Mielőtt bármit is tennénk, az eszközök karbantartása, beállítása nélkül nem indulhatunk el. Így tudjuk csak kielégíteni azt a sok-sok követelményt, amelyet a vetőgépekkel szemben támasztunk. Ezek a következők:

a vetőgép ne törje a szemeket, a szemtörés értéke nem lehet több, mint 1-2%,

a kivetett magmennyiség tág határok között, gyorsan változtatható legyen,

a kiadagolás nem függhet a magládában lévő mennyiségtől,

a kivetett magmennyiség eltérése sík területen ±3%, lejtőn ±10% között változhat,

az egyes csoroszlyák által kivetett magmennyiség a középértéktől ±5%-kal térhet el,

a gép mélységtartása megfelelő legyen; például gabonavető gépeknek a mag 90%-át a beállított mélység, ±2 cm-re kell kivetniük; cukorrépánál a kivetett magok a beállított mélység, ±1 cm legyenek,

a szemenkénti vetőgépeknél általános követelmény, hogy a vetőszerkezet celláinak több mint 80%-a egy magot vessen; az üres cellák aránya 6% alatt maradjon,

a vetőszerkezet hajtása útarányos legyen, ami biztosítja, hogy az 1 folyóméter sorhosszra kiadagolt magmennyiség független legyen a haladási sebességtől.

Az útarányos hajtás alatt azt értjük, hogy a vetőszerkezet a vetőgépnek a talajon járó kerekéről kapja a hajtást. Ez a talajhajtású kerék lehet a vetőgép járókereke, vagy – például szemenkénti vetőgépeknél – az egyes vetőelemek támasztókereke. Ezt a hajtást „szinkronhajtás”-nak is nevezik. Az útarányos hajtás megvalósítható „szinkron kardántengellyel” is. Régebben készültek olyan traktorok, amelyeknek kétféle kardántengelye volt: a motorfordulattal arányos (540, 750 és 1000 ford/min), valamint a kerékarányos kardán.

A szemenkénti vetőgépek feladata a cukorrépa, a kukorica, a napraforgó, a szója vagy a különféle zöldségmagok pontos vetése. Ezek a magok gabonavetőgéppel nem vethetők ki elég pontosan.

A vetőszerkezetek csoportosítása

A szemenkénti vetőszerkezeteknek eddig számos változata alakult ki. Ezekről áttekintést adhat a következő csoportosítás:

a) Mechanikus vetőszerkezetek:

peremcellás,

szalagos,

merítőkanalas,

szorítóujjas,

egyéb.

b) Pneumatikus vetőszerkezetek:

szívó rendszerű,

nyomó rendszerű.

A gépszerkesztők eredetileg arra törekedtek, hogy mindkét fő változat gépei alkalmasak legyenek mindenféle mag vetésére, amit az adagolóelem cseréjével lehet megoldani. A sokéves tapasztalat azonban azt mutatta, hogy ezt a feladatot technikailag elég nehéz megoldani, mert a magvak nagysága és alakja erősen eltérő, ami megnehezíti azt, hogy ugyanazzal a szerkezettel valamennyi magot egyformán jól vessünk.

A gyakorlat kialakította a maga kategóriáit, amely szerint a szemenkénti vetőgépeket az elsősorban elvethető magvak szerint csoportosítják.

Eszerint a következő gépeket ismerjük:

cukorrépa-vetőgépek,

kukorica-vetőgépek,

zöldségmag-vetőgépek.

A cukorrépa- és kukorica-vetőgépek vetőelemcserével más magvak vetésére is alkalmassá tehetők.

A szemenkénti vetőgépeknek az írásunk elején ismertetett általános követelményeken kívül még a következő igényeket kell kielégíteniük:

biztosítsák a kivethető magmenynyiség tág határok közötti állítását. A beállított értéktől az eltérés ne haladja meg a ±1%-ot. A hektáronkénti tőszám 40.000-120.000 között legyen beállítható,

a vetési mélység fokozatmentesen, vagy nagyszámú fokozatban 3 és 15 cm között legyen állítható,

a kivetett magok 90%-a a beállított mélység ±1 cm-re kerüljön,

a kivetett magok 80%-a az elméleti tőtávolságtól maximum 25%-kal térhet el,

az indító műtrágya 2-5 cm-re a vetési mélység alá és 5 cm-re a lehelyezett mag mellé kerüljön.

A vetőszerkezet a szemenkénti vetőgépek legfontosabb része. A vetés egyenletessége elsősorban a vetőszerkezettől függ. Ezért nagyon fontos annak megismerése, a vetőszerkezet és a kivetendő mag méretének, alakjának gondos öszszehangolása a cserélhető magadagoló elemek kiválasztásával, a tőtávolság gondos beállításával.

