A szakma egy része a családi gazdaság gondolatával sem szimpatizál, különösen akkor nem, ha valamilyen oknál fogva nem érintett a dologban. Az ellenzők ezért fennhangon hirdetik, hogy a családi gazdaság létrehozása reménytelen és rossz irányba mutató törekvés – bár a fenntartásaikat hangoztatók száma az események felgyorsulásával egyre csökken. Az érdekeltek viszont az egy évtizede tartó pályára állási sikertelenség megszűnését remélik a családi gazdaságoktól. Úgy vélik, hogy az új gazdálkodási forma kedvezményes hiteleivel jobb működési feltételeket biztosít, később szövetkezéshez, piachoz segít – saját és családjuk biztos boldogulását hosszú távon biztosíthatja. Nem mellékes, hogy a családi gazdaságok megteremtése az uniós elvárásoknak tesz eleget, és az integrálódást, az egységes gondolkodás és támogatási rend létrehozását segíti. Annyi már az indulás nehézségei közepette is látszik, hogy a családi gazdálkodással szimpatizálók nagy része egyelőre sokkal pontosabban ismeri a felvehető hitelek nagyságrendjét és a támogatások mértékét, mint a létrehozás és működtetés kötelmeit. Ugyancsak kevéssé járatosak abban a jelöltek, hogy milyen szigorúak a hitelkérelmek tartalmi követelményei és az elbírálás rendje. A hitelezésben résztvevő bankok értelemszerűen senki számára nem tehetnek olyan engedményeket, amelyek a kintlévőségeiket bizonytalanná teszik. Ezért részükről alapos dokumentációra és a megszokott szigorra kell számítani.

Sokan élnek a lehetőséggel

A tőkehiányos és a piacnak kiszolgáltatott magyar termelők hajlamosak arra, hogy a tőkéhez jutás érdekében olyan vállalkozási formát válasszanak, ami az adott időszakban jobban támogatott. Tisztelet a kivételnek, annak, aki már régóta eltökélten valamelyik társasági formában, kft. vagy bt. keretében vállalta a gazdálkodást. Ne feledjük azt sem, hogy sok gazdálkodónak a váltás – most éppen a családi gazdaság – az előre menekülés, az adósságok elől menekülés esélyét adja meg. A jelöltek jelentős hányada nem az élethivatásszerű tevékenység biztos meggyőződésével kezd az új keretek között gazdálkodni. Ezt látszik alátámasztani, hogy sokan kénytelenek 600-800 ha-os gazdaságaikat szétbontani és családi méretűvé alakítani, annak érdekében, hogy az előnyöket élvezhessék. Vélhetően kevés lesz azoknak a gazdálkodóknak a száma, akik spontán módon – negatív előzmények és kényszer nélküli, „tiszta” induló szándékkal – „kezdő” családi gazdálkodók lesznek. Ez természetesen nem kizáró ok, hiszen a boldogulás az új lehetőség által mindenki számára, aki a formai követelményeknek megfelel, egyformán biztosított. Egyelőre kevesen célozzák meg az optimális méretű, 300 ha-os családi gazdaság létrehozását, amelynek jövedelméből egy család valóban biztonságosan megélhet. Ez is elgondolkodtató lehet a szándékot illetően, különösen a csak növénytermesztéssel foglalkozó gazdálkodók esetében. Vannak olyan mezőgazdasági „gondolkodók” is, akik azért alapítanak családi gazdaságot, hogy a még szövetkezeti tulajdonban lévő telephelyet kivásárolhassák. A spekulatív „gazdálkodási elképzelések” tehát ugyanúgy fellelhetők a törekvések között, mint a valóban „megélhetési gazdálkodás”, és mindez az ellenőrzés rendszerének szigorítását követeli meg, az összes családi gazdaság érdekében.

Korrekciókra szükség van

A családi gazdaságok – amelyekből országosan, február végéig 3400-at regisztráltak – egyelőre még az alapítás és hitelkérelmezés időszakában vannak. A földtörvény és a családi gazdaságokról szóló kormányrendelet értelmezése még jó ideig beszédtéma és vita tárgya lesz, miközben már a gyakorlatban vizsgázik. Ugyanakkor mindezt nem követi pontosan például a személyi jövedelemadóról szóló törvény. A mezőgazdászoknak tudomásul kell venni azt, hogy a törvények és rendeletek soha nem az ő nyelvükön fogalmazódnak meg, ami persze nem vonhatja kétségbe a jogalkotó szándékát. A jobbító szándék és a cél a családi gazdaságok létrehozásával is valószínűleg az EU-ba kerülés megkönnyítése lenne. Vehetjük úgy, hogy a fent említett törvények megalkotásával elkezdtük az átállási időszakot, ami egy hosszabb folyamat első lépése. A gyakorlatban az a cél, hogy a mielőbb megalakított családi gazdaságok – a szűkre szabott határidő mellett – pályázhassanak a gép-, épület-, ültetvény- stb. beruházásokra, ami természetesen csak a regisztráció után lehetséges. Ezt viszont csak a tiszta szándékú, élethivatásszerűen gondolkodó és ezt dokumentáló gazdák vállalhatják. A főállású őstermelő vagy egyéni vállalkozó tehát hamar révbe juthat. Van azonban olyan réteg, ahol ez a szándék – az élethivatásszerű elkötelezettség – nem lelhető fel egyértelműen, és ebben a kérdésben – úgy tűnik – egyelőre a tájékoztatás és számonkérés sem egységes.

