MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap

MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap
76/496-182 :: 30/9-439-158 :: info@mezohir.hu

A szálastakarmányok betakarítása I. rész

„A’ Szénatsinálás igen nevezetes része a’ Gazdaságnak. Azértis a Gazdának minden szorgalmatosságát megkivánja: mert mi hasznod ha réteden jó füved terem? ha a ‘száraztás’ idején nem úgy bánsz vele, hogy aból tápláló eledel készülhessen. Ha a Réteket úgy kell nézni; mint a ‘Baromtartásnak’, s következésképen mint a ‘Földmívelésnek fundamentomát: annak fő vége nem egyéb; hanem a jó széna készités; annyira, hogy rossz Gazda az, a’ ki szénájának tsak sokságára, és nem jóságára vigyáz: Ha a’ széna jó: felényivel bé lehet érni; és egésséges, és kövér marhákatis hizlal. Az egész szénatsinálás’ mestersége, ezenn a’ Regulánn épül fel: A ‘Széna egyenlően száradjon. Mellyre nézve úgy kell a renden fekvő fűvet teríteni; hogy azt mentől kevesebb napfény, és éjjel harmat érje: mert mentől több részeit ér a nap, vagy nedvesség: az annál több helyen vesztiel jóságát. Így nem lehet általjában azt a mi szokásunkat a legjobbnak tartani; melly szerint a szénát (kivált ha vastagotska a rend) egészen széltszórjuk, és igy kívűl-belül a Nap erejének kiszegezzük” (N. Nagyváthy János, Pesten, 1821.)

2002-04
[ tartalomjegyzék ]

 

A szálas- és tömegtakarmányok közé sorolhatók a rétifüvek, a szántóföldön termesztett szálastakarmányok (lucerna, fűfélék, keverékek), a teljes növényi zúzalékok (kukorica, gabona) és a kukoricacső-zúzalék. A betakarítás során használt gépeket és a „végterméket” a technológia határozza meg: hazai gazdaságokban a zöldetetés mellett elsősorban a szálas- és bálázott szénakészítési, az erjesztett tartósítási (szilázs- és szenázs-) technológiákat alkalmazzák.

A korábbi években a pillangós növényeknél elterjedt forrólevegős szárítmánykészítési technológia az energiaár-növekedés miatt háttérbe szorult. Megjelentek viszont azok az új szénakészítési eljárások, amelyek a rendentartási időt, ezzel az időjárási kockázatot, illetve a veszteségeket nagymértékben csökkentik, egyúttal a betakarítás, tartósítás-tárolás teljes gépesítését lehetővé teszik. A szénatornyokban, a szárító-tároló pajtákban és a szekrényes vagy kamrás szárítókban az 50-60 százalékos nedvességtartalomra fonnyasztott és szeletelőkéses felszedő-rakodókocsival felaprított pillangósok szellőztetéses utószárítása megoldható.

Az egyes betakarítási technológiáknál az elmúlt időszakban jelentősen bővült a gépválaszték.

A szálastakarmányok betakarításának részfolyamatai általában a következők lehetnek:

1. Szénabetakarítás

  • a) Szálasan: rendrevágás, rendkezelés, rendfelszedés, gereblyézés, kazlazás (esetleg hideglevegős szárítás), kitermelés a kazalból.
  • b) Bálázva: rendrevágás, rendkezelés, bálázás, bálagyűjtés-szállítás, kazalba rakás (esetleg hideglevegős szárítás), kitermelés a kazalból.
  • 2. Silózás, szenázskészítés

  • Közvetlen szecskázás (egymenetes betakarítás), rendrevágás, szecskázás rendről, szállítás, silózás falközi vagy toronysilóba, kitermelés a silóból, szilázsadagolás.
  • 3. Szárítmányok (liszt, pogácsa) készítése

  • Rendrevágás, szecskázás rendről, szecskagyűjtés-szállítás, szárítás, lisztkészítés, vagy pogácsázás.
  • 4. Zölden etetés

  • Kaszálás, kocsiba rakás, szállítás, szétosztás.
  • Kaszálógépek

    A betakarítandó növénytől és az alkalmazott technológiától függően különböző kaszálógépeket alkalmaznak. Ezeken a kaszálógépeken kétféle vágószerkezet terjedt el:

    Az alternáló vágószerkezetek fő részei: kaszaujjak a ráerősített álló pengesorral, mozgó pengesor, tartógerenda, leszorító- és alátétlemezek, csúszótalpak. Az álló pengesorra illeszkedő mozgó pengesor haladás közben meghatározott löket mentén jobbra-balra mozog (alternáló mozgás). A szálakat a záródó élek vágják el. Az egyes szerkezeti részleteket tekintve a vágószerkezet konstrukciós megoldása többféle lehet.

