A két faluból egyesült Bágyogszovát határában lévő sertéstelepen ettől függetlenül töretlenül folytak a belső istálló felújítási munkái. Nagy rottweiler vigyázza a telepet, tekintélyt parancsoló és néha félelmet keltő módon – három fiatal közép-ázsiai juhászkutya társával együtt. Mindaddig ideges, amíg Horváth Csaba, a telep tulajdonosa nyugalomra nem inti őket.

A tulajdonos nem csak a kutyáit szereti jól megválasztani, hanem mindenre nagyon igényes, ami a sertéstelepen található és épül. Az állatok nélkül már nem tudná elképzelni az életét.

Még a szakközépiskola második osztályába járt, amikor mindenkinek az elképzelt jövőjéről kellett fogalmazást írni. Horváth Csaba azt vetette papírra, hogy állatokkal kíván foglalkozni, és agráregyetemre szeretne járni. Azt jövendölte, hogy ha végez, akkor azonnal megnősül, a családnak pedig egy fia és egy kislánya lesz. Emellett természetesen és kizárólag csak sertéstartással akar foglalkozni, mert már gyermekként is a sertés volt a legkedvesebb állata.

Akkor még csak sejteni lehetett, hogy a „siheder” ezt a hihetetlenül kimunkált, kerek történetet valóban komolyan gondolja. Mára az is bebizonyosodott, hogy a dolgozat minden egyes jövendölt részlete megfogalmazója 32 éves korára – nem kis küzdelmek eredményeképp – valóra vált, annyi eltéréssel csupán, hogy a családban két kislány született, akiket édesapjuk, a terv „módosulása” ellenére is, nagyon szeret. Természetesen nem lehetetlen – jegyzi meg halkan –, hogy még egy fiú is követi őket. Talán azért is, hogy az egyetlen nyitott kérdés, a szakmai utódlás is folytonos legyen.

Tudatosan készült a pályára

Horváth Csaba a szomszédos faluban, Rábapordányban nőtt fel. Nagyon sokat köszönhet édesapjának, aki a volt tsz-ben sertéstelepi állatgondozóként dolgozott, és a szakma minden apró részletét ismerte és továbbadta. Nagyon szerette volna, ha a fia ebben a szakmában tanult emberként bizonyítja rátermettségét, – kicsit saját elmaradt önmegvalósítását is remélve. Ehhez fiát komoly szakmai és erkölcsi útravalóval látta el, ami élete eddig eltelt részében is sok nehézségen átsegítette már Horváth Csabát.

Mint faluhelyen általában, sertést a szülői háznál is mindig hízlaltak, de természetesen akadt egyéb jószág is a ház körül. Nem volt kérdéses a fiatalember továbbtanulási szándéka sem, hiszen belülről érezte, hogy bizonyítania kell, és ezt örömmel tette. Szerette volna megmutatni, hogy akarással, kitartással és tanulással ma igenis lehet érvényesülni. Tudta, milyen büszkeséggel tölti el az édesapját az, hogy őt iskoláztatja és elindíthatja egy gazdagabb életpálya felé. Ilyen lélektani előzmények után sem a családi tanácsnak, sem Csabának nem okozott fejtörést a pályaválasztás. Egyértelműen a győri Veres Péter Mezőgazdasági Szakközépiskolát választotta, ahonnan jó eredménnyel került egyenesen a mosonmagyaróvári agráregyetemre. Az öt év lassan telt, a tenni akarás már nagyon erősen dolgozott benne. A diploma megszerzése után szembesülnie kellett azzal, hogy a közben változásban lévő szövetkezeti szektorban vezető állásra nem számíthat. Három évig a csornai tejporgyárban dolgozott, előbb három műszakos „melósként”, majd üzemegység-vezetőként. Emellett a maradék időt sem fecsérelhette el, ezért nyomban körülnézett a szűkebb környezetében, hogy mivel tehetné hasznossá magát. Egy szomszéd megyei sertéshízlaló cég ajánlata 1996-ban nagyon megtetszett neki, mivel ez a társaság malacot és takarmányt is biztosított a bérhízlaláshoz. Szinte ezzel a lehetőséggel egy időben jutott a tudomására, hogy a szilsárkányi tsz-nél ki lehet bérelni a sertéstelepet. Horváth Csaba nem sokat gondolkodott, sikerült is összekötnie az ajánlatokat. Belevághatott abba munkába, amit mindig is végezni szeretett volna, elkezdhette a sertéshízlalást. A bérelt telepen azonban így is maradt még üres istálló, ahova – más nem lévén – bérpulykahízlalást vállalt, a sárvári SÁGA cég részére. A turnus kifutása után döntött úgy, hogy főállású vállalkozó lesz, és otthagyta a tejipart a sertés kedvéért.

