Az itt élő emberek a halászat mellett nagyon értettek a hagyományon alapuló, kézimunka-igényes szántóföldi kertészethez. A káposztafélék és gyökérzöldségek, de egyéb kertészeti kultúrák számára is kedvez a nem túl vastag termőrétegű, kavicságyon fekvő öntéstalaj. Most, így február végén nem ildomos forgolódni a határban – különösen az éjszakai eső után – mégis ezt tesszük. Czina Ferenc kertész ragaszkodik ahhoz, hogy vessünk egy pillantást a földben lévő, nem fejesedő hagymára, a prizmából káposztát tisztító, szállításra előkészítő emberekre és a fóliasátrakra. Gyalogolunk a szigetközi csendben, és közben szívjuk magunkba a semmi mással össze nem téveszthető, kipárolgó föld illatát. A felhők közül előbukkanó nap sugarai már tavaszt idéző meleget árasztanak, nyugtalanítva a földből élő embert, de könnyen belátható, hogy kint dolgozni még korai lenne. Nagyszigetben – ahogy ezt a határrészt nevezik – nincsenek nagy egybefüggő táblák. A Duna megannyi kis oldalága és erei szabnak természetes határokat, éltető vizet biztosítva a kertészetnek és egyéb kultúráknak.

Egészséges életszemlélettel

Minél magasabb iskolai végzettségű az ember, annál több munkára fogható a mi szakmánkban. Minél messzebb lát, annál jobban hajszolja magát, míg az egyszerű ember ennek a csapdának kevésbé van kitéve – mondja a negyvenes évei közepén járó agrármérnök, Czina Ferenc. Tanárnő felesége – Erzsébet aszszony – éppen az iskolából érkezik a késő délelőtti órában, és azonnal kész bekapcsolódni a szakmai beszélgetésbe. Eddig is családi jellegű volt a gazdálkodás, hiszen mindenki kivette a részét a kertészkedésből, állattartásból, de ezután nevesített, regisztrált családi gazdaság keretei között, annak vélhető öszszes előnyével végzik tovább mezőgazdasági tevékenységüket. Czináék nagycsaládban élnek, ami a szülők vágya volt, és szerencsésen teljesült. 15 és 17 évesek a nagyobb fiúk – utóbbi kertészmérnök szeretne lenni – 5 és 8 évesek a kicsik. A gyerekek is segítenek a munkákban, a nagyobbak tevőlegesen is részt vállalnak, míg a kicsik egyelőre megfigyelőként vannak jelen. Az ő feladatuk – a felelős gondolkodás kialakulását elősegítendő – az erre a célra kialakított baromfiólakban élő, rájuk bízott állatok gondozása. A kakas, a tyúkok, kacsák, nyulak stb. tartásáért, életéért, komfortjáért ők tartoznak felelősséggel. Megtanulják a gondoskodást, azt, hogy szabad hibázni is, és azt hogyan kell helyrehozni. Mindez vélhetően kamatozni fog a felnövő gyerekek gondolkodásmódjában, és felkészíti őket az életre, embertársaik humánus, érzelmi alapon történő, igazságos kezelésére.

A génekkel jött a földművelés szeretete

Czina Ferenc édesapja abonyi, édesanyja mezőtúri származású, így aztán ő ceglédi gyerek volt – mondja némi iróniával. A családi ősök 25 holdas kisnemesek voltak, ebből az örökségből a kárpótlás során jöttek vissza földek, és ami még fontosabb ennél, az a genetikai örökség. A mai napig ez teszi lehetővé, hogy az ember ösztönösen érezze, mit kell csinálni a földdel, az állattal, anélkül, hogy azonnal tudományos gondolkodásba fogna.

