MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap

MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap
76/496-182 :: 30/9-439-158 :: info@mezohir.hu

Új olajipari melléktermékek hasznosítása a baromfi és a sertés takarmányozásában

Az állattenyésztés a magyar mezőgazdaság egyik legjelentősebb jövedelem-előállító ágazata A jelenleg használatos tömegtakarmányok és a termékfeldolgozás (malom-, olaj-, szesz-, húsipar) során keletkező melléktermékek az állattenyésztésben hasznosítatóak a legkedvezőbben.

2002-04
[ tartalomjegyzék ]

 

Az állattenyésztés összes költségein belül a takarmányozás költségei 50-70%-ot tesznek ki, tehát a takarmányozás költségének csökkentése jelenti az ágazat jövedelmezőségének fő kulcsát.

A gazdasági céllal tartott állatok egyik legértékesebb terméke a hús, amely akkor állítható elő gazdaságosan, ha a takarmányok optimális energia- és fehérjetartalommal rendelkeznek. A korszerű broilercsirke és hízósertés hibridek biológiai lehetőségeit csak magas energiatartalmú takarmányokkal aknázhatjuk ki. A tömegtakarmányok elégtelen energiatartalmát általában drága importkészítményekkel, illetve egyéb költséges összetevőkkel emelik a kívánt szintre. Ezeknek a drága takarmánykomponenseknek a kiváltására ésszerű alternatívát jelenthetnek az olajipari melléktermékek, amelyeknek takarmányozási célú felhasználási lehetőségét kísérletsorozattal vizsgáltuk.

A vizsgált anyag az étolaj finomítása során keletkező iszap, amely a kísérletet megelőzően semmilyen formában nem került hasznosításra, sőt, veszélyes hulladéknak minősült. A kísérlet ennek az anyagnak az üzemi mértékű vizsgálatára vonatkozott, választ keresve a következő kérdésekre:

1. Hajlandóak-e elfogyasztani az állatok az iszappal kiegészített takarmányt?

2. Befolyásolja-e, és ha igen, hogyan a takarmányfelvételt az iszapot tartalmazó takarmány etetése?

3. Változik-e a takarmányértékesítés az iszap etetésének hatására?

4. Milyen mértékben befolyásolja a testtömeg-gyarapodást az iszap etetése?

A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Takarmányozási Tanszéke és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tisztiorvosi Szolgálat laboratóriumaiban végzett beltartalmi vizsgálatok kimutatták, hogy a vizsgált iszap fehérjét gyakorlatilag nem tartalmaz, energiatartalma viszont jelentős. Az is kiderült, hogy túladagolás esetén az állatok által felvett toxikus nyomelemek jóval az élettanilag megengedett határérték alatt maradnak.

A sertéshízlalási kísérletet Tóth Imre gyöngyösi farmgazdaságában végeztük, ahol magyar nagyfehér hússertés, cornwall és pietrain keresztezett állományt tartanak. A kontrollcsoport az atkári sertéstelep egy hízócsoportja volt. A kísérlet indításakor a sertések átlagtömege 22,9 kg, életkoruk 77 nap volt. A kísérleti csoportot 31, a kontrollcsoportot 50 állattal állítottuk be. A kísérlet során a gyöngyösi Mátra Malom Rt. receptúrái alapján készült sertéstápokat etettük. A takarmányozási program szerint a kísérleti csoport állatai az iszappal dúsított tápokat „semi ad libitum" módon (a takarmányadagot étvágy szerint növelve) fogyasztották, az iszapot egy hetes szoktatási idő után 6%-os arányban kevertük a takarmányba.

A broilerhízlalási kísérlet alapanyaga a hazánkban egyik legelterjedtebb húshibrid, a HE-ROSS 308 volt. A beállítás az állomány három hetes korában, és 39 dkg átlag élőtömeggel történt. A csoportokat egyforma átlagtömeggel és 50-50%-os ivararánnyal alakítottuk ki.

A kísérlet folyamán az állatokat három csoportra osztottuk. Az 1. számú csoport 6%-os iszaptartalmú, a 2. számú csoport 3%-os iszaptartalmú, a 3. számú kontrollcsoport iszapot nem tartalmazó takarmányt evett. A tartástechnológiát a HE-ROSS cég által meghatározottak alapján alakítottuk ki. A takarmányozási program szerint a 0-3. héten indítótápot (az indítótáp nem tartalmazott iszapot), a 4-6. héten nevelőtápot, a 7. héten befejező tápot etettünk. Az etetési módszer „semi ad libitum" volt, az etetők naponta egyszer kiürültek. A takarmányok be- és visszamérését hetente végeztük. Az állatok testtömegét a harmadik héttől hetente mértük. Az olajiszap a takarmánybúzát váltotta ki a takarmányból.