Mindent a cél érdekében

Ezzel a fiatal agrárszakember számára kezdetét vette a komoly szakmai ismereteket igénylő, független munka, az a tevékenység, amire oly régen készült. Természetesen az induló magánvállalkozás nem működhetett hitelek nélkül, hiszen a kevés alaptőke gátat szabott volna a terjeszkedési lehetőségeknek. Az idő előrehaladtával azonban látszott, hogy a bérelt telepen mind többen figyelik az általa végzett munkát és – mivel meglehetősen szem előtt volt – megjelentek az okosok és az irigyek is, eredményei és sikerei láttán…

Miközben Szilsárkányban rendben folyt a munka, Horváth Csaba egyik szemével már a bágyogszováti sertéstelep hányatott sorsát kísérte figyelemmel. A helyi szövetkezet csődeljárása során a telep olyan ember birtokába került, aki vélhetően szeretett volna eredményes lenni a sertéstartásban, de nem tudta elképzeléseit megvalósítani, és kényszerpályára került. Sajnos ez azt is jelentette, hogy az egyébként is „lepusztult” telep állaga ez idő alatt tovább romlott. Horváth Csaba ennek ellenére is itt látta álmai valódi beteljesülésének helyszínét, és fiatalos lendülettel szállt harcba a telep megszerzéséért. Többszöri alkudozás és huzavona után a tulajdonos végre kötélnek állt, és létrejött az üzlet. Ehhez természetesen írásunk főszereplőjének jelentős hitelre volt szüksége, hiszen ebben az életkorban rendszerint még nincs elegendő önálló tőkeerő egy fiatalember birtokában. Kimondottan kapóra jött ekkor egy, a fiatal agrárszakemberek részére kiírt pályázat, ahol sikerült nyernie. Mindezt úgy vitte végbe, hogy közben a hozzáértők sem biztatták. Horváth Csaba élettörténete eddig is tartalmazott csodával határos és szerencsés történéseket, de ezeket mégis hiba lenne csodáknak nevezni. Látni kell mögötte a példátlan akarást, kitartást és a szakma magas szintű ismeretét. Ezek hiányában, továbbá bátorság, önbizalom és hit nélkül nem válhatott volna valóra a fiatal szakember megjövendölt álma.

Nem várt fordulat

Az igazi szakmai munka, a saját telep kialakítása csak ezután kezdődhetett el, de a bérhízlalást lassan be kellett fejezni. Ennek oka elsődlegesen az volt, hogy a szilsárkányi szövetkezetnél vezetőváltás történt, és a bérleti szerződés felülvizsgálata után annak felmondása mellett döntöttek. Horváth Csaba itt már az élet árnyékosabb oldalát is megtapasztalta, hiszen egy bérlet megszüntetése sem egyszerű feladat. Át kellett esnie – a szóbeli egyezségkötés hiteltelensége miatt – az első peres eljáráson, amelynek vesztese lett. Nem jött jókor a milliós nagyságrendű pervesztés, de nem volt idő többet foglalkozni a ténnyel, hiszen az új telep rekonstrukciós munkáit haladéktalanul el kellett kezdeni, illetve tovább kellett vinni. Ez természetesen ismét tőkét igényelt, amit ugyancsak hitelből lehetett finanszírozni. Az agrártámogatások körében szerencsére épület felújítására is lehetőség volt pályázni. A történetet innentől az érintett meséli tovább, a hitelesség kedvéért.