    Az állópengék a tartógerendához csavarozott ujjakra, a mozgópengék a téglalap keresztmetszetű kaszasínre vannak szegecselve.

    A mozgó pengesort leszorítólemezek szorítják az állópengékhez. A pengesor nem teljes hosszában fekszik fel. Elöl az állópengéken, hátul a háttámaszlemezen csúszik. A pengék közötti hézag elöl 0,1-0,3 mm, hátul 0,6 mm lehet. A hézagot a leszorítólemezek, illetve a háttámasz alá helyezett alátétekkel lehet beállítani. A beállítás akkor helyes, ha a megfelelő, 0,1 mm-es hézagnál a pengesor kézzel könnyen mozgatható. Az előírtnál nagyobb hézag esetén romlik a vágás minősége, és a kasza könnyen eltömődhet.

    Zöldtakarmányokhoz általában sima élű, gabonához recés élű mozgópengéket használnak. A recés élű penge zöld szárrészek vágásakor hamar eltömődik. A mozgó pengesort általában forgattyús hajtómű hajtja, azonban az utóbbi két évtized alatt újabb kaszahajtóművek is kialakultak, mint például a billenőcsapágyas, a lengőkeretes, bolygókerekes megoldású.

    A vágószerkezet csak akkor működik megfelelően, ha a kaszasebesség és a haladási sebesség összhangban van. Túl nagy haladási sebességnél a vágószerkezet szecskázhatja a szárakat, és ezzel veszteséget okoz. Az alternáló vágószerkezetű gépek haladási sebessége vh =7-10 km/h, a kasza középsebessége vköz: 2,2-3,5 m/s.

    A hagyományos alternáló vágószerkezetnek három típusa ismert. Az álló és mozgó pengesor osztása a három alaptípusnál eltérő.

    Normál vágású vágószerkezetnél az ujjosztás, a pengeosztás és a löket megegyezik. Magas növésű réti füvek és pillangósok kaszálására jól használható. Normál vágószerkezet van az aratócséplőgépeken is.

    A középvágású változatnál a mozgó pengék osztása 2“ = 50,8 mm. Így 3 mozgó-pengére éppen 4 ujj jut. A sűrűbb ujjosztás miatt a normálnál alacsonyabb tarlót hagy. Több korszerű fűkaszáló gépen ezt a megoldást alkalmazzák.

    Az alsóvágású kaszánál az ujjosztás fele a pengeosztásnak és a löketnek, ezért itt kisebb a szálak oldalirányú elhajlítása, s ennek következtében egyenletesebb a tarló. Első sorban aljfűvel benőtt rétek kaszálására használják, mert az alacsony vágás lehetővé teszi a jelentős tömegű növényzet nagy részének a betakarítását is. Hibája, hogy a sűrű ujjosztás miatt hamar eltömődik, és használata különösen sima talajfelszínt igényel.

    A tarlómagasság a vágógerenda két végén elhelyezett csúszótalpakkal állítható. Az alternáló vágószerkezettel általában 4-8 cm tarló hagyható. Fűkaszáknál a vágószerkezet síkja a haladásra merőleges, vízszintes csap körül elfordítható. A vágószerkezetet ezzel az úgynevezett „buktatással” a termény dőltségének megfelelően lehet beállítani. Előredőlt terménynél lefelé, ellenkező esetben fölfelé álljanak az ujjak. Arra kell törekedni, hogy a kasza merőlegesen, a legkisebb keresztmetszet mentén vágja el a szálakat. Hajtórúd törésekor – annak cseréjénél – ügyeljünk a rúd hosszára. Visszaszereléskor ezt úgy kell beállítani, hogy a mozgó penge ujjközéptől ujjközépig mozogjon.

    Az alternáló vágószerkezettel felszerelt kaszálógépek lehetnek traktorra függesztett (elöl, középen vagy hátul), félig függesztett, vontatott és önjáró kialakításúak. A függesztett fűkaszák munkaszélessége 1,5-2,1 m, üzemeltetésükhöz 15-37 kW teljesítményű traktor szükséges. A többi változatnál a kaszálás folyamatát összekapcsolták a szársértéssel és motollával, egyes típusokat terményterelő csigával is elláttak. A vontatott és félig függesztett gépek munkaszélessége 2,3-3,0 m. A levágott szálastakarmányt szársértés után széles (szőnyeg) rendre helyezik, így 0,5-1,0 nap alatt is elérhető az 50-60 százalékra történő fonnyasztás. Az önjáró gépek vágószerkezetének munkaszélessége 3-5 méter is lehet, a terményt középre terelve a járókerekek között képezik a rendet.

    A rotációs vágószerkezet lényege a lengőkésekkel felszerelt forgórész.

