéshústermelésnek. Mint mondják, volt már részük jobb, kiszámíthatóbb, tervezhetőbb és eredményesebb munkában is, mint ami a 2001-es évet jellemezte, de vallják, hogy mindig az adott körülmények között kell a legjobb teljesítményt nyújtani. Ennek érdekében számos olyan eljárást alkalmaznak, amit csak szakmailag jól felkészült, kipróbált szakemberek és a teherviselő nagygazdaság kínálta sajátos lehetőségek mellett lehet megvalósítani.

Ágazati vertikumon belül

A Lajta-Hanság Rt. sertéságazatát sem kerülték el a piac igényeihez alkalmazkodó átalakítások. A korábbi telepek, mint a malomtanyai törzstelep és a kálnoki hizlalda sorban megszűntek, csakúgy, mint a Kozlik-tanyai, a sándorházai és az úgynevezett körös-hizlalda. A telepek felszámolásánál sok egyéb mellett a környezetvédelmi szempontok és gazdaságossági érvek is szerepet játszottak. 1996-tól már csak a sertéskombinát működik, amelyet a ’60-as évek végén építettek Lohmann-telep néven, ez az egység azóta több átalakításon ment át.

A vegyes felépítésű nagygazdaság nagyon jól ötvözi a növénytermesztés és az állattenyésztés egymást kiegészítő, segítő mechanizmusát. A gazdaság sokat tapasztalt vezetői dacolnak a néha már-már ellehetetlenítő körülményekkel, és akkor is folytatják a hizlalást, amikor mások abbahagyják. Tiszta logika ez, hiszen a kilépők nyomán jelentkező mennyiségi hiány ad új lendületet az újabb konjunkturális időszaknak. A sertéshústermelés szakszerű és hosszú távú megszervezése lehetővé teszi, hogy az ágazat bizonytalan közgazdasági környezetben is nyereséges legyen.

Megfelelő fajta és korszerű tartástechnológia

– A tenyészet jelenleg nagy fehér fajtájú kocaállományból és lapály kanokból tevődik össze, amelyekkel az F1 hibrideket állítjuk elő, majd a Hungahyb 39-es fajtával keresztezve hozzuk létre a hízóállományt – avat be a szakmai munka sűrűjébe Preiner József. – Összességében jelenleg 1.300 koca „termel” a telepen, ezek közül mintegy 100 egyedből áll a nagy fehér fajtájú törzsállomány. Így tehát egy telepre koncentrálódik a tenyészanyag-előállítás és a hizlalás is.

Ez természetesen sok szempontból kényelmes, de ugyanakkor nagy szakmai felelősséggel és a higiéniai szempontok még alaposabb, szigorúbb betartásával jár együtt.

Az évek folyamán többször is el kellett végezni a telep rekonstrukcióját, a tenyészoldalon és a hizlaldai részen egyaránt. – Ez utóbbi kezdetben ablak nélküli fűtött helyiségekből állt, mesterséges szellőzéssel, világító és párásító programmal, padló-, majd később vályús „szárazon” etetéssel. A ’90-es évek elején viszont átálltunk a számítógép vezérlésű etetési lejárásra. Ez azonban nem egészen váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert nagyon megnövelte a hígtrágya kibocsátás mennyiségét, a rendszer ugyanis 30% feletti szárazanyag tartalmú moslékot nem tudott kijuttatni az állatok.

A hizlalda épületeit speciális holland eredetű „purhabos” szigetelési eljárással kezeltettük, amely jelentősen javította az épületek belső klimatikus viszonyait. Ezáltal nagy mértékben csökkentek a fűtési és a mesterséges szellőztetéssel kapcsolatos költségek.