Hitelek nélkül lehetetlen fejlődni

– Az első hitelfelvétel számomra megrázó élményt jelentett – idézte fel a történteket Horváth Csaba. – Nem azért, mert nem bíztam magamban, hanem a tartozás gondolatától napokig nem tudtam aludni. Azóta eltelt már egy kis idő, és másként látom a dolgokat, hiszen hitelek igénybevétele nélkül lehetetlen előbbre jutni. Magam nagyon komolyan feltettem az életemet erre a szakmára, és be kell látnom, hogy a sertéstartást nem lehet középszerűen, gépiesen végezni. A hízlalás is szép feladat, de rájöttem, hogy ennél több és tartalmasabb munkára is képes vagyok. A feladataim elvégzése során kezdettől fogva szerettem volna érvényesíteni a megszerzett tudást és a gyerekkoromtól felgyülemlett tapasztalatokat. A magam és a családom számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a sertéssel való kapcsolatom egy életre szól. Éppen ezért nem elégedhettem meg a hízlalással. Ekkortól a tenyésztés és a minőséget produkáló fajták előállítása lépett elő fő célommá. Már évek óta egyre inkább olyan tenyésztői munkát szerettem volna végezni, amelynek eredménye valóban kielégíti a szakmai kíváncsiságomat, ami állandó új kihívásokat jelent. Elkezdtem a telep első épületeinek felújítását, amikor szerencsés fordulat következett. Az ISV vezetői kerestek meg azzal a felvetéssel, hogy mit szólnék egy közös törzstenyésztői munkához. Nos, majd a bőrömből ugrottam ki örömömben, amikor megtudtam, hogy pontosan miről is van szó. Tudatosulni kezdett bennem, hogy valakik felfedeztek maguknak egy olyan minőségi munkára, ami éppen találkozik az én elképzelésemmel. Felgyorsultak az események, elkészültek a korszerű férőhelyek és eljött a nagy pillanat, amikor 2000 augusztusában az első tenyészállatokat fogadhattam. És ami ebben az egészben csodálatos: nem kell idős, tapasztalatokkal felvértezett, megfáradt gazdának lenni ahhoz, hogy kivételes munkával bízzák meg az embert. A fiatal ember is lehet megfelelően agilis, szakmailag felkészült, és ha hitelből is, de képes lehet a különlegesen igényes munka elvégzésére.

Megkezdődhetett a minőségi munka

– Egyéni vállalkozó vagyok és családi gazdaságot is szeretnék létrehozni a feleségem bevonásával, aki ugyan nem szakmabeli, de kiválóan érti a szükséges papírmunkák intézését. Földdel nem szeretek foglalkozni, mert idő se marad rá, meg az egy másik szakma. Ezért a takarmány túlnyomó részét vásárolnom kell. Ezt is több részletben, mert egyelőre nem rendelkezem elegendő tárolóhellyel. Természetesen amint lesz keret, muszáj terménytároló silót is építeni, a biztonságom érdekében és a terményspekulánsok ellen.

Az eddig eltelt időszakban már sikerült egy olyan, korszerű technológián alapuló fiaztatót berendezni, ahol minden szakmai igényt kielégítő munka folyhat. Két épületet szintén felújítottunk a tenyészállatok részére, amelyek kényelmes belső térrel és kifutókkal is rendelkeznek. Itt szemmel láthatóan jólérzik magukat a nagy értéket képviselő tenyészállatok. Az ISV vezetése úgy döntött, hogy a telep fejlesztéseinek eredményei már lehetővé teszik a szigorú kötöttségekkel végezhető tenyésztői munkát, ezért Villányból és Tiszacsegéről is hozzám telepítették a tenyészállatokat. Jelenleg 90 koca képezi a tenyészállományt. Egy Pietrain és egy Duroc törzsállomány található a bágyogszováti telepen, amelynek neve egyre jobban cseng sertéstenyésztői és hízlalói szakmai körökben, azóta, amióta a tenyészkanokat tőlem vásárolják. A szuperszapora tenyészkocákra viszik rá az általam előállított – vonal nélküli – Pietrain, Duroc és a két fajta keresztezéséből származó Durpin és Pindur fantázianevű, kiváló tulajdonságokat örökítő F1 kanokat. Az utódok pedig már értékes vágóállatok, a három ill. négyvonalas keresztezés eredményeként.