Nagyfokú türelemre lesz szükség

A szaktárcát sok vád érheti, az azonban semmiképp sem, hogy nem ad megfelelő tájékoztatást. Kiadványok és egymást érő miniszteri, államtitkári tájékoztatók szolgálják az információ áramlását és célba jutását. A falugazdász-hálózat szinte személyre szólóan lebontva tálalja a gyakorlati praktikákat a gazdák számára. Mindezek ellenére a fórumokon számos olyan speciális kérdés is szóba jön, amelyekre még ezután kell megoldást találni. A gazdálkodók részéről is óriási türelemre és önmérsékletre van szükség, annál is inkább, mivel sokuknak az egyszerűnek tűnő értelmezés is gondot okoz. Jelentős részük különösen a számviteli vonatkozásokban tájékozatlan, nem beszélve arról, hogy a családi gazdaság szerződését is el kellene készíteni, ami a család tagjai között jön létre. Ebben számos olyan tényt kell rögzíteni, ami a későbbiekben a működést befolyásolja vagy meghatározza.

A családi gazdaság intézménye bizonyos feltételek teljesülése mellett lehetőséget kínál többlettámogatások elnyerésére, amivel a gazdák igyekeznek is élni. Az eddig nagyobb földterületen gazdálkodók – az új lehetőségeknek megfelelően – vélhetően területeket bontanak szét 10 hektáros részekre, mert a földalapú támogatás mértéke a támogatott növények esetében így növelhető. Valószínűleg számos olyan „józan paraszti ésszel” kigondolt megoldás is születik, ami nem biztos, hogy egyértelműen szabályozott.

Türelemre van tehát szükség, hogy a rendszer kidolgozza magából azokat a hibákat, „gyermekbetegségeket”, amelyeket most még tapasztalni lehet. A szárnyait bontogató magyar családi gazdasági modell nyilván nem hasonlítható a hagyományokon alapuló, többgenerációs dán vagy holland farmergazdaságokhoz. Valamiben azonban bízni kell azoknak a gazdálkodóknak, akik számára már egy évtizede csak a sikertelenség vagy a középszerűség jut. Nem kevésbé fontos szempont, hogy az EU-támogatásokhoz is a jól funkcionáló családi gazdaságokon keresztül vezet az út.

Sok mindent most tanulunk

A tanulás időszaka következik sok tekintetben a gazdálkodók számára és az őket segítő, felügyelő apparátus számára is. A tanulás szoros értelemben véve is indokolt lenne, hiszen a gazdálkodók túlnyomó része még középfokú mezőgazdasági ismeretekkel és végzettséggel sem rendelkezik. Ma a sikeres fennmaradáshoz az apáról fiúra öröklődő tapasztalat bizony nem minden esetben elegendő. Ezt ki kell egészíteni a kor követelményeinek megfelelően szakmai, közéleti és számítógépes ismeretekkel is. Jól érzékelhető az a jelenség, hogy az agrármérnöki, illetve felsőfokú végzettséggel rendelkező gazdálkodók többnyire csak figyelik a kialakulófélben lévő családi gazdaságokat és a körülöttük kialakuló állapotokat. Nem sietik el az átalakítást, míg ennek folyamata le nem tisztul, és nem válik elég biztonságossá, kockázatmentessé. Mások versenyben vannak, és ha lehet, az elsők között szeretnék regisztráltatni magukat. A sok adminisztrációs, formai hiba, az alaposság és az idő hiánya azonban ezt gyakran megakadályozza. A mostani nem az a bizonyos zavaros közeg, amelyben halászni lehet, és ezt szerencsére egyre többen ismerik fel. Azt már most látni, hogy a családi gazdaság szigorúbb intézmény, mint az őstermelői gazdálkodási forma, amit pedig szintén komolyan kell venni.

Közös akarattal és felelősséggel

A szaktárca szakembereinek és hálózatának felelős szerep jut a családi gazdaságok szemléletének formálásában és a segítségnyújtásban. A gazdáknak tudniuk kell, hogy csak akkor vehetnek igénybe támogatást, ha a családi gazdaság árbevételének a fele valóban az alaptevékenységből származik. Ezt a lényeges kritériumot teljesíteni kell, mint ahogy a szerződésben meg kell jelölni az élethivatásszerűen gazdálkodó személyt és a tevékenységi kört is. A családi gazdaságok beindulásának sikere a szaktárca felelős tájékoztatásától és a határidők megszabásától is függ. A beruházásokra a családi gazdaságok március végéig kaptak halasztást, tehát a még most gondolkodók számára is egyre inkább fogytán van a cselekvéshez rendelkezésre álló idő. Egy ilyen horderejű lépést nyilván senki nem akar elsietni, viszont a döntés sokaknak létkérdést jelent. A családi gazdaság létrehozása minimum öt évre szóló elhatározás, ami önmagában is nagy felelősségvállalást jelent, és a hitelek felelős, ésszerű felhasználását követeli meg. Kiszállni nem, vagy csak nagy nehézségek árán lehet. A ráutaltak számára ezért nagyon fontos a szakmai segítségnyújtás és a piaci bizonytalanságokat illetően a félelem eloszlatása. A családi gazdaságok számára a következő lépést az integrálódás jelenti majd, ami az új gazdálkodási forma működésének biztonságát szavatolja. Mielőbb meg kell barátkozni a családi gazdaság létének gondolatával, mert valahová tartozni kell -akármennyire is csak magában bízik leginkább a magyar gazdálkodó.