Az állomány egészségének egyik kulcsfontosságú eleme a fertőző betegségek behurcolásának megakadályozása, illetve esetleges behurcolásakor a kór leküzdésére való felkészültség. Ennek érdekében a lúdtartó telepeken is elengedhetetlen az általános és specifikus védekezési teendők betartása.

A járványvédelem általános vonatkozásai

Az első és talán a legfontosabb teendő a telep körülkerítése, és a kerítés állandó karbantartása, ami nem csak járvány-, hanem vagyonvédelmi célból is szükséges. Így az állattartó telepet is két részre osztjuk. Az egyik az úgynevezett belső termelőrész, vagy tiszta, fehér zóna, a másik a külső, fertőzöttnek tekinthető, fekete zóna.

A telepre irányuló személy- és járműforgalmat lehetőleg a legszükségesebb, minimális szintre kell korlátozni, és csak az erre a célra kijelölt bejárati kapukon át szabad lebonyolítani. A telepen dolgozók a személybejáratnál előzetes kéz- és lábbeli-fertőtlenítés után, munkaruhában léphetnek be a telepre. Munkaruhában a telepről senki sem távozhat. Idegen személy is csak előzetes kéz- és lábbeli-fertőtlenítés után léphet a telep területére. Közvetlen járványveszély esetén a telep látogatását meg kell tiltani. A kéz és lábbeli fertőtlenítésére szolgáló berendezéseket naponta új, frissen készített fertőtlenítő oldattal kell ellátni. Állati eredetű élelmiszert nyers állapotban a telepre bevinni tilos. Étkezni csak az arra kijelölt helyiségben szabad.

A telep járműforgalmát úgy kell szabályozni, hogy a belső forgalmat lebonyolító járművek lehetőleg ne hagyják el a telep területét, a külső forgalmat bonyolító járművek pedig csak a legszükségesebb esetekben járjanak be a telepre, a járműfertőtlenítő medencén való áthaladás után. A járműfertőtlenítő medencét (6 m hosszú, 3 m széles és 30 cm mély) 20 cm mélységben töltsünk meg fertőtlenítőoldattal. A medencét folyamatosan üzemeltetni kell, elszenynyeződése esetén, de legalább hetenként azonban ki kell tisztítani, és tartalmát a leeresztő csövön le kell engedni.

A telepen egyidőben különböző korcsoportba tartozó állatállományt csak elkülönítve szabad tartani. Amennyiben újabb szállítmány naposliba, vagy kifejlett lúd érkezik, az állatokat elkülönítve karanténba kell elhelyezni, 30 napra. Az elkülönített állatok mellé külön gondozót kell beosztani, aki más állat gondozásában nem vehet részt.

A telep belső higiéniás rendje

A telepen belül – a különböző korú állatcsoportok miatt – a megfelelő tiszta (csíraszegény) környezet megteremtéséhez szükség van a különböző teleprészek közötti forgalom szabályozására, az útvonalak meghatározására, a fertőzésre lehetőséget adó létesítmények (betegelkülönítő, boncoló, hullaégető, trágyatelep) elszigetelésére. Ugyancsak fontos az állatok biológiai igényének megfelelő takarmány-, víz és alomanyag biztosítása.

Mielőtt egy épületbe újabb állomány kerülne, elkerülhetetlen bizonyos munkák elvégzése. Minden ólat, szállást megfelelően elő kell készíteni a betelepítés előtt. Az épületet megüresedése után azonnal ki kell takarítani. Az almot és a trágyát el kell távolítani, a mozdítható berendezési tárgyakat ki kell vinni, és az alábbi részfolyamatok szerint kell fertőtleníteni:

tisztogatás és takarítás,

felületek fertőtlenítése,

levegő fertőtlenítése,

szellőztetés és pihentetés.