Az óvári egyetem elvégzése után Czina Ferencet munkaszerződés kötötte Kónyba a tsz-hez, ezt azonban hamar felbontották. A gazdálkodó emellett a „hangszerek királynőjével” való szerelmét sem titkolja, hiszen sokan tapasztalhatták országszerte, hogy sírt kezében a hegedű. Saját bevallása szerint hatalmába is kerítette egy időben a zene és a néptánc csodálatos világa, amikor azért szerződött Jászberénybe dolgozni, hogy ott a táncegyüttes prímásaként kettős életet éljen. Amíg fiatal az ember, azt hiszi, hogy a nap nem huszonnégy órából áll. Aztán jött a nagy felismerés, hogy a muzsikálásból nem, csak a szakmából lehet megélni, és visszajött megnősülni, letelepedni Dunaszigetre. Alkotó évek következtek, felelős munkával és következetességgel. Megfogant a kertészkedés gondolata, ami azonnal két hektár földbérlettel és Trabant-utánfutós megoldással indult, miközben a közeli állami gazdaságba járt dolgozni. Saját palántaneveléssel – de csak kiváló holland fajtákkal -, kézi palántázással, sok fizikai munkával, nagy örömmel és elszántsággal folyt a munka és teltek az évek. A vállalkozás hozadékaként épült a családi ház, és kezdődött a család és a kertészet lassú gyarapodása. Erre az időre datálható annak a szakmai körnek a kialakulása, akiktől – némi átformálódást beleértve – a mai napig korrekt feltételek mellett lehet az input anyagokat megvenni, illetve akiknek a megtermelt „portéka” biztonságosan eladható.

Történelmi termőhely

A Szigetköz a káposztafélék és a gyökérzöldségek számára talajtani és klimatikus szempontból egyaránt kedvező termőhely, ami a tevékenység megválasztása szempontjából döntőnek bizonyult. A genetikai potenciált a holland eredetű hibrid vetőmagok adták. A tapasztalt munkaerőt a nagymama személyesítette meg, ő keltette fel az érdeklődést a fiatalokban e tevékenység után. Czina Ferenc induló kertészete fejeskáposzta és kelkáposzta termelésére alakult. A palántázást – május, június, július hónapokban – szakaszosan végezték, ami júliustól karácsonyig folyamatosan lehetővé tette a kereskedők kiszolgálását. Az akkori alku egyszerűbb volt a mainál, hiszen a fogyasztói árból 20-30% kereskedelmi árrést vontak le, a többi a termelőé maradt. Ma a dolog gyakorlata teljesen megváltozott, mert a kiskereskedelmi ár 30-50%-a marad a termelőé, igaz, a mennyiségi igények közben viszont mintegy a korábbi tízszeresére nőttek. Az egyik szemünk sír, a másik meg nevet – mondja Czina Ferenc, de a változó körülményekhez és a piachoz alkalmazkodva kellett változtatni a gazdaság méreteit és szervezettségét. Éppen ezért volt nagyon izgalmas időszak a kárpótlásé, főképpen míg ki nem derült, hogy mennyi kárpótlási jegy áll rendelkezésünkre, és hogy sikerül a licit. Utána már jó irányba fordultak a dolgok, mert 18 ha került a birtokunkba, és a „földbérleti piac” is további terjeszkedést tett lehetővé. Így sikerült – a bérletekkel együtt – 118 ha-ig feltornászni az általunk művelt terület nagyságát, amelynek nagyobbik részén már szántóföldi növénytermesztéssel foglalkoztunk. A 100 ha bérelt földnek 91 tulajdonosa volt, amiből látszik, hogy mennyire szétszabdalt és kis területekből állt össze ez a határrész.

Dialektika a földtulajdon körül

Az agyonszabdalt dunaszigeti határra akkor mindenki azt mondta, hogy itt a kárpótlás elviselhetetlenül rossz viszonyokat teremtett. Nem a tulajdonosok felelőtlen magatartásán múlt ez a helyzet, hanem csupán a kényszer szülte. Később kiderült, hogy mégsem annyira rossz ez az állapot, hiszen éppen az előbb említett helyzetnek köszönhetően sem a spekulánsok, sem pedig az osztrákok nem jöttek ide földvásárlási szándékkal. Nem tetszett nekik a rengeteg tulajdonos és az apró „birtokok” sokasága, úgy gondolták, az itteni földekből soha nem lesz nagybirtok. – A kertészkedésnek és föld jobb megbecsülésének viszont kifejezetten kedveztek a körülmények – mondja Czina Ferenc. – Ez a dunaszigeti határ a „sok sarkú épület” tipikus megfelelője, ahol minden sarokba külön be kell nézni, hogy tisztán lásson az ember. Itt is megterem a gabona – de nem feltétlenül étkezési minőségben -, vagy az aprómag, de még a minőségi vetőmag is. Sok mindennel próbálkoztam a hosszú kísérleti időszakban, a terület és a körülmények jobb megismerése érdekében. A beruházásokat, gépvásárlást – alapos meggondolás után – csak akkor lehetett komolyan megindítani, ha letisztult a kép és világossá vált a szándék.

