Ezek egyre nagyobb erővel vetik fel a további megújulás szükségességét, másfajta módszerek alkalmazását, a környezetkímélő régi eljárások újbóli alkalmazását is.

A civilizáció megjelenésének időszakában, sőt, az ókorban is lényegében vegyszerektől mentes mezőgazdasági termelés folyt. A világ modernizálódása, iparosodása – elsősorban a kémiai ipar fejlődése – eredményeképp, a nagyobb terméseredmények elérése érdekében a mezőgazdaságban tevékenykedők sokszor a szükségesnél is nagyobb mennyiségben használtak és használnak kemikáliákat. Az így elért eredmények eleinte mind jobbak és jobbak voltak, de ezzel párhuzamosan egyre több megoldásra váró kérdés, probléma vetődött fel.

A nagy adagban és esetenként szakszerűtlenül alkalmazott vegyszerek hatására megbomlott a talajok szerkezete, élővilága, és ezt az intenzív talajművelés még tovább fokozta. Az állattenyésztésben a sok nitrogén, illetve a túltáplálás hatására termékenységi problémák léptek fel, a szermaradványok az élelmiszerláncba bekerülve emberi megbetegedéseket okozhatnak. További ismert tény, hogy a kártevők, kórokozók, gyomnövények lassan ellenállóvá válnak a növényvédő szerekkel szemben, így újabb és újabb szereket kell mind nagyobb koncentrációban alkalmazni. Mindez fokozott környezeti terheléshez, betegség-előforduláshoz, táplálékszenynyezéshez vezet.

A természet – a benne élőkkel –, a szennyezések tekintetében tűrőképességének határához közeledik. Amerikai felmérés szerint a fejlett ipari országokban minden ember évente 2,5 kg vegyszert eszik meg, német vizsgálatok pedig kimutatták, hogy az emberi megbetegedések jelentős hányadát táplálkozási hibák okozzák.

Egyre nagyobb az igény az olyan természetes élelmiszerek iránt, amelyek nem tartalmaznak káros anyagokat. Ezzel párhuzamosan sokakban tudatosul a természetes környezet megőrzésének és az ökológiai egyensúly visszaállításának a szükségessége. Ökológiai egyensúly alatt a környezetben meglévő olyan kiegyensúlyozott rendszert (ökoszisztémát) értjük, amelynek élettelen és élő összetevői között folyamatos anyagcsere jön létre. A vegyszerek túlzott és szakszerűtlen alkalmazása esetén a tápláléklánc megbomlik, a rendszer folyamatosan pusztul, végül működésképtelenné válik.

A mezőgazdaságban újabban teret nyerő környezetkímélő rendszerek az ökológiát az ökonómiával (a környezetet a gazdaságossággal) igyekeznek öszszeegyeztetni. A legfontosabb környezetkímélő termesztési irányzatok az integrált termesztés és a biotermesztés.

Az integrált termesztés

Integrált termesztés, integrált növényvédelem alatt olyan környezetkímélő módszert értünk, amelynek során a tápanyag visszapótlása és a növényvédelem pontosan előírt, ellenőrzött módon történik. Fontos követelmény a talajélet fenntartása és a hasznos szervezetek kímélése. A növényeket elsősorban megfelelő kondíciójuk védi meg. A termesztés során a gazdaságosságra való törekvés mellett a lehető legkevésbé szabad zavarni a biológiai folyamatokat. A vetésforgóba több talajjavító növényt (hüvelyesek, takarmánynövények, kapások stb.) építenek be, beiktatják a zöldtrágyázást, a talajművelés során kevesebbet szántanak, speciális gépeket (pl. gyomfésűt) alkalmaznak. Az integrált termesztés során előnyben részesítik az egészségesebb, betegségeknek ellenálló fajtákat, műtrágyát, növényvédő szert csak kúraszerűen, a megfelelő helyeken alkalmazva használnak.

Az integrált termelés tehát olyan rendszer, amely kiváló minőségű terméket állít elő a természetes erőforrások és a szabályozó mechanizmusok segítségével, egyúttal csökkenti a szennyező anyagok bevitelét, és rögzíti a fenntartható mezőgazdaság kereteit. Mindezek során fontos a biológiai, műszaki és kémiai módszerek egyensúlya, a környezet védelme, a jövedelmezőség és a szociális igények teljesülése. Magyarország az integrált gyümölcstermesztésben elért eredményeivel jelenleg a világ élvonalában helyezkedik el.

