Tőzsdei sorozatunk előző részében szerepelt az alábbi kitétel: opciós piacot akkor célszerű igénybe venni, amikor a jövőre vonatkozó kilátások sok bizonytalansági tényezőt rejtenek, nem egyértelműek a trendek és a piaci árak bármilyen irányban elmozdulhatnak. Ha még nem tudjuk, hogy mikor a legelőnyösebb a piacra lépni, de a nem kívánt események (pl. áresés) ellen viszont védekezni kívánunk. Az említetteken túl fontos szempontja lehet a tőzsdei szereplőnek, hogy aki opciós jogot szerez, az még nem vállal teljesítési kötelezettséget is, továbbá nem kell árkülönbözetet finanszírozni hátrányos áralakulás esetén, nem kell alapbiztosítékot letenni, csupán az opciós díjat kell kifizetnie az opció kiírója (a jog eladója, azaz a kötelezettség bevállalója) felé, de ez a díj előre kalkulálható összeg, ezzel minden kötelezettségünket „letudtuk" (persze a brókeri díjat, mint marginális költségtényezőt leszámítva), és bizonyítható, hogy a piac az opciós díjjal járó költségeinket általában megtéríti.

Vegyünk konkrét példákat is, először a put (eladási jog) opció vételét tekintsük át, hiszen a legtöbb probléma a termelőknél koncentrálódik: megtérülnek-e a termelés költségei az árbevételben, mi van, ha a terményt túl korán (vagy későn) adják el, s az árak felmennek (leesnek). Mindez örök dilemma, a spekuláció állandó forrása.

Vegyünk egy konkrét piaci helyzetet 2001-ből: a takarmánykukorica határidős tőzsdei ára 2001. március elején novemberi szállításra 24.200 Ft/tonna volt. Ez 20.000 Ft-os tonnánkénti önköltséget feltételezve méltányos üzleti hasznot is biztosított az átlagos termelőnek – ha akkor határidőre eladja, bár még sok bizonytalansági tényező elé néz, és még élénken ott van az emlékezetében, hogy a jó piaci árak 26-28.000 Ft körül mozogtak, nem beszélve az előző évi betakarításkori (2000. november) 30 ezres árakról. Tehát a termelők többsége kevesellte a piac által tavasszal (2001 márciusában, tehát még a vetés előtt!) ígért őszi (2001. novemberi) árakat. Aki akkor mégis szeretett volna tenni valamit az áresés ellen, „betámasztani" magát a nemkívánatos folyamatokkal szemben, az az opciós piacon a következőt láthatta:

Tehát minél magasabb áron akarta magát bebiztosítani, annál drágább a „biztosítási díj", azaz az opciós díj (a pénzt kapó szempontjából a prémium) és fordítva. Ha például nem kívánt sokat költeni az ügyre, akkor mintegy 500 Ft tonnánkénti díj mellett szerzett eladási jogot arra, hogy ha nagyon leesnek az árak, akkor ő 22.000 Ft-on garantáltan el bírja a terményét adni (a kifizetett opciós díjat is levonva 21.480 Ft-on), ami ugye mégiscsak 3.500 Ft-tal magasabb, mint az állam által ígért intervenciós ár, sőt ekkor az állam még nem ígért semmit, míg a garantált ár csak 14.000 Ft! És ami fontos: ez nem jelent eladási kötelezettséget, csak egy megszerzett eladási jogot! Ha az ár őszre felmenne, akkor a termelő a szabad piacon magasabb áron eladhatná áruját, anélkül, hogy szerződést szegne.

