A hímivarú vonalak testtömege napjainkra olyan nagy mértékben eltávolodott a tojókétól, hogy a természetes pároztatás a pulykafaj esetében már nem vihető végbe, de a brojler szülőpároknál is csak különleges, ivar szerint elkülönített etetési eljárással lehet sikeres. A hím vonalakban végzett hatékony szelekció természetesen hatással van a tenyésztojások egyes minőségi jellemzőire, illetve a fejlődő embrióra is.

A hústermelő képességre végzett szelekció hatása a tojáshéj-konduktanciára és az embriófejlődésre

A héj gázáteresztő képessége (konduktanciája) a tojás egyik leglényegesebb jellemzője, hiszen azzal, hogy meghatározza a gázok (oxigén, szén-dioxid és vízpára) mozgását, hatással van az embriófejlődés élettani folyamataira, a kelés idejére és a kikelt csibék minőségére. A gázáramlás a tojáshéj pórusain keresztül valósul meg passzív diffúzió útján, vagyis a gázmolekulák a magas koncentrációjú térből az alacsonyabb felé mozognak. Így zajlik le az embriófejlődéshez nélkülözhetetlen gázcsere (oxigénfelvétel és szén-dioxid-leadás), valamint így távozik el a víz. Az embrió szabályos fejlődéséhez a tojás nedvességtartalmának a keltetés alatt szigorúan meghatározott mértékben kell csökkennie. A gáznyomás fontos szerepet játszik a vér sav-bázis egyensúlyának fenntartásában és a pattogzási aktivitásban. A tojáshéj konduktanciája akkor optimális, ha az embrió kibújásának időpontjára a következő feltételek teljesülnek:

A pattogzásig a keltetőtojás mintegy 15%-ot veszít eredeti tömegéből, a víz elpárolgásának következtében.

A belső pattogzás időpontjára a légkamra szén-dioxid-koncentrációja 0,25%-ról 6%-ra emelkedik.

Ugyanerre az időpontra az oxigénkoncentráció 20,9%-ról 14%-ra csökken.

Az elpárolgás optimális mértéke lényeges mind a szabályos embriónagyság, mind a normális csontfejlődés szempontjából. A tojástömeg csökkenésének mértékét a tojást körülvevő levegő nedvessége, azaz a keltetőtér páratartalma határozza meg. A tojáshéj-konduktanciát a tojást körülvevő keltetőtér fizikai állapotán kívül a külső környezet (légnyomás), a tojáshéj pórusainak száma és mérete, továbbá a héjvastagság is befolyásolja.

A tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a tojáshéj-konduktancia értéke a hústermelő képességre végzett szelekció eredményeként csökkent. Ennek következtében a gázok mozgása a tojáshéjon keresztül nem olyan intenzitású, mint az 5-10 évvel ezelőtti brojler szülőpárok esetében. A jelenség egyik magyarázata az, hogy az ilyen embriók anyagcseréje nagyobb, miáltal légzésük és az anyagcsere-víz mennyisége is több, ugyanakkor a pórusok száma (a tyúktojás héján átlagosan 8-10 ezer) a tojáshéjon nem változott, így a gázok mozgásában relatív deficit alakul ki. E csökkenést feltétlenül korrigálni kell, mert a konduktancia értéke konstans, annak mindig azonosnak kell lennie. A tojáshéj gázáteresztő képességének egyensúlyba hozatalához a következő képlet szolgál segítségül.

A kiemelkedő hústermelő képességre szelektált madarak tojásainak alacsonyabb konduktanciája a keltetéstechnológiai tényezők módosításával korrigálható. Az ilyen típusú brojlerek, illetve pulykák keltetésénél a hőmérsékletet, a páratartalmat és a szellőztetést a megváltozott feltételekhez kell igazítani. A képlet a keltetési szakembernek a környezeti feltételek változtatása mellett is segítségül szolgál az állandó érték (5,13) megőrzéséhez. Amennyiben például a tojástömeg emelkedik, növelni kell a tojásból eltávozó víz mennyiségét (GH2O) vagy a keltetési periódus hosszát (L). Az előbbi az előkeltetés alatti páratartalom, az utóbbi a hőmérséklet szabályozásával érhető el.

