MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap

MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap
76/496-182 :: 30/9-439-158 :: info@mezohir.hu

Tavaszi vetés

A még hátralévő tavaszi vetések előtt – zömében szemenkénti vetésről van szó! – nem árt a rajzra pillantani: a feladat adott!

2002-03
[ tartalomjegyzék ]

 

Mielőtt bármit is tennénk, az eszközök karbantartása, beállítása nélkül nem indulhatunk el. Így tudjuk csak kielégíteni azt a sok-sok követelményt, amelyet a vetőgépekkel szemben támasztunk. Ezek a következők:

  • a vetőgép ne törje a szemeket, a szemtörés értéke nem lehet több, mint 1-2%,
  • a kivetett magmennyiség tág határok között, gyorsan változtatható legyen,
  • a kiadagolás nem függhet a magládában lévő mennyiségtől,
  • a kivetett magmennyiség eltérése sík területen ±3%, lejtőn ±10% között változhat,
  • az egyes csoroszlyák által kivetett magmennyiség a középértéktől ±5%-kal térhet el,
  • a gép mélységtartása megfelelő legyen; például gabonavető gépeknek a mag 90%-át a beállított mélység, ±2 cm-re kell kivetniük; cukorrépánál a kivetett magok a beállított mélység, ±1 cm legyenek,
  • a szemenkénti vetőgépeknél általános követelmény, hogy a vetőszerkezet celláinak több mint 80%-a egy magot vessen; az üres cellák aránya 6% alatt maradjon,
  • a vetőszerkezet hajtása útarányos legyen, ami biztosítja, hogy az 1 folyóméter sorhosszra kiadagolt magmennyiség független legyen a haladási sebességtől.
  • Az útarányos hajtás alatt azt értjük, hogy a vetőszerkezet a vetőgépnek a talajon járó kerekéről kapja a hajtást. Ez a talajhajtású kerék lehet a vetőgép járókereke, vagy – például szemenkénti vetőgépeknél – az egyes vetőelemek támasztókereke. Ezt a hajtást „szinkronhajtás”-nak is nevezik. Az útarányos hajtás megvalósítható „szinkron kardántengellyel” is. Régebben készültek olyan traktorok, amelyeknek kétféle kardántengelye volt: a motorfordulattal arányos (540, 750 és 1000 ford/min), valamint a kerékarányos kardán.

    A szemenkénti vetőgépek feladata a cukorrépa, a kukorica, a napraforgó, a szója vagy a különféle zöldségmagok pontos vetése. Ezek a magok gabonavetőgéppel nem vethetők ki elég pontosan.

    A vetőszerkezetek csoportosítása

    A szemenkénti vetőszerkezeteknek eddig számos változata alakult ki. Ezekről áttekintést adhat a következő csoportosítás:

    a) Mechanikus vetőszerkezetek:

  • peremcellás,
  • szalagos,
  • merítőkanalas,
  • szorítóujjas,
  • egyéb.
  • b) Pneumatikus vetőszerkezetek:

  • szívó rendszerű,
  • nyomó rendszerű.
  • A gépszerkesztők eredetileg arra törekedtek, hogy mindkét fő változat gépei alkalmasak legyenek mindenféle mag vetésére, amit az adagolóelem cseréjével lehet megoldani. A sokéves tapasztalat azonban azt mutatta, hogy ezt a feladatot technikailag elég nehéz megoldani, mert a magvak nagysága és alakja erősen eltérő, ami megnehezíti azt, hogy ugyanazzal a szerkezettel valamennyi magot egyformán jól vessünk.

    A gyakorlat kialakította a maga kategóriáit, amely szerint a szemenkénti vetőgépeket az elsősorban elvethető magvak szerint csoportosítják.

    Eszerint a következő gépeket ismerjük:

  • cukorrépa-vetőgépek,
  • kukorica-vetőgépek,
  • zöldségmag-vetőgépek.
  • A cukorrépa- és kukorica-vetőgépek vetőelemcserével más magvak vetésére is alkalmassá tehetők.

    A szemenkénti vetőgépeknek az írásunk elején ismertetett általános követelményeken kívül még a következő igényeket kell kielégíteniük:

  • biztosítsák a kivethető magmenynyiség tág határok közötti állítását. A beállított értéktől az eltérés ne haladja meg a ±1%-ot. A hektáronkénti tőszám 40.000-120.000 között legyen beállítható,
  • a vetési mélység fokozatmentesen, vagy nagyszámú fokozatban 3 és 15 cm között legyen állítható,
  • a kivetett magok 90%-a a beállított mélység ±1 cm-re kerüljön,
  • a kivetett magok 80%-a az elméleti tőtávolságtól maximum 25%-kal térhet el,
  • az indító műtrágya 2-5 cm-re a vetési mélység alá és 5 cm-re a lehelyezett mag mellé kerüljön.
  • A vetőszerkezet a szemenkénti vetőgépek legfontosabb része. A vetés egyenletessége elsősorban a vetőszerkezettől függ. Ezért nagyon fontos annak megismerése, a vetőszerkezet és a kivetendő mag méretének, alakjának gondos öszszehangolása a cserélhető magadagoló elemek kiválasztásával, a tőtávolság gondos beállításával.