A fertőtlenítés során először áramtalanítani kell az épületet, majd a porképződés elkerülése végett vízzel kell permetezni vagy öntözni. A fertőtlenítendő helyet, helyiséget tisztára kell seperni. A mennyezetet, a falakat, ajtókat és ablakokat, valamint a berendezési tárgyakat és padozatot seprővel, majd nagynyomású fecskendővel, esetleg több órás áztatással alaposan meg kell tisztítani. Az előkészítés után a kereskedelemben kapható fertőtlenítő oldat valamelyikével kell bőségesen permetezni. Mind a tisztogatást, mind a permetezést a mennyezeten kezdve, felülről lefelé haladva kell elvégezni, oly módon, hogy a helyiség padlója utolsónak maradjon. Fertőtlenítéskor ügyelni kell arra, hogy a fertőtlenítőszer a fertőtlenítést végző dolgozók, továbbá az állatok egészségében ne tegyen kárt. A fertőtlenítéssel foglalkozó dolgozó köteles megfelelő védőruhát és védőfelszerelést viselni. Fertőtlenítést csak olyan személy végezhet, aki arra a munkaköri alkalmassági orvosi vizsgálati eredményei alapján alkalmas, és megfelelő munkavédelmi oktatásban részesült.

A fenti eljárással kitakarított, kifertőtlenítetett, kiszellőztetett, kiszárított és pihentetett épületet be kell almozni. Almozásra nem szabad nedves, penészes, rothadt, illetve olyan alomanyagot használni, amely az állat mozgását nehezíti, vagy sérülést okoz. Az almot felülszórással naponta fel kell frissíteni, a nedves részeket friss alommal kell kicserélni. Naposállat fogadásakor az épületet fel kell fűteni, ügyelni kell a taposás okozta fulladást kiváltó tényezők kiküszöbölésére. A műanyákat kartonpapírral 3-4 napig kerítsük körül. A tömörülési veszély miatt egy csoportba, egy műanya alá 150-200 naposliba kerülhet. Gondoskodjunk a magfelelő szellőztetésről is. Annyi etető- és itatóberendezésre van szükség, amennyi elegendő ahhoz, hogy valamennyi liba egyszerre hozzáférjen. Az etető- és itatóberendezések tisztán tartása alapvető fontosságú, ezeket naponta friss takarmánnyal, illetve vízzel kell feltölteni. A nevelés egész időtartama alatt azonos összetételű táp álljon az állatok rendelkezésére, illetve a takarmányváltáskor biztosítsuk a megfelelő, legalább háromnapi átmenetet! Csak annyi állatot helyezzünk el egy helyiségben, ahány számára – a végleges súlyra számított – szükséges férőhely rendelkezésre áll. A kislibák gondozói a telep más területén lehetőleg ne dolgozzanak.

Tojástermelő ludaknál a tojófészkeket naponta száraz, penészmentes szalmával fel kell frissíteni, de kéthetente egy alkalommal teljesen ki kell cserélni az alomszalmát a tojófészkekben. A tojások gyűjtését naponta kétszer ajánlatos végezni. A tojások gyűjtésére egyszer használatos papírtálcát használjuk, vagy olyan műanyag tojástálcát, amit minden alkalommal fertőtleníteni lehet. Az összeszedett tojásokat minél előbb fertőtlenítsük, és a fertőtlenített tojásokat a tojástárolóba rakjuk át. A tojástárolóba csak teljesen száraz, keltetésre alkalmas tojásokat szabad bevinni. A tárolóhelyiségben a levegő hőmérséklete 12-15°C, a relatív páratartalom 70-80% legyen.

A kifutók higiéniája

A lúdtelepeken rendszerint a kifutók egy része betonozott, és az úsztatócsatorna is a kifutóban helyezkedik el. A kifutók betonozott részét, a betonozott úsztatócsatornákat naponta meg kell tisztítani, és gondoskodni kell friss vízzel történő feltöltésükről. Az itatók és úsztatók túlfolyását meg kell akadályozni. A szennyvíz felszíni szétfolyását is meg kell akadályozni, az esős időben keletkező pocsolyákat, gödröket homokkal célszerű feltölteni. A kifutók betonozott részét, az úsztatócsatornákat, a burkolatlan kifutók talaját, valamint a ludak által sűrűn látogatott terület talaját az állomány távozása után, az új állomány betelepítése előtt fertőtlenítsük. Bármelyik szerrel végezzük a fertőtlenítést, a területet ezt követően 14-21 napig pihentetni kell.