A hízósertések a kísérlet ideje alatt az iszapot tartalmazó takarmányt ellenállás nélkül elfogyasztották, vagyis az iszap-kiegészítés hatására takarmányfelvétel-csökkenés nem volt észlelhető. A testtömeg-gyarapodást a vizsgált csoportnál az etetett melléktermék javította. A kísérleti csoport és a kontrollcsoport átlagtömegének és testtömeg-gyarapodásának adatait az 1. táblázat szemlélteti.

A sertések átlagtömegének és tömeggyarapodásának adatai egyértelműen mutatják a kísérleti csoport fölényét, amit még az sem tudott lerontani, hogy a második hónapban etetett iszapszállítmány olajtartalma lényegesen alacsonyabb volt az átlagosnál. A kísérleti csoport és a kontrollcsoport testtömeg-gyarapodása között statisztikailag igazolható különbség volt 10%-os szignifikancia szint mellett, a kísérleti csoport javára.

A kísérleti csoportban a nagyobb tömeggyarapodás nem járt együtt a takarmányhasznosulás romlásával, még a második hónap gyenge iszapminősége miatt sem. A kísérleti takarmányhasznosulás adatait a 2. táblázat mutatja.

A broilercsirkék a kísérlet során a vizsgált iszapot tartalmazó takarmányt szívesen elfogyasztották. A csirkék tömeggyarapodását a kísérleti csoportban számottevően javította az etetett olajipari melléktermék. A kísérleti csoportok átlagos testtömegét és halmozott testtömeg-gyarapodását a 3. táblázat szemlélteti.

A táblázat adataiból megállapítható, hogy mindkét iszappal dúsított takarmányt fogyasztó csoport fölénye egyértelmű volt a kontrollcsoporttal szemben az átlagos testtömegek tekintetében.

A két kísérleti csoport között nem, míg a kontroll- és a kísérleti csoportok között statisztikailag is igazolható különbség volt 10%-os szignifikancia szint mellett. A vizsgálatok alatt folyamatosan regisztráltuk a takarmányfelhasználást is.

A takarmányfelvételben lényeges különbség nem volt tapasztalható, bár az értékek alapján a sorrend ebben a tekintetben ugyanúgy alakult, mint az élőtömeg-termelésnél. Legkevesebb a 6%-os olajiszaptartalmú takarmányból fogyott, legtöbbet pedig a kontrollcsoport evett. A fajlagos takarmányhasznosítás alapján az iszappal dúsított takarmányt fogyasztó csoportok jelentős előnyre tettek szert (4. táblázat).

A kísérletek lezárulásával az alábbi következtetéseket vonhatjuk le:

A kísérletek eredményeként takarmányhasznosulás-javulás jelentkezett, amelynek hatása nagyobb lehet a takarmánykiváltásnál. Ez a mennyiség a broilercsirke esetében 8-10%-kal (2,27 kg/kg értékről 2,06 kg/kg értékre), a hízósertésnél 20-30%-kal (4,56 kg/kg-ról 3,11 kg/kg-ra) javult a takarmányhasznosulás. A két tényező együttes hatásaként a takarmányozás költsége az iszap etetésének hatására 10-15%-kal is csökkenhet.

Szintén komoly árbevétel-növelő hatása van a kísérleti állatok nagyobb tömeggyarapodásának és magasabb értékesítési tömegének.

A hízósertések tömeggyarapodása az iszap fogyasztásának hatására az átlagos üzemi értékeket csaknem 150 g/nap értékkel haladta meg. A javulás következtében a hízlaló épületek foglalási ideje akár 25-35 nappal is csökkenhet.

A broilercsirkéknél a hízlalási idő végére az átlag testtömeg a kísérleti, iszapot fogyasztó csoportnál 2,31 kg-ot ért el, ami 0,35 kg-mal haladja meg a kontrollcsoport átlagos testtömegét. A termelés gazdaságossági mutatói a pecsenyecsirke-nevelésben is a sertéshez hasonló mértékben javulhatnak az olajiszap felhasználásának hatására.

dr. Gere Tibor
dr. Herczeg Béla