Környezetvédelmi szempontok

– Mint minden sertéstelepnek általában, így számunkra is nagy gondot jelentett a jelentős tömegű hígtrágya kezelése – folytatta az üzemigazgató. – A korábbi hígtrágyatározó tó – ami a telep körül volt – közvetlenül érintkezett a kárpótlási területek egy részével. Sürgősen megoldást kellett találni a környezetvédelmi bajok orvoslására, amiben segítségünkre volt egy hazai szaklapban bemutatott nyugat-európai eredetű ferdepadozatos, almos hígtrágyakezelési eljárás. Ez látszott a gyors és jó megoldásnak, amelyet a gazdaság vezetése elfogadott, majd pályázati pénzek és egyéb tőkeerő bevonásával meg is valósított. Jelenleg 7%-os lejtésű ferdepadozatos kutricákban nedvesítős önetetőket állítottunk be, amelyet behordó-csigás rendszer tölt fel takarmánnyal. Így tehát ad-libitum rendszer működik az etetésnél. A kutricában elhelyezett és mindig feltöltött szalmatartó ládából az állat piszkálja ki az alomszalmát, amely felszívja a padozat nedvességét, és az állandó tiprás, valamint a lejtés következtében a trágyával együtt a csatornába kerül. Innen – naponta egy alkalommal – a trágyakihúzó berendezés távolítja el és juttatja az istálló végénél álló pótkocsi rakterére. Ez a rendszer megfelel a környezetvédelmi szempontoknak, amit az is bizonyít, hogy a Környezetvédelmi Alaphoz benyújtott támogatást igénylő pályázatunk is sikeresnek bizonyult – mondja Preiner József.

A telepen belül most már a „tenyészoldal” korszerűsítése következik, ami a malacnevelő battériákat érinti, ahol a szellőzési rendszer cseréje a legindokoltabb. A költségcsökkentés egy másik lehetősége itt már valóra vált, az olajégőfejeket olcsóbb üzemeltetésű gáz infra égőkre sikerült kicserélni.

A takarmányozás kérdései

A takarmányozás költségei a sertéstartás összes kiadásainak mintegy 75%-át teszik ki, tehát egyáltalán nem elhanyagolható szempont a takarmánnyal kapcsolatos szakszerű, takarékos tervezés és beszerzés. Az rt. saját takarmányüzemében állítják elő a felhasznált tápok mindegyikét, többnyire saját alapanyagokból, megbízható minőségben.

– A tenyészoldalon a kocák takarmányozására a vemhes kocatápot, illetve a szoptatós kocatápot használjuk, utóbbit a várható fialás előtti 10–15 nappal kezdjük etetni, és az állatok a szoptatás teljes ideje alatt ezt kapják. A malacok takarmányozását különösen nagy gonddal végezzük. Először természetesen anyatejhez jutnak a malacok, majd 5–6 nap után kapják az első BF-20 nevű pre-starter szilárd takarmányt. Ezt követően mintegy 15 kg szopósmalac tápot kapnak összesen, majd utána malactáp II-est kb. 40 kg mennyiségben. A malacok havi súlygyarapodása átlagosan 9 kg, így 90 életnapos korban 27–30 kg-os élősúllyal kerülnek át a hizlaldába. A hízóvá átminősített malacok még néhány napig a malactápot kapják, majd fokozatosan térünk át a hízó I. majd később a hízó II. tápokra.

A hizlaldában a havi súlygyarapodás 18–19 kg közötti egyedenként, 1 kg „beépített súlyra” vonatkoztatott 3,7 kg fajlagos takarmány felhasználással.

– Ennél a mutatónál tárgyilagosan meg kell jegyezni – mondja önkritikusan Preiner József – hogy van még javítani való, hiszen irodalmi adatok jóval kedvezőbb fajlagos takarmányfelhasználásról számolnak be. Nos, a rekonstrukciós törekvések is e mutató javítását célozzák, és ezek kezdeti eredményeként már mintegy 0,5 kg-os fajlagos takarmány megtakarítást elértünk.