Mi történt valójában 2001 őszén a kukoricapiacon? A tavaszi termelői várakozásokat messze alulmúlóan estek az árak, a rekordtermés, az alacsony nemzetközi árak, továbbá az alacsony dollár/forint árfolyam miatt. Aki nem végzett árbiztosítást, az a termelési költségei alatti áron volt kénytelen odaadni terményét, ezen a későn meghirdetett intervenciós ár sem lendített sokat. Aki viszont élt az opciós piac adta lehetőséggel, az a következők szerint járhatott volna el:

Takarmánykukorica határidős tőzsdei ára 2001. március 1-én, 2001. novemberi szállításra: 24.200 Ft

Opciós díj eladási jog (put opció) vétele esetén, 22.000 Ft-os küszöbár mellett:* –500 Ft

Határidős tőzsdei ár, novemberi szállításra 2001. október 4-én (lehívás utolsó napja!): 17.500 Ft

Felvásárlási ár a fizikai piacon, novemberben (árbevétel):* +16,500 Ft

Termelési költség tonnánként:* –20,000 Ft

Eladási ár a tőzsdén, az opció lehívásával (2001. október 4-ig, a lehívás utolsó napjáig): +22,000 Ft

Visszavásárlás a tőzsdén októberben: –17.500 Ft

tőzsdei árfolyamnyereség:* +4,500 Ft

Nettó profit tonnánként: *(+16.500-20,000+4.500-500)= +500 Ft

Mi történt tehát a kukoricánkkal?

Van „biztosítási esemény"! Az árak kedvezőtlenül alakultak, estek.

A termelő bebiztosította magát áresés ellen az opciós szerződésével, van eladási joga a tőzsdén, ám nincs eladási kötelezettsége.

A termelő a fizikai gabonapiacon szabadon értékesítheti áruját, sajnos az alacsony, nyomott árakon.

A tőzsdén élünk árbiztosítási lehetőségünkkel, „lehívjuk" megvett eladási jogunkat, és eladjuk az árut 22,000 Ft-os küszöbáron (ahol az opciót kötöttük). Megjegyzendő: aki nagyobb opciós díjat vállal, az magasabb küszöbár mellett biztosíthat árat! Ugyanakkor a határidős piacon mutatkozó alacsony áron azonnal visszavásároljuk – a példa szerint 17,500 Ft-os áron – az opciós joggal eladott árut, ezáltal 4,500 Ft-os árfolyamnyereséget realizálva.

Az árfolyamnyereség részben kárpótolja az áresés miatti veszteségeket, s ezáltal termelő nyereséges marad.

Belátható, hogy ha a termelő magasabb opciós költségeket vállal, akkor értelemszerűen kedvezőbb árszinten élhet árbiztosítási jogával (pl. 800 Ft-os opciós díj mellett 23,000 Ft-os küszöbár: ez 1000 Ft-tal magasabb tőzsdei nyereséget eredményez 300 Ft-os többletköltség (drágább opció) vállalásával, tehát nettó 700 Ft-tal emeli meg a profittömeget tonnánként akkor, amikor a termelés egyébként teljes egészében veszteséges.

Ugyancsak látható az is, hogy az adott évjárat, mint amilyen a 2001-es év volt, a termelők számára nem biztosít önköltség feletti árakat, a raktározást és az idő múlásából adódó egyéb finanszírozást is figyelembe véve veszteséget eredményez. Ez akkor is így van, ha különböző támogatásokkal igyekszik az állam pótolni a kieső jövedelmeket: nemzetgazdasági szinten ez is veszteség, hiszen a befolyó adóbevételeket nem fejlesztésekre, hanem jövedelempótlásra kellett fordítani. Aki tehát nem él a tőzsdei árfolyam-biztosítással, az ilyen években komoly veszteségek elé néz.