    A kés a csapszeg körül szabadon elfordulhat. A forgáskor kialakuló centrifugális erő hatására a kések sugárirányban állnak. Előrehaladás közben – ellenpenge nélkül – vágják el a szálakat. A megtámasztás nélküli vágást a nagy késsebesség (50-80 m/s) teszi lehetővé.

    Itt a képzeletbeli megtámasztást a szárak tehetetlenségi ereje szolgáltatja, ami a késsel találkozó szálat az élnek szorítja. Szilárd tárgyba ütközve a kés a csap körül elfordulva kitérhet az akadály elől. Ezáltal csökken a késtörések száma.

    A rotációs (forgótányéros) vágószerkezetekből összeállított kaszáknak hajtás szempontjából két fő típusa van:

  • a felülhajtott és
  • az alulhajtott kasza.
  • A felülhajtottnál a forgórész henger alakú. A hengerpaláston a levágott szálak hátraszórására terelőbordákat helyeztek el. Minden forgórész csúszótárcsára támaszkodik. A csúszótárcsa nem forog. A jobb rendképzés és üzembiztosság miatt általában ezt a típust alkalmazzák.

    Az alulhajtottnál a késtartó forgórész egy tárcsa. Egyes régebbi típusokon terelőkúpok is vannak.

    A szomszédos rotorok általában egymással szemben forognak. Így a 4 rotoros gép után két rend marad el. A rendek terelőlemezekkel egymáshoz közelíthetők. Ezáltal nő a csatlakozóhúzások szélső rendjei közötti távolság, ami megkönnyíti a későbbi munkákat végző traktorok közlekedését. Csökken a betaposási kár. A rotorokat mindkét típusnál közös tartógerenda fogja össze. Ebben helyezkedik el az erőátviteli szerkezet. A gerendával együtt a forgórészek is kiemelhetők.

    A rotációs vágószerkezeteken a következőket kell beállítani:

  • tarlómagasság
  • a talajon csúszó tányérok talpnyomása.
  • A tarlómagasság a felülhajtott gépeken a következő módokon állítható:

  • a forgórészek tengelyének megdöntésével
  • a csúszótányérok cseréjével
  • a csúszótányérok tengelyirányú elállításával.
  • Nem minden gépen van meg minden állítási lehetőség. A csúszótalpak nyomása tehermentesítő rugóval változtatható. A beállítható tarlómagasság általában 3-6 cm. Egyes típusoknál közgyűrűvel fokozatokban más változatoknál menetes orsóval fokozatmentesen állítható. Az alulhajtottnál a beállítást az alternáló vágószerkezetéhez hasonlóan, a tartógerenda döntésével kell végezni.

    A rotációs kaszák a kis és a nagy hozamú termések betakarítására egyaránt alkalmasak. Négy forgórészig általában függesztett, ezen felül féligfüggesztett kivitelben készülnek. A gépek munkaszélessége 1,2-4,8 m között van. A függesztett gépek kis munkaszélességük miatt kiszorulnak a gyakorlatból. A gépet üzemeltető traktor kiválasztásánál rotoronként általában 10 kW-motorteljesítménnyel lehet számolni.

    Újabb gépeken található az úgynevezett rendkettőző berendezés. Ez egy szállítószalag, amely a lekaszált takarmányt kihordja, és az előző fogás során készített rend mellé helyezi. Az energiaigény csökkentése céljából ma már készítenek olyan forgó rendszerű vágószerkezetű gépeket is (Champion típus), amelyeknél a forgórész nem lengőkésekkel készül, hanem a körfűrészhez hasonló fogakkal van ellátva. A tárcsák átmérője 600-900 mm. A tárcsa elöl lévő vágóívén az alternáló kaszáéhoz hasonló ujjakat helyeztek el. Így a vágás forgó késsel, de a szálak megtámasztásával megy végbe, ami a lengőkésnél sokkal kisebb kerületi sebesség mellett is jó vágást biztosít. Ennek következtében jelentősen csökken a levágott anyag mozgatására fordított energia.

    Kaszálás előtt ellenőrizzük a következőket:

  • megvan-e minden kés, a hiányzókat pótolni kell,
  • a kések élezett része mindig felül legyen,
  • a kétkéses doboknál a szomszédos dobokon a pengék egymásra merőleges átmérőn legyenek, különben dinamikai kiegyensúlyozatlanság alakul ki, ami a gép károsodásához vezethet, sőt balesetet is okozhat,
  • ellenőrizni kell a hajtóláncok, ékszíjak feszességét.
  • A vágószerkezet a vízszinteshez képest +90° és -40° közötti helyzetekbe állítva is üzemeltethető, így rézsűk és árokpartok kaszálásához is beállítható.