A mechanikus vetőszerkezetek közül leggyakrabban alkalmazott peremcellás vetőszerkezet működése vázlata:

A járókerékről hajtott celláskerék a felülről bekerülő magokat körülbelül fél fordulat után alul kiejti. A cellák körbefutó hasítékában elhelyezett magkilökő ék a magokat lefelé tereli, hogy azok minél rövidebb úton a magágyba kerüljenek. A cellákból a fölösleges magokat maglesodró kerék távolítja el. Egyes típusokon kerék helyett állítható lesodrólemezt alkalmaznak.

A cellás kerék cserélhető. Egy géphez különböző lyukméretű celláskerék-sorozatot készítenek. Ebből a kivetendő mag méretének leginkább megfelelőt kell kiválasztani. Az a megfelelő cellaméret, amelynél a cellába csak egy mag fér el, de a kerék a magfrakció nagyobb méretű magjait is kiveti, különben a nagyobb magok az utántöltések során felhalmozódnak, dugulást és hiányos vetést okoznak. Tanácsos a ki nem vetett nagyobb magokat időnként leereszteni. A magvak drazsírozása és pontos kalibrálása csökkenti ennek a problémának a súlyosságát, de teljesen nem szünteti meg.

Az országszerte nagy számban alkalmazott Rau Exacta gépek szintén peremcellás vetőszerkezettel rendelkeznek.

A pneumatikus, szívó rendszerű vetőszerkezeteknél az általában függőleges helyzetű vetőtárcsa a rajta lévő szívókákkal a vetőládából felszippantja, majd alul a magágyba ejti a magokat. A szívókákra ragadt fölösleges magokat egy kivételével a fésűs maglesodró távolítja el. A magra ható szívóerő a furat alsó helyzetében megszűnik, mert a lyukakat belülről egy gumihenger eltakarja.

Szívórendszerű vetőszerkezetet több gyártó cég is előállít. A gépek vetőtárcsáinak átmérője 250-300 mm. Egy géphez többféle tárcsasorozat is tartozik (RAU Multisem, Rau Maxem, Kühne-DRILL, ACCORD, stb.).

A mechanikus vetőszerkezetek közül leggyakrabban alkalmazott peremcellás vetőszerkezet működési vázlata:

Ehhez a típushoz tartozik a román gyártmányú SPC-6-os vetőgép is, amely azonban ujjas lesodróval rendelkezik. A gép kukorica, napraforgó, ricinus, szója, borsó, bab, cirok, kender vetésére is alkalmas. A gépre szerelhető sávos permetezővel a vetéssel egyidőben gyomirtó- és rovarirtószer egyaránt kijuttatható. Traktorigénye 37 kW. A gép 12 soros kivitelben is készül.

Szívó rendszerű vetőszerkezet és vetőgép (SPC-6)

a működési vázlat

a vetőgép vázlata

A pneumatikus, nyomó rendszerű vetőszerkezetek közül a központi dobos (Cyclo) megoldást mutatom be, hiszen ez az IH kukoricavetőgépek révén általánosan ismert.

Az IH Cyclo vetőszerkezetének működési vázlata:

Keresztmetszet és a dob hosszmetszete

A forgó vetődob belsejében a ventillátor túlnyomást idéz elő, ami a magtartályból a dobba kerülő magokat rátapasztja a dob belső felületén a lyukakra. A gumigörgők egy pillanatra soronként letakarják a lyukakat (6 db/sor), megszűnik a magra ható túlnyomás, a magok – a tölcsérekkel vezetve – csöveken és a csoroszlyákon át a talajba jutnak.

A vetőszerkezet eredetileg kukorica vetésére készült, de vetődobcserével alkalmas napraforgó, szója és cukorrépa vetésére is, bár ez utóbbi vetési pontossága nem éri el a peremcellás precíziós vetőgépekét.

A vetőgépek ellenőrzése és beállítása

A vetés megkezdése előtt el kell végezni a következőket:

vetőelemek ellenőrzése, szükség esetén cseréje (magméret, tőtávolság figyelembevételével),

csoroszlyák távolságának (sortávolság) ellenőrzése, beállítása (esetleg cseréje),

vetési mélység előzetes beállítása,

a nyomjelzők beállítása a csatlakozósorhoz,

a kivetendő magmennyiség beállítása (táblázat alapján) és ellenőrzése leforgatási próbával.

légszállító ventillátorok ellenőrzése, tömítések cseréje, hidraulikus kiemelő- és hajtórendszerek gyorskapcsolóinak, csővezetékeinek, tömítéseinek ellenőrzése.