A jelenleg is tartó gazdasági időszak – 2001 augusztusától napjainkig – sem mutatta a hazánkban megszokott nyárvégi, őszi, téli majd tavaszi időszakoknak megfelelő időjárási körülményeket, ehelyett jelentős, kiszámíthatatlan hőingadozások következtek be, mindvégig kevés csapadékkal. Évek óta tart a nyári és téli szárazság. Az elmúlt nyár közepén hazánk keleti felén volt csak megfelelő mennyiségű csapadék. Ott tudtak talajt előkészíteni és augusztus második felében repcét vetni, de a Dunántúlon nagy aszály dúlt, többek között a kukorica gyors leszáradása is ennek tudható be.

Majd szeptember elején megérkezett a csapadék, ami után sor kerülhetett a talajművelésre, ezt követően, szeptember 15-ike után lehetett csak a megfelelően laza talajba vetni. Ez az időpont azonban már megkésett a dunántúli repce optimális vetési idejéhez képest. Így nem is lehetett elvárni a kikelt növények jó felkészülését (8-10 leveles állapot) a korán megjött télre, amely már december elején beköszöntött, az egész hónapban folyamatos –13, –15°C-os hideggel, kevés hóval. Ezek a körülmények a későn vetett növényállomány többsége számára végzetesnek bizonyultak.

A korai, kevés csapadékkal kezdődő telet hasonló időjárás követte. A januárt és februárt napfényszegény, néha csöpörgős időjárás jellemezte, jelentéktelen mennyiségű csapadékkal. A kultúrnövények „aludtak”, nehezen tudtak lélegezni a szárazság miatt, ezért sokuk kiszáradt, helyenként egész táblákat kellett felmunkálni. Nem így a gyomok, hiszen márciusban, amikor a repcetáblákat megszemléltük, tapasztalhattuk, hogy azok tele voltak fejlett pipaccsal, a fenti időjárás ugyanis leginkább e növények kelésének kedvezett. Így a korai műtrágyázás és permetezés eredményeként a táblákon csodálatos pipacspéldányokat láthattunk, amelyek elnyomták a március elején meginduló repcét, elvéve tőle a fényt, felhasználva a kevés vizet és a tápanyagot.

Aztán a márciusi eső – mintegy 60 mm – és a nagy meleg megérkezése után a repcék fejlődése is megindult. Ahol a repcének sikerült a gyomok fölé terebélyesednie, ott a fényhiány miatt a pipacs lemarad, de a ritka, vagy foltos vetésekben a gyomnövény jelentős virágzására számíthatunk.

A korán kihulló pipacsmag a repcében nem zavaró, de az abból kikelt növény a vegetáció idején folyamatosan elszívja a vizet és a tápanyagot, aminek következtében a repce nem tud megfelelően elágazódni és több magot hozni. A pipacsmag a következő évi búzavetésben is ottmarad, s majd onnan kell kiirtani, a gabonában ugyanis könnyebben vihető végbe ez a művelet. Ebből az következik, hogy a búzatáblákban az idén is figyelni kell a pipacs megjelenésére, és mivel ebben az évben ehhez különösen kedveznek a feltételek, nagyobb adagú permetezéssel kell a jövő évi repcetáblák jelenlegi búza-vetésterületeiben a gyomokat kipusztítani. Mindig kétéves növényvédelmi programban kell gondolkodnunk, mert a pipacs, ez a kétszikű, nem szívós gyom az enyhe teleket jól tudja hasznosítani, – ezért is maradhatott fönn az évezredek folyamán.

Ezekben a hetekben sor kerülhet a repce második permetezésére is, amit lehetőleg a növény zöldbimbós állapotában, szántóföldi géppel, a művelőúton és hosszú hatású szerrel végezzünk. A permetezés idejét vagy a sárgatálas, vagy a hálócsapásos módszerrel megállapított kártevő-egyedsűrűség határozza meg. Az időjárástól függően lehet esély arra, hogy mindkét károsító (a repcebecő-ormányos, valamint a repcebecő-gubacsszúnyog) ellen egyszerre védekezhessünk. Hosszú, meleg, száraz időjárás esetén már egy-egy becőormányos megjelenése is indokolhatja a védekezés megkezdését. A repcebecő-gubacsszúnyog ugyanis csak a repcebecő-ormányos által fúrt lyukon tudja a tojásait a becőbe elhelyezni, ezért különösen fontos, hogy a becő-ormányos megjelenését, illetve előfordulásának sűrűségét figyelemmel kísérjük. Az ezek elleni permetezéseket a gazdák nem minden esetben végzik el, pedig a fent említett – késő tavaszi – károsítók a már kifejlett becőket teszik tönkre, azaz a termést akkor veszélyeztetik, amikor már különösebb ráfordításra nem lenne szükség. Ilyenkor rendszerint csak az érés kezdetén vesszük észre a kifehéredett, könnyen felnyíló üres becőket.

Az itt részletezett indokokon túl azért is célszerű a zöldbimbós állapotkor védekezni, mert ekkor még nem kell méhkímélő technológiát alkalmaznunk, és hosszabb hatásidejű, környezetkímélő szereket használhatunk. Ha a munkával mégis elkéstünk, akkor viszont a méhek miatt csakis a Zolone 35-öt alkalmazhatjuk, mégpedig napnyugta előtt. Ugyancsak most van szükség az elmaradt nitrogén trágya kijuttatására is. Aki teheti, a – lehetőleg – folyékony nitrogént egymenetben, a növényvédelmi permetezésekkel együtt juttassa ki!

A jobb termékenyülés érdekében ebben az időszakban indokolt az Atonikos kezelés elvégzése, ez a magszámra és a mag növekedésére hat. A beavatkozásra különösen a stresszhatást szenvedett növények – időjárási körülmények – esetében van szükség.

Ha repcetábláinkat már korábban is kezeltük Atonikkal vagy Folicurral, valamint bórral, ezekkel a „katalizátorokkal” bizonyára az időjárás kedvezőtlen hatásait is sikerült a minimumra csökkentenünk. Nagyon figyelnünk kell a növény szükségleteire, annak érdekében, hogy a természet „csapásait” kivédjük, ellensúlyozzuk. Csakis így várhatunk jó termést és ezzel együtt megfelelő jövedelmet – természetesen abban az esetben, ha a megfelelő piacról is időben gondoskodtunk.