A másik példa, amelyet modellezhetünk, az a 2002. évi búzapiac. Az ez évi szeptemberi szállítású, egységes minőségű búza (ez a malmi és az euro-búza közötti minőséget takar) határidős tőzsdei ára január 25-ig 27.000 Ft/tonnán állt, majd az elmúlt napokban mintegy 600 Ft-ot esett. Ez az ár konszolidáltnak mondható, igazán méltányos hasznot biztosítva előállítója számára. Nézzük meg, milyen opciós díjak mellett lehet üzletelni:

Fontos a két oszlop adatait egybevetni: láthatjuk, hogy ha az árak magasabbak, akkor egy put opciónál (eladási jog) kedvezőbb, azaz olcsóbb díjak mellett juthatunk ugyanolyan küszöbárhoz. Tehát minél magasabbak az árak, annál inkább „rajta kell lennünk" a piacon, hiszen kedvezőbbek a feltételek az árbiztosításra. (Természetesen ez egy vételi jog (call opció) vételénél pont fordítva működik, de az egy másik piaci szereplő, a vevő témája lehet. Az opciós díj nagyságát meghatározó tényezőkről egyébként előző cikkemben írtam (ld. 2001/10-11. sz.).

Mi történhet a piacon szeptemberig? Akármi. Eshetnek is az árak, emelkedhetnek is. De az opcióval védekezhetünk az áresés ellen, ha meg drágul a búza, akkor szabadon eladhatjuk.

Nézzük meg, ha pl. esne az ár:

Egységes búza határidős tőzsdei ára 2002. január 30-án 2002. szeptemberi szállításra: 26.430 Ft

Opciós díj eladási jog (put opció) vétele esetén, 25000 Ft-os küszöbár mellett:* –800 Ft

Határidős tőzsdei ár szeptemberi szállításra 2002. augusztus 7-én (lehívás utolsó napja!): 22.500 Ft

Felvásárlási ár a fizikai piacon szeptemberben (árbevétel):* +21.000 Ft

Termelési költség tonnánként:* - 22.000 Ft

Eladási ár a tőzsdén az opció lehívásával (2002. augusztus 7-ig, a lehívás utolsó napjáig): +25.000 Ft

Visszavásárlás a tőzsdén augusztusban: –2.500 Ft

tőzsdei árfolyamnyereség:* +2,500 Ft

Nettó profit tonnánként: *(+21.000-22.000+2.500-800)= +700 Ft

Tehát, ha a piacon az árak nem teszik lehetővé az önköltség megtérülését sem, akkor a tőzsdei árbiztosítás „megvéd" bennünket a veszteségtől.

De: mi van, ha az árak emelkednek?

Egységes búza határidős tőzsdei ára 2002. január 30-án 2002. szeptemberi szállításra: 26.430 Ft

Opciós díj eladási jog (put opció) vétele esetén, 25.000 Ft-os küszöbár mellett:* –800 Ft

Határidős tőzsdei ár szeptemberi szállításra 2002. augusztus 7-én (lehívás utolsó napja!): 30.500 Ft

Felvásárlási ár a fizikai piacon szeptemberben (árbevétel):* +29.000 Ft

Termelési költség tonnánként:* -22.000 Ft

Nem élünk a tőzsdén a megvett opciós eladási jogunkkal!

Eladjuk az árut a szabad piacon és hagyjuk „lejárni" az opciót!

Tőzsdei árfolyamnyereség: – Ft

Nettó profit tonnánként: *(+29.000-22.000-800)= +6,200 Ft

Mi történik a búzánkkal?

Nincs „biztosítási esemény", azaz az árak kedvező irányban alakulnak: emelkednek.

A termelő bebiztosította magát az áresés ellen, de nincs eladási kötelezettsége a tőzsdén!

A termelő a fizikai piacon szabadon, szerződéses kötelezettségek megszegése nélkül értékesítheti áruját a kedvezőbb, magasabb árakon.

A magas árak „extraprofit" realizálását segítik elő úgy, hogy közben a termelő védve van a nemkívánatos áresés ellen a tőzsde segítségével, de ugyanakkor szabadul nemkívánatos szerződéses kötelezettségek vállalása alól is. Ennek elérése érdekében azonban opciós eladási jogot vásárolt a tőzsdén, amiért díjat fizetett.

Az opciós díj fizetésével járó többletköltségek a magasabb eladási árakban megtérülnek!