Szövetkezni nehéz dolog

Az újdonsült földtulajdonosokat olyan kezdeti vehemencia, elszántság jellemezte, amely egyeseknél megmaradt és komoly gondolkodású, haladó szellemű gazdává tette őket, másoknál elszállt, ami által ők a közös munkára és összefogásra is alkalmatlanná váltak. – Nos, Dunaszigeten sem volt ez másképp, ezért a kezdeti próbálkozások után be kellett látni, hogy a felfogásbeli különbségek miatt nem lehet társulni – mondja Czina Ferenc, aki pedig látott volna ebben fantáziát. – Ezen a vidéken 15 kertész nem tud társulni, és minimum 150 milliós termelési értéket létrehozni – mint például a dél-alföldi régióban –, ami pedig a működés garanciája lenne. Így maradt a mi gazdaságunkban a kertészet és a takarmánytermesztés, összesen 45 ha-on. Ehhez ki kellett alakítani a termelés szerkezetét, és be kellett állítani a sertésállományt. Ma 15 anyakocának és a szaporulatának termeljük meg a takarmányszükségletét, ez a tevékenység kiválóan kiegészíti a kertészetet. A kertészet a telephelyhez viszonyítva ezer méteren belül helyezkedik el, és a területek mindenütt természetes vízfolyásból öntözhetőek. A kis terület is képes magas árbevételt produkálni, ha az ember jól választ növényt, és kellő szakértelemmel kezd munkához – hangzik a recept. A kertészeti termelésnek az a jellemzője, hogy egy hektár területen a szántóföldi növények árbevételének tízszeresét képes adni. Csak egy nagy csapás szólhat közbe – és két éve ez be is következett – a szárazság, ami még öntözés mellett is óriási károkat tud okozni. Ilyenkor gondolkodik el az ember azon, hogy hogyan tökéletesíthetné az öntözési rendszerét.

Öntözés nélkül nagy a kockázat

A hagyományos öntözőberendezések ideje lejárt, mert nagyon körülményesen telepíthetőek, gazdaságtalanok, és müködtetésükhöz nem áll rendelkezésre megfelelő munkaerő. Az öntöződobos szerkezetek már lényegesen kedvezőbb mutatókkal rendelkeznek, és a szlovák Szigma típusok jól beváltak a kertészetben. Ehhez a tevékenységhez néhány fontos kritériumnak meg kell felelni, ilyen az üzembiztonság, az, hogy kizárható legyen a szélérzékenység, és fontos, hogy az apparátust az alaktalan kis táblákra is jól lehessen telepíteni. A Bauer öntözőgépek már nagyon jó minőségben dolgoznak – behúzási idejük 8 óra – de a kezdő és befejező két-két óra között, a szélviszonyok hatására ennek a berendezésnek a szórásképe sem elég jó. Volt olyan kifli alakú rész, amely egyetlen milliméter vizet sem kapott, a szélviszonyokat pedig – 8 szélmentes nap van egy évben – nem lehet befolyásolni. Tovább kellett tehát gondolkodni, keresgélni, míg el nem jutottunk ahhoz az izraeli technológiához, amely valóban a kényszer hatására jött létre a kevés vízzel rendelkező kibucokban. Mini szórófejek sokaságával – 100 db/ha – ez a probléma még az alaktalan kis területeken is megoldható, mert a gerincvezetékből sűrűn leágazó oldalágakra ültetett, csupán 70 cm magasan működő szórófejek mindenütt egyenletesen beöntözik a területet. Igény szerint többször indíthatók, és egész addig állandó üzembiztonságot adnak, amíg a végnyomás nem csökken 3 atm. alá.