Senkit nem szeretnék becsapni

– A tenyésztői tevékenység nagyon precíz és becsületes szakmai munkát igényel. Az állatok nagyon körültekintő, igényes kiszolgálásban részesülnek takarmányozás és preventív egészségügyi ellátás tekintetében is. A törzsállomány már „négyesmentesként” került be a telepre, és a higiénia a kezdettől talán a legfontosabb eleme a tartási technológiának. A tenyésztői munkát sem siettetni, sem erőszakkal befolyásolni nem lehet. Nagyon jó szemet igényel a tenyésztőtől, hogy az apró hibákat is észrevegye. Magam azon vagyok, hogy a legjobb teljesítőképességű, a legjobb örökítő tulajdonságokkal rendelkező és küllemre is hibátlan állatok kerüljenek ki a telepről – mondja Horváth Csaba. – Számomra a kanoknál az esztétikai hiba sem megengedhető, még ha megfelelő is a teljesítőképességük. Aki 90.000 Ft-ot ad egy tenyészkanért, annak a lehetőség szerint hibátlan állatot kell kapnia, ezt joggal várhatja el. Ebben a tekintetben is maximalista vagyok, mert a hibátlan tenyészállatot is ugyanannyi munkával lehet előállítani, mint a hibásat. A „hibás” állat nem lehet tenyészállat, ezért az ilyen a most felújítás alatt álló hízlaldába kerül. Az állami támogatást ebben a munkában a tenyésztő kapja, tehát nekem az az érdekem, hogy minél több értékes tenyészkant tudjak eladni a pénzükért természetesen a legjobbat remélő gazdáknak. Tisztességes és igényes munkával szeretnék hírnevet szerezni ebben a szakmában, aminek első visszajelzései már biztatóak. Egyre többen fordulnak meg a bágyogszováti telepen az Alföldről és a Dunántúl déli vidékeiről. Az ISV szakemberei az állatok értékesítésében is nagy segítséget nyújtanak, és közös érdekből tett vállalásunkat ezzel nagyon nagy mértékben segítik.

A finomításra váró részletekre is lesz idő

– Eddig elért eredményeimmel összhangban elégedett vagyok, jóllehet rengeteg még a teendő, amíg a telep valódi elképzelésem szerint működhet. A szakmai munka alapjait leraktuk, a telep teljes felújítási munkáit csak átmenetileg késlelteti a tőkehiány. Az üzlet azonban szemmel láthatóan beindult, tehát meggyőződésem, hogy mindenre sor kerül. A terveim szerint a közeljövőben szeretnék egy külön épületben elszeparált homokos karámot kialakítani – ennek egyelőre még csak kezdetleges mása létezik –, ahol rögtön tenyészkondícióban mutathatom be a tenyészállatokat a vevőknek. A lényeg, hogy a tenyészállat értékesítése ne egyszerűsödjön le egy hétköznapi piaci vásárlás szintjére, hanem adjuk meg a módját. Legyen az egy jó értelemben vett show, ami objektív módon segít a választásban, és kellő információval is szolgál a vevő számára a pénze értelmes elköltéséhez.

A telepen rajtam kívül jelenleg két ember dolgozik. Ha a terveimnek megfelelően az állományt 200 kocára fejlesztem fel – ami a telep kapacitásának és a méretekhez igazodó minőségi munka felső határa –, valószínűleg további szakmunkásra lesz szükség. Természetesen a nagyobb feladat megváltoztatja az áfa-rendet is, és havi bevallóvá kell előlépni, mert a kintlévőségek nagysága már a pénz forgását és a munkát is akadályozza. Ezután már csak esztétikai vágyaim megvalósítása marad hátra, ami a telep füvesítését, cserjékkel való betelepítését jelenti. Park jellegű, hangulatos telepet szeretnék, és még néhány olyan újdonságot is elhelyeznék a területen, amire más talán nem is gondolna.

A legfontosabb azonban mégis az, hogy a sertéstenyésztés igazi szakmai munkáját végezhetem, kiállításokra és magas színvonalú tenyésztési szakmai fórumokra járhatok. És nem mellékes, hogy mostanában már az első kiállítási díjak is „megérkeztek”, amelyek egyértelműen a munkasikereket jelentik számomra, és igazolják, hogy jó úton járok – zárja mondandóját a szimpatikus fiatal agrármérnök, Horváth Csaba.