A Martonvásáron dolgozó kukoricanemesítők is ezt a célt tűzték ki maguk elé. A jövedelmezőséget alapvetően az átlagtermés, az ár és a költség határozza meg. A kutatók az árra közvetlenül nem tudnak hatni, így tevékenységük elsősorban az átlagtermés növelésére és a kukoricatermesztés költségeinek csökkentésére irányul.

A kukorica genetikailag meghatározott legmagasabb termőképessége 26 t/ha. Ez az adat a termesztő számára csupán érdekesség, ugyanis ezt a termésmennyiséget nem lehet gazdaságosan megtermelni.

Azt a termésszintet – az ökológiai terméspotenciált –, amelyet a hazai környezetben (időjárás, talaj) optimális technológiával el lehet érni, viszont már a gazdálkodók is megcélozhatják. Magyarországon az ökológiai termésmaximumot az OMMI kisparcellás kísérletei reprezentálják. Ezek a kísérletek az optimális, vagy azt megközelítő technológiai szinten vannak beállítva. Az előzőekben értelmezett ökológiai terméspotenciál itt, évjárattól függően, 7,01-13,06 t/ha volt, az elmúlt 10 év OMMI kisparcellás kísérletekre vonatkozó adatai szerint. Az eredmények egyben arra is rámutatnak, hogy még az optimális technológia alkalmazásával is meglehetősen nagy (több mint 6 t/ha) az időjárás okozta termésingadozás.

A lehetőségek ellenére a kukoricatermesztés gyakorlati terepét tekintve az elmúlt években az országos termésátlag mindössze a 3,6-6,71 t/ha között volt. A technológia javításával, a megfelelő fajták megválasztásával viszont az országos átlagtermés még kedvezőtlen években is megközelítheti a 7 t/ha-t. A kérdés csak az, hogy a jelenlegi költség- és árszinten megéri-e ennek a technológiának az alkalmazása.

Vizsgáljuk meg, hogy a kukorica átlagtermését milyen tényezők határozzák meg. Amint az előző adatokból láttuk, a termőhely minősége, annak talaj- és időjárási tulajdonságaival együtt jelentős hatással van az átlagtermésre. Ugyancsak nagymértékben befolyásolja a termést az alkalmazott agrotechnika (talajelőkészítés, vetés, tőszám, tápanyag, gyomirtás). Mindkét tényező a fajtán keresztül érvényesíti a hatását az átlagtermésre. A termőhelynek és az alkalmazott technológiának megfelelő fajta az átlagtermés növelése felé, az adottságoknak nem megfelelő fajta a terméscsökkenés irányába hat.

A termőhelyi adottságokhoz képest túl korai fajta kevesebbet terem, a túl késői pedig nem terem annyival többet, mint amennyivel drágább a szárítása. A gyenge vízgazdálkodású talajon hiába alkalmazzuk a legdrágább technológiát, a legintenzívebb fajtát, ha nincs öntözés, 10 év közül 7-ben csak a költségeinket növeljük, és kevesebb termést takarítunk be, mint az adott feltételek között megfelelő termésstabilitást mutató, kevésbé intenzív fajtával.

A martonvásári hibridkukoricák széles választéka minden gazdálkodó számára lehetőséget ad arra, hogy az adottságainak leginkább megfelelő fajtát válassza a termeléshez.

A termelők számára ajánlott hibridek közül a legrövidebb tenyészidővel az Mv TC 272 és az Mv Mara TC rendelkezik. A rövid tenyészidő lehetővé teszi, hogy ezeket a hibrideket, mint őszi kalászos előveteményt, számba vegyük a vetésterv elkészítésekor, hiszen a termésük alacsony nedvességtartalommal és korán takarítható be. Az Mv Mara TC jó alkalmazkodóképességével nagyfokú termésbiztonságot nyújt a gazdálkodók számára, az Mv TC 272 pedig egyedülállóan jó szárszilárdságával biztos betakarítást tesz lehetővé.

Országunk éghajlati lehetőségei azonban a legtöbb termelő számára megengedik, hogy az előbb említett hibrideknél hosszabb tenyészidejű, nagyobb termőképességű kukoricát termesszen. A martonvásári hibridkukoricák közül kiemelkedik a Norma, amely az Észak-Dunántúlon a 2001-es évben is bizonyította, hogy kimagasló a szárazságtűrése, ugyanakkor az ország többi részén, ahol több volt a csapadék, magas terméshozamokat ért el, és kedvező nedvességtartalommal takarították be.

A Normához hasonlóan a korai éréscsoport végén érő Mv 355 és a Botond hibridek sem vallottak szégyent, hiszen a jó alkalmazkodóképességükről és a termésstabilitásukról nevezetesek. Az Mv NK 333 nevű hibrid érdekessége, hogy költségtakarékos termesztéstechnológiája révén mérsékli a termelő kiadásait, vetőmagja kiemelkedően jó ár-érték arányt rejt magában, és az átlagos vagy annál gyengébb területeken is egyaránt jövedelmezően termeszthető silónak vagy szemes kukoricának.

A középérésű hibridek csoportjába tartozó Maraton és Mv 444 egymást kiegészítve minden termelő számára kedvező választási lehetőséget kínál. A Maraton olyan kiemelkedő hibrid, amely az elmúlt egy-két évben került a köztermesztésben a gazdák látókörébe. Kedvező tapasztalatokról számolnak be egymásnak a termelők ennek a hibridnek kapcsán az átlagosnál jobb és annál kedvezőtlenebb körülmények között is. A Maraton esetében a nagy termőképesség átlagon felüli alkalmazkodóképességgel párosul. Az Mv 444 az előbbi hibridhez hasonló eredményeivel szintén nagy jövő előtt áll, azok számára ajánljuk elsősorban, akik a termesztéshez jó adottságokkal rendelkeznek. A FAO 400-as hibridek egyik jól ismert és bevált változatát, a Gazdát se felejtsük ki a sorból, a termesztők erre a hibridre is szilárdan alapozhatják az idei termelést.

Az állattartók számára szintén meg kell említeni a – megfelelő termesztéstechnológia alkalmazása mellett – a tavalyi évben mennyiségben és minőségben is kimagasló silótermést adó Maxima hibridet.

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a martonvásári hibridek ökológiai terméspotenciálja jó, a gyakorlatban realizálható termőképességük átlagon felüli. A fiziológiai éréskor – tenyészidejüknek megfelelően – alacsony szemnedvességgel rendelkeznek. Korán vethetők, mivel kora tavaszi hidegtűrésük kiváló. Termesztésükkel növelhető az átlagtermés, csökkenthetőek a költségek, vagyis használatukkal a kukoricatermesztés jövedelmezősége is javítható.