A biztos partner az első

A felvevőpiac az utóbbi időben a korábbiaknál mintegy 10 kg-al nagyobb súlyú átvételi súlyú állatokat igényel. Ezt azzal indokolták, hogy a speciális, exportra szánt húskészítményekhez ez az alapanyag felel meg leginkább, tehát a 110–115 kg közötti állatokat viszik szívesen. A Pápai Húsipari Rt. 6.000 db, a Győri Ringa Húsipari Rt. 17.000 db hízót szállít el évente, ütemezés szerint. A szállítás után a beszállított sertéseket objektív vizsgálati módszerekkel minősítik, amelynek eredményével általában mindkét fél elégedett. A vágósertés átvételekor szalonna- és karajvastagság mérése alapján állapítják meg a színhústartalmat, ami az elszámolás alapját képezi. – Ez az érték nálunk átlagosan 53,6%. Szállítási gondjaink általában nincsenek, ütemezett heti igényünket a partnerek zökkenőmentesen teljesítik – mondja Preiner József.

A sertés árának megállapítása a minőség vizsgálati értékek ismeretében az EUROP-minősítés alapján történik. – A leadott sertéseink után kifizetett átlagár az év első felében időnként elérte a 400 Ft/kg-os értéket, amely már az ágazati eredményt is kedvezően befolyásolta. A sertéspiac azonban a korábbi évekhez hasonlóan képtelen megállapodni – ez a jelenség egyébként az EU-ban gazdálkodók számára ismeretlen – és az év végére 25%-os árcsökkenéssel lepte meg a termelőket. A 300 Ft/kg-os átvételi árral – az aszály okozta terméskiesések mellett – természetesen nem lehetünk elégedettek, hiszen ezzel számolva a sertéságazat jövedelemviszonyai igen kedvezőtlenek.

A hústermelési tevékenység a gazdasági vertikumba szervesen illeszkedik. A tej mellett a sertésből származó jövedelem is állandó, folyamatos árbevételt eredményez. A gazdaságban termeljük meg a takarmányok jelentős részét, pontosan annak érdekében, hogy a költségeinket leszorítsuk – összegez az üzemigazgató. – Szabadpiaci takarmányárakon számolva, egészen biztosan veszteséges a sertéshústermelés. A gazdaság árbevételének 80–85%-át a sertéshizlalás és a tejtermelés adja, hiszen ott jelenik meg a növénytermesztés által előállított termények transzformált árbevétele is.

Merre tovább sertéstartás?

Magyar viszonyok között a sertéstartási előírások egyre szigorúbbá válnak, ahogy közeledik az EU-ba lépés időpontja. A szerény nyereségből adódó tőkehiány egyre kevesebb termelő számára teszi lehetővé az átállást olyan költségesebb technológiára, amely a működés és a minőségi húselőállítás feltétele lesz. Pedig csak a jó minőségű húsra lesz szükség, és ezt az elvárást jobb felkészültségű termelőkkel és magasabb színvonalú technikai háttérrel lehet teljesíteni. Ez nem azt jelenti, hogy csak a nagyüzemi tartás lehet sikeres, de valószínűleg ennek a formának nagyobb az esélye a versenyben maradásra.

A baj az, hogy nagyon kevés szükséges információ jut el a tenyésztőkhöz, és a tartással kapcsolatos előírások sem ismertek pontosan. A nagyüzemi szakember ugyan azt is mondhatná, hogy ezek a dolgok az ő malmára hajtják a vizet, hiszen egy sertéskombinát sokkal felkészültebbek e tekintetben. De hol marad akkor a piacot befolyásoló egészséges verseny?

Nagyüzemi szinten sem lehet ilyen kiszámíthatatlan piaci viszonyok és változó szabályozók mellett biztonságosan sertéshúst termelni. Ha az elmúlt két évhez hasonlóan további aszályos – kevés és drága takarmányt produkáló – növénytermesztési ciklus következik, az ellehetetleníti a sertéshizlalást. A másik tényező, amely fenyegethet, a tartósan kedvezőtlen világpiaci tendenciák hatása. Ezek együttesen adhatnak választ arra, hogy az ágazat meddig működtethető ebben a formában gazdaságosan, és hogyan tervezhető a további, drasztikus beavatkozások nélküli fejlődés.