A kertészet költséges ágazat

Ma 1 ha kertészeti kultúra 7-800.000 Ft költséggel valósítható meg eredményesen. A nyugati országrészben a nagyobb kertészetek maradtak meg, és ezek között nagy a távolság, nem úgy, mint az Alföldön, vagy a Nyírségben. A kamionnyi tételben termő áru ezért az utóbbi helyeken lelhető fel inkább. Természetesen a legnagyobb ellenfél a kertészeti termékek piacán az import. Jön Észak-Afrikából szinte mindenféle termék, de például a lengyel káposzta előállítása is feleannyiba kerül, mint nálunk, mert a tenyészidőszakban ott sem öntözni, sem védekezni nem kell. Nagyon meg kell tehát gondolni a termelés nagyságrendjét, és a mindenkori piac figyelembevételével – erre apró jelek utalnak csak – kell növényt választani. Sokszor pedig a szállítási költségek döntik el egy-egy termék gazdaságosságát. Gyakran változnak a termékekkel kapcsolatos méretigények is, például éppen a káposzta esetében, aminél most a kisebb fejek a kelendőbbek. Ekkor más technológiával, sűrűbben – a terület jobb kihasználásával – célszerű beállítani a növényt, amihez persze 1/2 cm tűrőképességgel dolgozó ültetőgép szükséges. Ez viszont már nem az a technika, ami a gépszínben bárkinek rendelkezésére áll, mert ez a berendezés mintegy 1,5 millió forintba kerül.

A mennyiségi versenyt állni ma már szinte lehetetlen, viszont a minőség tekintetében mindenkinek lehet keresnivalója. Ehhez olyan anyagokkal kell dolgozni, amelyek nem károsak az emberi szervezetre. Csak a példa kedvéért mondja Czina Ferenc, hogy nitrogén műtrágyát fejtrágyázás céljára egyáltalán nem használ. Helyette Bactofil talajbaktérium-sűrítménnyel dolgozik, amelynek előnye, hogy a levegő nitrogénjét köti meg a növény számára. A fejtrágya költségének csak harmadába kerül, a primőrökre nagyon jó hatású, az egészségre pedig ártalmatlan. Az így előállított termékek a konvencionális és a biotermékek között helyezkednek el.

Piaci versenyben

Az értékesítési csatornák megbízhatatlansága jelenti ma a kertészek legnagyobb gondját. Kevés a garantáltan jó feldolgozópartner, és nagyon sok helyen teljesen mindegy, hogy köt-e szerződést az ember, mert azt, árubőség esetén, azonnal felrúgják, valamilyen okra hivatkozva. A felvásárlócégek egyébként is szívesen térnek ki a válaszadás elől akkor, amikor a kertész döntési helyzet elé kerül, vagyis amikor határoznia kell, miből mennyit termeljen. Czina Ferenc azon bátor kertészek egyike, aki nem köt szerződést senkivel, de vannak évtizedes megbízható kapcsolatai, amelyek „gentleman’s agrement”-alapon jól működnek. A dunaszigeti karalábé, bimbóskel, brokkoli még egyszer sem öregedett meg lábon, azonban rengeteg befektetett energiát emészt fel minden évben, hogy ez így legyen. A három téli hónap pedig gyakorlatilag azzal telik, hogy informálódik, figyel az ember, ahol csak mód nyílik rá. Befektetni csak ezután lehet, és még így sincs garancia arra, hogy piaci fordulat nem történik. A jövő szempontjából a kisebb kertészetek számára megnyugtató megoldás lehet, ha beindul a szárítmánykészítés, amit egyre többen fontolgatnak. Az alapanyagul szolgáló gyökérzöldség, zeller, káposzta, brokkoli, karfiol és hagyma ára ezeknél a feldolgozóknál egyelőre még nagyon alacsony. Ez viszont kizárja azt, hogy az árut messziről szállítsák, hiszen a piac nem bírja el ezt a pluszköltséget. A minőségi követelmények viszont alacsonyabbak, vagyis nagyon sok szempont szerint lehet mérlegelni – mondja Czina Ferenc. – A szárítmány-alapanyag termesztése tehát új lehetőséget és új profilt jelenthet a közeli jövőben.

Az idei év vetésszerkezete Czina Ferencnél már összeállt. Eszerint a gazdálkodó a 45 ha felén gabona- és takarmánytermesztést folytat az állatok részére. – A kertészetben 3 ha zellert, 3 ha paprikát és 18 ha káposzta termesztését tervezzük, mert ezekre biztosnak tűnő piac ígérkezik. Természetesen a fóliák alatt palántanevelés és – kanadai eredetű Jumbó fajtával – fóliás paprikatermesztés is folyik, fekete fátyolfóliás módszerrel. A kertész kíváncsisága azonban természetesen határtalan, és ennek megfelelően sok növény vizsgázik még a sátrak sajátos klímája alatt, a jövő reménységeként.