    A rendrevágók a zöldtakarmány-betakarítás alapgépei. A rendrevágó gépek által végzett műveletek: kaszálás, szársértés, lazított rend képzése. Munkája a fűkaszáétól abban különbözik, hogy a kaszálással egy időben a száradást elősegítő műveleteket is végez.

    A tapasztalat szerint, ha a pillangós növény vagy a fű szárát több helyen megtörik vagy megnyomják, akkor a szár hamarabb szárad meg. Különösen fontos ez pillangósoknál, ahol a levélzet hamar leszárad, de a szárban még sok a nedvesség. Mire a szár is megszárad, a levélzet egy része már letöredezik, és veszendőbe megy. Erre alapozva készülnek a szársértő hengerek. Alkalmazásuk elősegíti, hogy a szár és a levélzet nagyjából egyöntetűen száradjon.

    A szársértőknél fontos követelmény, hogy a hengerek a szártömegnek legalább 40-50%-át megtördeljék, miközben a levélveszteség 2-3%-nál nem lehet több. A szár teljes tömegének a megtördelése lassítaná a gép munkafolyamatát és növelné a levélveszteséget.

    Kétféle eljárást különböztetünk meg:

  • a tördelést és
  • a zúzást (mángorlás)
  • A kétféle hengerpár működését és a fontosabb hengerváltozatokat az alábbi ábra szemlélteti.

    A szártörő hengerek egymásba kapcsolódó acélbordái a szálakat 4-5 cm-enként megtörik, anélkül, hogy elszakítanák.

    A szárzúzóknál sima palástú és bordázott hengereket találunk, amelyek a ruhamángorlóhoz hasonlóan működnek. A hengerek anyaga acél, vagy kemény gumi. A hengerek a szálakat hosszirányban húzva felrepesztik.

    Az alsó henger csapágyazása merev, a felsőt állítható rugók terhelik. A hengerátmérő 150-250 mm.

    A szársértő lucernánál, lóherénél – kedvező időjárás esetén – általában 30%-kal rövidíti a száradási időt.

    A rendkezelés gépei

    A rendkezelőkkel a szűkített vagy szőnyegrendre vágott termény kezelését végezhetjük el, vagyis rendsodrás, rendforgatás, rendlazítás és rendterítés lehet a feladat. A rendkezelők többsége univerzális, a felsorolt műveletek elvégzésére – megfelelő beállítás után – alkalmas. Készülnek célgépek is, amelyekkel csak egy-egy művelet végezhető el (rendterítés, rendforgatás, rendképzés). A leggyakrabban alkalmazott rendkezelők a következők: csillagkerekes, dobkerekes, dobos és újabban a forgóvillás kialakításúak.

    Csillagkerekes rendsodró; TLT-hajtást nem igényel; a sodrócsillagokat a széna illetve a talaj hajtja, így a széna mozgatásának teljesítményigénye a vonóhorgon jelentkezik. Nagy terméshozamok betakarítására kevésbé alkalmas, mert a nagy szénatömeg mozgatásakor már nem elég a talaj hajtóereje.

    Bolygóvillás rendkezelő; A 3-5°-kal előredöntött függőleges tengelyű bolygóvillák (rotorok) fogai a talajfelszín közelében mozognak, és hátradobják az elkapott szénát. A szomszédos rotorok egymással szemben forognak. A villafogak kerületi sebessége 14- m/s. Minden rotor közepén a villák mozgási körén belül egy-egy rugós támasztókerék van, ami a fogak által megtisztított tarlón jár. A rotorok le-föl külön-külön is elmozdulhatnak, így a gép jól igazodik a talajfelszínhez. Terelőlemezek alkalmazásával rend kialakítására is alkalmasak. Domboldalon is jó munkát végez. A gépeket 1;2;4;6 rotorral készítik. A rotorok átmérője 1-8 méter, többrotorosoknál az alsó határ közelében. A nagyobb átmérőjűek fogai vezéreltek.

    Függőleges tengelyű vezérelt fogú rendképző: a függőlegessel 8-10°-s szöget bezáró TLT-hajtású gép az újabb fejlesztések eredménye. A fogak ebben az elrendezésben igen kíméletesen bánnak a terménnyel, 2-4 rotoros kivitelben készülnek, 3,5-5,5 m munkaszélességgel.

    A gépeknek általában több munkafolyamat ellátására kell alkalmasnak lenniük; szőnyegrendlazítás, forgatás, rendképzés, sodratforgatás vagy szétterítés. A lazítást ellentétes irányú és nagyobb fordulatszámmal végzik a működő elemek, mint a sodrást, ezért egyes típusokon forgásirányváltóval kombinált sebességváltót alkalmaznak.

    A rotorok állásának változtatásával háromféle munkahelyzet hozható létre.

    dr. Kocsis Sándor