A trágyakezelés

Almos trágyát a telepen nem tárolhatunk, azt az istállóból való eltávolítás után a telepen kívülre kell elszállítani. A hígtrágya kezelését úgy kell megoldani, hogy annak egészségügyi és környezetvédelmi szempontból ne legyen káros hatása. A hígtrágya sem közvetlenül, sem pedig gázai vagy aeroszolja útján nem érintkezhet az állatokkal.

A legeltetés higiéniája

Legelőre csak azonos korú, egy falkába tartozó, fertőzéstől mentes, vagy eredményesen gyógykezelt állatokat szabad engedni. Fiatal állatok csak az idősebbek által nem járt legelőn legeljenek. Növényvédőszerrel kezelt legelőre csak akkor szabad kihajtani, amikor az adott szerre vonatkozó várakozási idő letelt. Műtrágyával kezelt legelőre kihajtani csak akkor szabad, amikor a kiszórás után kapott csapadék vagy öntözés hatására a műtrágyaszemcsék a növényzeten szabad szemmel már nem láthatók.

A kártevők irtása

A telep higiéniája biztosításához a telep egész területén és az épületekben is fontos a kártevők elszaporodásának megakadályozása. Ennek megvalósítása érdekében az alábbi szempontokat tartsuk szem előtt: az ólakból és a környékükről a trágyát naponta távolítsuk el, a mélyalmot a termelési rotáció szerinti állományváltás után hordjuk ki. Távolítsunk el minden szemetet és takarmányhulladékot, ami a rágcsálóknak eleségül szolgálhat. A rágcsálók (patkányok, egerek) ellen mérgezéssel, esetleg más módon is folyamatosan védekezzünk. A méregtartalmú csalétek használati utasítását gondosan tartsuk be.

Az elhullott állatokat műanyagzsákban (csöpögésmentesen) szállítsuk el és semmisítsük meg, vagy a hullákat és a hulladékot a műanyagzsákkal együtt mielőbb égessük el.

A járványvédelem specifikus vonatkozásai

Nagyüzemi lúdtartás esetén a termelés gazdaságossága nagymértékben függ a telepen belül tartott ludak specifikus ellenálló-képességétől. Az egyes fertőző betegségeket megelőzhetjük, ha azok ellen a szervezetet védőoltásokkal immunválaszra képessé tesszük. Ennek köszönhetően a szervezet a számára idegen anyagokat felismeri, és velük szemben célzott immunválaszra képes.

Az immunválasz leggyakrabban úgy jön létre, hogy a szervezet természetes úton találkozik a kórokozóval, és ennek következményeként speciális védekezőképességgel rendelkezik (természetes úton szerzett immunitás). Máskor mesterségesen juttatjuk a kórokozót, annak termékét, vagy a kész hatékony ellenanyagot az állat szervezetébe (mesterséges immunitás, vagy betegségek elleni oltás). A lúdállományokban a baromfikolera ellen mesterséges immunizálással védekeznek. Az első vakcinázásra általában 6-8 hetes korban kerül sor, amit 2-4 hét múlva kell megismételni. A tojóállományokat a tojástermelés előtt körülbelül egy hónappal kétszer oltják baromfikolera ellen. A baromfikolera elleni vakcinázás után azonban elhalásos bélgyulladással járó, úgynevezett amyloidosis betegség előfordulása jelentkezhet. Ezért jobb megakadályozni ennek a betegségnek a behurcolását és megelőzését az általános higiéniai rendszabályok betartásával.

Az immunitásnak olyan válfaja is létezik, amikor az ellenanyagok természetes úton, a tojásból (szik) jutnak a naposlibába (szikimmunitás). Ludakban a Derzsy-betegség ellen így védekezünk. A vakcinázási programot úgy kell megszervezni, hogy a tenyésztésre szánt libákat először 3-4 hetes korban, majd a tojástermelés előtt egy hónappal kell oltani. Az oltóanyag típusától függően sokszor indokolt a tojástermelés második felében még egy oltás, hogy a szezonvégi naposlibák is már a megfelelő ellenanyaggal rendelkezve keljenek ki a tojásból.