    A mechanikus vetőszerkezetek közül leggyakrabban alkalmazott peremcellás vetőszerkezet működése vázlata:

    A járókerékről hajtott celláskerék a felülről bekerülő magokat körülbelül fél fordulat után alul kiejti. A cellák körbefutó hasítékában elhelyezett magkilökő ék a magokat lefelé tereli, hogy azok minél rövidebb úton a magágyba kerüljenek. A cellákból a fölösleges magokat maglesodró kerék távolítja el. Egyes típusokon kerék helyett állítható lesodrólemezt alkalmaznak.

    A cellás kerék cserélhető. Egy géphez különböző lyukméretű celláskerék-sorozatot készítenek. Ebből a kivetendő mag méretének leginkább megfelelőt kell kiválasztani. Az a megfelelő cellaméret, amelynél a cellába csak egy mag fér el, de a kerék a magfrakció nagyobb méretű magjait is kiveti, különben a nagyobb magok az utántöltések során felhalmozódnak, dugulást és hiányos vetést okoznak. Tanácsos a ki nem vetett nagyobb magokat időnként leereszteni. A magvak drazsírozása és pontos kalibrálása csökkenti ennek a problémának a súlyosságát, de teljesen nem szünteti meg.

    Az országszerte nagy számban alkalmazott Rau Exacta gépek szintén peremcellás vetőszerkezettel rendelkeznek.

    A pneumatikus, szívó rendszerű vetőszerkezeteknél az általában függőleges helyzetű vetőtárcsa a rajta lévő szívókákkal a vetőládából felszippantja, majd alul a magágyba ejti a magokat. A szívókákra ragadt fölösleges magokat egy kivételével a fésűs maglesodró távolítja el. A magra ható szívóerő a furat alsó helyzetében megszűnik, mert a lyukakat belülről egy gumihenger eltakarja.

    Szívórendszerű vetőszerkezetet több gyártó cég is előállít. A gépek vetőtárcsáinak átmérője 250-300 mm. Egy géphez többféle tárcsasorozat is tartozik (RAU Multisem, Rau Maxem, Kühne-DRILL, ACCORD, stb.).

    A mechanikus vetőszerkezetek közül leggyakrabban alkalmazott peremcellás vetőszerkezet működési vázlata:

    Ehhez a típushoz tartozik a román gyártmányú SPC-6-os vetőgép is, amely azonban ujjas lesodróval rendelkezik. A gép kukorica, napraforgó, ricinus, szója, borsó, bab, cirok, kender vetésére is alkalmas. A gépre szerelhető sávos permetezővel a vetéssel egyidőben gyomirtó- és rovarirtószer egyaránt kijuttatható. Traktorigénye 37 kW. A gép 12 soros kivitelben is készül.

    Szívó rendszerű vetőszerkezet és vetőgép (SPC-6)

  • a működési vázlat
  • a vetőgép vázlata
  • A pneumatikus, nyomó rendszerű vetőszerkezetek közül a központi dobos (Cyclo) megoldást mutatom be, hiszen ez az IH kukoricavetőgépek révén általánosan ismert.

    Az IH Cyclo vetőszerkezetének működési vázlata:

    Keresztmetszet és a dob hosszmetszete

    A forgó vetődob belsejében a ventillátor túlnyomást idéz elő, ami a magtartályból a dobba kerülő magokat rátapasztja a dob belső felületén a lyukakra. A gumigörgők egy pillanatra soronként letakarják a lyukakat (6 db/sor), megszűnik a magra ható túlnyomás, a magok – a tölcsérekkel vezetve – csöveken és a csoroszlyákon át a talajba jutnak.

    A vetőszerkezet eredetileg kukorica vetésére készült, de vetődobcserével alkalmas napraforgó, szója és cukorrépa vetésére is, bár ez utóbbi vetési pontossága nem éri el a peremcellás precíziós vetőgépekét.

    A vetőgépek ellenőrzése és beállítása

    A vetés megkezdése előtt el kell végezni a következőket:

  • vetőelemek ellenőrzése, szükség esetén cseréje (magméret, tőtávolság figyelembevételével),
  • csoroszlyák távolságának (sortávolság) ellenőrzése, beállítása (esetleg cseréje),
  • vetési mélység előzetes beállítása,
  • a nyomjelzők beállítása a csatlakozósorhoz,
  • a kivetendő magmennyiség beállítása (táblázat alapján) és ellenőrzése leforgatási próbával.
  • légszállító ventillátorok ellenőrzése, tömítések cseréje, hidraulikus kiemelő- és hajtórendszerek gyorskapcsolóinak, csővezetékeinek, tömítéseinek ellenőrzése.
  • dr. Kocsis Sándor