A TBC-vel és a brucellózissal való fertőzöttséget sikerült megszüntetni azokban az években. A TBC-től teljesen 1980 óta, a brucellózistól 1986 óta mentes a hazai marhaállomány.

Mindenki számára világos, hogy mit jelent ez a mentesség jelenleg, hiszen ma bármelyik betegség előfordulása azt jelentené, hogy sem tejet, sem élőállatot nem lehetne a fertőzött állományból eladni.

Miért fontos, hogy olyan betegségektől is mentesítsük az állatokat, amelyek nem okoznak mindennapi problémát az állományban? Ehhez először a betegség fogalmát kell tisztázni.

Az állattenyésztés gyakorlatában betegségről akkor szokás beszélni, ha az egyedeken rosszulléttel járó, vagy egyéb tünetek jelentkeznek, amelyek megszüntetéséhez gyógyászati segítség – leginkább állatorvosi beavatkozás – is szükséges.

A korszerű értelmezés szerint az állatot vagy állatcsoportot azonban már akkor is betegnek kell tekintenünk, ha az nem képes olyan teljesítményre, amelyre egyébként belső tulajdonságai és a környezet adottságai képessé tennék. Ez a megközelítés teljesen összhangban van a piacgazdaság követelményeivel.

Gondoljuk csak el: egy traktor sem alkalmas a gazdaságos üzemeltetésre akkor, ha csak napi két órában tudunk vele munkát végezni. Mindenképpen meg kell találni a módot egy eszköz optimális kihasználására.

A szarvasmarha-állományok betegségektől való mentesítése ezt a célt hasonlóképpen szolgálja, azzal, hogy a termelés számára szabadítja fel azokat az energiákat, amelyek addig – számunkra legtöbbször láthatatlanul – a betegségekkel való küzdelemre fordítódtak.

Betegségnév és -jelentés

Az IBR elnevezés egy vírusos betegség angol elnevezésének kezdőbetűiből alkotott mozaikszó. Magyar fordításban: a szarvasmarhák fertőző orr- és légcsőgyulladása. Az elnevezés azonban nem fedi teljesen a valóságot abban az értelemben, hogy a vírus milyen megbetegedést képes okozni. A névadásnál a szakemberek abból a tényből indultak ki, hogy a kórokozót milyen kórkép jelentkezése alkalmával sikerült először azonosítani. Ez pedig a növendékmarhákon jelentkező orr- és légcsőgyulladás volt.

A későbbi vizsgálatok során igazolódott, hogy ugyanez a vírus a felnőtt szarvasmarháknál vetélést, tünetmentes meddőséget, növendékek esetében kötőhártya-gyulladást okoz, és előkészítője a súlyos, gyakran végzetes kimenetelű tüdőgyulladásoknak.

Szerencsére a kis létszámú szarvasmarha-állományokban tüdőgyulladás és kötőhártya-gyulladás ritkán fordul elő, és többnyire nem szokott súlyos gondot okozni. A vetélés és a meddőség azonban annál gyakoribb, és ennek hátterében az egyik – lehetséges – ok az IBR-fertőzöttség. Azt pedig szükségtelen külön ecsetelni, hogy milyen veszteséget jelent a gyakori eredménytelen termékenyítés vagy a vetélés termelési, gazdaságossági szempontból.

A betegség terjedésének sajátosságai

Az IBR-vírust elsősorban az élő állatok terjesztik. Külön terjedési módot jelent azonban a fertőzött állatok testváladékainak – orrváladék, ondó, felköhögött garatváladék a levegőben porlasztva – az ember ruházatára, testfelületére kerülése, a vírus elhurcolása és annak lehetősége, hogy ezzel további állatok fertőződnek. Tapasztalataink szerint a nagyüzemekben fertőzött állománnyal dolgozó és saját szarvasmarha-tenyészettel rendelkező gazdák szinte kivétel nélkül „hazavitték” a fertőzést a saját állományukba.

Az IBR-vírus által megfertőzött felnőtt szarvasmarhák életük végéig fertőzöttek maradnak anélkül, hogy a látható megbetegedést tapasztalnánk rajtuk. Időnként a vírus különböző hatásokra aktiválódik bennük, és ekkor vetélést, magzatfelszívódást okoz.