A biotermesztés

A biotermesztés során a talajerő védelme kíméletes talajműveléssel történik. Emellett előtérbe kerül az ellenálló fajták termesztése, a zöldtrágyázás, a helyes vetésforgó alkalmazása, stb. Egyes módszereiben tehát megegyezik az integrált termesztéssel, de el is tér ettől, mégpedig abban, hogy a biotermesztés esetében szintetikus vegyszereket, műtrágyát nem használnak. Növényvédelemre előszeretettel alkalmazzák a növényi, természetes hatóanyagú permetezőszereket, rovarok ellen a hasznos rovarok bevetését, súlyt fektetnek a helyes növénytársításra, a gyomirtást pedig mechanikai módszerekkel végzik. Tiltják a génkezelt növények termesztését.

Magyarországon 17 éve alakult meg a Biokultúra Egyesület. A résztvevők az egyesület keretein belül komoly munkát végeznek, a biotermesztés erőteljes térnyerése főként ennek köszönhető. Ennek a térnyerésnek fontos állomása volt az 1999 őszén megjelent 140/1000. és a 2/2000. sz. FVM-KÖM-rendelet, amely az ökológiai gazdálkodásra történő átállás lehetőségeit szabályozza. A program szerint a terményvizsgálatok költségének 75%-át, és a természetes növényvédő szerek költségeinek 40%-át az államnak kell fizetnie. A rendelet csak az alapokat teremtette meg; ezt jelzi, hogy az ökológiai gazdálkodás támogatására 1999-ben 101 pályázónak 70 millió forintot fizettek ki. Az ökoprogram sajnos a rendelet megjelenése óta keveset fejlődött.

Az integrált termesztés és a biotermesztés térhódítása

A magyarországi biotermesztés minden nehézség ellenére fokozatosan nyer teret, illetve folyamatosan fejlődik, és ugyanez mondható el az integrált termesztésről is. 1996-ban alakult meg a Biokontroll Hungária Kht., ez a szervezet a biotermesztő vállalkozásokat ellenőrzi. A kht. szakemberei 1996-ban 127 gazdaságban 11.000 ha területet, 1997-ben 161 gazdaságban 15.000 ha területet, 1998-ban 330 gazdaságban 21.000 ha területet, 1999-ben 32.000 ha-t és 2001-ben közel 100.000 ha területet vizsgáltak és ellenőriztek a biotermesztés szakmai szempontjai szerint. A regisztrált területek növekedése mellett a termelők nagyon sok kiskertben, kisebb területeken végeznek környezetbarát mezőgazdasági tevékenységet.

Sajnos a biotermékek ára 30–60%-kal magasabb a hagyományos termékekénél, s az integrált módon termesztett zöldségek, gyümölcsök is hozzávetőlegesen 5–15%-kal drágábbak. Egyesek vélemények szerint a biotermesztés állami támogatása mellett az árakat lényegesen tovább lehetne csökkenteni az erősen környezetterhelő technológiák megadóztatásával.

A fogyasztók közül mind többen igénylik a biotermékeket, de a hazai piacon az igazi, robbanásszerű keresletélénkülés még nem következett be. Először 1985-ben szállítottunk hazai bioterméket külföldre, az EU-országok ma is különösen jó felvevőpiacnak mutatkoznak.

Az EU-belépés előtt időben figyelembe kell venni, hogy az EU agrárfinanszírozási rendszerének reformja alapvetően átformálja a hazai támogatási rendszert, töredékére csökkentve a környezetvédelemhez és a vidékfejlesztéshez nem kötődő mezőgazdasági támogatások részarányát. Az EU mind nagyobb mértékben támogatja a környezetbarát termesztést, de egyben szigorú követelményeket szab a termékek minőségére. A magyar biotermelők a jelenlegi viszonyok és szabályok szerint az EU-tól 332 millió forint támogatásra számíthatnak a csatlakozás után. Ezt természetesen tovább növelné a 25%-os hazai kiegészítés.

A nemzeti agrár-környezetvédelmi program kiemelt támogatása

A 2002. évi agrártámogatások új eleme a nemzeti agrár-környezetvédelmi program kiemelt támogatása, amelynek keretén belül 2,2 milliárd forint összegű címzett előirányzatot különítettek el. Az elkülönített összeghez pályázati rendszerben lehet hozzájutni, a program főbb céljaihoz – így talajvédő művelési módok, környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás, szőlő- és gyümölcskultúrákban integrált növénytermesztés, környezetkímélő extenzív állattartás, és ökológiai növénytermesztés – illeszkedő termelés megvalósítása esetén.

A biotermékek fogyasztásán alapuló életmód remélhetőleg a magasabb árak ellenére is mind szélesebb körben fog elterjedni. Ezzel együtt várhatóan további teret nyer a környezetbarát szerek használata. Végső összegzésként kimondható: az organikus mezőgazdaság ma már több, mint termelési módszer – egyszerre szemlélet és életmód.