A nagy teljesítményű típusok tojásaiban fejlődő embrió nagyobb izomzattal rendelkezik, amelynek kialakítása több energiát igényel. Ezáltal az embriófejlődés anyagcsere-folyamatai nagyobb hőtermeléssel járnak, vagyis a keltetés folyamán lényegesen nagyobb mennyiségű önhőt kell elvezetni. Ez az előkeltetési hőmérséklet csökkentésével, vagy a periodikus hűtés módszerének használatával lehetséges. Ha ezt nem tesszük meg, a keltetési idő lerövidül, ezáltal az embriót a szabályosnál gyorsabb fejlődésre kényszerítjük. A kívánatosnál magasabb hőmérséklet a köldök környéki szöveteknek a szabályosnál gyorsabb záródását eredményezi. Ennek következtében egyes extraembrionális membránok nem tudnak a testüregbe záródni, illetve megjelenhet a bélkizáródás is. A jelenség jellegzetes tünete a köldöknél megjelenő fekete csomó és fonál (1. ábra).

Technológiai változtatások a nagy hústermelő-képességű embriók keltetésére

A nagy hústermelő képességű genotípusok a megszokott keltetéstechnológiával nem keltethetők anélkül, hogy a keltetési eredmény és a csibe minősége ne romolna. A hagyományos keltetési paraméterek használata ugyanis a keltetési idő lerövidülésével, s annak negatív következményeivel jár együtt. A megoldást a keltetés három faktorának, a hőmérsékletnek, a páratartalomnak és a légcserének a módosítása jelenti.

A keltetési hőmérséklet. A keltehetőséget befolyásoló legfontosabb faktorok egyike a hőmérséklet. Optimális értékét a keltetési idő jelzi. Brojlercsibéket jó minőségben akkor kapunk, ha a keltetés hossza szabályos, azaz ha a berakástól a csibék leszedéséig 21 nap – 21 nap 6 óra közötti idő telik el. Az eddig használt érték (37,5-37,6 °C) gyakran bizonyul túlságosan magasnak, aminek következtében a keltetési idő jelentősen (akár 12 órával is) lerövidül. A probléma megszüntetésére a hőmérsékletet 37,3-37,5 °C-ra tanácsos csökkenteni, illetve ezt az értéket célszerű használni az előkeltetés alatt. A pontos értéket kis változtatásokkal közelítsük meg. A túlságosan alacsony hőmérséklet is káros, ennél a csibék minőségi problémái ugyanúgy megjelennek, mint a túl magas hőmérséklet esetében.

A nagy teljesítményű embriók szélsőségesen érzékenyek a hőmérsékletváltozásra, és már kismértékű hőmérsékletingadozás is jelentősen rontja a keltethetőséget és a csibeminőséget.

Páratartalom. A keltetés folyamán az embrionális anyagcsere-folyamatok következtében szén-dioxid és víz keletkezik. Az embrió megfelelő fejlődéséhez mindkettőnek el kell távoznia a tojáshéjon keresztül. A hiányos vízveszteség többek között fehérje-visszamaradással jár, ezáltal megemelkedik a kivágott, de kibújásra képtelen csibék száma. Romlik a csibék minősége is, mivel a hiányosan záródott köldök mellett a lábtő vörös elszíneződése is megjelenik.

Az elpárolgás akkor megfelelő, ha az előkeltetés ideje alatt a tojás 11,5-12%-ot veszít tömegéből. A tojáshéj konduktanciájának csökkenése úgy korrigálható, hogy a keltetés idején alacsonyabb relatív páratartalmat használunk. Ennek ajánlott értéke 48-52% (27,2-28,8 °C nedves hőmérséklet).

Az optimális értéket ezúttal is kísérlet alapján kell kialakítani, úgy, hogy a relatív páratartalmat az előírt tömegcsökkenés szerint változtatjuk. A megfelelő beszáradást a tojások heti mérésével ellenőrizzük.

Szellőztetés. A „nagy teljesítményű” embriók megemelkedett hőtermelése nagyobb szellőztetési igénnyel jár együtt. Ez ugyan a levegőcsere fokozásával kielégíthető, tapasztalataim szerint azonban a periodikus hűtés sokkal hatásosabb és természetszerűbb. Az önhő elvezetésének e leghatékonyabb módja nagy hatással van a levegőcserére is. A tojásokat ilyenkor a gépajtók kinyitásával vagy a tálcák kihúzásával a gépen kívül hűtjük le. A keltetőgép ezáltal friss levegővel telik meg, másrészt a lehűlés következtében a tojásban is élénkül a gázcsere.

A nagytestű pulyka genotípusok (B.U.T. Big-6, Hybrid Large White, Nicholas) keltetésénél sikeresen próbáltuk ki az eljárást, és ma már az a véleményünk, hogy e módszer nélkül nehezen képzelhető el eredményes keltetésük.

(Az ezzel kapcsolatos részleteket lásd: Bogenfürst F.: Keltetés /1998/ című könyvében, amely a Gazda Könyvkiadó gondozásában jelent meg.)