Ennél azonban sokkal nagyobb kárt jelent, hogy vírusürítésükkel megfertőzik a körülöttük levő többi szarvasmarhát. Így többnyire az egész állomány fertőződik.

A felmérések szerint jelenleg Magyarországon a nagy létszámú állományok fertőzöttsége 80-90% körüli, a kis létszámú állományok 15-20%-a fertőzött.

Ez utóbbiak esetében a fertőzésről általában megállapítható, hogy az a korábbi nagyüzemi állományából történt vásárlással, vagy emberi közvetítéssel került az állományba. Tapasztalataink szerint esetenként a közös legeltetés is elegendő volt a fertőzés továbbterjesztéséhez.

Különösen nagy terjedési lehetőséget biztosít a kupec-kereskedelem, amelynek során a fertőzött állatok rövid idő alatt sok istállóban megfordulnak. Az effajta állatmozgások követésében óriási segítség lehetne az Egységes Nyilvántartási Rendszer (ENAR) használata, ám az érintettek gyakorta „elfeledkeznek” az állatok új tenyészetbe való bejelentéséről!

A fertőzést korábban jelentős hányadban az IBR-pozitív bikák spermája terjesztette. Ma már a hazai mesterséges termékenyítőállomások bikaparkjában csak IBR-negatív egyedek találhatók, és importálni is csak IBR-negatív bikák spermáját lehet. Ugyanakkor – sajnos anyagi okok következtében – sok helyen ismét terjed a természetes pároztatás, ellenőrizetlen bikák használatával. A hágatás során a fertőzött bika a teheneket nagy valószínűséggel megfertőzi, a még nem fertőzött bika pedig jó eséllyel fertőződik a betegséget hordozó tehenektől.

Az állományok minősítése az IBR szempontjából

A 2002. március 14-én a Magyar Közlönyben megjelent 19/2002 (III. 8) FVM-rendelet szerint az az állomány tekinthető IBR-mentesnek, amelynek valamennyi 6 hónaposnál idősebb egyede a megfelelő vérvizsgálat során negatív eredmény adott.

Az ilyen állományokba csak igazoltan mentes állományból származó szarvasmarhát lehet bevinni, karanténozást követően. A karantén ideje alatt az állatokat két ízben kell vérvizsgálatnak alávetni, és csak akkor vihetők be az állományba, ha mindkét vizsgálat eredménye kizárja az IBR-fertőzöttséget.

A „Mentes” minősítésű állományokban csak IBR-mentes bikával lehet fedeztetni, vagy mesterséges termékenyítés esetén igazoltan IBR-mentes bikától származó spermát szabad csak használni.

Fertőzéstől mentesnek tekinti a rendelet azt az állományt is, amely IBR ellen vakcinázva volt – jelölt (marker) vakcinával – és vérvizsgálattal megállapítható, hogy egyetlen állat sem fertőzött a betegséget okozó vírussal. Ilyen állományok a mentesítés kezdetén csak elvétve fordulhatnak elő.

IBR-fertőzöttnek kell tekinteni azokat a tenyészeteket, ahol akár egyetlen egyed fertőzöttsége is megállapítható.

A fertőzött állományok mentesítése

A fent említett miniszteri rendelet kötelezően előírja valamennyi hazai szarvasmarha-állomány minősítését és a fertőzöttek mentesítését.

A mentesítés lehetséges módjait a rendelet a következők szerint határozza meg:

1 Állománycsere

A rendelet által javasolt legegyszerűbb, ám meglehetősen drága módszer az állománycsere.

A fertőzött állomány értékesítése után alapos takarítás és fertőtlenítés következik. Majd ezt követően betegségmentes egyedek vásárlásával alakítunk ki új, IBR-mentes állományt. Valószínű azonban, hogy a legtöbb gazdaság számára nem ez a lehetőség jelenti az optimális megoldást.

2. Generációváltás

Ez a módszer azokban a gazdaságokban alkalmazható, amelyekben a fertőzöttség mértéke nem jelentős, és lehetőség van arra, hogy a nevelés során, majd a leellést követően a nőivarú szaporulatot biztonságosan el tudjuk különíteni a fertőzött állománytól. A mentesítési eljárás fő lépéseként a megszületett üszőborjakat a föcstej megitatása után azonnal elkülönítjük anyjuktól, és az itatásos időszak alatt tejporral tápláljuk őket. Az így felnevelt új generációval mintegy leváltjuk a fertőzött állományt.

A módszer fő nehézségét az jelenti, hogy alkalmazása esetén a gyakorlati körülmények között nem biztosítható a folyamatos termelés, ennek pedig súlyos gazdasági következményei lehetnek.

3. Szelekciós módszer

Azokban az állományokban, amelyekben a fertőzöttség mértéke alacsonyabb 10%-nál, az egyszerű szelekciós módszer alkalmazható. Ennek lényege az, hogy valamennyi 6 hónaposnál idősebb egyedet szerológiai vizsgálatnak kell alávetni, és a fertőzött egyedeket ki kell emelni az állományból. A fertőzött csoportot, amíg az a termelésben van, szigorúan el kell különíteni a nem fertőzött állománytól.

A 10%-nál magasabb fertőzöttséget mutató állományok esetében a marker-vakcinás mentesítés látszik kedvező megoldásnak.

A kormány az elmúlt év őszén jelentős anyagi ráfordítással (50 millió Ft) segítséget adott a fertőzött kisüzemi állományok mentesítésének megkezdéséhez. Ennek kapcsán a fertőzött állományok tulajdonosai tapasztalhatták, hogy az állatorvos a korábbi vérvizsgálat eredményére hivatkozva kezdeményezte az állatok IBR elleni beoltását.

Az oltás két szempontból fontos:

1) A fertőzött állatok esetében vissza lehet szorítani a betegséget okozó vírus szaporodását és ezzel a vírusürítés megindulását.

2) Ha a fertőzött egyedek mégis ürítenék a kórokozót, akkor a még nem fertőzöttek a vakcinás védelem hatására nem, vagy csak kisebb eséllyel fertőződnek.

A vakcinázás ezért segít abban, hogy a vírus az állományban ne terjedjen.

Amikor aztán az eredetileg a betegséget okozó vírussal fertőzött egyedek az állományból kikerülnek, a megmaradt állomány jó eséllyel mentes lesz a betegséget okozó vírustól.

Nagyon fontos, hogy a mentesítés ideje alatt minden 3 hónaposnál idősebb borjú vakcinázva legyen, és hasonlóképpen oltani kell az esetleges vásárlás során bekerülő egyedeket is.

Ennek érdekében pontos állomány-nyilvántartást kell vezetni, és a sorra kerülő állatok oltását kezdeményezni kell az ellátó állatorvosnál. A vásárolt állatok esetében – származási állomány ellátó állatorvosának igazolását figyelembe véve – ugyancsak fontos az egyedek megfelelő időben történő vakcinázása. Fontos továbbá, hogy közös legelőre hajtás esetén a fertőzött állományok egyedei mind az előírásoknak megfelelően vakcinázva legyenek, és a legelőn ne történjen ellés és vetélés.

Az elért vagy a „talált” mentesség megőrzése

A kis létszámú állományok nagy része az úgynevezett „talált mentes” kategóriába fog tartozni. Ezek a rendelet alapján a kerületi főállatorvostól a „Mentes” minősítést fogják megkapni.

Az ilyen állományok tulajdonosai kedvező helyzetbe kerülnek a tenyészállat-eladás tekintetében, mert korlátozás nélkül értékesíthetnek továbbtartásra szarvasmarhát. Vásárlás esetén azonban ők is csak szintén mentes állományból választhatnak új egyedeket.

A mentesség megőrzéséhez mindezeken kívül még az is hozzátartozik, hogy állományunkat megvédjük a fertőzött állományokkal való közvetlen érintkezéstől. Ehhez elsősorban a közös legeltetés és vásárokon való részvétel megfelelő körülményeinek biztosítása a legfontosabb.

Úgy gondoljuk, hogy a most induló mentesítési program segíteni fog abban, hogy szarvasmarha-állományok tartása, az ágazat jövedelmezősége a jelenleginél gazdaságosabb és biztonságosabb legyen.

A mentesítés során sok feladatot kell közösen megoldaniuk az állattartóknak és az állatorvosoknak. Szerencsére ennek az együttműködésnek jelentős hagyományai vannak, hiszen együtt már a múltban is sok, jelenős sikert értünk el.